– Jövő héten visszahozom, jó?
– Hagyd csak, a gyerekem mondta, hogy tornyokban álltak az asztalokon, annyira nem kellettek senkinek.
Ez a beszélgetés zajlott le egy kollégám és köztem nemrég, miután megkaptam tőle (ő pedig a nyolcadikos gyerekétől) a Magyar Élet Magyar Ének című kiadványt. Ez az a daloskönyv, amit Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter mutatott be, hogy majd minden végzős nyolcadikos kap belőle egy példányt.
„Az ének közösséget teremt, üljünk akár egy asztalnál, egy tábortűznél, vagy akár osztálykirándulásra jövet és menet. Ezzel a szeretettel énekeljük ezeket a magyar dalokat, melyek összekötnek bennünket, melyek így tesznek bennünket határon átívelően egy nemzetté” – mondta ezt a daloskönyvről Hankó, és talán nem is akarnánk ebben vitatkozni vele:
mi sem kovácsolhatná egybe jobban a nemzetet, mint a koncertjein rendre homofób uszításig süllyedő Kárpátia dalszövegeinek éneklése?
A 49 lekottázott dalból álló kiadvány ránézésre kifejezetten kompakt, egyszerű és letisztult. A borítótervnél Berecz Andrást említi a könyv, de az nem egyértelmű, hogy a Kossuth-díjas énekes és mesemondóról van itt szó vagy másról, mindenesetre nem bonyolította túl az alkotó. Egy kokárda, egy trikolór és a Magyar Élet Magyar Ének (így, vessző nélkül) felirat, ennyi a daloskönyv borítója, amit annyira meg kellett tervezni.
Természetesen nem szép dolog borító alapján ítélkezni egy könyv felett, pláne, ha abban maga a kulturális miniszter mond mindenféle szép dolgot Magyarország kormánya, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Kulturális és Innovációs Minisztérium gondozásában.
A közel 50 dalt több tematika alapján említik a tartalomjegyzékben, hogy a mit sem sejtő fiatalnak segítsenek, hogy az adott dal pontosan mihez kapcsolódik. Az alábbi tematikai felosztást választotta a könyv:
- Hazaszeretet
- Március 15.
- Október 23.
- Katonadalok
- Anyák napja
- Pünkösd
- Szüret és mulatság
- Advent és karácsony
- Születésnap
- Udvarlás
- Búcsúzás
Spoiler: a legtöbb dal a hazaszeretetről és a katonaságról szól.
Mind a 49 darab dalhoz csatoltak a dalszöveg és a kotta mellé egy QR-kódot is, ami az esetek túlnyomó részében a Petőfi Kulturális Ügynökség által kiadott Kultura.hu oldalára visz. Itt elvileg minden dalhoz készült érdekességeket összegyűjtő vagy éppen értelmezést segítő leírás, de ez közel sem egységes: amíg a népdaloknál egész tisztességes szöveget kapunk az adott dalszöveg hátteréről, addig a könnyűzenei daloknál már közel sem működik olyan jól a dolog.
Számos dalhoz csatolt QR-kód nem vezet semmilyen konkrét szöveghez, bizonyos esetekben még a dal YouTube-videóját tartalmazó Kultura.hu-s bejegyzést sem jeleníti meg a rendszer. Máté Péter Elmegyek című dalának esetében például a QR-kód egy Cserháti Zsuzsa-feldolgozásra visz az oldalon (a szövegben sem írják, hogy miért), de arról sem tudunk meg semmit, hogy kicsoda az a Kiss Kata, és miért került be a Magyar vagyok című dala ebbe a válogatásba azon túl, hogy nyilván nemzeti identitást erősítő szerzeményről beszélünk.
Pedig némi kontextusnak biztosan örülnének a végzős tinik. A könyvben benne van az Erdély-induló is, amelyet 1940-ben írtak Erdély Magyarországhoz való visszatéréséről, és a Kárpátia is szokta játszani. Róluk még kicsit később lesz szó bővebben, addig is hadd emeljük ki, hogy van olyan könnyűzenei dal, ami a többitől eltérően kapott rendes leírást online. Ez nem más, mint a Megyek a hegyen című dal a PG Csoporttól. A szövegben kiemelik, hogy ez egy „hazaszeretetdal”, és hogy rejtély, miért nem lett a zenekar országosan ismert úgy, hogy 1995-ben megnyerték a Marlboro Music tehetségkutatót. Mindenesetre az tényleg érdekes infó, hogy egy ideig a tankcsapdás Lukács Laci is a zenekar tagja volt.
A könnyűzenei számok kezelésének totális következetlensége többek között abban is megmutatkozik, hogy a sok régimotoros magyar popdal és kormánybarát előadó szerzeménye közé két darab (!) szám is befért Kiss Tibitől, a Quimby frontemberétől, aki sosem rejtette véka alá a véleményét a jelenlegi kormányról. Az egyik az Anna and the Barbiesnak írt Márti dala, a másik pedig a Quimby egyik legnagyobb slágere, a Most múlik pontosan. Csakhogy a QR-kód nem a Quimbyre, hanem a Csík zenekar feldolgozására visz.
Való igaz, hogy ez a dal a Csík zenekar átdolgozása után lett abszolút lakossági sláger és a kotta is a Csík-verzióhoz készült, de azért mégis kicsit furcsa ez a megoldás. Még akkor is, ha ez a dal a többitől eltérően kapott egy leírást, amiből muszáj szó szerint idéznünk: „Ezzel a dallal lett alti bandából igazi sztárzenekar a Quimbyből.” Hogy az alti szót a szerző mégis honnan a búbánatból szedte, sajnos nem tudtuk kideríteni. De legalább azt külön kiemeli a leírás, hogy Tusnádfürdőtől a Sziget Fesztiválig ez lett Magyarország egyik kedvenc „népdala”, ami ugye nem is népdal valójában. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a dalt a szerkesztők az udvarlós kategóriába rakták, miközben Kiss már 10 évvel ezelőtt (és nálunk is) elmondta nagyon konkrétan, hogy a dal maga az elengedésről szól. Elengedéssel meg nem igazán lehet udvarolni.
Ami viszont ennél is sokkal súlyosabb, hogy maga a dalgyűjtemény egy szélsőjobboldali kultúrkörre fókuszáló, nemzetieskedő dalgyűjtemény, ahol minden nyolcadik dalnak köze van a Kárpátiához. Ez nem vicc,
a magyar állam gyakorlatilag minden nyolcadikos kezébe nyomott egy Kárpátia-daloskönyvet.
A Kárpátia egy érdekes jelenség olyan tekintetben, hogy bő tíz évvel ezelőtt egyértelműen az akkor még erősen szélsőséges Jobbik házi zenekara volt, írtak indulót a Magyar Gárdának, felléptek a párt majálisán, és még Z. Kárpát Dániel is színpadra lépett velük. 2013-tól a Fidesz is észlelte, hogy egyre inkább a Jobbik lett a fő kihívója a pártnak, ezért elkezdtek hangsúlyosan még inkább a jobboldal szélére tolódni, ezzel kannibalizálva a Jobbik követői bázisát. Abban az évben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatát ítélte oda Balog Zoltán – aki akkor az emberi erőforrások minisztere volt – Petrás János frontembernek. 2019-ben pedig már nyíltan szakított a Kárpátia a Jobbikkal, és így történhetett meg, hogy nem a Kárpátia lett szép lassan fideszes, hanem a Fidesz sodródott annyira a szélsőjobb irányába, hogy útközben kárpátiások lettek.
A könyvben összesen hat (!) olyan zenemű található, amelyek teljesen vagy részben a Kárpátiához köthetők:
- Kárpátia: Neveket akarok hallani – ez a Kárpátia egyik legismertebb száma, amelyben az 1956-os szabadságharc felelőseit keresik. Ezzel kapcsolatban mondta korábban Orbán Balázs, a jelenlegi miniszterelnök politikai igazgatója, hogy az ukránok tanulhattak volna ’56-ból, hogy nincs értelme ellenállni az oroszoknak.
- Szél viszi messze a fellegeket – ez alapvetően egy katonanóta, amelyet szintén megzenésített a Kárpátia a Hősi énekek című lemezén.
- Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország – ezt a Hamburgi menyasszony című operetthez írták 1920-ban, és az benne az érdekes, hogy a nácik a zsidó származású szerzői miatt tiltották be, a kommunisták pedig később a túlzott nacionalista tartalma miatt. A dal szerepel a Kárpátia Tűzzel vassal című lemezén.
- Ugye gondolsz néha rám? – egy újabb katonanóta, amelyet feldolgozott a Kárpátia a 2003-as nagylemezén.
- Hazám, hazám – Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriája, amelyet szintén feldolgozott a Kárpátia a Hol vagytok székelyek? című lemezén.
- Erdély-induló – ezt már említettük, ezt is feldolgozta már a Kárpátia. Petrásnak egyébként egyidőben három évig megtiltották Romániában, hogy fellépjen, és pénzbüntetést is kapott, amiért megsértette az emberiesség elleni bűntettekért felelős személyek kultuszát, vagy a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő eszmék terjesztését tiltó törvényt nagy nyilvánosság előtt.
Nyilván lehet azzal védekezni, hogy a Kárpátia közismerten katonanótákra és népdalokra építi a komplett életművét, mégis joggal merül fel az a kérdés, hogy miért kell nyolcadikos gyerekeknek ballagáshoz katonadalokat adni, és egyébként is, miért propagál a magyar kormány egy olyan zenekart, amelynek frontembere nyíltan, hosszú évek óta intéz durva homofób kirohanásokat a saját a koncertjein.
Két évvel ezelőtt egy sümegi koncerten ment el odáig Petrás, hogy a náci tartalomban mindenképpen hiteles forrásnak tekinthető Vadhajtások beszámolója és videói szerint kicsit felhúzta magát azon, hogy az akkori Pride-on lejátszották a Kárpátiától a Horthy Miklós katonája vagyok című dalt, és kijött belőle a színpadon egy olyan mondat, hogy „addig üsd a buzit, amíg meleg”. A közönség pár „mocskos buzik!” bekiabálás mellett üdvrivalgásban tört ki, majd amikor a már említett dalt játszották, Petrás leállíttatta a koncertet, majd megkérte a közönséget, hogy együtt énekeljék és ugráljanak arra, hogy
„ki nem ugrál, büdös buzi!”.
Petrás nem először acsarkodott a melegekre egészen primitív módon, de ahogy írtuk, ez egyáltalán nem újdonság az életművében. Az már inkább, hogy az évek során a Fidesz retorikája tökéletesen leképezi Petrás melegjogi álláspontját, és az sem véletlen, hogy állami kitüntetésben részesítették, és amíg bármilyen homoszexualitással kapcsolatos tartalmú könyvet kötelező lefóliázni a boltokban, addig a nyíltan meleggyűlölő Petrás munkásságát állami kiadványban osztogatják kötelezően minden végzős tinédzsernek nyolcadik végén.
Nyilvánvaló, hogy a Pride betiltásával a Fidesz már a látszatra sem próbál adni, hogy a magyar kormány ne értene egyet a Petrás és közössége által képviselt ideológiával, de azért mégis kicsit erős, hogy népnevelő jelleggel próbálják a munkásságát lenyomni minden gyerek torkán.
Az kifejezetten érdekes, hogy a szegről-végről vagy teljesen a Kárpátiához köthető dalokhoz csatolt QR-kódok nem visznek sehová. A Hazám, hazám mindössze egy Csík zenekaros verzióra visz, a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, a Szél viszi a fellegeket és a Neveket akarok hallani sehová sem, az Erdély-induló is csak egy YouTube-videóra mutat. Egyedül az Ugye gondolsz néha rám kapott saját szócikket, ahol felemlegetik, hogy Karády Katalinnak is volt eredetileg egy ilyen dala, miközben a könyvben egyedül Petrást emelik ki szerzőként. A szócikkben pedig olyan elképesztően fiatalos mondatok hangoznak el, mint
„Szerinted mit szólna Karády? Hagyná összeborzolódni mindig tökéletesre fixált frizuráját az első sorban egy headbang kedvéért?”
– majd a szerző hosszasan fejtegeti, hogy egyébként bizony a történelem során nők is harcoltak a frontvonalon, egyesek nőnek öltözve (!!!) vagy hírszerzőként harcoltak, mások mostak, főztek a katonákra vagy sebesüléseket láttak el. Hogy ennek mi köze Karády Katalinhoz, azt homály fedi, és talán jobb is így. Mintha a könyv készítői szándékosan igyekeztek volna elmismásolni azt, hogy a magyar kormány javarészt a Kárpátia által ismertté tett katonadalokkal próbálja hazafiasságra nevelni az éppen végzős diákokat.
Mindent elmond a kormányzati kiadványról, hogy alapvetően nyolcadikos, végzős gyerekek ballagására szánták, de a dalokat egyértelműen nemzeti és katonai nevelési céllal állították össze úgy, hogy abban teret adjanak a Fidesz nem túl terebélyes kulturális holdudvarának.
Nyilván szerepel benne a Nélküled az Ismerős Arcoktól, két dal a közmédiában mostanában orrba-szájba erőltetett és Orbán Viktor mellett is éneklő Szarka Tamástól, és persze van Edda, Beatrice meg Ákos is. Utóbbiaknál, mondjuk, fontos kiemelni, hogy például az Ilyenek voltunk hosszú évek óta kötelező ballagási vagy szerenádozási dal az iskolások körében, szóval még helye is van egy ilyen gyűjtésben, ahogy a Lelkünkből vagy az Azok a boldog szép napok esetében sem lehet könnyű szívvel azt mondani, hogy csak a szerzők kormányhűsége miatt kerülhettek bele a kiadványba. De biztos nem ártott ez sem.
Természetesen valószínű, hogy a mai tinédzserek egy ilyen kiadványt már haza sem visznek az iskolából, hiába kapták ingyen. Az itt szereplő dalok nagy része sehogy sem kapcsolódik a mai fiatalok ízléséhez és világához, edukatívnak pedig alig lehet nevezni az általános iskolás színvonalúnak sem nevezhető, és erősen hiányos QR-kódos szócikkek miatt.
Megint csak annyi történt, mint amit a közmédia és a Fidesz kőegyszerű kultúrpolitikája környékén látni lehet: a nem túl veretes névsorú házi kedvencekből vért izzadva összegyűjtöttek pár tucat nemzeti érzelműnek titulálható dalt, aztán ezzel a Fidesz le is tudta az ifjúság szellemi és kulturális nevelését. Az, hogy ezt részben egy nyíltan homofób gyűlölködő propagálásával érik el, már nem is csak apró hiba, hanem a rendszer kvintesszenciája. Ahogy Hankó Balázs fogalmaz a könyv előszavában:
„Együtt énekelni semmihez sem fogható élmény! Így van ez, mióta ember él a Földön”
– ha valakinek erről első kézből van élménye, az biztosan Petrás János és a teli szájjal buzizó sümegi Kárpátia-közönség. Csak udvarláshoz azért ne ezt a könyvet vegyék elő, ha lehet.
