Ha felszállsz a bicajra, ott nincs baj. Amikor leszállsz, akkor kezdődik

Egy bicikli, rengeteg csomag, egy hátizsák és egy gitár. Ezzel a felszereléssel indult el Hegyi Olivér, vagyis Holi 2024. július 25-én reggel 7-kor Szegedről kelet felé tekerve egy világ körüli bicikliútra, miután rájött, hogy semmi dolga abban az „egós fertőben”, amit Budapestnek hívnak.

Mennie kellett, mert egy ilyen út állítása szerint mindig is közelebb állt a lelkéhez, mint az, hogy a „hiúság mocsarában izzadjon”. A 36 éves énekes-dalszerző és animációs rendező két hónapot töltött Dániában egy animációs rezidenciaprogram miatt, itt még próbálkozott dalírással, és elkezdett egy filmtervet is, majd hazament a szülővárosába, és egy régóta érlelődő álmot megvalósítva bringára szállt.

Románián keresztül eljutott Szerbiába, Bulgáriába, Törökországba, Grúziába, Örményországba, majd Iránba, onnan komppal az Egyesült Arab Emírségekbe, Ománba, majd Irán újbóli érintésével jött Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán, ahol máig pihen a biciklije egy hostelben.

Holi utoljára 4 éve adott interjút az Afternek, egy teljesen más életszakaszban. Ekkor jött ki a kultklasszikussá váló Sírok és nevetek, Holi debütáló szólólemeze, amibe a millennial generáció összes kínját és örömét belesűrítette. A projekt jóval nagyobbat szólt, mint amire Holi számított: telt házas toldis és gólyás koncertek jöttek, egy réteg azonnal azonosulni tudott a spoken word-szerű rapben elsírt csajozási kudarcokkal, Hegyi haldokló szexuális életével, a felesleges önpusztítás addiktív kínjával és a hiába üldözött szerelmek gondolatával. Aztán eltelt pár év. Azt, hogy mennyi minden változott, jól jelzi, hogy a lemez egyik dalát ihlető Vittula bezárt, és az albumon említett Beat on the Brat is gyakorlatilag megszűnt az addig ismert formájában.

„Még mindig úgy gondolok vissza rá, hogy egyrészt nagyon nagy szükségem volt akkor nekem erre, másrészt csodálatos élmény, hogy mennyi szeretetet kaptam” – idézte fel a Sírok és nevetek fogadtatását. „Kicsit delíriumos emlékképek ezek, mintha nem is lett volna igaz. Álomszerű az egész, ha visszagondolok arra az egy-másfél évre. Mintha valaki fentről megajándékozott volna, hogy te már kiégtél ebből, öreg vagy ehhez, de akkor tessék, még egy utolsó esélyt adok neked, éld meg, hogy milyen ez az egész.”

Holi a kezdetektől fogva antisztár alkat volt. A Telex stúdiójában is elmondta, hogy a Sírok és nevetek után óriási elváráshullám és nyomás szakadt rá, amit jórészt maga generált. Félt attól, hogy a zene mezei munkává fog válni számára, és nem jött organikusan neki a kommunikáció a rajongóival, illetve nagy kényszert rakott rá, hogy instasztorikat kellett volna kipakolnia. Ezután az energiáikat inkább a Hiúz-projektbe csatornázták régi barátjával, István Gerivel, ebből született a Félig szabad című lemez 2022-ben.

Bár Holi a Telex Afterben 2021-ben még azt mondta, hogy a körvonalazódó második Holi-lemez kellemes pop lesz, a végeredmény egészen más lett. A tavaly kiadott Levegő zajos, lo-fi hangulatú, punkos-garázsrockos önfeltárás lett, amit „nagyon komoly vajúdás” előzött meg. Holi egy ideig a Roadmovie folytatását akarta elkészíteni, és ezt a világot bontotta volna ki egy még hosszabb szerelmi történetben. Meg is írt több dalt, ezek végül mégis majdnem a kukában végezték, mivel a zenék nem szívből, hanem fejből jöttek.

Már megszületett benne a bicikliút ötlete, amikor eljött a pálfordulás az új dalokkal. „Basszus, én ezt nem akarom, hogy ezek csak megporosodjanak úgy, hogy senki nem látja vagy hallja őket” – mondta Holi, aki nem akart úgy elmenni, hogy a dalkezdeményei a fiókban maradnak. Három héttel az indulás előtt István Geri biztatására végül befejezte a dalokat Fegyverneki Sándor, vagyis DJ N1ce segítségével. „Ez egy gyönyörű időszak volt. Nagyon gyorsan jött minden magától” – emlékezett vissza Holi. „Van az, amikor valaminek meg kell születni, meg van, amikor te akarod, hogy valami megszülessen. Óriási különbség. Nyilván az a szerencsésebb, hogyha valami meg akar születni. Ilyenkor nincs is kérdés.” Holi a Levegő dalait ezért máig sokkal jobb szívvel hallgatja vissza: „Ez sokkal inkább olyan volt, mint amilyet én szerettem volna, nem olyan, amilyet tőlem szerettek volna fentről.”

Holi tavaly nyáron indult útnak, a Levegő őszi megjelenésekor már Irán területén járt, ezért lemezbemutató koncertet sem tartott. Az albumot egy helyi szőnyegkereskedő boltjának a raktárépületéből töltötte fel a streamingplatformokra, mivel aznap épp ott kapott szállást, és kihasználta, hogy volt wifi. Télen aztán kapott egy levelet, ami rövid időre ugyan, de visszacsábította őt Magyarországra. Ennek csúcspontja volt a szeptember 5-i gólyás visszatérő koncert, ami a korábbiakhoz hasonlóan ismét telt házas lett.

„Feldmár is mindenkit elhagyott
míg annyi volt, mint én most vagyok
mert nem lett szabadabb vele, mint nélküle
de addig keresett, míg végül talált
és akkor egyszer nem csak talán
és vele ötven éve mindig úgy kel fel.
De én nem Feldmár vagyok
csak egy sérült, toxikus faszkalap
aki 100 kör után is biztos benne
hogy végig előre haladt”

– énekelte Holi a Könny és Vér című dalban. Feldmár nemcsak magát találta meg, hanem Holit is: az énekes-dalszerző épp Ománban járt, amikor decemberben a semmiből landolt egy email a telefonján. Meghívták a Feldmár Intézet nyári egyetemére fellépni, ahová „nagy feldmárosként” már jó ideje el akart menni, mivel a 84 éves pszichoterapeuta művei sok bátorítást adtak neki az évek alatt. Ha viszont nincs ez a megkeresés, esze ágában sem lett volna hazajönni – tette hozzá. Holi szeptemberben egy nagy sporttáskával érkezett a Telex stúdiójába: másnap indult a gépe Dániába, ahol jövő májusig letelepedik, és csak ezután folytatja az útját.

Az After editorial-sorozatának második részében Holival a Gólyában tartott visszatérő fellépése napján és pár nappal a telexes interjúja előtt tettünk nagy sétát a Népszigeten. Hegyi egy „Batumi” feliratos sapkát viselt, amit Grúziában vásárolt, hátán egy „Happy Heart Happy Smile” szlogennel ellátott hátizsák volt: ezt egy ománi szupermarketben vette átszámolva körülbelül 2 ezer forintért.

Holit más magyar biciklisek inspirálták: egy házaspár, Zárug Zita és Harkányi Árpád, akik fekvőbiciklivel tekerték körbe a világot, és Illés Adorján, illetve Szabó Ádám, akik hasonló tripre vállalkoztak. Az alkotó mindig is „nagy bicós” volt, és azóta érlelődött benne az út gondolata, hogy egyszer eltekert Horvátországba.

„Nekem ez a túra Iránról szólt” – mondta Holi az Afterben. „Szerelem volt első látásra, az első naptól úgy keltem fel, mintha valakibe bele lennék zúgva. Ide el kell menni.” Hegyi tizenegy hónapból hatot töltött itt (egész pontosan kétszer három hónapot, mert annyi a maximális vízum).

„Bujkálnom kellett, mert ha te bemész egy kávézóba, és mondjuk egyedül írnád a naplód, már ha egy ember van a hely túloldalán, az ezer százalék, hogy odajön hozzád, és elkezd beszélgetni veled. Ezt nem lehet elkerülni. Egy ponton már egyedül akarsz lenni. Nekem nagy igényem van arra, hogy csak kussban írjak egy helyen” – jellemezte a vendégszeretetéről híres Iránhoz fűződő se veled, se nélküled kapcsolatát. Szerinte az irániak hasonlítanak a magyarokra: keserédes nép, akikkel viszont nem felszínes a párbeszéd.

Holi volt, hogy egy hét alatt zsinórban négyszer másik háztartásban aludt, ahol általában senki sem tudott angolul. „A fordítót adogattuk egymásnak a családokkal” – idézte fel a zenész, aki ez idő alatt egy hostelben is dolgozott, ellátásért és szállásért cserébe pedig egy animációt is csinált a helynek. Volt, hogy az irániaknak megmutatta a Fishing on Orfűn tartott koncertjének felvételeit, amit a helyiek nagyra értékeltek. Hegyi az Instagramon közzétett naplóbejegyzéseiben arról is írt, hogy néha koldulnia kellett, és megesett, hogy kiállt rajzolni az utcára, ami szintén bevételi forrás volt.

Az előadó sajnálja, hogy a világban ilyen rossz a megítélése Iránnak, szerinte az országgal kapcsolatos félelemkeltés alaptalan. „Sajnálom ezt az egészet, mert a legjobb fej emberek itt vannak a világon. És nem túlzok, olyan emberek, meg olyan tekintetek vannak, ettől nem lehet és nem is kell félni. Az egyik, amit tapasztaltam, hogy itt egy emberként vannak a hatalom ellen. Nem úgy, mint nálunk, ahol azért még van egy pár ember, aki bírja Orbánt. Ott a harmadik mondatban már előkerül a politika. Ez tartja össze a népet.” Mint mondja, találkozott egy iráni fiatallal, aki kicsit sántított, mert meglőtték egy tüntetésen. „Ez nem olyan rendkívüli. Ők már fenn sem akadnak azon, ha éppen bombázzák az országot. Nagyon szívós nép, ugyanakkor nagyon kedves és csupa szív mindenki” – mesélte Holi, aki szerint a hatóságok is meglepően kedvesek voltak. Vele legalábbis biztosan.

„Nyilván velem máshogy viselkednek. Ezeknek az embereknek én vagyok az egyetlen kapocs a nyugati világgal. Abban a pillanatban meg úgy általában is, mert nem mennek oda sokan nyugatról. Ez tök szomorú, ők tisztában vannak vele, hogy itt nyugaton elég rossz a megítélése az országuknak, és mindent elkövetnek, hogy nekem jobb képem legyen, mert én vagyok a nyugati ember, aki ezt kicsit átformálja majd.”

Holit egy másik, fent már említett tapasztalt biciklista győzte meg arról, hogy elindulhat az úton, és Iránt sem szabad kihagynia. „A kormányinfón ott van pirossal, hogy no go, semmiképp, semmi szín alatt. Én közben bicósoknak írtam, mondván, hogy nagyon szeretném ezt látni. Harkányi Árpival dumáltam, aki az egyik nagy régi kerülő, és mondta, hogy szerinte nagy kár lenne, ha kihagynám ezt a helyet. Elhittem neki, hogy ez jó lesz. És akkor valahogy anyukámat is megnyugtattam” – mondta, kiemelve, hogy az eleinte szkeptikus és aggódó anyukája is meglátogatta később Iránban.

Holi végül Tádzsikisztánban tett ideiglenesen pontot az út végére, ahol megharapta egy kutya, ezért kicsit előbb hazajött, mivel nem kapott elég oltást veszettség ellen. A biciklije máig Tádzsikisztánban, a Pamír-hegységben elhelyezkedő Horug városában vár rá egy kedves bácsinál egy hostelben, ahol sok biciklis megfordul.

„Kicsit féltem attól, hogy majd el fogok fáradni a bringázásban. Végül az egyetlen dolog, amiben nem fáradtam el, az a bicózás. Valahogy ez annyira alap dolog lett, hogy valójában ebből kaptam az erőt. Ha felszállsz a bicajra, ott nincsen baj. Ha leszállsz, akkor kezdődik” – mesélte.

Holi az élményeit Instagramon közzétett naplóbejegyzéseiben összegezte, amiből a jövőben egy zine-t is szeretne kiadni God Bless You My Friend címen. Három részt tervez, benne az út eddigi állomásaival, annak későbbi folytatásával, és végül a hazatéréssel is. Holi reggelente egy órát azzal tölt, hogy a kávéja mellett ír, általában ilyenkor dolgozza fel az út történetét. Az út legnagyobb tanulságaként azt említi, hogy rájött, mennyire fontosak a szerettei és a barátai, mostanában pedig már jobban is tud kapcsolódni emiatt, és ismerkednie is könnyebb. „Rádöbbentem, hogy amúgy kedves a világ” – összegezte.

Az egyelőre kérdés számára, hogy a jövőben folytatja-e még a Holi-projektet. A szeptember 5-i gólyás koncertet István Gerivel egymás közt búcsúkoncertként emlegették, a fellépés aztán akkora siker lett, hogy új inspirációt és motivációt adott Holinak, aki azonban továbbra is csak akkor adna ki új zenét, ha az tényleg szívből jön.

A Holival készült teljes interjú csütörtöktől látható a Telex After YouTube-csatornáján. Az After editorial-sorozatának első részét itt lehet megtekinteni.