Egy álmos holland kisváros a világ bulifővárosa lett egyetlen éjszakára, amikor több ezer ember jelent meg az utcákon, majd az egész kontroll nélküli zavargásba torkollott – a Netflixen elérhető Teljes káosz: A buli elszabadul (Trainwreck: The Real Project X) című dokumentumfilm ennek a balul elsült éjszakának a története. A film címe megtévesztő, mert először azt gondolnánk, hogy egy olyan eseményt mutat be, ami a 2012-es Project X – A buli elszabadul című filmet inspirálta, pedig valójában pont fordítva van: a film népszerűségének is köszönhető, hogy a hollandiai Haarenben elszabadultak az indulatok.
A Project X játékfilm három középiskolás srác történetét meséli el, akik egy emlékezetes bulit akarnak rendezni, hogy végre népszerűvé váljanak a suliban. A házibuli azonban minden képzeletet felülmúlóan elszabadul: a vendégek száma kontrollálhatatlanná válik, a környék romokban hever, és a rendőrség is beavatkozik. 2012 őszén Haarenben valami egészen hasonló dolog történt, annyi különbséggel, hogy a buli szervezője, az akkor a 16. születésnapját ünneplő Merthe Weusthuis végül lemondta az eseményt, de akkorra már rég nem ő irányította a történéseket.
A Teljes káosz: A buli elszabadul jól szemlélteti, hogy 2012-ben a holland hatóságoknak fogalmuk sem volt arról, hogy komolyan kell venni, ha egy interneten meghirdetett eseményre tízezrek jeleznek vissza. Ezt bizonyítja az is, hogy a buli biztosítására nyolc járőrt küldtek ki, akik kordonokkal próbálták visszatartani a tömeget.
Meglepetés Merthének
A történet Merthe Weusthuis szülinapjával kezdődött, az akkor 15 éves lány egy nagyobb, de szűk körű bulit akart szervezni a barátainak, ezért Facebookon létrehozott egy eseményt, és meghívott 78 ismerőst. Csakhogy véletlenül nyilvánosra állította az eseményt, így az ismerősök tovább tudták hívni a saját ismerőseiket – akik megint csak továbbadták a buli hírét. A Facebookon néhány nap alatt több ezer emberhez jutott el az esemény, és hamarosan már 17 ezren jeleztek vissza, hogy ott lesznek Haarenben Merthe születésnapján.
Merthe ekkor törölte az eseményt, de akkorra már nem lehetett visszazárni a szellemet a palackba. Egy Jorik Clarck nevű, akkor 18 éves fiú egy „póteseményt” hozott létre: meglepetésbulinak hirdette, és direkt a 2012-ben bemutatott Project X stílusában reklámozta. Ez a párhuzam még inkább felspannolta a tiniket, elkezdtek mémeket gyártani Merthéről és a buliról, innen pedig már nem volt megállás. Clarck a dokumentumfilmben erről azt mondja: „Én tettem őt híressé a Facebookon.”
A dolog annyira eldurvult, hogy Merthe ismerőse elkérte a fiú számát, és az apja személyesen hívta fel, hogy lője le az eseményt, mert már így is idegenek mászkálnak a kertjükben, fotózzák a házukat, és félnek, hogy valami történni fog. Clarck végül tényleg törölte az eseményt, de addigra már megjelentek újabb másolatok – újabb és újabb verziók, új szervezők, új mémek. A helyzet teljesen kicsúszott az irányításuk alól, Merthe születésnapi bulija gyakorlatilag öntudatra ébredt, csoportok álltak össze, hogy busszal menjenek el Haarenbe, az ország szinte minden pontjáról érkeztek fiatalok az igazi, haareni Project X-re.
A helyi hatóságoknak fogalmuk sem volt arról, hogy mekkora tömeg közelít a város felé, 2012-ben még nem volt bevett gyakorlatuk arra, mit kezdjenek egy vírusszerűen terjedő, valódi szervezés nélküli netes eseménnyel. Az online világot akkoriban még sokszor külön kezelték a „való élettől”, teljesen valószerűtlennek tűnt, hogy több mint 10 ezer ember fog felbukkanni egy unalmas kisvárosban. Ezt bizonyítja, hogy a város vezetése, noha tudott arról, hogy nagy tömeg érdeklődik az esemény iránt, összesen nyolc járőrt állított ki, hogy két kordonnal lezárják azt az utcát, ahol Merthe és a családja élt.
Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a buli akkor is meg fog történni, ha senki sem akarja az ott élők közül, néhány hivatalnok elkezdett alternatív megoldásokat keresni. Chris Garrit, aki a közeli Groningen város éjszakai életéért felelt, azt javasolta, hogy szervezzenek egy kijelölt helyszínt Haaren határában, ahol a tömeg biztonságban, ellenőrzött körülmények között bulizhatna. Zenével, színpaddal, biztonsági szolgálattal – így talán elkerülhető lett volna a káosz.
Haaren polgármestere, Rob Bats inkább azt akarta kommunikálni, hogy uralják a helyzetet, és hazaküldik a fiatalokat. Merthe a buli előtt egy nappal annyira megijedt az érkező tömegtől, hogy rokonokhoz költözött a városon kívülre. A dokumentumfilmben elmondta, hogy attól retteg, le fog égni a házuk, pont úgy, ahogy a filmben is történt.
Zavargások, betörések, összecsapás a rendőrökkel
Szeptember 21-én végül megérkeztek a bulizók a kisvárosba, ekkorra a Facebook szerint már 350 ezren is érdeklődtek az esemény iránt, és bár ennyien nem jöttek el, több ezren, egyes beszámolók szerint több mint 10 ezren voltak Haaren utcáin. Boomboxokból üvöltött a zene, sörösüvegek röpködtek, közlekedési jelzőlámpákat döntöttek ki, gyújtogattak.
A rendőrök már a buli elején megpróbálták lezárni a család házát körülvevő utcákat, de ez semmit nem oldott meg. A feszültség csak nőtt, végül kitört a balhé, amikor a rohamrendőrök agresszív oszlatásba kezdtek. Zavargás lett, betörtek kirakatokat, feltörtek autókat, emberek fosztogatták a boltokat. A rendőrség végül nagy erőkkel vonult a helyszínre, a rohamrendőrök gumibotokkal ütötték a bulizókat, többeket azután is, hogy földre kerültek.
Egy helyszíni újságíró a filmben arról mesél, hogy mire visszament a kocsijához, az egyik ablak betört, a szélvédőn lábnyomok voltak, az anyósülésen meg egy tégla feküdt. A zavargásokban legalább 36 ember megsérült, több tucatot letartóztattak. Sokáig olyan hírek terjedtek, hogy a tömegben két fiatal lány is életét vesztette, de végül kiderült, hogy ezek a híresztelések nem igazak. Akárhogy is, az egész estéből hatalmas médiabotrány lett, és a polgármester, Rob Bats végül le is mondott, miután a lakók és az országos sajtó is kritizálta, amiért teljesen alulbecsülte a helyzetet.
A film kicsit abba is belemegy, hogy miért mentek el ekkora tömegek egy ismeretlen fiatal lány születésnapjára. A legtöbb megszólaló szerint akkoriban még teljesen új élmény volt az, hogy valami az interneten indul, aztán hirtelen „valódi” eseménnyé növi ki magát, sok tinédzser egyszerűen meg akarta tapasztalni azt, amit addig csak filmeken látott – kapóra jött, hogy a Project X is akkor került mozikba, és hogy hatalmas siker lett.
Merthe a dokumentumfilmben úgy fogalmaz: „Nem gondolom, hogy azok, akik eljöttek, bántani vagy randalírozni akartak. Sokan csak bulizni szerettek volna. Ez teljesen normális dolog ebben a korban. Lázadni akarnak, kipróbálni a szabadságot, megmutatni, kik ők.” Aztán a végén csak annyit mond: „Ha nem az én bulim lett volna, valószínűleg én is elmentem volna.”
