Amikor az idei Sziget első napján már a beengedésnél mindenki neonzöld Brat feliratos felsőben sétált befelé, és az átvilágításért felelős önkéntesek is arról beszéltek, hogy estére pont lejár a munkaidejük, így épp odaérhetnek Charli XCX koncertjére, már egyértelmű volt, hogy a fesztivál nyitónapja a 33 éves brit énekesnőről fog szólni.
2024 kétségkívül Charlotte Emma Aitchison, vagyis Charli XCX éve volt. A cambridge-i születésű, Essexben nevelkedett énekesnő Brat című, hatodik nagylemezével uralta a tavalyi évet, és vele együtt a popkultúrát is, az énekesnő generálta hullámot pedig Kamala Harristől kezdve a Néprajzi múzeumig minden nagy cég, márka és celebritás meglovagolta, a Collins Dictionary pedig ezt a kifejezést választotta a 2024-es év legfontosabb szavának. A Brat nemcsak egy album volt, hanem az LMBTQ-közösséget és a Z generációt egyesítő jelenség, amiből esztétika és identitásformáló megmozdulás lett.
Emellett mémesült is, ráadásul egyöntetű kritikai sikert aratott: a lemez a Guardian, a Rolling Stone és a Billboard legjobb lemezeket rangsoroló évösszegző toplistáin is az első helyre került, a Pitchfork gyűjtésében pedig második lett a dobogón.
Amit csak lehetett, azt Charli XCX és a keze alá dolgozó kreatív csapat (köztük a lemez és a hozzá kapcsolódó kampány minimalista arculatáért felelő Imogene Strauss) abszolút kisajtolt a Bratből. Az énekesnő a június 7-én megjelent lemez után októberben kiadott egy második, remix verziót (Brat and It's Completely Different but Also Still Brat), amin a fél amerikai zeneipar szerepelt, köztük olyan mainstream nevek, mint Ariana Grande, Billie Eilish, Addison Rae, a 1975 és Bon Iver, illetve olyan kultikus, rétegebb közönségkedvencek is, mint Bladee, Yung Lean, Shygirl, vagy a 2023-as Szigeten fellépő Caroline Polachek.
Így érkeztünk meg az idei Sziget egyik legjobban várt, egyben legkurrensebb koncertjéhez, ami ha nem is hozta végig a kezdeti katarzist, hibátlan látleletet adott a fanatizmusba hajló rajongói kultúra jelenlegi állásáról, a modern popzene helyzetéről, és végső soron arról, hogy Charli XCX mekkora egyeduralkodó most a zeneiparban. Sok éve nem lehetett látni ennyire könnyen beazonosítható rajongói tábort a fesztiválon, a neonzöldbe burkolózott emberek alapján egyértelmű volt, hogy a legtöbben csak ezért a produkcióért jöttek, talán Billie Eilish és Justin Bieber szigetes fellépésein lehetett utoljára ilyen, már-már szektaszerű megszállottságot tapasztalni.
A tömeg érezhetően már a kezdés előtt transzban volt, Charli XCX pedig a hosszan elnyújtott, drámai belépővel jól rá is játszott erre a fanatikus hangulatra. Charli sárga fehérneműszettben és a Brat-arculat alapját képező fekete napszemüvegben jelent meg, és végig teljesen egyedül uralta a színpadot, ami lényegében a személyre szabott kifutója volt: sokszor anélkül, hogy egyáltalán ráénekelt volna a dalokra, szupermodellként sétálta be a színpadot a saját számaira. Rögtön a koncert első negyedében a Von Dutch klipjét élőben újraalkotva szélvészként végigvonult az árokban, pohárral a kezében díváskodott, néha pedig még feneket is villantott, amit a tömeg és a körülöttem álló részeg britek egyből hálásan reagáltak le.
Charli XCX koncertje sűrű, vegytiszta dopaminlöket volt, és még az üresjáratok ellenére is könnyen eladta magát. Valójában épp ez a csel és a csavar a Bratben: egy fesztelenséget, véletlenszerűséget és szabadosságot hirdető életfilozófiáról van szó, ami közben egy abszolút kitalált és tökéletesen megkomponált termék, akárcsak Charli XCX kompakt csomagban érkező, bejáratott élő szettje. Charli sokszor nem is énekesnőként, hanem mint pult nélküli DJ veszi ki a részét a koncertből, a fellépése pedig így néha automatizált DJ szettbe csap át, ahol csak és kizárólag ő showman, az mc és a fő hangulatelem – szerencse, hogy egy sokkal élettel telibb karakterről beszélünk, ugyanez nem mondható el a félholt klónként gombokat tekergető David Guettáról. Itt untig elég volt maga Charli, teljesen szükségtelen lett volna háttértáncosokat vagy monumentális díszleteket erőszakolni a produkció mögé, de ez amúgy sem szokás az énekesnő fesztivál- és arénakoncertjein.
Mintha a Brat-lemez is épp pont egy ilyen listening party-szerű, veretős felállásra lett volna kalibrálva, a basszusnehéz, elektronikus és klubzenei műfajokból merítő, hyperpoppal erősen beoltott projektet jórészt amúgy is a produceri munka vitte el a hátán. Charli pedig bőven hagyta is szólni a dalait ahelyett, hogy ténylegesen megszólaltatta volna őket. (Itt nem szabad elmenni a Brat egyik vezető producere, egyben a hyperpop egyik keresztapja, A. G. Cook mellett, aki nélkül ez a lemez biztosan nem szólna így.)
Az énekesnő volt, hogy inkább a Playboi Carti-recepthez nyúlt, autotune-nal a hangján kiabált és a színpadon vonaglós performanszt adott elő ahelyett, hogy kiénekelte volna a lelkét. Fontos, hogy ez nem egy beleszarós kísérlet volt a Szigeten, sokkal inkább saját védjegyről van szó, ami hozzátartozik az essexi aftereket visszaidéző kaotikus házibuli-hangulathoz, a brat életérzés egyik alapeleméhez.
Az mindenképp látványos, hogy milyen új rajongói réteget (lásd: az anyukájukkal érkező tizenéves lányrajongók) húzott be a Brattel az amúgy 2008 óta aktív Charli XCX, aki nem csettintésre lett világsztár, közel másfél évtizednyi munka előzte meg a 2024-es nagy robbanását. A futótűzként elterjedő Brat mégis olyan szinten túlnőtt minden más kiadványon az énekesnő diszkográfiájából, hogy a hangulat a 2020-as Party 4 U kivételével rövid időre egyértelműen leült, amikor nem a tavaly nyári lemezről származó slágereken volt a hangsúly.
A fenti állítás a 2016-os Vroom Vroomra is igaz, aminek papíron tökéletesen kellene működnie egy fesztiválon, de itt mégiscsak a Brat-korszak slágereire indultak be igazán az emberek. Ennek ellenére Charlie abszolút hazai pályán játszott teljesen komfortosan, valahányszor csak kiszólt a tömegbe, máris itták a szavait, ezekkel az apró gesztusokkal pedig rögtön sikerült mindenkit visszarántania. A Barbie-filmhez készült Speed Drive-nál jött ki igazán az énekesnő tömegeket egyesítő, és kortól, nemtől és szexualitástól függetlenül mindenkit felszabadító energiája, amit olyan sokan emlegettek azok, akik a Brat jelentését próbálták megfejteni.
Amikor az énekesnő a „hol vannak az én szexi csajaim?” kiáltással kacsintott ki a tömegre, láthatóan egy kicsit mindenki jobban szerette magát, és magabiztosabb volt a bőrében. Mindez látszólag sablonos duma, itt valamiért mégis őszinte érzelmek szabadultak fel, az pedig az énekesnő kultuszát tudomásul véve is elképesztő, hogy Charli XCX már ennyivel így tud hatni.
Bár naivan azt hittük, hogy az Apple című dalra majd a Budapesten forgató Zendaya vagy Anya Taylor-Joy fogják eltáncolni a TikTokon elhíresült koreográfiát, végül az első sorban őrt álló keményvonalas rajongókra hárult a feladat. Ez az a dal, amire rendszerint Charli XCX celebbarátai táncolnak a koncertjein, például Kylie Jenner, Clairo, az idei Sziget zárónapján koncertező Chappell Roan, a Wednesdayből ismert Jenna Ortega, vagy a zenész újdonsült férje, George Daniel, aki az 1975 zenekarban dobol, nem mellesleg pedig a Brat egyik fő producere volt A. G. Cook mellett.
Negyven perccel az egyébként csak egyórás koncert kezdete és az itt-ott becsúszó holtidők után azért adta magát a kérdés, hogy van-e még szufla ebben a fellépésben. Charli olyan fordulatszámon pörgette a dalait, hogy érzetre alig maradt bevethető slágere, de a Billie Eilish-sal közös Guess (ami Spotifyon már majdnem a 700 millió lejátszást súrolja) mégis papírformaszerű tetőpont volt. Vagy legalábbis méltó bemelegítés a fináléra, ami az Icona Poppal közös, több mint tízéves, máig hibátlan I Love Ittal zárult, erre már az is elvesztette a fejét, aki addig csak félgőzzel lépegetett.
A dalt meghallva többen is előrerohantak a tömeg sűrűjébe, ahol a koncert után többen arról panaszkodtak, hogy szinte összenyomták egymást az emberek. Amikor az I Love It megszólalt, utána kellett néznem, hogy Charli XCX most vajon egy másik előadó legendás dalával búcsúzik-e amolyan tisztelgésből, aztán rájöttem, hogy ő tényleg nem ma kezdte a Brattel beérő hosszú utat, és maga is közreműködött a 2012-es partihimnuszban.
Charli XCX pontosan tudja, hogy több mint egy év után a Brat Summer nem ment sehová, de azért megköszönte a rajongóknak, hogy még mindig hordják a zöldet. „Brat Summer forever, I guess” – mondta magabiztos álszerénységgel a koncert egy pontján, arra utalva, hogy mindez nem csak egy múló nyári hóbort, a láz örökké tart. Jelentsen a Brat bárkinek bármit, ezzel most nehezen lehetne vitatkozni.
