76 éves korában meghalt John Michael Osbourne, ismertebb nevén Ozzy, énekes, a Black Sabbath alapító tagja – jelentette be a zenész családja. „Szavakkal leírhatatlan szomorúsággal jelentjük be, hogy szeretett Ozzy Osbourne-unk ma reggel elhunyt. Családja körében, szeretetben töltötte utolsó óráit. Kérünk mindenkit, hogy ebben a nehéz időszakban tartsa tiszteletben családunk magánéletét” – olvasható a BBC által közzétett közleményben. Osbourne évek óta Parkinson-kórban szenvedett, utolsó fellépésének idejére pedig már állni sem tudott.
Indulás a semmiből
Ozzy 1948. december 3-án született, a Birmingham melletti Marston Greenben, az ekkor még bőven a második világháború terheit nyögő Angliában. Gyári munkás anyjának és szerszámkészítő apjának összesen hat gyereke született, Ozzynak három nővére és két öccse volt.
A fiatal Ozzy nem volt éppen mintagyerek, diszlexiás volt, iskolatársai abuzálták, tiniként többször is megpróbálta megölni magát. Mások szórakoztatása már ekkor fontos volt számára, igaz, kényszerből, hitvallása az volt, hogy „ha nem tudsz valakit megverni, nevettesd meg”. Ez a bohóc szerep egész életében rajtaragadt (akárcsak az Ozzy becenév, amit szintén gyerekkorában kapott), és már korán túlzó csínyekhez vezetett, nagynénje macskáját villával szúrkálta össze, egyik nővérét pedig kis híján felgyújtotta.
15 évesen otthagyta az iskolát, és dolgozni kezdett, de folyamatosan balhékba keveredett, 17 éves korában egy lopás miatt végül hetekre börtönbe is került. Miután szabadult, egy vágóhídon kezdett dolgozni, majd egy volt iskolatársa említette neki, hogy zenekart alapít, ahova Ozzy bekönyörögte magát énekesnek, noha sosem énekelt. A zenét a Beatlesnek köszönhetően hamar felfedezte, a legnagyobb inspirációja a She Loves You című számuk volt. Mivel a zenekara semmire sem vitte, kilépett és hirdetést adott fel, miszerint énekesként zenekart keres.
Így talált rá a Black Sabbath későbbi basszusgitárosa, Geezer Butler, aki a The Rare Breed nevű zenekarával éppen énekest keresett. Néhány közös koncert után ez a zenekar is feloszlott, de közben Ozzy hirdetését megtalálta két másik helyi zenész, Tonny Iommi és Bill Ward, akik basszusgitárost és énekest kerestek, mert az ő zenekaruk is feloszlott. Iommi, aki egy évvel Ozzy fölött járt iskolába, sokat bullyingolta őt, a kettejük közötti ellentét pedig egész karrierjüket meghatározta, de a rázós kezdés ellenére innen már nem volt visszaút: megalakult a Black Sabbath.
A négy birminghami barom
A blues-os rockzenekarnak induló együttes először Polka Tulk Blues Band-ként indult, ebből előbb Earth, majd 1969 augusztusára Black Sabbath lett. A zenekar gyakorlatilag azonnal berobbant, gyors egymásutánban kiadott két lemezt (Black Sabbath, Paranoid), és azonnal turnézni kezdett.
A hirtelen jött egyre nagyobb népszerűség, és legfőképpen az azzal járó pénz hamar elcsavarta a fejét a zömében szerény körülmények közül érkező vidéki srácoknak. A koncertekért kapott néhány font hamar többszáz fontos gázsira nőtt, az állandósuló amerikai és európai turnékon pedig hamar rácsavarodtak a drogokra és az alkoholra is. Mikor harmadik, Master of Reality című lemezükkel stúdióba vonultak, kaptak például egy bőröndnyi pénzt, hogy elég kábítószert tudjanak venni maguknak a felvétel idejére.
A Black Sabbath még csak húszas éveik elején járó tagjai ekkortájt találkoztak leendő menedzserükkel, a brit színtéren csak „a pop Al Caponéjaként” emlegetett Don Ardennel is. Aki azonban Ozzy életében később sokkal nagyobb szerepet töltött be, az nem volt más, mint Arden első találkozásukkor 18 éves lánya, Sharon Arden, a leendő Sharon Osbourne. Kapcsolatuk sokáig kizárólag professzionális maradt, Ozzy biztos volt benne, hogy a nő teljesen bolondnak nézi. Ez így is volt, Sharon, miután apja oldalán először látta a Black Sabbath-ot, elbújt előlük, annyira rémisztőnek találta „a büdös, hosszúhajú hippiket”, Ozzyt pedig kiszúrta magának, róla nemes egyszerűséggel azt gondolta, komplett őrült, derül ki Mick Wall, a Black Sabbath sajtósának Black Sabbath – Symptom of the Universe című könyvéből.
A zenekar sikervonata azonban robogott tovább, a Black Sabbath abszolút átadta magát a szex, drogok, rock and roll életmódnak, ami alól Ozzy sem volt kivétel, sőt. A zenekar egyik kedvelt csínytevése Ward felgyújtása volt, aki egyszer kórházba is került, miután öngyújtóbenzint locsoltak a nadrágjára, és úgy gyújtották fel. De előfordult az is, hogy Ozzy egy seattle-i hotel erkélyéről kipecázott egy cápát az óceánból, majd berakta a kádjába. Mire a koncertről visszaértek, az állat elpusztult, ezért Ozzy elkezdte feldarabolni, eközben Iommi pedig, aki szintén fogott egy cápát, az ablakon át behajította azt Ward szobájába.
Az életmód természetesen nem járt következmények nélkül, Ward például mindössze 24 évesen kapta el a hepatitis B-t, amibe kis híján bele is halt. A többiek ekkor még jól bírták, Ozzy pedig már házas volt, sőt, egy gyereke is született első feleségétől. A Vol 4. felvételei már egy Los Angeles-i kastélyban kezdődtek, ahova külön bejárásuk volt a dílereknek, az asztalokon pedig hegyekben állt a kokain. A tagok az LSD-re és a gyógyszerekre is rácsúsztak, a zenekarban pedig egyre több konfliktus alakult ki, amin az sem segített, hogy aktuális menedzserükről – aki korábban átvette őket Ardentől – kiderült, hogy a szerződéseiket úgy állította össze, hogy a zenei jogok nála legyenek.
Ozzvihar
Miután rájöttek, hogy az első lemezeik bevételéből tulajdonképpen egy centet nem láttak (a töménytelen mennyiségű drogot leszámítva), a Black Sabbath visszakerült Ardenhez, majd jött a Sabotage és a Technical Ecstasy, a zenekar népszerűsége pedig ezzel párhuzamosan csökkenni kezdett. Ozzy apja 1977-ben meghalt, házassága kezdett széthullani, Iommival pedig szintén egyre nehezebben viselték el egymást. Mikor kiderült, hogy hatalmas adótartozásuk van, egy vita közepén felállt, és kvázi kilépett a zenekarból.
Az első kilépés mindössze három hónapig tartott, Ozzy pedig már ekkor elkezdett szólóprojektjén dolgozni, ami ekkor még Blizzard of Ozz néven futott. A többi tag végül visszahívta a Sabbathba, hogy felvegyék a klasszikus felállás lemezei közül a leggyengébbnek tartott Never Say Die!-t. A lemez többek között azért sikerült úgy ahogy, mert a Black Sabbath eddigre gyakorlatilag alkotni is alig tudott, annyira be voltak cuccozva állandóan, egymást pedig annyira nem tudták elviselni, hogy rendszeresen össze is verekedtek. Az ilyen konfliktusok leginkább Ozzy és Iommi között alakultak ki, ami addig fajult, hogy a Black Sabbath tagjai 1979-ben kitették Ozzyt a zenekarból.
Az énekes ezek után fél évre beköltözött egy Los Angeles-i lakásba, amit elmondása szerint nemhogy nem hagyott el, de még a függönyöket sem húzta el, és pizzán, kokainon és rengeteg alkoholon élt, de egy ponton még a heroinra is rácsúszott. Ozzy egyetlen szerencséje az volt, hogy két ember nagyon hitt benne. Az egyik Don Arden volt, aki annyira berágott Iommira, amiért kirúgta Ozzyt, hogy a Black Sabbathot is ejtette, a másik pedig Arden lánya, Sharon. A magányos, éppen a saját halálán dolgozó énekes még mindig Arden szárnyai alá tartozott, aki Sharont küldte el Los Angelesbe, hogy kaparja össze.
Ez annyira jól sikerült, hogy még 1979-ben összeállt egy kisebb szupergrupp Ozzyval az élen, ami nemes egyszerűséggel az énekes nevén adta ki első lemezét, a Blizzard of Ozz-t. A Uriah Heep, Rainbow és későbbi Deep Purple tagokból, valamint egy fiatal gitárfenoménból, Randy Rhoadsból álló zenekar bemutatkozó albuma elképesztően siker lett, a Black Sabbath tagjai irigykedve nézték, ahogy egykori énekesüknek újra jól megy a szekér.
A produkció sikerének egyik kulcsa egyértelműen Rhoads volt, a sors vele újra összehozta Ozzyt egy gitárvirtuózzal, aki legalább annyira kellett a sikerhez, mint ő maga. Rhoads-al azonban csupán még egy közös lemezt, a Diary of a Madmant tudták rögzíteni, a mindössze 25 éves gitáros ugyanis 1982-ben egy kisrepülőbalesetben meghalt.
Legendás sikerpár
Ozzyt rendkívül megviselte Rhoads halála, de a rock and roll vonaton nem volt fék, nem sokkal a szerencsétlen repülőzés után új gitárossal láttak neki a következő lemeznek. A nyolcvanas években Ozzyék stabilan szállították a jobbnál jobb lemezeket, Sharon pedig profin igazgatta útját, 1982-ben pedig hozzá is ment. Viszonyuk, illetve közös munkájuk miatt apjával, Don Ardennel évtizedekig nem beszélt, miután Arden kutyái megtámadták, Sharon pedig elvetélt a támadás miatt.
Sharon vezetésével a kilencvenes évek közepén fesztivál is szerveződött Ozzy köré, az Ozzfestek pedig évekre meghatározták a rock-, és metálzenei, valamint a fesztiválszínteret Amerikában. Sharon apjától eltanult módszereire jellemző, hogy az egész onnan indult, hogy 1996-ban Ozzyt nem sikerült felléptetni a Loollapalozán. Sharon bosszúból saját fesztivált szervezett férje köré, a dolog pedig akkora siker lett, hogy aztán évente megrendezték, és olyan zenekarok és előadók léptek fel az Ozzfesten, mint a Slipknot, a Pantera, Marilyn Manson, Rob Zombie, a Linkin Park, vagy a System of a Down. A fesztiválokon többmillió ember vett részt, a bevétel százmillió dolláros nagyságrendre rúgott, és segített Ozzynak még inkább betörni a popkultúrába. 2005-ben például az MTV-n a Battle for Ozzfest című tehetségkutató műsorban kerestek fellépőt a fesztivál 2006-os felvonására.
Nem ez volt az Osbourne-család egyetlen közös munkája az MTV-vel, hogyan is lehetne elfelejteni az The Osbournes című reality-sorozatot, ami a család, azaz Ozzy, Sharon, és két közös gyermekük, Kelly és Jack mindennapi életéről szólt. Már ha lehet a mindennapi szót használni Ozzy Osbourne életére, aki egyaránt szórakoztató akkor, amikor egy kezdetleges okosház rendszert próbál működésre bírni, gyerekeit igyekszik nevelni, vagy ha éppen koncertre készül. Ebben mondjuk az is segített, hogy Ozzy elmondása szerint a teljes forgatás alatt be volt állva.
A sötétség hercege
Ozzy Osbourne élete végéig nem tudta levetkőzni, honnan jött, és ez is tette naggyá. Világ életében egy meg nem alkuvó, féktelen, hangos és sok szempontból botrányos karakter volt, akiről népszerű azt feltételezni, hogyha később felesége, Sharon Arden nem kaparja össze, miután kirúgták a Black Sabbath-ból, ma már nem valószínű, hogy élne, és biztosan nem fut be ekkora karriert.
Ebben van igazság, de az is biztos, hogy karaktere, karizmája és hangja is kellett ahhoz, hogy a Black Sabbath a világ legfontosabb metálzenekarává váljon, és, hát befuttatni sem lehet akárkit, még Sharon Osbourne üzleti zsenialitásával sem. Ozzy helyét a Black Sabbath-ban elsőnek Ronny James Dio, a Rainbow korábbi énekese vette át, a többi tag, illetve a menedzsment pedig boldog volt, mert végre volt valaki, aki kommunikált például a sajtóval, ahelyett, hogy részegen ment volna interjút adni, mint Ozzy. Keresetlen stílusa megmaradt, amikor 2013-ban a már újjáalakult Black Sabbath utolsó, 13 című lemezével kapcsolatban egy interjúban a „Sötétség hercege” becenévről kérdezték, mindössze annyit válaszolt:
„Ez egy név. Nem úgy ébredtem fel egy reggel, hogy »tudod mit, így fogom hívni magam.« Viccből indult. Nincs vele semmi bajom, jobb, mintha Seggfejnek hívnának.”
A Black Sabbath-ba többször is visszatért hosszabb-rövidebb időre, legutóbb néhány hete, július elején, a Back to the Beginning című, a zenekar elbúcsúztatására szervezett minifesztiválon játszottak együtt. Ez volt Ozzy utolsó fellépése. Ekkora már állni sem bírt, az énekest 2019-ben diagnosztizálták Parkinson-kórral, ez után alig lépett fel, a Covid miatt többször elhalasztott Budapesti koncertjét is ezért kellett végleg lemondania.
Életét végigkísérte a drog, és az alkohol, valamint az olyan enyhe kifejezéssel élve csínyek, mint amiket már gyerekkorában elkezdett. Egyik leghíresebb mutatványa volt például, amikor 1981-ben egy koncerten leharapta egy galamb fejét, amit egy évvel később egy denevérrel is megismételt. Jelentősége ezekben a őrültségeiben, kibírhatatlan természetében gyökerezett, gyakorlatilag az egyik első igazi nagybetűs rocksztár volt, aki az életét áldozta azért, hogy negyedmagával megteremtse a metál műfaját. Birmingham suttyója zenészek és metálrajongók generációit inspirálta, hiába támadták sokan – még saját zenésztársai is – számos őrültsége miatt. Hatása élete, és a Black Sabbath utolsó koncertjén mutatkozott meg igazán, ahol a metál-, és rockzene legnagyobbjai tisztelegtek előtte a Tooltól egészen a Metallicáig.
