Azahriah 2024. október 6-án, kicsivel több mint egy évvel ezelőtt jelentette be, hogy alkotói szünetre megy. „Itt az ideje megpihenni, sok dolgot helyretenni, gondolkozni, változtatni, de legfőképpen tanulni tovább és fejlődni” – írta az énekes a YouTube-on közzétett üzenetében, amiben arra is kitért, hogy nem tudja, mikor fog újra találkozni a rajongóival, de a következő jelenése nagyobb lesz, mint addig bármi.
Azt megtanultuk, hogy a 2020-as években egy visszavonulás jellemzően nem tart sokáig: a bejelentés után 1 hónappal kijött a róla szóló film, 7 hónappal az alkotói szünet belengetése után pedig idén május végén meg is jelent egy sejtelmes QR-kód Azahriah Instagramján a „kámbek” felirattal ellátva, majd június elején be is jelentette, hogy a történelmi tripla Puskás után MVM Dome-os koncerttel tér vissza. Erre olyan nagy volt az érdeklődés, hogy végül ez is triplakoncertté duzzadt.
A visszavonulás illúzióját tovább rombolta a nyári botránya, amikor Azahriah igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglényeknek nevezte a Fidesz szavazóit, amire aztán Kubatov Gábor, Nagy Feró, Németh Balázs, Gulyás Gergely és maga Orbán Viktor is reagált, mondván, hogy 2,3 millió ember szavazatán gúnyolódni nem helyes dolog, „erre sem tehetség, sem fiatalkor, sem politikai ambíció nem ad alapot”. Azahriah egyébként már a kiírás napján korrigálta magát, szerinte hibát vétett, és elragadta az aljas indulat, ősszel pedig már azt mondta a Jólvanezígyben, hogy a miniszterelnök reakciója korrekt volt a véglényezésre, a visszavonulásáról pedig már úgy vélekedett, hogy nem feltétlenül kellett volna bejelentenie.
Aztán rövid csönd következett, hogy aztán augusztus elején megjelenjen egy mémdal, amiről később még szót ejtünk, majd szeptember 15-én a vemzavr!, amit négy újabb dal (pörkölt, burka, herót, delfincity) követett. Érezni lehetett, hogy valami közeleg, de szokás szerint nem lehetett tudni, hogy mikor, csak azt, hogy majd akkor, amikor Azahriah-nak úgy tartja kedve. Így érkezünk meg október 17-éhez: egészen pontosan Azahriah MVM Dome-os koncertjére, ahol bármilyen előjel nélkül ledobta a tavaly megjelent Skatulya második részét, majd másnap szintén a koncert ideje alatt az Aziverzumot, a vasárnapi zárókoncert közben pedig csendben visszatért a YouTube-csatornáján egy 41 perces, témázgatós vloggyűjteménnyel.
Végül is végig itt volt a szemünk előtt minden: a három héttel ezelőtt kiadott pörkölt elején Azahriah már „új albumokról” beszélt többes számban, de akkor még elég nehezen tudtuk elképzelni, hogy rögtön duplalemezes offenzívát indít, amik állítása szerint január és március alatt el is készültek, az időzítés így mindenképp tudatos volt. Ahogy nagyjából minden más is, amit Azahriah csinál. Az már más kérdés, hogy milyen furcsa irányokba kacsingat az új lemezeken, amiken a trollkodás legalább annyira fontos szervezőerő, mint a szabad zenei kísérletezés.
Azahriah-tól sosem állt távol a trollkodás (Memento című lemeze a „Nyaljátok a zacsim, csá!” köszönéssel zárult, a Puskásban pedig egy Doomer Wojak volt kivetítve óriási LED-eken) és az ezzel párban járó nehezen megfejthető kommunikáció, az új lemezek hangvétele viszont egészen újszerű képet mutat ebből a szempontból. Mintha az énekes végleg levedlett volna bármiféle elvárást, vagy megfelelési kényszert, és most már teljesen kontroll nélkül játszik a maga rendetlen világában. Itt érdemes megemlíteni a fent már elhintett mémdalt: az előadó az új lemezektől még teljesen függetlenül augusztusban kiadott egy remixet a Kőbányai sörről szóló, KOBANYÆ című mémtrekkhez a dal eredeti szerzőjével, Yallowdie-jal közösen. „Szoszi van kőbánya? / 28A-sal járok / Szaga olyan, hogy behányok” – énekli a dalban, aminek lírai világa már igen távol áll az Introvertált dal idilli macskaköves utaitól, azonban tökéletesen előrevetítette a Skatulya II és az Aziverzum teljesen elborult hangulatát.
A templi dalszöveges videójában az énekes például random „:c” és „XD” hangulatjeleket szúrt be egyes sorok mögé, amikor pedig ugyanebben a dalban azt énekli, hogy „csak a fuvolát kéne még kicsikét megtolni”, megjelenik egy hangszeres zenész, és 1 másodpercre felvillan a következő szöveg, ami álljon itt eredeti verziójában, korrektúrázás nélkül:
„SALAMON SOMA KOMÁM VICCEN KÍVÜL MEGFÚJJA A FUJOS ALKALMATOSSÁGOT, VALÓJÁBAN NEM FUVOLA DE A LÉNYEG ÍGYIS ÁTJÖN KENDURAKNAK”.
És a sort bármeddig lehetne folytatni: a pörköltben például az egykor nagyon népszerű Herby nevű youtuber egyik legendás kiakadása hallható, ez a húzás annyiban szintén nem új, hogy Azahriah korábban már MC Isti egyik hírhedt idegrohamát is bevágta a Szosziazi elejére, a Mementón pedig utóbbi internetes mikroceleb mellett Mácsai Pál és Orbán Balázs is megszólalt, csakhogy teljes legyen a kulturális merítés.
Azahriah ismét furcsa kettős játékot játszik, egyszerre engedi meg magának a teljesen infantilis bolondozást és a köz- és magánéleti kitekintésekkel tarkított mélymerülést is. Sokat beszél a félelemről, a küzdelmekről, a fűvel elnyomott fájdalomról, a Skatulya második részén pedig kitér a bulvárral folytatott viharos viszonyára is. Mikor azt énekli, hogy „Sex on the beach, hogy hot topic legyek, míg a bulvárszerkesztőket fogom eltartani”, mind egyszerre gondolhatunk vissza a karrierjén nemhogy sebet ejtő, hanem azt épp még magasabbra repítő palacsintafesztiválos botrányára, amikor egy mobilvécé mögött szexelt.
És hogy egy még frissebb példát hozzak az Azahriah vs. bulvár csörtéből, idén augusztusban történt meg, hogy az énekes visszaszólt a Borsnak, akik a külsejét szidó Reddit-kommenteket kukáztak össze, hogy azokból arra a következtetésre jussanak, hogy az énekes elhagyta magát. „Nekem lesz még lehetőségem elég hajszérumot, parfümöt és borotvát használni bármikor, de ti jövő tavasszal mentek a búsba az eltartóitokkal együtt” – írta erre Instagramon a zenész.
Akárhonnan nézzük, Azahriah visszatérése eklektikus, széttartó és abszurd, a dalok közt aligha van bármi koncepciózus összefogó erő, a valódi koncepció a váratlan megjelenéscunamiban volt. Ez a gyökértelen, innen-onnan összecsipegetett ömlesztett keverék a nanecsiben is hangsúlyosan visszaköszön, amiben Azahriah először azt énekli, hogy „Asszalamalejkum”, majd azt, hogy „Hare-Hare Krisna”, hozzátéve, hogy mind egy csónakban evezünk és nincs hova bújni.
Ezeken a lemezeken nincsenek hagyományos értelemben vett slágerek, mint a Rampapapam vagy az Introvertált dal volt, sokkal több a félkésznek ható ötletfoszlány és dalkezdemény, amiket Azahriah eszét vesztő porondmesterként próbál valahogy egyben tartani. Néhány szám mintha egy kaotikus jam sessionből esett volna ki (az egyik bónuszdal például teljesen instrumentális), de ezek ellenpontozására ott van a hat és fél perces burka, ami szintén katyvaszos, de annál nagyívűbb, benne metálos és karibi hatású, kongás kísérletekkel.
És ezt még bőven lehet fokozni, az egyik legabszurdabb színfolt a lefőakafé, amiben az énekes eleinte a ChatGPT-vel cseveg, felrója neki, hogy mégis hogy a faszba lehet szomorú, hiszen egy robot, majd – ahogy a nem is annyira tévúton járó TikTok-összeesküvések tartják – beleáll Majkába, amikor azt énekli, hogy „Süllyedő hajóból átállni nem olyan tündi-bündi”, utalva ezzel a korábban fideszesekkel is jó kapcsolatot ápoló rapper-műsorvezető bindzsisztános pálfordulására és 2004-es slágerének a címére.
Még ugyanebben a dalban megemlíti Tung Tung Tung Sahurt, az olasz brainrot mémhullám Orbán Viktor által is kisajátított egyik fő karakterét, majd a pénzszórással hírhedtté váló Mobilfox Tung Tung Tung Sahuros szilikon telefontokjairól, a Pegazus kémszoftverről, majd az Apple-termékek arcfelismerő funkciójáról beszél, mondván, hogy ez az igazi mátrix, nem Andrew Tate, és nem is a habiszti sigma trollok. Az előadó ezen a ponton már teljesen elengedi a rímelést, csak engedi tovább folyni az agyrohasztó gondolatrohanást, amit elkezdett. Frissen közzétett YouTube-videójában beszélt arról, hogy az előre eltervezett albumkoncepciókra mindig rácáfol a zenélés konkrét folyamata, ami sok mindent átír, albumot megtervezni pedig sosem sikerült még neki, hiába volt korábban ilyen törekvése. Talán épp ennek a tankönyvi példáját látjuk kibontakozni az elmúlt három napban kiadott lemezeken.
A sejtetés végig ott van Azahriah világlátásáról és lelkiállapotáról, de a két albumból végül nem igazán tudtam meg, hogy mikor próbál viccelni, és mikor beszél tényleg komolyan. „NPC-k azt gondolják, a náci Kanye West az vicces. Mi a véleményed erről, Desh?” – kérdezi a zenebá című dalban állandó közreműködőjétől és barátjától, akivel több közös slágert is jegyeznek. „A gyűlölet sosem nevetség tárgya” – érkezik aztán a diplomatikus válasz.
Az már eggyel világosabb, hogy Azahriah nagyon sokat beszél valaminek a végéről. A kif.lee című dalban például azt pedzegeti, hogy szíve szerint elhúzna Balira, hogy ott tiszta lappal kezdjen újra mindent, az útra pedig csak a Fender-gitárját, parizert, kiflit, tepertőt, papírt, tollat és whiskyt vinne magával. Az az apokaliptikus hangulat, ami már a tripla Puskás show-elemeiben is megjelent, végig átjárja a két lemezt, a dalokhoz készült vizuálokban katasztrófa utáni lakótelepeket és gázmaszkokat látunk, Azahriah pedig feltűnően sokat énekel a lezárásról, és a gungnirban is kiköti, hogy már nincs sok idő hátra. Ráadásul ha az Aziverzum dallistájának kiemelt nagybetűit fentről lefelé haladva összeolvassuk, a következő üzenetet kapjuk:
Közel a vége.
Hogy ezzel a Fidesz hatalmára, vagy a saját karrierjére gondol, azt egyelőre nem tudni. Annyi biztos, hogy az Azi-karakter eltemetésével többször kacérkodott már az előadó, a 2023-as Mementón szereplő Delirium című dal is azzal az idézettel zárult, hogy „Veretem még öt évig, azt csók!”. Hogy ez mikor és milyen körülmények közt következhet be, az egyelőre kérdéses, de Azahriah mozgolódásait látva úgy tűnik, hogy igenis élvezi a neki osztott szerepet.
Az előadó sok szempontból elérte a plafont, avagy mindazt, amit a hazai szűk piacon el lehet, ezért újra elkezdett szórakozni. Ez rengeteg tökéletlenséggel és hibával jár, de talán most dől majd el az, hogy ki van itt vele az eleje óta, és ki volt az, aki trendből váltott jegyet a Puskásra, mert már a szomszédban élő Mari néni is erről beszélt. „A rossz zene sokkal de sokkal jobb, mint a semmilyen zene, ami basic alapokra épül” – mondta az énekes a visszatérő vlogjában, ez pedig akár a Skatulya II és az Aziverzum mottója is lehetne: ezek a lemezek messze nem jók, de semmilyennek biztosan nem lehetne hívni őket.
A lemezek széttartó, gondolatrohanásos sodrásához hasonló a már említett erdődump nevű videó is, ami Azahriah harmadik meglepetése volt az utolsó MVM Dome-os koncert napján. Ez arra a főleg rémisztő városi legendákkal és történelmi eseményekkel foglalkozó, több mint 500 ezer feliratkozót számláló Paul Street csatornára került fel, ahol az énekes eleinte berobbant akkor még youtuberként.
A vasárnapi vloggyűjteményben Azahriah hasonlóan csapongó, mint az új zenéiben, de ha azokat legalább annyira megvágná, mint ezt a videót, talán értelmezhetőbb lenne az eredmény. Azahriah talán még sosem volt ennyire beleszarós, az emberek pedig vagy tudnak menni ezzel, vagy nem. Ezen a ponton már minden mindegy, nincs tét, bármit szabad. Hamarosan úgyis vége, nem?
