A tatárjárásról szóló filmben úgy beszélnek a magyarok, ahogy a kormány szól hozzájuk az M1-en
Úgy ültem be a tatárjárást bemutató, magyar, mongol, ausztrál és angol koprodukcióban készülő 1242 – A Nyugat kapujában című filmre, hogyha a történet már fele annyira szövevényes és izgalmas lesz, mint a film előélete, akkor minden rendben lesz.
A Nyugat kapujában ugyanis nagyon hosszú utat járt be a bemutatójáig. Több mint három éve, 2022 májusában érkezett a hír, hogy Kevin Spacey-vel és a Jóban Rosszban rendezőjével, Soós Péterrel magyar tatárjárásos film készül 1,2 milliárdos állami támogatással. Mára ebből már nem sok minden maradt érvényes, nem sokkal később ugyanis kiderült, hogy az akkor többszörös zaklatással vádolt Spacey nem vesz részt a produkcióban, az állami támogatás mértéke pedig megnőtt. A projekt végül 2,5 milliárd forint közvetlen támogatást kapott a Nemzeti Filmintézettől (NFI), és a film teljes költségvetése 3,7 milliárd forintra emelkedett. A rendező Soós Péter és a producer Sipos Kornél maradt, és a filmbe így is behúztak pár ismertebb színészt. Így többek között Michael Ironside (Total Recall – Az emlékmás, Top Gun, Senki), Eric Roberts (A specialista, A sötét lovag) és Ray Stevenson (Ahsoka) is feltűnik a filmben.
A produkció ezzel a büdzsével a legdrágább történelmi alkotások közé került, a Hadik (2,36 milliárd), a Semmelweis (2,26 milliárd) és a Tündérkert (2,15 milliárd) mellé, de a film utómunkájánál újabb csavar jött a történetben. Az Átlátszó cikke szerint a stáb egy része és több alvállalkozó sokáig nem kapta meg a pénzét, és volt, akinek több mint 100 milliós tartozásból csak egy kisebb részletet fizettek ki, miközben a gyártócég ellen végrehajtások indultak. Időközben a produkcióért felelős külföldi cégeknél vezetőcsere és tulajdonosváltás történt, a film angol producere, William George Chamberlain 2023 őszén lemondott angliai cégében, a helyét a fia vette át, a magyar cégnél pedig a korábbi tulajdonosok helyére Farkas Dóra lépett, aki férje, Farkas Zsigmond révén több állami támogatott filmes és agrárügyben is érintett.
Egy ilyen hosszú, éveket felölelő felvezetés után nagy elvárásokkal és egy jó nagy adag izgalommal ültem be a filmre, még annak ellenére is, hogy közvetlenül a bemutató előtt egy nappal kiderült: nem láthatom majd végső verzióban a lenyilazott L. Simon Lászlót. A filmtörténelemben persze számos példa van arra, hogy botrányosan szervezett produkciókból végül legendás alkotások születtek, így nagyon szerettem volna, hogy A Nyugat kapujában legyen a magyar Apokalipszis most, de sajnos csalódnom kellett.
Ízig-vérig Batu kán-sztori
Kezdjük rögtön az elején: A Nyugat kapujában csak előzetesen tűnt magyar történelmi filmnek. Valójában Batu kán sztorija ez, amiben van szerelem, árulás, spirituális megvilágosodás és persze happy end. Utóbbi mondjuk nem a szarkavaró Nyugatnak, ami persze megint megpróbál a keleti népek dolgába beleokoskodni, hanem mindenki másnak.
A készítők részéről érdekes, már-már bátor döntés, hogy a magyar történelem legvérzivatarosabb időszakát az erőszaktevők oldaláról mutatják be, relativizálva a bűneiket és a kegyetlenkedéseiket. Még úgy is, hogy a film azzal kezdődik, hogy a mongolok vezére egy halomnyi magyar katona holttestén állva böki oda a társainak, hogy „találkozunk Esztergomnál”. Ezután azonban már főleg Batu kánt látjuk végig, ahogy szexel, viccel, őrjöng és végül teljesen átszellemül.
A magyar karakterek a filmben ezzel szemben brutálisan egyszerűek, úgy kommunikálnak egymással, ahogy a kormány szokott az állampolgárokkal az M1-en. A magyarokról főleg az derül ki, hogy makacsok és kemények. Ha jól emlékszem, szó szerint elhangzik valami olyasmi a film elején a gonosz bíborosnak (Ray Stevenson) címezve, hogy a magyarok soha nem adják fel.
A készítők egyértelműen eltrónokharcázzák a film nagy részét, sötét szobákban, dialógusokkal halad előre a cselekmény, de azért akadnak rövid akciójelenetek. És persze erotikus részek is, amikor például Batu kán összebújik a magyar szerelmével. A történet legbizarrabb pillanata viszont így is az, amikor a mongolok bulijára (igen, volt ilyen a filmben) elmegy egy magyar pap, aki jó barátságot, mondhatni kollegiális viszonyt alakít ki az ellenség spirituális vezetőjével. A nagy finálé is tele van zavarba ejtő megoldásokkal. Elég talán annyit elárulni erről a részről, hogy van egy teljesen fölöslegesen brutalitásba torkolló jelenet, amiben a Stohl András által játszott katona kibelez egy már felakasztott embert.
A mindent lezáró, sorsfordító fordulat a filmben a végig csak keresett IV. Béla felbukkanása, aki nem máshol rejtőzött a muhi csata óta, mint abban a pilisi barlangban, amit Batu kánék meglátogatnak egy magyar pappal. Béla koronában várja a gyümölcsös kosárral és dohányzóasztallal berendezett kőbarlangban a mongol vezért, akit először megpróbál szép szóval meggyőzni:
Van valami, amit soha nem vehetsz el erővel: a béke
– mondja a békepárti magyar király a filmben, azok után, hogy az ország lakosságának csaknem negyede odaveszett a tatárjárásban.
Batu kánt végül nem ezzel, hanem egy még váratlanabb fordulattal győzik meg arról, hogy vonuljon vissza. Batu (a film végén már csak így hivatkoztak rá) Michael Ironside karakterétől megkapja Dzsingisz kán zászlaját, és ez a gesztus akkora hatással van rá, hogy a játékidő nagy részében a Kárpát-medence elpusztítására felesküdő vezér hirtelen nemesebb feladatot talál.
Összességében azonban nem a bugyutaságok és nem a semmitmondó, pátoszos dialógusok miatt csalódás A Nyugat kapujában, hanem azért, mert nagyon csúnya búcsúja ez a 2023 májusában meghalt Ray Stevensonnak. Ezért aztán tényleg kár volt.
A Nyugat kapujában október 2-től látható a magyar mozikban.
