A kalapácsot nyalogató sztár is teljesen rendben volt, de a józan Miley Cyrus igazi példakép

Hannah Montana volt a tolltartónkon, a kulacsunkon, az uzsonnás-dobozunkon, a hátizsákunkon, Hannah Montanának öltöztünk farsangkor, és ha megkérdezték tőlünk, mik leszünk, ha felnövünk, a válasz az volt: énekesnő. Bár a főszereplőt alakító Miley Cyrus sokáig szabadulni akart a karaktertől, egy interjúban megjegyezte, hogy jövő márciusban lesz húsz-éves a mindennek a kezdetét jelentő tévéműsor, erre az alkalomra pedig egy különlegességgel készül.

A Grammy-díjas énekesnő neve a 2010-es években még összeforrt a botrányos jelzővel, hiszen a 2013-as MTV Video Music Awards-gálán még Robin Thicke énekessel twerkelt kalapácsot nyalogatva, plüssmackókkal táncolva, amin még a celebek is meglepődtek. Az eset miatt akkoriban Sinéad O’Connor ír énekesnő nyílt levelet írt Cyrusnak, melyben arra figyelmeztette, hogy csak prostituáltnak használja őt a zeneipar, és eltékozolja a tehetségét. Mai fejjel Miley Cyrus csak mosolyog ezeken a reakciókon, bohém színpadi jelenlétét a fiatalságának tulajdonítja.

Azt, hogy az énekesnő minden tekintetben felnőtt, a májusban megjelent Something Beautiful című lemeze bizonyítja legjobban, amin az örökölt traumákról, a párkapcsolati krízisekről, az édesanyjával való viszonyáról énekel, ráadásul mindezt úgy, hogy nem akar mindenáron megfelelni a mai pop által előírt trendeknek. A kilencedik lemezére úgynevezett vizuális albumként tekint, ez annyit takar, hogy a lemezhez készült egy film is, ami július 30. óta elérhető a Disney+ felületén. A popoperának nevezett alkotásnak nincs valódi cselekménye, inkább csak koherens képpé fűzi össze az album klipjeit.

Találó, hogy a film első jelenete egy virág kinyílását imitálja, mert Miley Cyrus azon popsztárok egyike, aki az elmúlt években nagy jellemfejlődésen ment keresztül. Cyrus a fiatal kora ellenére sok mindent megélt már: a nyilvánosság előtt nőtt fel, túl van egy házasságon és egy váláson, meztelenkedett már klipben és gyógyszerfüggőséggel is küszködött. Ezekre ma már az életében szükséges állomásokként tekint, melyek elvezették a gyógyulásához, és a zenei kibontakozásához.

Két évvel ezelőtti Endless Summer Vacation című lemezén több dal foglalkozott a tinédzserkori vadóc énjével, de a Something Beautiful című albumon már nem szorul magyarázatra, hogy Cyrus a zenében és a való életben is tudatos popsztárként működik. Előző lemezének egyik fontos dala, a Used to be young, még azt dolgozza fel, hogy sok őrültséget csinált, de egy görbe estéjét sem cserélné el, a Something Beautiful albumon viszont már nem foglalkozik direktben ezzel, sokkal inkább a hírnévre, örökölt traumákra helyezi a hangsúlyt, mindezt – tőle kicsit meglepő módon – indie rock köntösben.

A lemezen dolgozott az indie formációkból ismert Jonathan Rado (Foxygen) és Adam Granduciel (War on Drugs), illetve Cyrus jelenlegi barátja, Maxx Morando is közreműködött a dalszerzésben, sőt ő is dobol az albumon. Morando egyébként az egyik alapítója az itthon kevésbé ismert indie zenekarnak, a Liilynek, amit már csak azért is érdemes meghallgatni, mert rögtön érthetővé válik, Cyrus honnan merített.

Az eddigi albumok közül talán a Something Beautifulon cseng legszebben Miley Cyrus karcos hangja, amihez ráadásul kellő hangterjedelem is társul. A dalok klipjei jól illeszkednek a nyers érzelmekhez, és az egyszerű hangszereléshez, ami hagyja a hangját kibontakozni.

Csak nyomokban vitte tovább az Endless Summer Vacation diszkóstílusát az új lemezre, de az End of the world és az Easy lover megnyerheti azokat, aki szeretik a Flowers című dalát. Összességében az érződik, hogy Cyrus nem törekedett görcsösen arra, hogy olyan dalt írjon, amivel Grammy-díjat nyerhet. Ezt alátámasztják a vele készített interjúk is, ezekben arról mesél, hogy már nem misztifikálja túl a tavaly nyert Grammy-díját, próbál nem ezért az elismerésért dolgozni.

„Soha nem ismertem be magamnak, mennyire fáj, hogy nem ismerik el a munkámat”

– mesélte az Interview podcastjában, hozzátéve, hogy sok olyan dala van, amit érdemesnek tart az elismerésre, mégis a Flowers hozott neki Grammy-díjat. Saját bevallása szerint örült az elismerésnek, de azt is beismerte, hogy az rátett egy lapáttal a komplexusára.

Elmondása szerint általában kétféle zenét ír, az egyiket „normális embereknek”, a másikat „a furcsáknak”, és a Flowers pont egy olyan dal, amit szerinte bárki, különösebb zenei megfejtés nélkül élvezhet. Cyrust nemcsak a gyereksztárságához való hozzáállása teszi nagyon emberi popsztárrá, hanem az édesanyjához fűződő viszonya is, akit majdnem minden beszélgetésében megemlít mint állandó támaszát. A lemez egyik legszebb története az End of the world című dal, amit az énekesnő neki írt.

„Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik, és hogy már 33 éves vagyok, de ez a dal úgy született, hogy anyukám elment Olaszországba egy hétre, ami miatt mindketten úgy éreztük, ez a világ vége, mert előtte anya sosem hagyta el nélkülem az országot”

– mesélte a dal születéséről Cyrus, az üzenete pedig az, hogy nem is akarja elképzelni azt a jövőt, amiben ő nincs mellette.

Miley Cyrus arról is beszélt, hogyan segítette a terápia feldolgozni a gyerekkori és családi terheket. Elmondta, nagymamája adoptálta az édesanyját, emiatt már az ő megszületése is egy érzelmekkel telített történet volt. Ezután jött rá, hogy egész életében a családja „nehéz női sorsait” cipelte magával, és ez kihatott rá a színpadon is. Arról is beszélt, mennyit dolgozott azon, hogy levetkőzze a Disney-gyereksztár-imázst. Szerinte inkább azt ismeri fel másokon, ki hajtja túl magát – példaként Sabrina Carpentert említette, akit gyakran emlékeztet a pihenés fontosságára.

Új albumával végére ért egy útnak, amit kalapácsot nyalogató popsztárként kezdett meg és a józanság, a mentális egészség fontosságát hangoztató, érett popsztárként fejezett be. „Persze voltak pillanatok, amelyekre nem vagyok büszke az alkohol miatt, és nem a legjobb munkáim születtek, de ezek mind elvezettek a Flowers megírásához, ami kulcs volt a gyógyulásom ajtajához” – mondta erről néhány hónapja az Apple Music podcastjában.

Azzal, hogy ennyire nyíltan és higgadtan beszél a traumáiról, azok feldolgozásáról és a botrányos húszas éveiről, ismét olyan példaképpé válik, mint amilyen Hannah Montana volt húsz éve a kislányoknak. Nem nagyítja fel, de nem is bagatellizálja a tinédzserként elkövetett, mára megbánt tetteit, hanem egyensúlyt tart. Azt mondta, azért lett Something Beautiful az új album címe, mert keresi a gyönyör jelentését az életben – a gyönyör ugyanis egyszerre társulhat fájdalommal és élvezettel. A Something Beautiful összességében egy gyereksztár felnövésének lenyomata, aki képes volt elengedni a rá nehezedő nyomást, hogy végre a saját hangján mesélhesse el a történetét.