Az ma már nem számít újdonságnak, hogy a legismertebb zenei előadók nyíltan beszélnek a nehéz időszakaikról, vagy arról, hogy miközben látszólag a csúcson vannak, önbizalomhiány gyötri őket, és a kiégés szélén állnak. Az abszolút mélypont boncolgatásáig azonban, ahova Little Simz idei lemezén, a Lotuson lemászott, még így is kevesen merészkednek.
A Lotus önmagában is kimagasló teljesítmény, nem kell hozzá ismerni az előadóval történteket. De közben annyira egyértelmű bosszúlemez, hogy az album mögötti kontextus nélkül képtelenség jelenleg a Magyarországon először a Sziget nyitónapján fellépő Little Simzről írni. Bár a koncertje vége felé láthatólag a pillanatot és a színpadot is kiélvező Simz, azaz Simbiatu Ajikawo arról beszélt a közönségnek, hogy a dalaival csak egy picit szeretne mindenkit felemelni abból a szarból, amiben tapicskolunk, a Lotus cím is arra utal, hogy karrierje legzavarosabb időszakából kaparta ki magát az elmúlt kb. másfél évben.
Little Simz pályája látszólag bukkanók nélküli, albumról albumra lett egyre elismertebb és népszerűbb egy évtized alatt. Már a nagyobb áttörés előtt Stormzy és Kendrick Lamar dicsérte, a brit zeneiparban minden valamit érő díjat (Ivor Novello, Mercury) megkapott, közben egyik dala (Venom) a TikTokon külön életre kelt.
Így a 2024-es, a Glastonburyn adott koncertje után úgy tűnt, innen már maximum egy lépés van még a csúcsig, mondjuk a Glastonbury headlineri pozícióig. Aztán később kiderült, hogy a színfalak mögött ekkor már javában állt a bál. Simz addig elválaszthatatlannak tűnt a producerétől és barátjától, a korábban Adele-lel is dolgozó Inflótól, azaz Dean Covertől. Három albumon is együtt dolgoztak, és Inflo felesége, Cleo Sol vokálozott a legtöbb Little Simz-számban, ráadásul mindhárman benne voltak a titokzatos Saultban, a lemezeit unortodox módon kiadó, minimálisan kommunikáló zenei projektben. Az addig rendkívül termékeny együttműködés azonban szétrobbant, és kiderült, hogy nem csak a két alkotó közti kreatív nézeteltérésről van szó, mert Little Simz 1,7 millió font (kb. 774 millió forint) kölcsönt követel vissza jogi úton Inflótól, amiből 1 milliót az eddigi egyetlen Sault-koncertre adott.
A perhez képest a Lotuson hallható számok már sokkal súlyosabb vádakat fogalmaznak meg Inflóval szemben: Simz ugyan soha, egyetlen egyszer sem ejti ki a producer vagy a többi érintett nevét a lemezen (maximum csak játékosan ezt a hiányt hangsúlyozza), korábbi alkotótársát álruhás ördögként festi le, aki pénzügyileg és érzelmileg is teljesen kihasználta, átverte és elárulta.
Olyan válságot okozott ez a szétválás Simz karrierjében, hogy saját szövegei alapján megkérdőjelezte azt is, hogy egyáltalán akar-e még zenélni, vagy inkább a színészet felé fordul, mivel a netflixes, Top Boy című sorozatban alakított szerepével ez az út is nyitva áll előtte. Amit a Lotuson hallunk, eleve a sokadik nekifutás több kukába dobott próbálkozás után, de lehet ez az önbizalomvesztés és önmarcangolás kellett ahhoz, hogy például a lemezt nyitó, a producer bűneit dühösen soroló bosszúdal, a Thief sokadik hallgatásra és a szigetes koncerten élőben is szinte pofonnal érjen fel.
Little Simz a koncert narratíváját helyesen nem erre a súlyos történetre húzta fel, sokkal inkább karrierösszegző műsort hozott a Szigetre klasszikus zenekaros felállással, de a Lotuson hallható pokoljárás és az azt követő gyógyulás sztorija azért így is fel-felvillant a nem pont ilyen témákra vevő fesztiválos környezetben.
Little Simzről eddig is egyértelmű volt, hogy kivételes a technikája és a színpadi jelenléte, inkább az arcával és táncmozdulatokkal, kevésbé szavakkal kommunikál a közönségével, ráadásul úgy tűnt, mintha néhány pillanatra meg is hatódott volna a műsora közben. Az viszont a színpadot végig uraló és bemozgó Little Simztől is bravúros volt, hogy azért csak elmesélte a teljes sztoriját az önfeledt pillanatokkal meg a nagy pofára esésekkel együtt. A koncertet nyitó és a nagy árulást elmesélő Thieftől jutottunk el például a koncert felé vége felé érkező Freehez, ami már arról szól, hogy hogyan érezheted szabadnak és szeretetre érdemesnek magad azok után, hogy ezek elérhetetlen állapotnak tűntek. És itt most nem arra gondolok, hogy a koncert egyszer csak önfejlesztő workshoppá vagy terápiás foglalkozássá alakult át, inkább arról van szó, hogy Little Simz a dühéről és a mélypontról felemelkedés lehetőségeiről is nagyon tisztán és kertelés nélkül beszél a dalaiban.
Az meg már tényleg csak hab volt a tortán, hogy a koncerten Simz eddigi karrierje mindegyik mellékágának külön blokkot szentelt. Így a felszabadult, klubzenés Drop 7 EP számai (Mood Swings, Fever) mellett az afrobeates és funkos vonal (Point and Kill, Lion, Only) is külön koncerten belüli koncert volt, a közönség is főleg ennél a két résznél, na meg a koncertfavorit Venomnál mozdult meg leginkább.
Nagyon ritka az ennyire kerek, részleteiben is működő nagyszínpados koncert, és ebbe még az sem rondított bele, hogy közben azért bevillant, hogy Little Simz a legismertebb számait úgy adja elő újra és újra, hogy azokon olyan emberrel dolgozott, aki a számok szövegei alapján kis híján tönkretette őt.
