Az új Megasztár a magyar tehetségkutatós történelem legmélyebb pontja

Bőven húsz éve már, hogy debütált a TV2-n a Megasztár, és ezzel elkezdődött a kereskedelmi tévés tehetségkutatók máig kitartó trendje. Az első egy-két Megasztár meghatározónak számított, máig több olyan popénekes aktív, aki ott tűnt fel először, legyen szó Caramelről, Puskás Petiről, Rúzsa Magdiról vagy éppen Tóth Gabiról, de Till Attila is itt lett igazán ismert tévés figura.

Aztán a Megasztár vezető szerepét pár év után átvette az Amerikából importált X-Faktor, és hiába volt itthon Csillag születik, Voice és még jó pár hasonló próbálkozás, igazából egy tehetségkutatónak sem volt akkora hatása, mint a korai Megasztárnak. A TV2 tavaly 12 év után támasztotta fel a formátumot, de hiába fáradt el az X-Faktor látványosan, a papíron izgalmas zsűri ellenére sem tudnak sokan akár csak három nevet mondani az akkor indulók közül. A TV2 egy teljesen átvariált zsűrivel idén megpróbálta még egyszer, de az első adás alapján szívesebben vernénk a fejünket egy féltéglával, mint hogy 2025-ben ismét a bikicsunájos csávóról kelljen beszélni.

Amikor Curtis és a Valmarból ismert Marics Peti az adás előtti műsorban arról beszéltek, hogy a régi Megasztár ehhez képest egy finomabb, visszafogottabb műsor volt, még nem tudtam, hogy mennyire igazat mondanak. Persze erre akár gondolhatott is volna az ember, amikor kiderült, hogy az előző évad zsűrijéből távozik Marsalkó Dávid, Rúzsa Magdi, Caramel és Papp Szabi is, Marics mellé pedig olyan, a NER-nek kedves figurák kerültek, mint Curtis, Tóth Gabi vagy az RTL-től átcsábított Herceg Erika, aki viszonylag könnyen túltehette magát azon, hogy egy olyan csatornánál dolgozik, amelynek tulajdonosi köre és híradója évek óta azt az Oroszországot védi, amely pár éve lerohanta az otthonát.

Tilla helyett pedig az RTL Sztárboxában elég felejthetőt alakító, a bulvármédiába ingyen pénzosztással és mobiltelefontokok tiktokos árusításával berobbanó Szépréthy Roland lett műsorvezető Ördög Nóra mellett, szóval papíron tényleg minden garantáltnak tűnt ahhoz, hogy egy picit is magas vérnyomású ember pillanatok alatt a plafonon találja magát.

Hogy a NER-es áthallás az első pillanattól egyértelmű legyen, az előválogatót a Fidesz állandó kampányzáró helyszínének számító Bálnánál tartották (ahogy tavaly is), és gyakorlatilag a legelső perctől kezdve arra játszott a műsor, hogy még a rossz ízlésű emberek zsebében is kinyíljon a bicska. Szépréthy egy Tekken-karakternek öltözve, feltett lábbal nyomta a laza arcot rögtön az elején, aki az új generációt képviselve megmutatja a már veterán Ördög Nórának, hogyan is működik a show-biznisz.

A túlmozgásos, a színpadra diétás cigánykerékkel felpattanó Szépréthy jelenléte egyértelmű tünete a kereskedelmi média abszolút aránytévesztésének és identitásválságának: fogj egy mindenféle közösségi médiás mérések alapján ismert és népszerű arcot, és teljesen mindegy, hogy ő pontosan mit tud, mihez ért és amúgy milyen személyiség, rakd a kamera elé, és majd elbohóckodik órákig. Szerencsére a műsor nagy részében azért erősen letekerték a jelenlétét a készítők, de még így is nehéz megfejteni, hogy a követői számán kívül mégis mit látnak benne a kertévés szerkesztők.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a zsűri teljesítménye kimerült egymás vérének szívásában, ami szórakoztató is lehet, amikor tényleg fontos és megbecsült emberek szívóznak egymással. Vagy ha azok nem is, legalább viccesek. Itt viszont olyan szintre emelték a készítők a prolifaktort, amelyhez hasonlót a magyar kereskedelmi tévézés is ritkán látott:

a zsűri gyakorlatilag egy bunkó paraszt kommentelő szintjén nyomta végig az előválogatót.

A négy zsűritag között zéró a kémia, és tényleg csak az köti őket össze, hogy Maricson kívül egyiküknek sem volt igazán nagy slágere évek óta, de igazából a Valmar sem tud már két éve telt házas bulikat csinálni mondjuk a Budapest Parkban, szóval azért itt a mentori-zsűri pozíció hitelessége is komoly problémákkal küszködik. Curtis pedig egyáltalán nem tud énekelni, de hát mit számít ez egy éneklős műsorban.

Az szintén nem tett jót az új műsor megítélésének, hogy az előválogatók az ilyen produkcióknál azért jellemzően a roncsderbik és Szalacsi-videók hangulatát idézik: itt a szerkesztők kiélhetik minden középiskolai bullyingolással kapcsolatos fantáziájukat, és úgy alázzák meg benne a csillogó szemű, de totál fogalmatlan versenyzőket, mintha az valami nemzeti érdek lenne.

A legelső versenyző például rögtön azzal kezdi, hogy óriási Valmar-rajongó, és nagyjából másfél perc után már azzal nyaggatják, hogy örülne-e, ha a műsorba kb. pizsamában érkező Marics Peti lenne a férje. És itt még nincs vége, szegény lánynak tényleg annyi funkció jutott a műsorban, hogy rajta röhöghet a fél ország a soha be nem teljesülő szerelmén az énekessel, és még a dedós versikéjét is felolvastatták vele, hogy tényleg rohadt kellemetlen legyen az egész mindenkinek. Szegény lány persze nem tudott énekelni, szóval sikerült ország-világ előtt porig alázni a példaképe mellett álldogálva.

Nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy más tehetségkutató előválogatói ne ugyanezt csinálnák, de itt mintha tényleg kifejezetten gonoszok lettek volna a készítők és maga a zsűri is, hogy még a legegyszerűbb ember is vigyorogva mutogathasson a tévére, hogy na, ezeknél még én is jobb vagyok. De azért általában arra figyelni szoktak, hogy ne legyen mindig komplett megalázás a végeredmény. Na, itt ez az empatikus képessége eltűnt mindenkinek.

Nagyjából olyan 28. percében lehettünk a műsornak, amikor először lehetett Ördög Nóra arcán látni a tanácstalanságot, hogy ő mit is keres itt pontosan.

Egészen súlyos, hogy a Digitális Polgári Körében magát mártírpózba vágó Tóth Gabi olyan fröcsögősen alpári módon beszél a láthatóan zavarodott civilekkel, hogy az ember legszívesebben megrázná a vállánál fogva, hogy ember, neked itt valamiféle magasabb szakmai szintet kéne képviselned,

miért beszélsz úgy velük, ahogy veled beszélnek a kommentelők a Facebookon?

Tóth tényleg annyira alpári, hogy egy szokványostól kissé eltérő, de közel sem annyira botrányos előadás után képes volt azt mondani, hogy „erre mondtam apám, hogy nagyot akartál fingani, aztán beszartál”. Ehhez képest Curtis már-már külügyminiszteri diplomatikussággal állt a versenyzőkhöz. A helyzetet súlyosbítja, hogy Herceg látványosan fintorog minden összeesett vállal, remegő kézzel éneklő áruszállítót látva. A döbbenetet csak fokozza, hogy miután tényleg egy középiskolai bully szintjén alázzák a versenyzőket, Tóthnak még van mersze ordítva felháborodni, hogy tisztelje már őt meg az adott versenyző, hogy meghallgatja a kritikáját. Ami aztán nem hangzik el, mert az nem kritika, hogy szia, kiestél.

Mondjuk, Tóth Gabi tényleg nonstop üvölt, és ha nem kéne ezt a cikket megírnom, akkor én sem szívesen hallgatnék tőle semmit ilyen hangerőn. Azon meg konkrétan felhorkantam, amikor kijelentette, hogy nem szereti a tiszteletlenséget azok után, hogy egy fingásnak indult beszaráshoz hasonlította egy több hangszeren játszó versenyző teljesítményét. De a legdurvább, hogy miután a sárga földig lealázták szegény lányt, konkrétan a Mariccsal való kicseszés lehetősége miatt továbbvitték a műsorba, mintha tényleg a Kegyetlen játékoknak néznénk.

És itt még 40 perc is alig telt el a 3 órás műsorból. A versenyző nem is nagyon tudott kiigazodni azon, hogy most őt is csak szívatják, vagy tényleg továbbjutott.

A másik egészen döbbenetes jelenség, hogy mindezek ellenére milyen emberek jutottak tovább. Magyarország egy kicsi hely, egyszerűen nem bír el évi két-három kertévés tehetségkutatót, és nem véletlen, hogy már az X-Faktorban is kénytelenek voltak áttérni a mulatós vonalra, annyira nincs már mit kaparni a tehetségbödön alján. De itt mintha már nem is számítana, hogy tud-e valaki énekelni, elég az, ha ő maga elhiszi. Egy biztonsági őr például rock and rollt énekelt egy hétfő esti részeg karaoke szintjén, egy másik pedig a Canción del mariachit üvöltötte úgy, mintha az élete múlna rajta. Még a zsűrinél is érezni, hogy a továbbjutókat igazából az egymással való kiszúrás miatt juttatják tovább, nem pedig azért, mert tehetségesnek látják őket.

Szerintem még soha életemben nem láttam olyat, hogy egy előválogatón a zsűritagok ne arra törekedjenek, hogy egy énekes hozzájuk kerüljön, hanem azon, hogy hozzájuk biztos ne.

Akkor viszont miért kell ezt az egészet leforgatni egyáltalán, és mi lesz még itt heteken keresztül?

Egy ponton előkerült a bikicsunájos csávó is, hiszen ha eddig nem hemperegtünk eléggé a koszban és mocsokban, akkor most már tényleg itt volt az ideje. Mindent elmond a színvonalról, hogy a bikicsunájos ember vastaps közepette jutott tovább a következő körbe. „Nem azért vittem tovább, mert tovább fog jutni, hanem mert szerencsét fog hozni a versenyzőknek, akik tényleg jók lesznek” – érvelt Tóth Gabi amellett, hogy egy mindenki számára egyértelműen énekelni nem tudó embert juttatott a következő körbe. Végül közel másfél órát kellett várni, amíg a műsor tényleg tudott mutatni egy olyan indulót, akit nem csak bűnös élvezetből volt jó hallgatni a zsűrinek.

A műsornak volt egy pontja, ami nagyon jól megmutatta, hogy mennyire elszúrták a készítők az arányokat. Egy ponton megjelent egy kifejezetten ambiciózus, középkorú hölgy, akinek egy aranylemez a vágya, dehát még annyira sem tudott énekelni, mint a bikicsunájos csávó. Na, az ilyeneket szokta általában minden műsorban ízekre szedni a zsűri, mert amíg a láthatóan megszeppent, elanyátlanodott indulóknál azért indokolt némi empátiát mutatni, a teljesen szereptévesztett exhibicionistákkal szemben van helye némi keménykedésnek.

Az érintett potenciális megasztár a produkció után meg is jegyezte, hogy mégis mit jön ahhoz Tóth Gabi, hogy neki pofákat vág, ami azért súlyos önértékelési problémákra mutat rá. Ennek az indulónak köszönhettük a műsor legkegyetlenebb jelenetét, a nő ugyanis elmondta, hogy ha Tóth Gabi nem indult volna anno a Megasztárban, akkor ma csak egy bolti eladó lenne, abból is a bunkóbbik fajta, majd azt is hozzátette, hogy nem véletlenül utálja az énekesnőt a fél ország, aki szerinte egy nyolc általánost végzett senki. Az esetben az a vicces, hogy itt Tóthnak teljesen igaza volt, a nő tényleg egy tiszta hangot nem talált el, a készítők mégis teret adtak neki, hogy beletörölje a lábát a zsűritagba. Később kiderült a következő adás promójából, hogy a nőt visszahívták a műsorba, hogy „rendezze a problémáját”, aminek az a vége, hogy Tóth ordítva kérdőre vonja, mintha csak leállna egy kommentelővel vitatkozni az utcán. Valahol egyébként itt lehetett az a pont is, ahol egyszer csak levelet kaptunk a Telex központi címére:

„Lehet már foglalkoznak a témával, de szeretném megjegyezni, mennyire botrányos a TV2 esti idősávjában leadott Megasztár nevű műsor. Elképesztően megbotránkoztató. A médiahatóságnál is tettem bejelentést.”

Az olvasó valószínűleg nem véletlenül húzta fel magát. Egy ponton Marics és Tóth diskuráltak arról, már amennyire a kisípolástól érteni lehetett, hogy hogyan lehet „jót baszni kattant gádzsikkal vagy csávókkal”. Itt egyébként már ilyen nagyon színvonaltalan erotikus műsorrá kezdett silányulni az egyébként sem túl minőségi műsor, és egymást követték az énekhang híján vetkőzéssel próbálkozó versenyzők.

Már két órája néztem ezt a szenvedést, és őszintén nem tudtam, mi jöhet még. Egyetlen egy énekelni tényleg tudó embert mutatott a műsor, minden más csak roncsderbi, cringe-elés, bűnös élvezet és szemét volt, de nem a vicces trashből. De valamiért a készítők egész estés műsort akartak az előválogatókból, és hiába nyúltak egy valóban érzelmes részhez így két óra után, egy ilyen bődületes freakshow közben kevésbé tud az ember áthangolódni a személyes drámákra és tragédiákra.

Még úgy sem, hogy Tóth Gabi látványosan beállt duettezni egy középkorú anyuka mellé, akit elkísért a gyengén látó és a produkciótól könnyező kislánya, majd Ördög Nóra is sírni kezdett. Normál esetben ez egyébként tényleg egy megható jelenet lett volna, érezhetően nekik tényleg fontos volt ez a Tóth Gabi-dal, de miután két órája azt néztem, hogy egy tahó, érzéketlen zsűri énekelni egyáltalán nem tudó szerencsétlenekre vágja a pofákat, valahogy nem tudtak megnyílni a könnycsatornáim. De azt ki kell emelni, hogy legalább egy családnak sikerült egy tényleg kellemes emléket szerezni a műsoron belül. Ezután gyorsan le is daráltak fél tucat énekelni valamennyire tényleg tudó embert, de összesen nem kaptak öt percet, ellenben botrányosan viselkedő bohócokkal és más indulókkal, mint például az a siófoki rapperszerűség, aki a kiesése után szétrugdosott egy kisasztalt, levette a felsőjét és bekapcsolta a tűzjelzőt, mert ennyire troll arc.

Visszatérve a zsűri összetételéhez: Marics és Herceg néha flörtölnek egymással, ráadásul az esetek nagy részében az egymásnak feszülések indokolatlanul komoly hangnembe váltanak át. Olyannyira, hogy Herceg egy ponton elsírta magát Curtis miatt, és ez a jelenet minden résztvevő számára inkább kínos volt, nem pedig drámai. Curtis amúgy magához képest csöndesebb és visszafogottabb. Látványosan hiányzik innen egy tapasztaltabb, idősebb figura, akinél tényleg súlya van a mondanivalónak. A neurotikusan ordibáló Tóth Gabi, a néha kifejezetten gonosz Herceg és a gyakran teljesen passzív Curtis csak elveszi az ember kedvét a műsortól.

Az egyetlen szerencséje a műsornak, hogy Marics Peti egész szórakoztató figura, ráadásul ő az egyetlen, akinél érezni is némi empátiát a civilek felé. Viszont Maricsnak is kellemetlen volt egy idő után, ha kötelezően neki kell lenni a társaság bohócának. Főleg úgy, hogy ő az egyetlen nagyjából szerethető figura négyük közül. Néha mintha az arcán is azt lehetett volna látni, hogy ő itt tényleg csak próbálja jól érezni magát, de a másik három zsűritag egymást is alig tudja elviselni.

Elképzelésem sincs, mit hozhat majd a többi adás, de lehet, nem is szeretném. A bulvárlapokat nyilván hetekig lehet majd etetni az állandó feszültséggel, kisebb-nagyobb összeveszésekkel és civakodásokkal, meg mondjuk Krasznai Tünde reaktiválásával, de ez a műsor valahogy semmilyen iránynak nem felel meg: nem tehetségkutató, mert a tehetségek alig kaptak figyelmet. Nem trash, mert ugyan a nézőnek jó érzés kinevetni a szerencsétleneket a tévé előtt, de nem a zsűrinek kéne ekkora elánnal.

Ami pedig még meglepőbb, hogy a TV2 évek óta jobb és erősebb zsűrit képes összerakni a műsoraiba az RTL-hez képest, itt viszont a fentebb említett okok miatt semmi sem működik a négy ember között. Az Ördög–Szépréthy párost pedig hagyjuk is, mert Tilla minden kényszeres poénja ellenére mérföldekkel autentikusabb és szórakoztatóbb, mint a mostani műsorvezetőpáros.

Ez a Megasztár az első rész alapján talán az egész magyar tehetségkutatós műfaj abszolút legmélyebb pontja. Innen persze még vissza lehet hozni, de érezni az egészen, hogy teljesen más elvekkel készítették, mint húsz évvel ezelőtt. A fókusz a botrányon, a szánakozáson, a feszültségen, a TikTok-balhékon és a következő Bors-címlapon van, amihez további sok sikert kívánok.