Külön technófalu nyílt a Szigeten, de a Colosseumban idén bukó a hangosítás

Jól mutatja, mennyire nő a nem Guetta-féle bazári-búcsús elektronikus zene népszerűsége mostanában, hogy a Sziget idén már külön „városrésszel” készült a műfaj kedvelőinek. A szokásos aréna (most Bolt Night Stage) és a Colosseum mellett kapott egy harmadik helyszínt is a fesztivál, ahol csütörtökön a keményebb elektronikus hangzás volt az úr: a The Club egy idei újítás, ami így a másik kettővel együtt alkotja a Delta District névre keresztelt elektronikus falucskát a Szigeten belül.

Ami a dizájnt illeti, a Deltában különösebben nincs semmi extra, egyedül talán a Bolt Night Stage boltívei (haha) különlegesebbek egy kicsit. A falu tulajdonképpen ebből a három stage-ből áll, amik egy háromszögben helyezkednek el, köztük némi fényjátékkal – ezeknek a látványvilágára viszont egyáltalán nem lehet panasz.

Azon is látszik, hogy a keményebb hangzás felé terelődik a közízlés, hogy nehezen találni olyan fellépőt, aki a kicsit lájtosabb, Tomorrowland-Balaton Sound-féle vonalat képviselné. Csütörtökön popvokálos dalokat például egyedül Alex Wann szettjében hallottunk a Bolt Night Stage-en (bár az is igaz, hogy nem voltunk ott végig, így előfordulhat, hogy volt egy-két lazább fellépő), de akkor is a nézőközönség egy jelentős része szinte rögtön elindult kifelé, másik, keményebb dalokat játszó DJ-t keresni. Egyébként nagyjából éjfél környékén már tömve volt mindegyik helyszín, éppen annyira, hogy ne legyen kellemetlen létezni a tömegben, de szépen megtöltse az embermennyiség a teret.

Pedig panasz bőven érkezett a rendezvény ezen részére, főleg a hangosításra: az első napon és utána sorra jelentek meg posztok a különböző facebookos technócsoportokban, hogy a Colosseum annyira halk, hogy a szélén normál hangerőn is lehet beszélgetni. Ez különösen kellemetlen egy olyan műfajnál, aminek a nagy része a basszusra és a ritmusra épül. Úgy hallottuk, hogy az első napon 2-3 órán keresztül már-már zavaróan hangos volt itt a zene, aztán a másik végletig mentek el a szervezők.

Megnéztük, tényleg ilyen borzasztó-e a helyzet, és azt kell, hogy mondjam, igen: a korábbi években rendszerint a helyszín széléről buliztuk végig a fellépőket, de ott most alig hallani valamit, ráadásul az egész visszhangzik, ami még jobban elrontja a zenei élményt. Egyedül a középsávban és a színpad előtt jó a hangzás, de értelemszerűen oda meg nem fér be túl sok ember, így – bár a látvány és a dizájn továbbra is csillagos ötös – a Colosseum a korábbi évekkel ellentétben idén elég rosszul sikerült helyszín lett.

Az új The Club látványra kifejezetten jól sikerült, kicsit a csepeli bunkerbulik stílusát idézi, és hangzásban sem lehet rá panasz. Itt csütörtökön a hardstyle dominált, amit kifejezetten sajnálok, mert nagyon nem szeretem, pedig a látvány miatt szívesen lépegettem volna néhány órát itt is. Mivel nem vagyok otthon a műfajban, nem tudom megmondani, hogy a lineup mennyire minőségi, de úgy tűnt, hogy mindenki jól érzi magát, és az volt a benyomás, hogy ez a zene inkább a fiatalabb közönséget vonzotta.

A Bolt Night Stage viszont nagyon odatette magát a csütörtöki napon: a magyar Mateo & Spirit dark minimal technójával visszafogottabban indítottak, hogy aztán egy kis kevésbé szerencsés kitérő (Alex Wann) után Massanóval elkezdjék feltekerni a minőséget.

Az este fénypontja egyértelműen Boris Brejcha volt, a német DJ kifejezetten későn, hajnali 3-kor kezdett, de szinte végig tömve maradt miatta az aréna, és rengetegen csak a hajnali 5-ös zárás után indultak el haza. A szettje eleje némi technikai bakival indult, pár percig eltartott, mire megjavították, és újra lett megfelelő minőségű hang, de ez se szegte a kedvét a bulizóknak, látszott, hogy sokan kifejezetten miatta érkeztek. A kétórás szett az elejétől a végéig tökéletes volt, Brejcha nagyon érezte a közönséget, profin pakolgatta egymás után a számokat, nem volt olyan időszak, amikor leült volna a buli.

A látványra sem lehetett panasz, és bár tavaly láthatóan több energiát fektettek a színpad dekorjába, az ilyen bulikban ezek a fények, amiket a csütörtöki napon bevetettek, bőven elegek a hangulat fokozásához. Brejcha egyébként azon kevés DJ-k egyike, aki úgy lett nagyon népszerű, hogy nem alkudott meg a zenével kapcsolatban, amit játszik, és nem ment el a fogyaszthatóbb, populárisabb stílus felé. Vannak olyan szettek, amik a műfaj rajongói számára már-már bibliának számítanak, kétségkívül Brejcha párizsi Cercle-fellépése is ilyen, és minőségben a csütörtöki szett sem maradt el nagyon ettől.

A Bolt Night Stage a következő napokban is egész minőségi lineupot vonultat fel, vérzik a szívem, hogy Amelie Lenst ki kell hagynom, de itt lép még majd fel Miss Monique, az Agents of Time, a szombati napon a főszínpados Anymával egy húron pendülve Mathame és az Adriatique, vasárnap pedig a trance-esebb, populárisabb vonalat képviselve Vini Vici és Armin van Bu.. bü… Buuren, akit két éve a Balaton Soundon is megnéztünk, és már ott is nagyon jól szólt.

A Colosseumban pénteken a house-é lesz a főszerep, szombaton a vokálosabb, lazább daloké, vasárnap pedig érkezik Elli Acula, Estella Boersma és a legendás Chris Liebing is. Aztán mindezt megfejeli a leginkább a B.O.T.A. című daláról ismert Eliza Rose és a Marea miatt szélesebb körben is népszerűvé vált The Blessed Madonna.

A The Club is lazít a hardcore-on péntektől, érkezik Juicy Romance és BIG WETT a poposabb elektronikus dalaikkal, a Superstrings a trance képviseletében, a magyar Kitti Kay, a trance-dubstep vonalon mozgó Hundred Sins, a laza acid-house-ban utazó Bernathy és vasárnap lesz Garçons parti is a helyszínen.

Alapvetően látszik, hogy a Sziget igyekszik minden elektronikus műfajt lefedni, a Delta Districtben mindenki megtalálhatja a neki valót, a poposabb daloktól kezdve a trance-en és a hardcore-on át a hard technóig van itt minden. Egyértelmű, hogy a műfaj egyre népszerűbb, és bár zavaró lehet, hogy a szokásos technótömeg egy kicsit felhígul a fesztiválon, és bekerülnek a lökdösődő-ugráló emberek is, azért az kijelenthető, hogy egy ilyen elektronikus falunak igenis van helye itt, amit jól mutat az a tömeg is, ami mindhárom helyszínt feltölti egészen hajnalig.