A szervezők szerint „nagyon magas” szinten dőlhetett el a Kolorádó ellehetetlenítése, amivel hatalmas kincset veszít el a magyar fesztiválpiac

• Utolsó alkalommal rendezik meg a Kolorádót eddigi formájában és helyszínén, miután a fesztivál szervezői szerint a Pilisi Parkerdő (PPE) egyértelműen arra szólította fel a Magyar Cserkészszövetséget, hogy a jövőben ne adják bérbe a köznyelvben Julianna Majorként ismert (hivatalosan: Sztrilich Pál Cserkészpark) területet a rendezvénynek.
• A háttérben hatalmi konfliktus sejlik fel, a szervezők szerint „nagyon magas szinten” dőlt el az ellehetetlenítésük.
• A 2016-ban indult Kolorádó az elmúlt évtized egyik legfontosabb hazai kulturális platformja és zenei fesztiválja volt, amely új zenekarok, nemzetközi fellépők és társadalmilag érzékeny programok számára is teret adott, egy egész generáció szocializálódott itt a fesztiválkultúrába.
• A rendezvény megszűnésével Budapest és a környék is komoly kulturális veszteséget szenved el, hiszen a Kolorádó az egyetlen nagyobb volumenű, független fesztivál volt a főváros közvetlen közelében.
• Bár a fesztivál ellehetetlenítése nemcsak kulturális, de egzisztenciális csapás is, és a csapatuk jelentős részétől kénytelenek lehetnek megválni, a stáb és Manek Gábor alapító hisz a folytatásban. Tervei szerint a jövőben új helyszínt kereshetnek, ennek függvényében pedig a név és a forma is változhat. A költözés azonban drága és bizonytalan kimenetelű folyamat.

A Kolorádó szervezői június 16-án jelentették be, hogy idén tartják meg utoljára a fesztivált, amit a Julianna Majorként ismert (hivatalosan: Sztrilich Pál Cserkészpark) területen rendeznek immár 9 éve (igaz, a Covid-járvány alatt nem tudták megtartani a fesztivált 2020-ban). A cserkészpark területe a Pilisi Parkerdő (PPE) tulajdonában áll és még 1989-ben adta ingyenes használatba határozatlan időre a Magyar Cserkészszövetségnek, így a Kolorádó szervezői is utóbbitól bérelték eddig a fesztivál fő helyszínét.

Amikor a Pilisi Parkerdő a terület eredeti állapotának helyreállítását kérte, az „Erdei Rave” helyszínen felhúzott faépítményekre gondolt, ez a helyszín a fesztivál által a bérelt cserkészpark területén belül van. Manek Gábor alapító szerint korábban ezen a területen nagyfokú erdőirtást végeztek, oda építették fel a fateraszt és erdei lépcsőket, amiről a Parkerdő felszólítása után jelezték, hogy elbontanák, vagy átalakítanák közfunkciójúvá. Az érv az volt, hogy erdő besorolású területen nem lehet állandó építmény. Manekék érdeklődtek arról, hogy átalakíthatják-e, vagy csinálhatnak-e belőle erdei pihenőt, hogy közhasznú legyen, de erre már nem kaptak választ – úgy, hogy előtte napi-heti kapcsolatban voltak velük.

A szervezők úgy tudják, hogy nem a három faépítmény miatt lett gond, ezek miatt a Parkerdő papíron ki sem rakhatná őket, ezek elbontásával pedig könnyen meg is szűnhetne a probléma, amire hajlandóak is. „A valódi, számunkra jelentős probléma, amire ők hivatkoznak, és ami miatt a Cserkészparkot is ki akarhatják rakni, az nem az erdőkárosítás, hanem az, hogy a cserkészek bérbe adják rendezvényekre a területet, különös tekintettel a Kolorádó Fesztiválra” – mondta Manek, aki szerint a Pilisi Parkerdő a cserkészeket megfenyegette azzal, hogy elveszíthetik a bérleti jogukat, ha a Kolorádó nem távozik.

A fesztivál csütörtöki Facebook-bejegyzésében már arról írnak, hogy értésüléseik szerint „nagyon magas szinten dőlt el” az ellehetetlenítésük. „Amióta néhány hete megkaptuk a levelet, hogy nem lehet több Kolorádó a Cserkészparkban, próbáljuk kideríteni, hogy mi lehet a váratlan fenyegetés hátterében, tudunk-e tenni valamit ellene. Sajnos csak falakba ütköztünk. Minden csatornán azt a választ kaptuk, hogy ez »nagyon magas« szinten dőlt el, és ezért fenyegette meg a területet bérbe adó Pilisi Parkerdő Zrt. a cserkészeket azzal, hogy ők is elveszíthetik a bérleti jogukat, ha a Kolorádó nem távozik” – olvasható a posztban.

A szervezők több egymástól független forrásból is úgy értesültek, hogy egy hatalmi viszály áldozata is lehet a Kolorádó, amelyben értesüléseik szerint a szálak akár a házelnökségi irodához vezethetnek. A Magyar Cserkészszövetség névtelenséget kérő forrásai szerint „vannak ugyanis olyan, a magas politika és annak ideológiái által befolyásolt cserkészek és egyéb szereplők, akik hatalmi befolyással élnek és visszaélve pozíciójukkal, más, gyakran állami szereplőkön keresztül nyomást gyakorolnak az eredeti cserkészértékeket ápoló, demokratikus úton megválasztott, független elnökségre”.

Mint jelezték, „különösen érdekes, hogy van olyan szereplő, aki személyes hatalmi ambícióinak elérése érdekében nem csupán szándékosan akadályozza a cserkészek működését, hanem rendszeresen különféle ideológiai köntösbe bújtatja a konfliktust, pedig ezek általában csak – a jelenlegi kurzushoz illeszkedő és ezáltal ehhez politikai hátszelet is kapó – fedősztorik”.

Manek elmondása szerint a cserkészek „középen vannak” a felsőbb hatalmi döntéshozók és a fesztivál között. „Nekünk van egy szerződésünk a Cserkészparkot üzemeltető céggel, ami független a PPE-től, ha ezt a Cserkészek csak úgy felbontják, az szerződésszegés, és kártérítéseket is érvényesíthetnénk” – mondta a fesztivál alapítója, hangsúlyozva, hogy a cserkészekkel szeretik egymást, és ők is szeretnék, ha a Kolorádó maradna.

Június során, amikor nyilvánossá vált, hogy az idei lesz az utolsó Kolorádó, több, egymástól független forrásból is arról értesültünk, hogy a fesztivállal kapcsolatos problémák és elégedetlenség időzítése nem véletlen, a fesztivál ugyanis elkötelezett támogatója a Pride-nak.

Ami a kezdeteket illeti, eleinte a cserkészek szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy fesztivált csinálnak egy ilyen területen, majd rájöttek, hogy ez nem is olyan rossz dolog, és közvetve talán nekik is köszönhetően „kúl cserkésznek lenni” Manek szerint. „Fiatal cserkészek között nagyon népszerű lett segíteni a Kolorádó megvalósulását, vagy csak kijönni fesztiválozni. Nélkülük nem lenne ilyen gördülékeny a lebonyolítás, évről évre nagyon sok munkát ők végeznek el, és nagyon jól” – tette hozzá Manek, aki szerint ráadásul szigorú megállapodásuk van velük a cserkész alapértékek betartásáról – amivel egyet is értenek –, és arról, mit lehet és mit nem lehet tenni a területen.

A Pilisi Parkerdő Zrt. a Telexnek küldött válaszában cáfolta, hogy a döntésnek ideológiai és világnézeti okai lettek volna, mint írták, „a jogszerűtlen, engedély nélküli infrastrukturális beavatkozások mértéke az érintett erdőterületen olyan szintet ért el, hogy idén elkerülhetetlenné vált a terület természetes állapotának helyreállítását kezdeményezni partnerünknél. Az erre irányuló felszólítás tehát nem egyedi, nem kampányjellegű, hanem kizárólag szakmai, természetvédelmi és jogi megfontolások mentén született. Az ettől eltérő minden értelmezés, összeesküvés-elmélet és gyanú alaptalan, amelyet tisztelettel, de nyomatékosan visszautasítunk.”

Az utolsó pillanatig bizonytalan volt a helyzet

Manekék hiszik, hogy azoknak a fiataloknak, akiknek ez az első vagy második fesztiváljuk, azoknak a Kolorádó jó belépést biztosít ebbe a kultúrába, a fiatalok itt egy sokkal kisebb, biztonságosabb környezetben szocializálódhatnak mint az egykori Balaton Sound, vagy az Ozora, az ilyen rendezvények pedig máig hiánycikkek itthon. Mint mondja, a Kolorádó tökéletes egy elsőfesztiválozónak, nem véletlenül látogatja rengeteg tizenéves, és alacsony az alsó korhatár. Ahogy Manek fogalmaz, „megfiatalodott az egész”.

A fent kifejtett helyzet miatt az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy a fesztivált végül egyáltalán megtartják-e. „Két-három héttel ezelőtt még arról emaileztem, hogy bevállalják-e a cserkészek, hogy megtartsuk a fesztivált, és ők akár elveszíthetik a parkot. Ehhez fel kellett térképezni, hogy milyen valós dolgok állhatnak a háttérben. Elég rossz ezt testközelből végignézni, főleg úgy, hogy a fesztivál előtt hat héttel kapsz egy levelet. három hete döntöttük el, hogy meglesz az idei” – mondta a konfliktusról Manek, aki bizakodó abban, hogy a július 2-ától 5-éig tartó fesztivál meg tud valósulni a tervezett időben, és azt nem szakítja meg semmilyen rendőri razzia, vagy a Pilisi Parkerdő közbeavatkozása.

Még így is van olyan rendelkezés, ami eggyel komplikáltabbá teszi a helyzetet, köztük a parkolást is. „Idén a Pilisi Parkerdő nem ad nekünk bérbe olyan területeket, amelyek korábban fontos szerepet töltöttek be a logisztikánkban (pl. közreműködői parkoló, buszforduló). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kisebb területen kell megoldanunk ezeket, így kisebb dugók alakulhatnak ki, emiatt arra kérünk titeket hogy hosszabb kijutási idővel számoljatok” – olvasható a Kolorádó hivatalos weboldalán a „Kijutás” menüpont alatt. Manek szerint „az ilyen praktikus dolgok nagyon megnehezítik a munkát”.

A Pilisi Parkerdő a Telexnek küldött válaszában korábban ezt írta: „Szeretnénk leszögezni, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. a Magyar Cserkészszövetséget kizárólag az eredeti állapot helyreállítására és a szerződés rendelkezései szerinti ingatlanhasznosításra szólította fel.”

Manek megerősítette a levélben foglaltakat, ugyanakkor nincs olyan kitétel a közöttük álló szerződésben, ami kizárja azt, hogy zenei rendezvény legyen a területen, vagy albérletbe adhassák. Az 1989-ben írt szerződésben könnyűzenei fesztivál bérbeadásáról nem is rendelkeztek, az ifjúságnevelés és természetközeli táboroztatás viszont szerepel benne.

„Ezek olyan pontok, hogy a jognak bizonyos fokozatai ezt lesöprik. Ez egy régimódi használati megállapodás közöttük, amiben semmilyen jogi tiltás nincs” – mondja Manek, aki szerint az állam és a Pilisi Parkerdő ennek ellenére jogilag bármikor kirakhatja innen a Cserkészparkot és visszaveheti a területet ezzel nem lehet mit csinálni. „Az elmúlt tíz évben, amióta itt van a Kolorádó, egyszer sem akartak ilyet csinálni. Most pár hete már akartak, ennek csak az okait tudjuk kutatni, hogy miért. Folyamatos kapcsolatban voltunk velük, soha semmi ilyesmi nem merült fel, minden kisebb problémára kínáltunk megoldást, majd jöttek azok a válaszok, hogy megváltozott az akarat” – tette hozzá Manek Gábor, aki szerint az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 oltalma alá eső területekből szintén soha nem volt konfliktusuk: „ez a terület nem Natura 2000, pár száz méterre a határunktól már igen” – mondta a fesztivál szervezője.

A Pilisi Parkerdő a Telex megkeresésére azt írta, hogy több lakossági és önkormányzati panasz is érkezett az itteni rendezvényekről, bár a Kolorádó nincs külön említve itt. „Ha valamit rosszul csinálunk, akkor azt el lehet kezdeni megoldani, elmondani, ami nem tetszik nekik. Az Önkormányzattal és a minket ellenőrző hatóságokkal makulátlan a viszonyunk, a ránk vonatkozó szabályokat és határértékeket betartjuk, mindig gördülékenyen zajlik az engedélyeztetésünk, idén is” – tette hozzá Manek.

Elmenekülés egy elvarázsolt erdőbe, jókor, jó időben

Az alapítót az utolsó Kolorádón a fesztivál szellemiségéről, és arról is kérdeztük, hogy miképp gondol vissza az indulásra, milyen motivációval vágtak bele a 2016-ban indult projektbe. Mint Manek mondja, az első Kolorádó nyitását sosem fogja elfelejteni. „Én nem láttam még ennyi szép embert egy helyen, azt éreztem, hogy »kik vagytok, hol voltatok eddig?«” – emlékezett vissza. „Azt gondolom, hogy a szándékunk az volt anno, hogy egy új headliner-generációt csináljunk zenekarokból, és a minőségi, jól kurált elektronikus zenét a maga erős, underground statementjeivel vegyítsük a jól kurált alternatív magyar zenével” – mondta a Kolorádó előtt a LÄRM-et és a Toldit vezető Manek, felidézve, hogy a Galaxisokból ismert Szabó Benedek például ingyen játszott a Gólya színpadon, támogatva a fesztivált indulásakor. Szerinte egyes mostani Budapest Parkos zenekaroknak a Kolorádó volt az egyik első lépés, ahol headlinerek tudtak lenni.

„Az volt a koncepciónk, hogy egy minőségi, underground, alternatív fesztivált csinálunk, ahol nincsenek olyan műfaji korlátok, mint egy rock-, vagy technofesztiválon. Inkább szociálisan közelítettük meg azt, hogy összehozzuk ezt a közönséget egy varázslatos helyszínen, azzal a gondolattal, hogy milyen jó kiszakadni a városból” – mondta. Elmondása szerint nem sokkal azután, hogy egy hideg januári napon először itt járt, el is indult a közeledés a cserkészekkel, és körvonalazódni kezdett a fesztivál.

A Kolorádó jókor, jó időben született meg, és betöltötte azt az űrt, amit a budapesti partikultúra beszakadása okozott a 2010-es évek elején. „Ez volt az az időszak, amikor a Szigetre éppen nem járt ez a közeg, meg volt a Bánkitó, ahol nem volt nagyon erős elektronikus, csak inkább alternatív zenei felhozatal. Tehát volt egy űr, ami az urbánus, kúlabb fiatalságot máshogyan tudta megfogni”. Szimbolikus, hogy a Manekék által fontos előképként értékelt Bánkitó és a Kolorádó most egy évben és egy időben szűnik meg, ezzel pedig egy új, friss fesztiválozó generáció esik el egy csapásra két remek lehetőségtől. „Biztos, hogy nem lenne Kolorádó, ha nem lenne Bánkitó” – szögezte le Manek.

Belpest a budai hegyekbe megy

A Kolorádó abszolút városi fesztiválnak indult, a Vida Vera által megálmodott, két évig használt „Pesti fesztivál a budai hegyekben” szlogen is ezt az attitűdöt húzta alá. A mottó a korai plakátokon és a fesztivál első promóvideójában is visszaköszönt, amit Horváth Viktor rendezett és Rév Marcell fényképezett.

Manek szerint ezzel a gondolattal aztán gyorsan szakítottak is, mert kirekesztőnek gondolták az első éves kommunikációjukat. „Alapvetően a kiindulás az volt, hogy egy gyönyörű természeti környezetbe kiszakadva mossuk össze azokat a kultúrákat, amikben jól éreztük magunkat. Az egész brand onnan alakult, hogy hol is vagyunk. Egy fless az egész: egy amerikai állam, park, cserkészet, sátortábor. Az egész berobbant az elején úgy, hogy kiszakadtunk a budai hegyekbe, camping, fenyőfák, elvarázsolt erdő.”

Az alapító szerint akkoriban még elég újnak számított az, hogy kisebb zenekarokat nagyszínpadra tettek, erre épülő közönség és fesztivál nemigen létezett. Maximum Bánkitón voltak ilyen méretű zenekarok, de más fesztiválokon a kisebb bandák „zs kategóriás helyszíneken” tudtak csak játszani. „Ez egy nagy újdonság volt, mert ez nagyon élesen megszűrt egy közönséget, a kúl zenét szerető, jó embereket, akik érzékenyek arra, hogy erős identitású kritikus bandákat hallgassanak, ne olyat, akik tömeget akarnak kiszolgálni” – tette hozzá Manek, aki sok fesztivált látogatott, ahonnan külföldi zenekarokat is be akartak hozni és a booking tapasztalatait is hasznosította, illetve sok ügynökséget ismertek meg.

A stabil gondolatiság megléte ellenére a kezdés nem volt zökkenőmentes: „Bátrak voltunk ebben, de ez sok tízmilliós éveket jelentett mínuszban, és mögöttünk nincsenek nagy szervezetek, vagy támogatások. Az évek során csatlakoztak hozzánk szakmai befektetőként, segítőként új tulajdonostársak is: fel kellett építeni azt, hogy fenntarthatóak legyünk, tőlük pedig nagyon sokat tanultunk.”

A Kolorádó a harmadik évétől kezdve már stabilan szállított kurrens, a tengerentúli zenei sajtó által körülrajongott külföldi fellépőket is, és minden alkalommal behúztak legalább egy-két olyan nevet, akikért külön kuriózum volt kiutazni az erdőbe. Fellépett itt többek közt a Black Midi, Tirzah, Sega Bodega (ők ráadásul ugyanabban az évben, egy lineupon szerepeltek), Yves Tumor, Kelela, Kurt Vile, Femi Kuti, Moor Mother, vagy a La Femme – csupa olyan név, akik sokszor Bécsig sem merészkedtek el a turnéikkal, Nagykovácsiban mégis el lehetett őket csípni. Aztán a tavalyi évre ez a vonal leapadt, és nem segített, hogy Eartheater is lemondta a fellépését, idén pedig már csak külföldi DJ-k játszanak a fesztiválon.

Mint Manektól kiderült, ez inkább zenekedvelői kultúrmisszió volt, mintsem sikeres, kifizetődő vállalkozás, a realitás pedig az, hogy a közönség továbbra is jobban megmozdul bejáratott magyar produkciók koncertjeire. „Ez az én személyes küldetésem volt, de üzletileg semmi értelme nem volt. Az egy dolog, hogy itt egy külföldi banda, meg hogy hányan ismerik a Black Midit, de ötszázan álltak rajta. Ott döntöttem el, hogy ez a vonal ennyi volt, amikor a Gilla Band nevű koncerten álltam és száz ember nézte, fél órával később pedig már 3500-an voltak Analog Balatonon. Mindig úgy voltam vele, hogy nem az a baj, hogy nem ismeri senki, de az eddigi koncerteken idejött a közönség, mert kíváncsiak voltak, de az, hogy már nem is érdeklődtek, az nagyon fura volt.”

Mindeközben a magyar zenekarok árai nem megduplázódtak, mint külföldön, hanem inkább meghússzorozódtak – teszi hozzá az alapító, aki szerint még így is jobb érzés több milliót kifizetni egy sok teljesítménnyel és munkával megdrágult magyar zenekarnak, mint 30-50 ezer eurót költeni nagyszínpados külföldi fellépőkre, mivel ezek év végén „súlyos, fájdalmas erőfeszítésekké és mínuszokká válnak, nem is éreztük sokszor korrektnek a velünk együtt élő hazai bandák felé, ráadásul nem is feltétlenül fontos a közönségnek”, így „ez a küldetés most nem fér bele a büdzsébe”.

Ezzel párhuzamosan a legkisebb feltörekvő magyar zenei projektek is folyamatosan helyet kaptak itt a kezdetek óta: 2018-ban például fellépett a Kolorádón a magyar trap és cloud rap egyik előfutárának tartott Avant Gang, aminek több tagjából (pl. Gyuris) az azóta gyakorlatilag feloszlott On The Low is alakult, de Baba Aziz is egy tető alá hozta az összes izgalmas feltörekvőt a színtérről. Mindemellett folytonosan zajlottak a nemzenei programok is: workshopok, jóga, kerekasztalbeszélgetések, színházi előadások, performanszok, és még After Sajó Dáviddal podcast is élőben, még azelőtt, hogy abból saját telexes formátum lett volna.

Hova tovább?

„Nagyon helyszínfüggő, de mindenképpen csináljuk” – mondta Manek, amikor arról kérdeztem, hogy lesz-e folytatása a Kolorádónak. A fő cél egyelőre az volt, hogy az utolsó felvonást flottul lehozzák ezen a helyszínen. „Én egyébként nagyon kivagyok ezen, semmi máson nem jár az agyam, csak hogy hol folytassuk, igazából nem is vagyok mindig jelen itt” – tette hozzá a szervező, aki az új helyszín keresése kapcsán elmondta, hogy nagyon izgalmas, nagyon idegörlő és nagyon drága folyamat lesz.

A fesztivál jelen állapotának megszűnése mindemellett komoly lemondásokkal és bevételbeli kieséssel is jár, ami a csapat megélhetését is érinti. „Nekünk van egy egész évben fizetést kapó 15 fős csapatunk, akiknek havi 4,5-5 millió forintot adunk. Ez nem lesz, nem fogjuk tudni fenntartani. Az irodákat és az egyebeket lenullázzuk, és akkor megnézzük, hogy hogyan lehet tovább menni” – mondta Manek, aki már gondolkozik új helyszínekben. Azt egyelőre nem tudják, hogy a Kolorádó Fesztivál, mint brand életben marad-e, mindent a helyszín dönt majd el.

Identitásvesztés, döbbenet és keserédes büszkeség

A fesztivál nyitónapján a Kolorádó stábjának kulcsfiguráival is beszélgettünk, akik felidézték a legszebb emlékeiket, és reagáltak a Kolorádó megszűnésére is – legtöbbjük csalódottan, de büszkeséggel néz vissza a mögöttük álló évekre. Tollner Máté (Tolo), a LavaLava társalapítója és a Kolorádó jelenlegi fesztiváligazgatója 2019 őszén csatlakozott a csapathoz, pont a Covid-járvány előtt. A pandémia miatt két éven át úgy dolgozott, hogy nem tudtak fesztivált tartani, helyette a 2021-est szervezték több mint 700 napon át, ami aztán beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és emlékezetes visszatérés lett. „Remélem, most ez az idő nem lesz több 12 hónapnál” – utalt Tolo a jelenlegi helyzetükre.

Szerinte a Kolorádó fő értékét az a misszió adta, hogy a szervezők az értékteremtésre törekedtek minden döntésüknél, ami ritka ebben az iparágban, a biztos profit helyett pedig gyakran választották az „izgalmasabb, szolidárisabb, jófejebb” megoldásokat. Tollner ide sorolná a Manek által is emlegetett alig ismert nemzetközi zenekarok vagy DJ-k meghívását, a szociális jegy pályázatot, vagy a nappali programokat. „Egyre kevesebb tere van a szabad kultúrának Magyarországon, a Kolorádó is egy ilyen utolsó bástya, nagyon szeretnénk megvédeni és max felépíteni máshol, más formában” – összegezte.

Balizs Kata a fesztivál partnerség- és szponzorvezetője 9 éve, az indulás óta dolgozik a Kolorádón. „Ha ez nincs, akkor azzal az egész identitásunk kérdőjeleződik meg. Hogy akkor én most ki vagyok, ha nem a Kolorádót csinálom nyáron, ez az elmúlt tíz évem természetes ritmusa volt. Valahogy ez a fajta identitásvesztés van” – reagált Balizs a Kolorádó megszűnésére. Szerinte a fesztivál nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek már ne csak este induljanak el bulizni, hanem nappali programokon is részt vegyenek. Ezek máig teltházzal futnak náluk, a közösségi reggeliken pedig reggel kilenckor két-háromszáz ember is megfordult.

Az ilyen „nemzenei” programokért felelt Gyarmati Zea, aki még 2019-ben kapcsolódott be a nappali programok helyszíni megvalósításába Kurucz András (Santsat, Adis is OK) meghívására, akinek 2020-ban vette át a feladatait. „Félig megszerveztem egy Coviddal elúszó nemzene lineupot, aztán jött 4 évnyi, vagy ezer nemzene-program megszervezése” – mesélte Gyarmati, aki szintén igazolja Balizs állítását a nemzenei programok népszerűségéről a fesztiválon, mint mondta, csütörtökön az Erdei Iskola nevű helyszín széléig kellett bővíteni a székkört, hogy mind a körülbelül 40-50 résztvevő be tudjon ülni a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ) munkatársai és hajléktalan vendégük hajléktalan ellátásról szóló beszélgetésére.

„A döbbenet után büszkeséget éreztem. Büszke voltam a csapatra. Ha a Kolorádót ideológiai alapon szeretnék eltenni láb alól akkor én nagyon büszke vagyok rá, hogy bár vannak olyan kérdések, amikben nem tudok 100%-osan azonosulni a fesztivál arculatával, a sokszínűség mellett kiállunk” – reagálta Gyarmati a Kolorádó fesztivál ellehetetlenítésére. „Rengeteg olyan programot szerveztem a fesztiválra, ami egy Pride-ot betiltó kormány szemében problematikusnak tűnhet, és el is kezdtem volna magam ostorozni emiatt, ha nem jut eszembe, hogy amúgy én büszke vagyok magunkra, és ha ennyi sokszínűség sem maradhat, amennyit a Kolorádó magáénak mondhat, akkor az nagy baj. Emiatt pedig szomorú vagyok”.

Jezerszky Viktória, a hazai programok és koncertek szervezője Kocsis Andrással egy időben, 2017-ben csatlakozott a fesztiválhoz, most ő a magyar élőzenei szervező. Szerinte a kisebb hazai zenekarok rengeteget veszítenek a Kolorádó megszűnésével, ők rengeteg addig ismeretlen előadónak adtak esélyt, ráadásul olyan színpadokon, ahol az ő közegüktől távoli hallgatók is bele tudtak kóstolni a produkcióikba. Azt, hogy mennyire váratlanul érte a stábot a Kolorádó ellehetetlenítése, jól jelzi Jezerszky füstbe ment terve a lineupot illetően: ha tudja, hogy idén búcsúzniuk kell, egészen másfajta összeállítással készült volna.

Csuka Márton (elektronikus zene és külföldi booking felelős) szerint a Kolorádó ellehetetlenítése „nagyon bosszantó, és sok kérdést vet fel”, de Manekkel egyetértve igyekeztek arra fókuszálni, hogy az utolsó évben minden a fesztiválhoz méltó módon menjen le. Szerinte az évek során izgalmas volt látni, hogy olyan, mostanra nagyra nőtt hazai produkciók, mint Sisi vagy az Analog Balaton hogy jutottak el a Keret színpadról indulva, a Csűrön át a nagyszínpadig a fesztiválon. A Kolorádó jelentőségét szerinte az is mutatja, hogy a legmeghatározóbb elektronikus zenei portál, a Resident Advisor a top 10 júliusi fesztivál közé választotta a fesztivált a világon.

Áldott térerőhiány és a szabadság fesztiválja

Az utolsó Kolorádó nyitónapján fesztiválozókat is kérdeztünk arról, hogy ők miben látják a fesztivál jelentőségét. Sokan egybehangzóan visszasírták azokat az éveket, amikor még kisebb tömeg járt ide, emellett legtöbben pozitívumként emelték ki a térerő hiányát és az erdők közelségét. Mint az egyik megszólaltatott lány említette, „nagyon értékelendő egy fesztiválban, hogy el tudsz veszni”.

Voltak első kolorádósok is, akik pont azért jöttek ki, mert megtudták, hogy a fesztivál nem folytatódik, de annyi jó dolgot hallottak már róla korábban, hogy egyszer át szerették volna élni az élményt. Belefutottunk olyan barátokba is, akik az elejétől kezdve kitartóan végigkövették a Kolorádó útját, és egy évet sem hagytak ki. A 38 éves a 2016-os Kolorádón kezdte, idén vele jött a 37 éves Betti, aki szintén csak néhány szerdát hagyott ki eddig a kilenc év alatt. Igaz, jobban szerette a régi időket, amikor még kontrollálható nagyságú volt a tömeg.

Sokak szerint az első alkalom fantasztikus volt, a Kolorádó egy újszerű hippifesztiválnak tűnt akkoriban. Egyikük visszaemlékezése szerint az elején volt egy kis „szerencsétlenkedés”, de mindenki jóindulatú, barátságos és kedves volt. Belefutottunk egy olyan párosba is, akik nyolc éve járnak ki, és itt csavarodtak rá először a minőségi elektronikus zenére 2016-2017 magasságában, idén pedig már a fesztiválon lépnek fel egy hasonló elektronikus zenei szettel. „Azon a színpadon kezdtünk el ilyen zenét hallgatni, ami most egy jógaszínpad, most meg kikötöttünk a Csűrben. Az egész Kolorádó-történetünk így körbeért” – mesélte Chrobák Adrián, a Labek & Chrobák duó egyik tagja.

A Kolorádó okozta veszteséget így értékelte Szallabek Balázs, a Labek & Chrobák másik fele: „Szerintem rengeteget veszít ezzel a főváros, mert ez az egyetlen olyan nagyszabású fesztivál a Szigeten kívül, ami Budapesten van, és nagy bajban lesznek a szervezők, ha új helyszínt akarnak keresni a környéken”. „A másik lehetőség a kormányváltás” – vágta közbe a 26 éves Luca, és ezzel a gondolattal nem volt egyedül.

Zsombor 20, Dávid 19, Bálint pedig 21 éves, ők harmadik-negyedik alkalommal jöttek ki a fesztiválra. Bálint szerint „egy szabad fesztivált” veszített el ezzel az ország, a legnagyobb értéknek a jól válogatott zenei kínálatot tartják, és több magyar zenekart itt szerettek meg. „Én elég szomorú vagyok, de abban bízom, hogyha kormányváltás lesz, akkor meg tudják valahogy oldani” – mondta a Nagykovácsiban élő Bálint, akinek a szívéhez nőtt a helyszín. „Nagyon rosszul lennék, ha nem lenne több, mert a Kolorádó mégiscsak a szabadságot és az elfogadást szimbolizálja” – összegezte Zsombor.