Lindsay Lohan börtön és rehab után letette az asztalra az elmúlt évek egyik legjobb vígjátékát
Már több, mint húsz éve annak, hogy Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis testet cseréltek a Nem férek a bőrödbe (Freaky Friday) című klasszikus vígjátékban, ami végül olyan sarokpontja lett a műfajnak, hogy az Oscar-díjas Jamie Lee Curtist rendszeresen arról kérdezgették, hogy mikor jön a folytatás. Húsz év nagyon-nagyon sok idő, pláne Hollywoodban, Lohan ez idő alatt járt börtönben ittas vezetés és kábítószer-fogyasztás miatt, de vádoltak lopással is.
A 2010-es évek elején úgy tűnt, az egykori tini filmcsillagról már csak a botrányai miatt fogunk hallani, de a zaklatott időszaknak 2015-ben vége lett, amikor Lohan Dubajba költözött. A Live with Kelly and Mark című beszélgetős műsorban arról mesélt, hogy azóta sokkal nyugodtabb az élete, mert Dubajban nincsenek paparazzik.
A Már megint nem férek a bőrödbe második részét a közösségi médián már megelőzte a hype, sokan készítettek videót a film első részének ikonikus dalával, a Take me Away című számmal, ami tökéletes lenyomata a 2000-es évek gimis korszakának. Jamie Lee Curtis az utóbbi időben gyakran nyilatkozott arról, hogy szoros kapcsolatban maradtak Lohannel, aki mindössze 15 éves volt, amikor együtt dolgoztak a forgatáson.
A Nem férek a bőrödbe egyik központi eleme még mindig a gimi élmény, amivel sok néző tud azonosulni. Az első részben Jamie Lee Curtis volt Lindsay Lohan anyja, aki terapeutaként a saját pácienseivel többet törődik, mint a rockzenéért rajongó, lázadó tinilányával. Egy szerencsesüti miatt egy napra a tudatuk kicserélődik és egymás testében ébrednek fel. A film lényegében arról szól, hogy rádöbbennek, nem is olyan egyszerű a másik bőrében létezni. Az első filmet Mark Waters rendezte, aki nagyon érti az amerikai gimik hierarchiáját: neki köszönhetjük a nem kevésbé ikonikus, szintén Lohan főszereplésével készült Bajos csajokat is.
Az első rész után – ha lehet így fogalmazni – magasak voltak az elvárások a folytatással szemben, a teher pedig a kanadai származású Nisha Ganatra (Habostorta, Vadászok) vállára nehezedett. A filmet látva azt tudom mondani, hogy a rendező nem csak, hogy megugrotta a feladatot, de abszolút méltó, vicces folytatást készített a 2000-es évek egyik legikonikusabb vígjátékának. A Már megint nem férek a bőrödbe szintén egy testcserével indul, de a történet most valamivel kuszább: Lindsay Lohan már anyát játszik a filmben, aki sokat küszködik a tizenöt éves lányával. Jamie Lee Curtis karaktere továbbra is terapeutaként dolgozik, podcasteket gyárt, és nem utolsósorban a lányának segít abban, hogy jobb anya lehessen.
Lohan a filmben egyedülálló anyaként megismerkedik a lánya, Harper (Julia Butters) gyűlölt labortársának, Lily (Sophia Hammons) édesapjával, akivel egymásba szeretnek. Az utálkozó gimisek azzal szembesülnek, hogy hamarosan egy családot fognak alkotni. A testcsere ezúttal a Lohan-Curtis páros és a tinik között zajlik le. Jamie Lee Curtis fergetegesen fejezi ki, hogy épp egy tinilány lakozik benne, felnőtt pelenkát vesz magának a boltban, mert ennyire öregnek hiszi magát, a film egy pontján pedig egy lemezbolt padlóján kúszva azt mondja, hogy „keresek valami ősrégi, öregeknek való zenét, a Coldplay jó lesz”.
Lohan karaktere a filmben egyébként találóan menedzserként dolgozik, aki popsztárok útját egyengeti, valamint dalokat is ír nekik. A filmben van egy jelenet, ahol a Lohan testében lakozó kamaszlány a népszerű tini popsztár Ella Rolling Stone-címlap fotózását felügyeli. A fotózáson szellemesen beint a zenei újságíróknak azzal, hogy milyen „vénséges” címeket adnak a cikkeknek. Ez azért vicces kiszólás, mert a valóságban a Rolling Stone magazin mostanában a rockzenei múltja ellenére nagyon poporientált lett.
A két középiskolás lány, Harper és Lily remekül hozzák a bennük lakozó felnőtteket, minden mozdulatokon az látszik, hogy teljesen tudatosan máshogy mozognak, beszélnek és fejezik ki magukat, ami a sztori szerint persze teljesen logikus, tekintve, hogy a lelkükben tényleg felnőttek. Bár a film egész ideje alatt mindenáron próbálják megoldani, hogy visszacseréljék a testüket, Lohan és Curtis nagyon látványosan élvezi a tinik életét: bármennyi gyorskaját ehetnek, nem áll be a derekuk a legapróbb mozdulatoktól.
A nosztalgiavonat a film végére ér be az állomásra, amikor Lohan eljátssza a Take me away című dal mára ikonikussá vált gitárszólóját, amiből több cover is született az elmúlt évtizedekben. Jamie Lee Curtis a This Morning című beszélgetős műsorban azt mondta a filmről, hogy egy szerelmes levél Los Angeleshez, hiszen a forgatási helyszínek mind porig égtek a januári Los Angeles-i tűzvészben és hálás, amiért tavaly nyáron még forgathattak a produkcióban látott helyeken. A film egyébként nemcsak Los Angelesnek különleges, hanem azoknak a nézőknek is, akik még mindig szeretik a kétezres évek amerikai gimis hangulatát.
