Nyolc éve már, hogy megjelent a Nintendo mai napig meghatározó, elképesztően népszerű konzolja, a Nintendo Switch. A japán videójáték-óriás mindig is nagy tempót diktált a saját ligájában, innovatív konzoljaikkal és zseniális, saját fejlesztésű játékaikkal hamar a játékipar meghatározó alakjává váltak. Amiben a Nintendo különösen erős, azok a kézikonzolok, nem véletlen, hogy itthon a mai napig sokan hajlamosak egy-egy konzolt Game Boynak, vagy Nintendónak hívni.
A Switch folytatta ezt a sort, kvázi új korszakot nyitva a modern kézikonzolok történetében. A Switch valójában egy hibrid konzol, ami azt jelenti, hogy hordozható, lehet vele kézből is játszani, de ha a képernyőt egy dokkolóba csúsztatva tévére kötjük, akkor teljes értékű, otthoni konzolként is működik. A Switch elképesztő siker lett, az elmúlt nyolc évben a Nintendo több mint 150 milliót adott el belőle, jelenleg ez a harmadik legnagyobb példányszámban eladott játékkonzol az egész világon.
Hiába kapott a Switch egy kizárólag kézikonzol funkciót betöltő Lite, és egy jobb kijelzővel felszerelt Oled kiadást, a gyermekbetegségeit nem tudta kinőni. Számítani lehetett rá, hogy a Nintendo előbb-utóbb kiadja majd a Switch utódját, és ez így is lett, a cég év elején leleplezte a Switch 2-t. Tavasszal aztán még nagyobbat gurítottak, ekkor már több mindent elárultak az új konzolról, június elején pedig meg is jelent a Nintendo következő nagy dobása. A megjelenés legnagyobb kérdése, hogy meg tud-e felelni a Switch 2 a rajongók elvárásainak. Nos, ez attól függ, mit vártunk pontosan tőle.
Egy nagy kettes
Kezdjük az elején: a Switch 2 első ránézésre egyértelműen nagy ugrás az elődjéhez képest, és nem csak azért, mert a hátlapon és a dokkolón is van egy bazinagy kettes. A gép először is nagyobb lett elődjeinél, a konzol lelke, a képernyő 7,9 hüvelyk lett (összehasonlításképpen: az alapmodell 6,2, az Oled pedig 7 hüvelykes volt). Az eredeti konzolhoz képest a Switch 2 sokat vesztett kissé gyermekded bájából, szinte teljesen eltűntek a színek, és egy nagyon elegáns, matt fekete gépet kapunk, lekerített élekkel, kellemes tapintású és – ami szintén nagyon fontos – meglepően jó ujjlenyomat-álló műanyag borítással.
Az analógkarok körüli kék és sárga borítás azért elárulja, hogy egy Switch van a kezünkben, ugyanezek a színek visszaköszönnek a két lecsatolható kontroller (joycon) oldalán, valamint a foglaltokban is. Ez a Switch 2 következő nagy újítása az elődhöz képest, a joyconok ugyanis már nem egy sínen csúsznak rá a középegységre, hanem mágnesekkel cuppanak a képernyő két oldalára. A bejelentés után talán attól tartottak a legtöbben, hogy ez lesz az új Switch szerkezetileg gyenge pontja, a joyconok ugyanis egy kiálló csatlakozóra tapadnak rá.
Bő egy hét intenzív és változatos használat alapján ez nem tűnik reális veszélynek, a joyconok nagyon könnyedén és stabilan tapadnak a helyükre, annyira, hogy levenni jóformán kihívás őket. Erre a célra egy-egy gomb szolgál a joyconok hátulján, amiket megnyomva egy kis pöcök kitolja a kontrollereket a helyükről, de még így is olyan érzése lehet az embernek, hogy kitépi onnan azokat. A joyconok így csatlakoznak a szintén a csomagban mellékelt kontroller-átalakítóhoz, is, ami szintén megújult, de sem ergonómiájában, sem anyaghasználatában nem lett valami acélos. Annál fontosabb újdonság azonban a két csuklópánttal ellátott kis keret, amit a joyconokra csúsztatva egérként is tudjuk használni azokat, ami egy meglepően jól működő funkciója lett az új gépnek.
A joyconokról még annyit, hogy iszonyat jók a gombok és az analógkarok is, de az, hogy örökölték-e az előd egyik legfájóbb típushibáját, a stick driftet (azaz az analógkarok meghibásodását, amikor akkor is mozgást érzékelnek, amikor nem nyúlunk hozzájuk), csak tartósabb használat alapján lehet majd megmondani.
Sokat fejlődtek viszont a joyconok lecsatoláskor előbukkanó hátsó gombjai, sokkal jobb velük játszani, mint elődjeikkel. Egy biztos viszont, a Switch 2 ergonómiájában semmivel sem jobb az elődjénél, így huzamosabb kézi játékot követően továbbra is érdemes zsibbadt tenyerekre számítani.
Jó hír viszont, hogy új támasztékot is kapott az új konzol, egy majdnem a képernyő teljes szélességével megegyező fémláb formájában, ami közel 180 fokosra nyitható, és remekül ellátja a feladatát, de azért az életünket nem bíznánk rá. A Switch 2 ezen kívül kapott még egy USB-C bemenetet, az új dokkolóval pedig már LAN-kábellel is beszállhatunk az internetbe. A Switchünket otthoni konzollá alakító egység leginkább egy kicsit olcsó hatású kenyérpirítóra hasonlít, aminek a hűtését azért korszerűsítették. Ettől nem kell csodákat várni, amit tudnia kell, azt tudja, melegedni melegszik, viszont legalább egyáltalán nem hangos.
Szebb, nagyobb, jobb
A 2021-ben piacra dobott Switch Oledhez képest elsőre talán visszalépésnek tűnt az új konzol LCD-képernyője, kézbe véve mégis nehéz belekötni. A Switch 2 kézikonzol módban full HD, dokkolva pedig 4K-s felbontásra is képes, játéktól függően pedig mindkét üzemmódban kihajtható belőle akár 120 hertzes képfrissítés is.
Anélkül, hogy nagyon elvesznénk a technikai részletekben és processzormagokkal, meg órajelekkel kezdenénk dobálózni, a Switch 2-ben ketyegő hardverről annyit érdemes tudni, hogy a Nintendo ismét az Nvidiával dolgozott együtt, a RAM megtriplázódott, a belső tárhely pedig immár 256 giga, ami 2025-ben még mindig nem sok, de így is jóval több az eddigi modelleknél. A tárhely egyébként bővíthető SD-kártyával, de kizárólag speciális, Express kiadásokkal. A Nintendo már rég nem versenyez a Playstationökkel és Xboxokkal grafikai teljesítmény tekintetében, azt viszont talán kijelenthetjük, hogy
a Switch 2 teljesítménye olyan, amit a cég valószínűleg már az eredeti konzolnál is megálmodott.
Elődjéhez képest, ami nem ritkán már a menükben is akadozott, a Switch 2 játékai gyakorlatilag lefolynak a képernyőről, ami többek között az egyetlen launch-címen, a Mario Kart Worldön is tetten érhető. A tizedik Mario Kart gyönyörűen mutat a konzolon, tévére kötve pedig 4K-s felbontás mellett is betonstabil 60 FPS-sel hasíthatunk a pályákon. De még milyen pályákon! A versenypályák változatos dizájnja egyértelműen a World legnagyobb erénye, ráadásul, mivel ez a sorozat első nyílt világú kiadása, sok szakaszon a nagyobb helyszínek között versenyezhetünk.
A játékba bekerült egy új, Knockout Tour nevű mód is, ami tulajdonképpen egy nagyon hosszú versenyt takar, aminek bizonyos szakaszain a mezőny vége kiesik a versenyből. Ez a játékmód remekül áll a Mario Kartnak, hiszen szédítő tempó mellett arra is ösztönöz, hogy taktikázzunk a felvett bónuszokkal, és figyeljünk arra, hogy mit mikor használunk el közülük.
A játék minden erénye mellett azonban muszáj megemlíteni két dolgot. Egyrészt az említett egybefűzött pályák mellett a nyílt világnak gyakorlatilag semmi értelme nincs, alig van benne tartalom, néhány pofonegyszerű kihívást és pár gyűjtögethető kozmetikai elemet leszámítva semmit nem tudunk csinálni az egyébként hatalmas szigeten. A másik dolog, hogy bármennyire is jó, és élvezetes egy Mario Kart játék, nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy ez a Switch 2 egyetlen indító címe, tehát ezen kívül kizárólag korábbi, az előző Switch-re is elérhető játékokkal tudunk játszani a körülbelül 210 ezer forintos gépünkön. És itt érdemes rákanyarodni a Switch 2 hiányosságaira.
Furcsa döntések árnyékában
A Switch 2-t, már jóval a kiadás előtt sokan kritikusan csak Switch Prónak, vagy Switch 1.5-nek hívtak. Ez a konzolt használva azért túlzásnak érződik, de az biztos, hogy nehéz pontosan meghatározni, hogy mi volt pontosan a Nintendo célja az új Switch-csel.
Ez egy sokkal erősebb, sokkal szebb, és sokkal profibb konzol, mint az elődje, amit viszont úgy dobtak piacra, hogy hiába van bejelentve rá egy valag nagyon ígéretes újdonság, ezekből a megjelenéskor mindössze egyetlen játékot élvezhetünk. Így viszont maradnak a régebbi (de persze még mindig nagyon jó) játékok feljavított verziói, amiket a Nintendo sok címnél ingyen, máshol, például a cég húzóneveinek számító Zelda-játékoknál pénzért ad. Az ilyen és ehhez hasonló húzásokkal a Nintendo nem könnyítette meg a vásárlók dolgát, hiszen gyakorlatilag azért kéne Switch 2-t vennünk 210 ezer forintért (a Mario Kart World-del 230 ezerért), hogy sok éves játékokat játszunk normális teljesítménnyel.
Mindez persze csak a kezdeti időszakra igaz, a nemrég részletesen bemutatott, július közepén megjelenő Donkey Kong-játék például nagyon ígéretesnek tűnik. Ettől függetlenül azt ki lehet jelenteni, hogy a Switch 2-vel az jár a legjobban, aki már évek óta nyúzta az elődöt, és hajlandó sok pénzért váltani, hiszen az ilyen felhasználók gyakorlatilag a teljes játékkönyvtárukat tudják majd használni az új konzolon.
Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a Switch 2 kézikonzol üzemmódban is hajlamos eléggé felmelegedni, valamint, hogy továbbra is igen hamar lemerül, hiszen a megnövekedett teljesítménnyel nem növelték megfelelően az akkumulátor méretét. És akkor még ott vannak az olyan klasszikus Nintendo-húzások, mint az új, GameChat funkció, ami csak a Nintendo Online előfizetőknek elérhető, mégis dedikált gombot kapott a konzolon.
A Nintendo ezzel lényegében egy hardveres funkciót zár egy online előfizetés mögé. Arról nem is beszélve, hogy egy hangalapú chatszolgáltatás azért 2025-ben elég megmosolyogtató újítás.
Mindezek mellett a játékok árának további emelkedése, valamint a dobozos, de digitális játékok terjedése, illetve a cég minden eddiginél szigorúbb felhasználói feltételei mind mind olyan tényezők, amiket érdemes jól megfontolni vásárlás előtt. Az pedig remekül látszik a külsős fejlesztők játékainak minden várakozást alulmúló eladásain, hogy hiába futnak ezerszer jobban az említett játékok az új Switch-en, mint a korábbin, az emberek mégsem ruháznak be sok éves játékokra csak azért, hogy aztán ugyanúgy kompromisszumokat kelljen kötniük más konzolokhoz képest (igaz, kisebbeket, mint eddig).
Jó kérdés, hogy mindez mennyire zavarja a nintendós közösséget – egyelőre úgy tűnik, nem annyira. A Switch 2-ből mindössze négy nap alatt 3.5 milliót adtak el, amivel ez lett minden idők leggyorsabban fogyó konzolja, és itthon is fel kell kötnie a gatyáját annak, aki meg akarja kaparintani a konzolt, de főleg a Mario Karttal együtt árult csomagot.
Úgy látszik, a Nintendo számításai bejöttek, az új Switchet ugyanis viszik, mint a cukrot. Emiatt nem tudunk hibáztatni senkit, remek kis konzol lett, amivel évekre be lehet fektetni a Nintendo játékaiba, akinek viszont nincs olthatatlan Mario Kartozhatnéka, vagy hatalmas Switch-játék gyűjteménye, inkább várjon még a beszerzésével.
(A tesztkészüléket a cikkhez a Konzolvilágtól kaptuk kölcsön.)
