A Sziget legizgalmasabb fellépőit idén sem feltétlenül a nagyszínpadon kell keresni

The Dare (augusztus 6., 02:10, Revolut Stage)

A zenei szaksajtó szinte körberajongta idén a The Dare művésznévre hallgató Harrison Patrick Smitht, ami részben annak köszönhető, hogy ott sertepertélt egy ideje Charli XCX körül, de inkább annak, hogy Smith látványosan igyekszik visszahozni mind hangzásban, mind attitűdben a 2000-es évek new rave és indie sleaze világát, amelynek olyan jeles képviselői voltak ekkor, mint az LCD Sound System, a Rapture, a Klaxons, a Does It Offend You, Yeah? vagy a MSTRKRFT.

Jó kérdés, hogy mi újat tud majd magától hozni a Dare, de az biztos, hogy egy nagyon konkrét korszak megidézése már nagyon jól megy neki, és hajnali negyed 3-kor már lehet, nem is vágyik másra az ember a Szigeten.

Kin'gongolo Kiniata (augusztus 7., 17:10, The Buzz)

Ha van zenekar, ami miatt érdemes szétnézni a Sziget kisebb színpadain is, az a kongói Kin'gongolo Kiniata. A kinshasai együttes tagjai újrahasznosított szemétből készült hangszereken játszanak, legyen szó üres vegyszeres flakonokról, házilag barkácsolt pengetős hangszerekről, vagy éppen lábdobként funkcionáló régi tévéről.

A zenekar a KEXP live sessionjében is felbukkant, tavasszal pedig megjelent Kiniata című nagylemezük. Zenéjükben a hagyományos kongói zenét értelmezik újra elektronikus zenei hatásokkal és politikai fókuszú szövegekkel.

Partiboi69 (augusztus 7., 20:30, Yettel Colosseum)

Fin Bradley, azaz Partiboi69 nem először jár Magyarországon, az ausztrál DJ szettjei azonban mindig tudnak újat mutatni. A YouTube-on zöldháttéres techno és house mixelésből karriert csináló Fin nem ismeri a féket, szettjei egyszerre minimalisták és túlvezéreltek, gyorsak, mégis hangulatosak.

Tökmindegy, hogy a Big Bennél, lóháton, vagy a strandon, esetleg a Minecraftban, Partiboi69 mindig meg tudja húzni a váratlant.

Noga Erez (augusztus 7., 22.45, Revolut Stage)

Noga Erez okos popzenének is titulált zenéjére hatással van Ella Fitzgerald, a Radiohead, de Kendrick Lamar is, és ez a széles körű zenei tájékozottság teszi a dalait felejthetetlenné. Gyerekkorában klasszikus zenét, és jazzt is tanult, sok időbe telt mire megtanulta, hogy fehér, izraeli lányként is rappelhet, de mára annyira levetkőzte a gátlásait, hogy legutóbbi, The Vandalist című albumán pimaszul vett elő társadalmi problémákat.

Állandó alkotótársával, Ori Roussóval a való életben is egy párt alkotnak, a dalaikban pedig képesek lemezről lemezre új stílust felvenni, a Vandalist óta megjelent egyik daluk, a Not my problem például egy jó értelemben vett agresszív klubzene lett.

Ekkstacy (augusztus 8., 20.10. The Buzz)

Milyen jó hír a műfaj rajongóinak, hogy az indie zene nem áldozott le teljesen a Tumblr hanyatlásával. Ekkstacy kanadai énekes-dalszerző olyan keserédes indie popot játszik, ami bármelyik A24-film betétdala lehetne.

Sokaknak a mélabús I walk this earth all by myself című hálószobapop daláról lehet ismerős, de májusi lemeze, a Forever című album egy kiforrott alternatív rocklemez lett tele szomorúsággal és szerelmi bánattal.

Caribou (augusztus 8., 0:30, Revolut Stage)

Nehéz most elképzelni jobb helyszínt és időpontot ennél Caribou-nak, azaz Dan Snaith elektronikus producer négyfős élő zenekarának. Snaith a legutóbbi lemezén, a Honey-n elengedte az agyas, melankolikusabb elektronikát, és abszolút ráment a nagy tömegek szégyentelen szórakoztatására.

A Honey ezentúl a rajongók között is megosztó lett, mert Snaith az összes női és férfi hangot AI-jal fejlesztette a saját hangjából. Ettől még a Honey tele van a fesztiválokra való veretésekkel, a turné eddigi felvételei alapján pedig arra lehet számítani, hogy akinek tavaly bejött Fred Again fellépése, az itt is jól fogja érezni magát.

Helado Negro (augusztus 9., 17:00, Revolut Stage)

Az ecuadori bevándorlók gyerekeként Floridában felnövő Roberto Carlos Lange 2009-ben adott ki először Helado Negro néven saját lemezt, azóta pedig albumról albumra építi azt a sajátos, indie folk, elektronika és chillwave között lebegő, álomszerű zenei világot, amiben ott vannak a szüleitől örökölt latin hatások, a kamaszként felfedezett elektronikus zenei benyomások és aztán a már egyetem alatt elsajátított sound design attitűd.

Lange ráadásul élőben is elragadó figura, aki valószínűleg a szigetes közönséget is olyan táncba viszi, mint amilyet a szülei társaságáról készült felvételeken látni.

Ecca Vandal (augusztus 10., 17:00, Revolut Stage)

Ecca Vandal igazi 21. századi, multikulturális előadó, és nemcsak azért, mert Dél-Afrikában született tamil menekültek gyermekeként, majd Ausztráliában nőtt fel. A zenei világának ugyanúgy részét képezi a lágyabb R&B és hiphop, ahogy a hangos, nagyon karcos grunge, nu metal, power pop és punk.

A fiatal énekesnőben tényleg két farkas lakozik, azonban érezhetően a rockorientáltabb hangzásával tud nagyobb figyelmet és sikereket elérni. Olyannyira, hogy az elmúlt években dolgozott többek között a Refused énekesével, Jason Aalon Butlerrel a Letlive-ből, illetve olyan rockzenekarokkal lépett fel vagy turnézott, mint Incubus, a Limp Bizkit és a Frank Carter & the Rattlesnakes. Nemrég pedig Travis Barkernél járt, szóval nagy rá az esély, hogy a következő évek meghatározó énekesnője lehet még.

Ela Minus (augusztus 10., 02:00, Revolut Stage)

A kolumbiai Gabriela Jimeno Caldas hardcore banda dobosaként kezdte, aztán Bostonba átköltözve már beszippantotta a klubszíntér, és 2020-ban kijött a járvány alatt egy klasszikus szerzői elektronikus lemezzel az Ela Minus név alatt.

A folytatás sokáig váratott magára, a 2025-ös Día azonban minden szempontból izgalmasabb a debütalbumnál. A Día sokkal őszintébb, bátrabb, kitárulkozóbb lemez lett, amivel Ela Minus megint kitalálta magát és így már simán együtt lehet emlegetni Fever Ray-jel, amikor valaki sötét, befelé forduló elektronikára vágyik.

Bartees Strange (augusztus 11., 17:00, Revolut Stage)

Bartees Strange zenéjét nagyon nehéz behatárolni, és mintha a dalszerző-producer direkt is kerülné, hogy könnyen le lehessen írni egy-két stílusjeggyel elkönyvelni. Az áttörést meghozó Live Forever című lemezén például az indie rocktól a hiphopon keresztül a soulig nagyon sok mindent kipróbált, és az azóta megjelenő lemezei is teljesen szembemennek az elvárásokkal.

Bartees Strange fellépésein is az is kérdés, hogy a boniveres, a prince-es vagy a posztpunkos oldalát mutatja-e, vagy esetleg mindet felvonultatja egy órában.

Refused (augusztus 11., 18:45, Revolut Stage)

A Refused egy svéd hardcore punk, vagy talán inkább post hardcore zenekar, akik 1998-as lemezükkel, a The Shape of Punk to Come-al egy máig érezhető folyamatot indítottak el. A kísérletezésről, és a hardcore műfajtól korábban teljesen idegen hatásokkal teli album után nem sokkal feloszlottak, aztán jóval később kezdték újra, most viszont végleg szögre akasztják a gitárokat.

A Cyberpunk 2077-ben is felbukkanó zenekar utolsó turnéja azonban a Szigetet is útba ejti, a körülmények ismeretében pedig egy valóban kihagyhatatlan koncertről van szó.

Joey Valence & Brae (augusztus 11., 20:30, Revolut Stage)

A rapduó sem tagadja, hogy a Beastie Boys volt számukra az első számú és legfontosabb inspiráció, és ezt nem is nagyon lehet máshogy látni. A páros zenéje egyértelműen a New York-i punk-rap legendáktól merít, a különbség talán annyi, hogy amíg a Beastie Boys esetében fontos hátteret adott a korai hardcore punk hangzás, Joey és Brae esetében ez a jellegzetes zúgás már inkább az elektronikus zenéből táplálkozik, illetve esztétikában inkább az ezredforduló látványvilágát követik.

Elég megnézni a tavalyi, nagysikerű No Hands című albumuk borítóját, amiről egyszerre ugorhat be nekünk az Offspring vagy a Crazy Taxi videójáték. Az egyértelmű Beastie Boys-hangulat ellenére (vagy éppen pont azért!) a rapduó fellépése úgy lesz igazán kötelező, hogy a Kneecap állami betiltása miatt majdnem punk rap nélkül maradtunk a Szigeten.