Nem hiszünk abban, hogy a művészeket cenzúrával lehet szabályozni
Ha egy előadónak lesz egyszer egy olyan fülbemászó, Grammy-díjas, világszerte ismert slágere, mint a Feel It Still című dal a Portugal. The Man együttestől, akkor könnyen eshet abba a hibába, hogy onnantól kezdve ezt a sikert kergeti, és csak a világslágerre emlékeztető dalokat szerez.
Ez az alapvetően pszichedelikus rockból építkező, portlandi Portugal. The Manről nem mondható el. A zenekar érzékenyen nyúl a zenéjében az őket ért traumákhoz, mint például a frontember, John Gourley kislányának súlyos genetikai betegsége, vagy a zenekar közeli barátjának elvesztése – az ő emlékének 2023-ban egy egész albumot szenteltek a Chris Black Changed My Life című lemezükön.
John Gourley-vel a Szigeten a magyar sajtóból egyedül mi készíthettünk interjút, a rövid beszélgetésen pedig szóba került, hogy miért kötődnek ennyire a tradicionálisan baloldali Portlandhez, milyen a frontembernek, hogy felesége az együttes vokalistája, és szóba került a Kneecap kitiltása is Magyarországról. A végén még arról is beszéltünk, hogyan viszonyulnak régebbi dalaikhoz, hiszen a Szigeten való fellépéseik alatt olyanokat olvashatott a közönség magyarul a kivetítőn, hogy „nyugi, hamarosan játszuk a slágerünket is”, vagy pedig „ha nem tetszett a zenekar, akkor az Artcic Monkeys voltunk”.
Az Instagram-oldalatokon nagyon sokat lehet olvasni arról, hogy milyen fontos nektek Portland, ahol éltek. A portlandi közösség összefogott a lányotok, Frances gyógyulásáért is, aki egy súlyos genetikai rendellenességben szenved. Ezen kívül együttműködtök különböző szervezetekkel, hogy támogassátok az emberi jogok, az egészség és a környezetvédelem ügyeit. Mit jelent számotokra lokálpatriótának lenni?
Alaszkában nőttem fel, és az alaszkaiak a közösségért élnek. Azért vagyunk, hogy egymást támogassuk. Olyan helyen nőttem fel, ahol rengeteg a hó és a jég, és ha valaki az időjárási viszonyok miatt elakadt, letért az útról, vagy árokba borult, azonnal segítettünk. Ezt mindig megteszem, amikor hazatérek, mert mindig akad olyan, akin épp segíteni kell. A közösség az, ahol történik az élet. És azt hiszem, a világ egyre inkább veszíti el az otthon érzését. Azt hiszem, ez a többség számára egyértelmű, ez az elveszettség, ha az Egyesült Államokat nézzük. Láthatod, mennyire megosztott lett a világ. Ennek nem így kéne lennie.
Meg kéne értenünk, hogy mi talán nem tudjuk, hogyan kell megszerelni az autónkat, de egy szerelő viszont igen. Szükségünk van egymásra, remélem, egyszer ez a seb be fog gyógyulni.
Azt hiszem, az a legnehezebb része ma annak, hogy itt vagyok, hogy láttam, a Kneecapet kitiltották az országotokból, és nem engedték őket fellépni. Nem hiszek abban, hogy cenzúrával kell a művészeket szabályozni. Ez fasizmus. Elhallgattatják a kritikus hangokat.
Nagyon sok közreműködésetek van, több interjúban is meséltetek arról, hogy imádjátok őket csinálni, mert minél több kreatív embert szerettek bevonzani a stúdióba. Melyik előadóművész lenne az, akivel legszívesebben csinálnátok most közös dalt?
Most Rosalía a legkúlabb szerintem, imádom, amit csinál. Mike Deannel is dolgoznánk együtt, ő csodálatos producer. De végtelen előadót tudnék felsorolni, Tyler, the Creatorrel is szívesen dolgoznánk. A rapperekkel akármikor igazából, mert tapasztalatunk szerint nagyon kedves emberek.
A Sziget fesztiválos fellépéseiteken sok dalt játszottatok a régebbi számaitok közül, még a 2017-es Woodstock című lemezetekről is. Sok előadó távolságtartó lesz a régebbi slágereivel, nektek milyen a kapcsolatotok a korábbi lemezeitekkel?
Nos, ezt kétféleképpen is nézhetjük. Még nem játszottunk soha Magyarországon, és szerintem tartozunk annyival a közönségünknek, hogy sokat játszunk nekik. Más esetekben sokat szoktunk jammelgetni is a színpadon.
Ebbe a fellépésbe viszont a lehető legtöbb dalt szerettem volna besuvasztani. Én nem vagyok rosszban a régebbi lemezeinkkel, szeretek arra gondolni, hogy ez is magában hordozza az idő múlását. Ez segít belemerülni az újabb dolgokba is.
Ezt még nem nagyon mondtuk senkinek, de most neked elmondom, hogy novemberben jön az új albumunk. Ezzel elérkeztem oda, hogy a koncerteken sokat szeretnék játszani az új albumokról is, de úgyis beletűzdelnék egy-egy régebbi dalt.
A feleséged, Zoe Manville a színpadon is veled van, ő a Portugal. The Man vokalistája. Milyen együtt dolgoznotok, és hogyan segítitek egymást a fejlődésben, illetve a zeneiparban?
Mindig is együtt játszottunk, egy turné során ismertük meg egymást. Izgalmas, hogy vele fedezhetem fel a világot, hogy mindezt vele oszthatom meg, Budapesten például mindketten először vagyunk most, és imádjuk.
Az pedig a legjobb rész az egészben, hogy a feleségemmel tudjuk segíteni egymást. Nagyon tiszteljük egymást, és így tudjuk támogatni a másikat. Mindig tudja, mit kell mondani, amikor szorongok vagy nagyon stresszelek valami miatt. Remek érzéke van ahhoz, hogy visszahozzon az életbe.
A bejelentő posztotokban a szigetes fellépésetekről az állt, hogy érkeztek a gulyásleves hazájába, aminél még a Duna sem selymesebb, és feltankoltok majd kürtőskalácsokból. Mi ennek a története?
Na jó, elmondom ennek a hátterét. Van otthon, Portlandben egy alapítványunk, ami az őshonos kultúrákat képviseli, jobban meg lehet ismerni általa különböző nemzeteket. És ezért imádom jobban beleásni magam olyan országok kultúrájába, ahova éppen érkezünk. Ha új helyre érkezel, az a legfontosabb, hogy megértsd, merre tartasz, és tudj róla viccelődni is. Sosem vettük magunkat túl komolyan, ezért poénkodunk ennyit ezekben a bejelentésekben.
