Kezdem a lényeggel: az új Csupasz pisztoly vicces. Van benne legalább három vicc, ami után azt csinálod, hogy hahahahaha, van benne nagyjából tíz, ami után azt mondod, hogy hahaha, a maradék felén vagy elmosolyodsz, vagy nem csinálsz semmit. Ez meglepően jó arány.
Folytatom azzal, hogy nekem mi a viszonyom a Csupasz pisztolyhoz: amikor Priscilla Presley legutóbb Magyarországra jött azzal az elég fárasztó Elvis-műsorral, akkor nem az jutott eszembe, hogy egy térben vagyok valakivel, aki az egyik legnagyobb és legismertebb világsztár felesége volt, akinek életéről Sofia Coppola is filmet készített, hanem az, hogy „de szép kis szőrös”. Csak az járt a fejemben, amikor Presley arról mesélt, hogy milyen volt házasságban élni ezzel a szuper emberrel, hogy ma tömték.
A 2025-ös Csupasz pisztolyt is jól megtömték. Amikor Liam Neeson több mint tíz évvel ezelőtt, saját magaként besétált a Life’s Too Short című Ricky Gervais-sorozatba, és faarccal előadta, hogy szeretne több vicces szerepet magának, majd elkezdett véres komolysággal improvizálni egy szkeccset arról, hogy orvoshoz megy, amiért egy éhező afrikai prostituálttól AIDS-es lett – az volt a pillanat, amire mutogatni lehetett, ha valakit zavart volna Neeson mint az ifjabb Frank Drebin.
Manapság már felülírták a karrierjét a paródiák, a Csupasz pisztolyok, az Airplane!, és a nyomukban jövő, egyre rosszabb minőségű vígjátékok, de Leslie Nielsen sem komikusként kezdte. Az Airplane!-be pont azért került, mert komoly volt, és nincsen annál viccesebb, ha valaki véresen komoly. Mondjatok még egy embert, aki véresen komolyabb Liam Neesonnál, aki a karrierjének legutóbbi húsz évét leginkább különböző bosszúálló akcióthrillerek főszereplőjeként töltötte. Azoknál sincsen komolyabb. Az egyiket Antal Nimród rendezte, és arról szól, hogy nem állhat fel az autója üléséből, mert azonnal felrobban. Ennél szerintem nincsen viccesebb.
A Csupasz pisztoly, pontosabban az eredetéül szolgáló Police Squad!-sorozat még akkor készült, amikor az amerikai tévé tele volt mindenféle keménykedő zsarusorozattal: San Francisco utcáin, Kojak, Mannix. Manapság a rendőröket nem lehet ennyire egysíkúan ábrázolni, még a Brooklyn Nine-Nine című komédiában is helyet kapott egy epizód, ami a rasszista túlkapásokról szólt. Mit lehet olyankor tenni, amikor már muszáj komplikáltan beszélni a zsarukról, de az egész egy olyan darázsfészek, amiből képtelenség jól kijönni, még egy ilyen komédiában is?
Vissza kell menni az időben. Az új Csupasz pisztoly a mában játszódik, a főgonosza egy megátalkodott techcézár (Danny Huston), a történet önjáró elektromos autók körül is mozog, de az egész hangulata olyan, mintha az ezredforduló meg sem történt volna: visszatérő poénok a szexi szaxofonra komponált esti látképek a városról, komplett poénsorozatot nyúlnak le az Austin Powersből, egy jelenet egy az egyben az első Mission: Impossible-film paródiája (nem, nem a zsinóron lógás, hála az égnek). Van marhulás Drebin felügyelő testkamerájával is, de szerencsére az is inkább egy szuper hasmenéses poénba fut ki. Igen, szuper hasmenéses poénba. Ha nem tudjuk elképzelni, hogy Liam Neeson vicces, akkor képzeljük el, hogy menten befosik. Nem viccelek, a film csúcspontja, de nemcsak a fosás, hanem az azt körülvevő jelenet miatt.
A Csupasz pisztolyt több különböző változatban akarták feltámasztani, Neeson mellett a kulcsfigura pedig Akiva Schaffer író-rendező lett. Schaffer a Lonely Island nevű brigád oszlopos tagja, őket vagy a legendás, zenés szkeccsvideóikból lehet ismerni (teljesség igénye nélkül: Jizz In My Pants, Dick In A Box, és Akon karrierjének a csúcspontja, az I Just Had Sex), vagy a méltatlanul alulértékelt egész estés filmjükről, a Popstar: Never Stop Never Stoppingról. Schaffer és két társírója pontosan tudják, hogy mibe vágták a fejszéjüket. Én is megtudtam, hogy mibe vágták, amikor a filmet nyitó bankrablásban a gonoszok nem pénzt, aranyat, ékszert vagy gyémántokat rámolnak ki a trezorból, hanem egy ránézésre a kilencvenes években készült HDD-t, amire az van írva, hogy „narratív eszköz”.
Nyilván semmi értelme beszámolni arról, hogy miről szól a Csupasz pisztoly, már azon kívül, hogy egy olyan világról, ahol minden egyes vágással újraíródnak a valóság szabályai, és be lehet vetni egy újabb poént, akár a bödön aljáról is. A 2025-ös változat legkitartottabb poénja az, hogy a rendőrök folyton kávét kapnak a kezükbe, néha egyre nagyobb poharakba. Ha ezt leírom, ez egyáltalán nem vicces, de amikor Drebin felügyelő már autókázás közben is kap egy papírpoharat, akkor ez az. A mozgókép csodája.
Ahogy Pamela Anderson lassan hatvanéves bombázója is, gyakorlatilag újrajátszva Presley szerepét, és bebizonyítva, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években Anderson kifejezetten rossz pályára állt. Vannak vizuális gegek, amiket egészen biztosan csak másodjára fogok megérteni. Van egy hosszú tiráda a Tivo nevű tévés eszközről, ami szerintem holtan érkezett az Egyesült Államokon kívül, mégis percek mennek el vele. Drebin egyszer valakit megmogyoróz a saját letépett karjával, amit egészen biztosan a legendás szemétfilmből, a Deadly Preyből vettek. Egyszer egy vén milliárdos elkezd ollókezű rákemberekről beszélni. Van benne egy montázs egy téli vakációról, amiben meg kell harcolni egy életre kelt hóemberrel. Nem minden vicces, de nagyon sok minden az. Lehet, hogy én máson nevettem, mint amin te fogsz. A rákembereken nevettem, a mogyorózáson nem.
De mint minden évtizedes film, amit mostanában újraindítanak vagy folytatnak, a Csupasz pisztoly saját magáról is szól kicsit. Ifjabb Frank Drebin az apja fotója előtt mormolja, hogy reméli, nem fog szégyent hozni a névre, és adjon majd egy jelet, ha elégedett a fia munkájával. A gonosz szájából elhangzik többször is a Magyarországon is jól ismert credo, hogy „régen minden jobb volt”. Érdemes odafigyelni arra, hogy a gonosz mondja, nem a hősünk.
Mert az új Csupasz pisztoly soha nem érhette el az eredetiek színvonalát: az elmúlt évtizedekben radikálisan átalakult az, ahogy a vígjátékok működnek, ahogy a nézők befogadják és fogyasztják őket, ahogy elmesélünk egy viccet, vagy megmutatjuk YouTube-on. 2025-re a vígjátékok (és romantikus vígjátékok) elsődleges felülete a streaming lett. Megvetem az ész nélküli nosztalgiát, de a Csupasz pisztollyal vissza tudunk menni az időben, amikor ilyen hülyeségeket nézhettünk közönség előtt. Ugyanolyan nem lehet, de hasonló igen. Én ezzel maximálisan elégedett vagyok.
A Csupasz pisztoly augusztus 7-től látható a mozikban.
* A filmet szinkronnal láttam, Speier Dávid fordította, úgyhogy néha nehéz volt megmondani, hogy a Csupasz pisztoly akar mondani valamit, vagy esetleg Speier maga. Az egészen biztos, hogy nem számítottam arra, hogy élőben fogom azt hallani 2025-ben moziban, hogy A vak asszony visszanéz.
