Nem szeretem a lovakat. Gyerekkoromban sem voltam oda értük, sose akartam lovagolni – részben mondjuk azért, mert már akkor is magas voltam, és mikor egyszer felültem egy pónira, leért a lábam a földre – és ez azóta sem változott. A lovassport sem érdekelt, a tokiói olimpián a Saint Boy nevű ló által elszabotált öttusázó sztoriján, meg persze Overdose-on és Kincsemen kívül az égvilágon semmit nem tudok egyik alfajáról sem.
Az elmúlt hetekben viszont akaratomon kívül mégis állandóan versenylovak jöttek velem szembe minden létező platformon. Haru Urara, az örök lúzer. Gold Ship és a 12 milliárd jenes incidens. Daiwa Scarlet és Vodka évekig tartó rivalizálása. Mindennek pedig az volt az oka, hogy június végén Japánon kívül is megjelent az Umamusume: Pretty Derby nevű játék, ami miatt több tízezer ember esett bele hirtelen a japán lóversenyes nyúlüregbe. Ez eddig nem annyira durva, de Japánról beszélünk:
az Umamusumében benne vannak ezek a lovak, csak valójában középiskolás anime lányok lófülekkel és lófarokkal, akik lóversenypályákon szaladgálnak, és minden futam után letolnak egy zenés-táncos koreográfiát.
Ha elolvasta ezt a mondatot, és nem zárta be azonnal a böngészőt, és ment ki a friss levegőre, akkor akár még önből is lehet virtuális lólányedző. Ami meglepően szórakoztató is tud lenni, mint azt megtudtam, miután puszta kíváncsiságból letöltöttem a játékot. Feltéve, hogy az embert a legnagyobb japán őrültségek sem zavarják, de hát a Netflix is azt mondja, hogy a 300 millió előfizetőjének a fele már néz animéket is, szóval mikor lenne erre nyitottság, ha nem most.
Na de mi ez az egész?
Az Umamusume: Pretty Derby egy mobilos játék, amit a Cygames adott ki 2021-ben. A japán stúdió többi játékához hasonlóan ez is egy gacha, ahol a játék legfontosabb elemeit (itt a karaktereket és az őket feltápoló kártyákat) játékkal megszerezhető, vagy valódi pénzért megvehető virtuális valutával kell kipörgetni. A Genshin Impact óta ezt talán nem kell magyarázni, de ha mégis, akkor olyan, mint a FIFA EA FC, ahol az Ultimate Team ugyanígy működik, csak anime lányok helyett színes focis kártyákat kell gyűjteni, rajtuk egyre nagyobb számokkal.
A Cygames hamar kitalálta, hogy táncoló, éneklő, anime lányokká alakított lovakkal fog igazán nagyot szakítani, ami végül is nem volt hülyeség: Japánban máig állatira népszerű a lóversenyzés és a lóversenyfogadás, és az idolokat is imádják. Így az Umamusuméből született anime – aminek azóta van három évada –, és több manga is, ezek mind a japán lóversenyzés emblematikus történeteit mutatják be. Akár dokumentarista franchise-nak is lehet nevezni, mert tényleg valódi lovakat és valódi sztorikat mutat be, csak lólányokkal, erősen túldramatizálva. De ez már csak apróság.
Maga a játék kicsit olyan, mint a pár éve népszerű Love Live-játékok, vagy a Princess Maker, de ez nyilván senkinek nem mond semmit, úgyhogy kicsit egyszerűbben: egy vizuális regény és egy menedzserjáték keveréke. A lényege röviden annyi, hogy fel kell tápolni a lólányainkat úgy, hogy a sztorimódban három évig kísérgetjük őket versenyekre, és zsonglőrködünk az edzésprogramjukkal, a kikapcsolódásukkal és a pihentetésükkel. Közben mindenféle események történnek, amik hatással lehetnek rájuk, és az se mindegy, hogy amúgy hogy teljesítenek.
Ez eddig nem hangzik túl bonyolultnak, bár ha igazán hatékony akar lenni az ember, akkor már itt is kell egy kicsit sakkozni azzal, hogy mit csináljon a limitált idő alatt. Az igazi őrület viszont az, hogy a sztori alatt a lólányok különféle extra képességeket kapnak, amiket egy későbbi próbálkozásnál át tudnak örökíteni egy másik lónak. Szóval hosszú távon valójában egy tenyészprogramot is viszünk, ahol egy rakás lólány rengeteg tulajdonsága van nagyon szövevényes kapcsolatban egymással. Ettől az egész egy roguelike-ra is hasonlít.
Értek a lovakhoz
A váratlanul összetett játékmenet mellett a prezentáció is rendben van. Két óra után már konkrétan izgultam, hogy Vodka az utolsó 200 méteren begyújtja-e megint a rakétákat, és megnyer-e egy újabb versenyt úgy, hogy előzetesen nem is tartották esélyesnek, és a karakterek sztorijai is egész érdekesek, pláne mert ugye a valóságon alapulnak.
Nehéz elmagyarázni, de az Umamusume versenyei, amikre a felkészítésen kívül amúgy nincsen semmi ráhatásunk, és nagyban függnek a szerencsétől is, simán odaragasztják az embert a képernyő elé. És ezt nem csak én mondom, népszerű streamereknél is rengetegen nézték ugyanezt, Ludwig még versenyt is csinált belőle.
Ettől még egy mobilos játékról beszélünk, annak minden hozományával együtt, és kicsit az üzleti modell is belerondít az egészbe. Ha valaki szerencsés, vagy sok pénzt költ az Umamusumére, akkor könnyebb dolga lesz, és a lólányok tulajdonságainak mikromenedzselgetésével is kevesebbet kell foglalkoznia. Közben viszont nem nyomasztja az embert, hogy nyissa ki a pénztárcáját, eddig eszembe sem jutott, hogy azért játszanék, hogy többet tudjak pörgetni. Ami kicsit meg is lepett. Azt is lehet benne értékelni, hogy bár az összes ilyen játékhoz hasonlóan olcsó módszerekkel akarja elérni, hogy érdeklődjünk a karakterei iránt, legalább azzal nem, hogy mindenkinek hatalmasak a csöcsei.
Mondjuk van egy visszatérő pletyka, ami szerint Daiwa Scarlet tulajdonosa azt kérte a Cygamestől, hogy a lova a játékban legyen dekoratívabb, mint a valóságban vele rivalizáló Vodka, hogy népszerűbb lehessen nála. Ezt nyilván semmilyen forrásból nem erősítette meg senki, de azzal együtt, hogy Vodka pont két centivel magasabb Daiwa Scarletnél, azaz annyival, amennyivel a rajongók szerint kettejük legjobb versenyén megelőzte őt 2008-ban, jól mutatja, hogy a játék meglepően jól adja vissza a valódi lovak személyiségét, elért eredményeit és azokat a versenyeket, amikről szól.
Erre a Gold Ship nevű karakter is tökéletes példa, aki néha kitalálja, hogy nem hajlandó edzeni, vagy egyáltalán bármit csinálni, és néha megpróbálja fejbe rúgni az edzőjét. A valódi Gold Ship a 2010-es években volt aktív, pont ugyanilyen volt – egy temperamentumos versenyló, akinél simán benne volt, hogy toronymagas esélyesként utolsó legyen, ha éppen olyan napja volt. A leghíresebb ilyennél összesen 12 milliárd jentől szabadította meg a rá fogadókat, utána a zsokéja annyit mondott, hogy hát, Gold Ship ilyen.
A játékosok kedvence viszont így sem ő, hanem Haru Urara, „a lúzerek fénylő csillaga”. A valódi Haru Urara 1998 és 2004 között 113 versenyen indult, ebből nullát nyert meg, és a karrierje során ezt szép lassan egész Japánban felkapták. A kétezres évek elején Haru Urarát rendszeresen tömegek nézték meg, a versenypályát, ahol indult, lényegében ő mentette meg a csődtől. A játék megjelenésével pedig nyugaton is népszerű lett, mikor a játékosok rájöttek, hogy lehet neki perjét ajándékozni, olyan sokat rendeltek neki, hogy már ki sem tudják szállítani. Ja, és hiába rossz a játékban is, a játékosok mindent megtesznek, hogy megnyerjenek vele mindent.
Ha valaki két hónapja azt mondta volna, hogy japán versenylovakról fogok olvasgatni egy középiskolás idolként újjászületett lovakról szóló játék wikijén, biztos kiröhögtem volna, de most mégis itt tartunk. És ezzel legalább 50 ezer ember van még ugyanígy csak a Steamen, mobilon meg ki tudja még hány. Hogy miért, az jó kérdés, mert nálunk azért nincs idolkultúra, és a lóversenyzés sem annyira népszerű, főleg nem konkrétan a japán ága. A valódi lovakhoz viszont láthatóan mindenki tud kapcsolódni, maga a játék pedig annyira bizarr, hogy sok ember valószínűleg pont ezért próbálta ki. És van annyira érdekes is, hogy ők aztán ott is ragadtak.
