„Ez egy nagy házibuli, csak normálisabb emberekkel” – kaptam el egy beszélgetésfoszlányt a Lowland extrém metálfesztivál résztvevőitől a Hódmezővásárhely melletti Mártélyon, a Tisza-holtág partján. Idén már harmadik éve tartották meg Csongrád-Csanád vármegye egyik legbékésebb üdülőterületének közelében a rendezvényt, június végén. A közeli strandon így néhány gyerekes család osztozott az extrém metál híveivel.
„Van egy nagyon erős bázisunk, a lowlanderek, akik gyakorlatilag bármit csinálunk, valószínűleg el fognak jönni. Ez körülbelül két-háromszáz embert jelent” – mondta a Szegedernek Győri Gergely, a fesztivál főszervezője. Nem is lenne reális sokkal nagyobb tömeget várni, hiszen az itt felsorakoztatott műfajok nagy része rétegzene. Idén a black, death, thrash, grindcore, deathcore zenekarok mellett viszont a megszokottnál több volt a punk. A várpalotai Brigantik formáció frontembere a fellépésükön meg is jegyezte, hogy „tudjuk, hogy ez egy metál fesztivál, de nem a mi hibánk, hogy itt vagyunk, meghívtak”. Tavalyhoz hasonlóan színpadra állt a Prosectura is, akik szerint a Lowland „a legegészségesebb lelkületű fesztivál”. A négynapos rendezvény néha tényleg elég extrém, érdemes nyitottan hozzáállni, hagyni, hogy meglepjen, elborzasszon vagy épp megmutasson valami újat.
Győri Gergely tapasztalata szerint a mártélyi lakosok is sokszor kellemesen csalódnak a Lowlandben, ahova egyébként ingyen beléphetnek. „Te tudod, hogy nem esznek embert a metálosok, de a helyi boltosok, kocsmárosok nagyon meg vannak lepődve. Örülnek annak, hogy mindenki köszön, és mindenki sokkal udvariasabb, mint az átlagember” – mondta, hozzátéve, hogy a szervezők figyelnek is arra, hogy ez a jó viszony megmaradjon.
De a legjobb társaságban is akadnak renitensek, és itt még csak nem is arra gondolok, aki a karaoke helyszínnél indokolatlanul sokszor énekelte el a Végbélszakadástól a Szarás című számot. A fesztivál egy pontján ugyanis a főszervezőnek a színpadra kellett állnia, hogy elmondja, nem túl jófej dolog szemetelni vagy meztelenkedni, meg más strandolókat zavarni, mert ezzel a viselkedéssel nemcsak a közösség hírnevét, hanem a jövő évi rendezvényt is veszélyeztetik. A szervezők aztán egy rögtönzött környezetvédelmi előadással igyekeztek jóvátenni a strandon történteket.
Hörgés, brekegés és a Sátán kapucsengője
A fesztivál szűkösebb anyagi lehetőségei miatt idén csak egy színpadon játszottak a zenekarok, így volt idő szusszanni a koncertek között. Ez egyben azt is jelentette, hogy kábé fél öttől hajnali kettőig tartott a zenei program, úgyhogy sok formáció még a tűző napon kezdte a koncertjét.
Egy metálfesztiválon előfordul, hogy nem sokat érteni a szövegből, így a fellépőket főként a zeneiség és az előadásmód alapján lehet megítélni. A cseh Gutalax esetében, amit ízléstől függetlenül szinte mindenki nagyon várt, a számok többségében nem is lehetett szövegről beszélni, hacsak a „waowao wa-ah” nem jelent valamit valamelyik nyelven. De a hashajtóról elnevezett zenekar előadásában nem is a brekegésre emlékeztető, erősen torzított, mély torokhang, és nem is a fehér kapucnis overall volt a legfurcsább. A Gutalax a szokásaihoz híven a crowd surfingnek roppant egyedi módját választotta, amikor egy hősként felkonferált ember bemászott egy toi-toi vécébe, amit bezártak, majd a közönségbe engedtek, elfektetve, mint egy koporsót. A vécébe zárt ember aztán kinyitotta az ajtót és elkezdte a közönségbe dobálni a vécépapír-gurigákat. „Azon gondolkodtam, miért olyan rohadt nehéz ez a budi. Aztán rájöttem, hogy van benne valaki” – idézte fel másnap reggel a koncertet az egyik ismerősöm. A beszámolók alapján a toi-toiba bemászó hőst később a zuhanyzónál látták mosakodni.
A rendkívül hosszú első nap utolsó fellépője a szintén bizalomgerjesztő nevű Enema Shower volt. A dalok szövegéből itt sem sokat lehetett érteni, de az olyan kreatív átvezetők, „a csikló a Sátán kapucsengője” kárpótoltak mindenkit.
Nem olyan távoli cél, hogy nagyobb neveket is elhozzanak
„Úgy volt, hogy szombat este hat körül játszunk, csak én megyek a Pride-ra” – mondta a Szegedernek Szatmári János, a Barbears basszusgitárosa arról, hogy miért ők nyitották a második napot. „Én is mennék, csak itt dolgozom” – tette hozzá Lukács László gitáros, aki egyben a fesztiválra is kitelepülő szegedi Borracho mexikói étterem tulaja.
Nem sokkal a Barbears után egy másik szegedi zenekar, a Dystopia lépett fel, amelynek tagjai szerint a Lowland „Magyarország egyik legmetálabb metálfesztiválja”. Blanár Levente, a progresszív metalos, metalcore-os hatásokat ötvöző zenekar egyik gitárosa és énekese azt tapasztalta, hogy a Lowlandhez képest mindenhol máshol kicsit megengedőbbek a szervezők. „Ami valahol jó, valahol nem, de tetszik, hogy ez ilyen true metál. Itt bevállalják ezeket a Gutalaxokat” – tette hozzá. „És még mi is kaptunk helyet” – jegyezte meg Bajusz Péter, aki a zenekarban a basszusgitározás mellett „általában a bunkó ordítást csinálja”.
A Lowland főszervezője Győri Gergely szerint „nem volt egy egetverő összeg”, amiből idén gazdálkodtak, így a színpadok számának csökkentése mellett a zenekaros tehetségkutató is elmaradt. A fellépők terén sem lehetett túl nagyot álmodni, de még így is volt egy-két nagyobb név, és a kevésbé ismert fellépők között is voltak nagyon tehetségesek.
Ha nem számítana a pénz, akkor a szervezők egy olyan lineupra mennének rá, ami „európai szintre emelhetné” a rendezvényt, meghívnának például olyan előadókat, mint a Behemoth, az Exodus vagy a Sodom. Győri Gergely szerint ez nem egy elérhetetlen álom. „Óriási dolog nem kéne hozzá, csak hogy a stabil 3–400 látogató helyett 6–700 legyen”.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
