„Nem akarok olyan országban élni, ahol embercsoportokat kipécéznek és bántanak” – idézetek Kovács Patrícia interjújából

Május 11-én, épp a születésnapján mutatja be önálló estjét Poligráf – Hazugságom az igazságom címmel Kovács Patrícia, amit a saját élete ihletett, de elmondása szerint mindenki tud vele azonosulni, akinek volt gyerekkora, és egyszerre lehet majd sírni és nevetni az előadásán. Kovács Patrícia színésznővel videós interjúban beszélgettünk a tavaly tízéves Félvilág című film sikeréről, arról, miért nem ideális, hogy a magyar történelmi kurzusfilmek nem mernek koszosak lenni, illetve miért tud megférni egymás mellett két olyan színész, akik teljesen mást gondolnak a politikáról. Ebben a cikkben szöveges formában is közöljük az interjú legérdekesebb részleteit.

Fel kell magunkat tenni néha egy hazugságvizsgálóra

A színésznő hamarosan bemutatja első önálló estjét, ami egy standupszínház lesz életének fontos történéseiről, ahol elmondása szerint kegyetlen és önironikus lesz magával, valamint nagyon sok dolgot most először lehet majd megtudni róla az előadás során. „Annyi mindent gondoltak és írtak már rólam, hogy úgy voltam vele, elmesélem én a történetemet” – mesélte a színésznő az ötletről, majd hozzáfűzte, hogy a közszereplőket egyébként is hajlamos zsűrizni a közönség. „De nem csak rólam szól, férfiak és nők tudnak majd vele azonosulni, illetve egyszerre lehet rajta sírni és nevetni” – mondta az előadásról, amit Deés Enikő rendezett.

„Azért Poligráf – Hazugságom az igazságom az előadás címe, mert én kamaszként hajlamos voltam mást kommunikálni arról, ami a valóságom volt, ebből sikerült meggyógyulnom, de úgy gondolom, néha fel kell tennünk magunkat egy hazugságvizsgálóra, és addig jó, amíg ezt nem mások teszik meg helyettünk” – mondta.

Tíz éve is furcsálltam, hogy én és Kulka János szerepelhetünk egy MTVA által támogatott filmben

Szász Attila Félvilág című filmje tavaly decemberben lett tízéves, amiben Kovács Patrícia a főszereplő Mágnás Elzát, egy népszerű kurtizánt alakított az 1910-es években, akinek az utolsó négy napját követi végig a történet. A cselekményben a főbb szerepeket Kulka János, Gryllus Dorka és Döbrösi Laura alakítja, a színésznőt pedig csak jó élmények fűzik a forgatáshoz. „Azóta sem történt velem filmileg ahhoz fogható, mint ami a Félvilágban” – mesélte Kovács a film jelentőségét, majd hozzáfűzte, hogy fontos pont volt számára az anyaságban és a nőiségének elfogadásában, ugyanis amikor megkapta a szerepet, másfél éves volt a kislánya.

„Én mindig pici nő voltam, és ez a szülés után megváltozott, ami engem akkor nem zavart, mert nekem az volt a fontos, hogy édesanya vagyok, és otthon töltöm az időmet a lányommal” – emlékezett vissza. „Birkenstock-papucsban és tejfoltos pólóban éltem az életem, amikor megkerestek a szereppel” – mondta. „Én akkor azt gondoltam, hogy jelenleg nem jelenthetem ezt a karaktert, de rábeszéltek, és a castingon öt perc után kiderült, hogy ezt a lomha testet keresik, úgyhogy én a Félvilág forgatásán szerettem meg az anyasággal megváltozott alakomat” – mesélte a színésznő, aki szerint Mágnás Elzának ehhez semmi köze nem volt a történet szempontjából, mégis nagyon jól kisegítették egymást a karakterrel.

„Az, hogy hogyan építed magad újra szülés után, kemény út, és nekem ebben sokat segített Mágnás Elza” – mondta. A színésznő azt is elmesélte, hogy már 2015-ben furcsa volt neki, hogy Szász Attila elérte, hogy ő és Kulka János játsszák a főszerepeket, hiszen ezt a produkciót az MTVA támogatta, és a két színészről ekkor már sejteni lehetett, hogy mit gondolnak közéleti kérdésekben. „Én akkor egy SZDSZ-es politikusnak voltam a volt felesége, úgyhogy már akkor tudni lehetett, mit gondolok bizonyos kérdésekben, azonban még olyan világ volt a hazai filmiparban, hogy az játszotta a szerepet, akit a rendező a legalkalmasabbnak talált a karakterre” – mesélte.

„A film bemutatása után én is, és János is tettünk olyan nyilatkozatokat, ami kiverte a biztosítékot, és azóta nem is hívnak olyan filmbe szerepelni, amiben állami pénz van, csak kereskedelmi tévés produkciókba” – mondta a színésznő, aki elmagyarázta, hogy mindketten nehezményezték, hogy nem hívták be őket a közmédiába nyilatkozni a filmről, pedig a Félvilág sikeres lett itthon, valamint nemzetközi fesztiválokon is. Azt is hozzáfűzte, hogy egyáltalán nem hívják a közmédia műsoraiba, de néha akad egy-egy lelkes kulturális szerkesztő, aki invitálja egy színházi vagy női tematikájú műsorba, amit az utolsó pillanatban valamilyen okkal le is mondanak. „De nem is akarnék lekerülni most már erről a listáról, mert olyan emberekkel szeretnék együtt dolgozni a jövőben is, akiknek nem számít, hogy hova szavazok” – mondta.

A magyar kurzusfilmek videóklipszerűen dolgozzák fel az eseményeket

„Ha megnézek egy külföldi történelmi filmet, ott koszosság van, a nők öregednek, és nincs mindig belőve a hajuk sem” – mesélte Kovács Patrícia arról, hogy a hazai történelmi filmek nagyon ideálisak szeretnének maradni. „Ha valaki elolvassa Petőfi összes művét, tudja, hogy ellentmondásos alak, aki olykor elviselhetetlen férfi, de ettől még az ikonunk, hiszen elképesztő a hagyatéka.

Úgyis be lehet mutatni a hőseinket, hogy az emberi oldalukat is tükrözik a filmek, de a magyar kurzusfilmek gyakran videóklipszerűen dolgozzák fel az eseményeket, papírmasé figurákkal, ami szép, mint egy skanzen, de nem tudom elhinni, hogy ők tényleg így éltek. Én szeretem, ha valami csorbult és koszos” – mondta.

A színésznő azt mondta, hogy annak például nagyon örült, hogy a Hunyadi-sorozatban játszó a II. Murad szultánt játszó (Murathan Muslu) milyen csodálatosat alakított, és milyen izgalmasan volt megírva a közte és Törőcsik Franciska által alakított Brankovics Mária közötti viszony. „Azon drukkoltam, hogy a Törőcsik Franciska szeressen bele a török szultánba, és ez jó” – említette.

Én nem szeretnék olyan országban élni, ahol embercsoportokat kipécéznek és bántanak

A színésznő nem tudja pontosan felidézni, mi volt az első olyan közéleti kérdés, ahol hangot adott a véleményének, de az SZFE modellváltásánál sűrűn adott interjút a gondolatairól, és őrt állt a diákok védelméért és támogatásáért. Kovács Patríciának kiemelten fontos, hogy ismert emberként kiálljon jó ügyek mellett, ezért dolgozik a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) független civil szervezetnek, valamint a Suhanj! Alapítványt Gusztos Péterrel együtt hozták létre, hogy megosszák a mozgás örömét a fogyatékkal élőkkel.

„Legszívesebben sok minden más ügyért is felszólalnék, de az könnyen kontraproduktívvá tudna válni” – mesélte arról, hogy sok minden másért is kiállna, többek között a gyerekek étkeztetéséért és a hajléktalanokért, de fontos a határhúzás. „Nehéz, amikor vissza kell utasítani egy ilyen jellegű felkérést, ha nem színész, akkor emberi jogi jogvédő lennék, ez egészen biztos” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy mit gondolt akkor, amikor Orbán Viktor tavaly februárban bejelentette, hogy nem lesz Pride, így válaszolt:

„Én nem akarok olyan országban élni, ahol embercsoportokat kipécéznek és bántanak. Nekem semmi közöm nincsen egy olyan országhoz, ahol a miniszterelnök mondhat ilyet. El is hittem, hogy nem lesz Pride, hiszen ekkor már le voltak fóliázva a könyvek, és azt gondoltam, bármi megtörténhet” – mesélte. „Amikor viszont lett lehetőség arra, hogy megtartsák a rendezvényt, és fel is léphessek rajta, nagyon boldog lettem” – mondta.

„Nekem életem egyik legnagyobb büszkesége, hogy ott lehettem a Pride-on, mert ez szerintem benne lesz a történelemkönyvekben” – hangsúlyozta.

A színésznő azt is elmondta, hogy abszurd, hogy ilyen kiállások után el kell fogadni, hogy bizonyos helyekre nem hívják dolgozni, vagy akár műsorokba szerepelni, mert „nyugaton nem befolyásolja az anyagi vagy szakmai életét az ismert embereknek, ha kiállnak valamiért”.

Eszenyi alatt a Vígben nagyon jó dolgom volt, mégis azt éreztem, ennek ára van

A beszélgetés során szóba került, hogy Kovács Patríciának még Ascher Tamás javasolta a Színművészeti felvételijére való készülése során, hogy nézze meg, milyen előadásokban játszott Eszenyi Enikő 25 és 35 éves kora között, és azokból a szerepekből készüljön fel. „Szőke, madárcsontú, kislányos naiva voltam, aki közben komikus is tud lenni. Azt mondta az Ascher, hogy típusokat keresnek, és egy ilyen nagypofájú naivára mindig szükség lesz, amilyen én vagyok” – mesélte.

A színésznő 2009-től két éven át volt a Vígszínház tagja, és azért hagyta ott a társulatot, mert nyomasztotta, hogy Eszenyi Enikő színészekkel való méltatlan bánásmódjáról mindenki hallgat. „Nekem nagyon jó dolgom volt Eszenyi alatt, izgalmas szerepeket kaptam, és nagyon szeretett, mégis azt éreztem, hogy ára van ennek a szeretetnek” – emlékezett vissza. Szerinte nehéz kérdés a Metoo-ügy, mert a színészek alapvetően szenvedélyből dolgoznak, és szerinte a rendezőknek is meg kell adni a szenvedély jogát, van, hogy élesek a mondatok a próbafolyamatok során.

„Próbán nem szabad megsértődni, mert felesleges köd lesz az ember egóján. Ez addig rendben is van, amíg nem érzem a büfében vagy a folyosón, hogy én színészként alárendeltségi viszonyban vagyok. Eszenyinél azt éreztem, ez nem oldódik fel, mindig van egy manipuláció, hogy bármikor bánthatnak. Nálam sokkal idősebb kollégák részt vettek ebben a játékban, és mindenki simogatta az éppen abuzáltnak a hátát, hogy ne sírj, mert akkor még rosszabb lesz” – mesélte a vígszínházi időkről, majd azzal folytatta, hogy be kellett látnia, hiába rajong Eszenyiért, nem tudja így folytatni a színházában.

Innentől szabadúszó lett, de mindig is tudta elmondása szerint, hogy vissza fog ide térni, mert nagyon kötődött ehhez a színházhoz, ezért nagyon örült Rudolf Péter felkérésének, aki először vendégként hívta vissza a Vígszínházba, majd 2021-től már ismét társulati tag lehetett. „Kern András mondta, hogy azért jó a Vígben játszani, mert olyan, mintha több színházban játszanál. Egyszerre lehet ifj. Vidnyánszky Attila Letargia előadásában játszani, Molnár Ferenc-színdarabokban, vagy A dzsungel könyvében” – mondta.

A legjobb életforma a mozaikcsalád, ha az jól működik

Kovács Patrícia színésznő a válása ellenére is szeretetben neveli a 12 éves lányát a volt férjével, valamint az édesanyja is sokat segít nekik, hogy a sok előadással és forgatással tudják menedzselni az életüket. „Nyilván nem terveztük a házasságunk megkötésénél, hogy mozaikcsalád lesz belőlünk, de az ember sok mindent tervez. Ha már így alakult, akkor viszont félre kell tenni az egónkat, és asszertívan kell kommunikálni az igényeinket, azt szoktam mondani, úgy működünk, mint egy kommuna, és ez a legjobb” – mesélte családi kapcsolatairól.

„Mi az összes karácsonyt és születésnapot együtt töltjük, a gyerekünk biztonságos közegben és nagy szeretetben nő fel, ahol senki nem bántja a másikat, senki sem jön a múlttal, hogy ki mit rontott el” – mondta. Kovács Patrícia jelenlegi párja Medveczky Balázs színész, aki szintén a Vígszínházban játszik. A színésznő szerint fontos, hogy egy a mesterük, hiszen mindketten Máté Gábor osztályába jártak az egyetemen, csak Medveczky később. „Nekem nagyon jó játszótársam a Balázs, ha hazamegyünk, akkor is színházról beszélünk, kikérdezzük egymás szövegét, gyakorlunk, nem tudom elképzelni, hogy ezt lehetne másképpen, egészségesen van az életünkben a színház” – mondta a kapcsolatukról, és azt is elmesélte, hogy a kislányának pedig a legjobb felnőtt barátja a párja, egy állandó „cinkostárs”, aki nem szeretne az apja helyébe lépni.

Remélem, minden idők legnagyobb szavazati részvételét tudjuk hozni április 12-én

Kovács Patrícia elmondta a beszélgetésünk végén, hogy szerinte ez a nép megérdemli a változást, de most az a legfontosabb, hogy ne csak a kanapéról gondoljunk valamit a világról, hanem menjünk el szavazni. „Remélem, minden idők legnagyobb szavazati részvételét tudjuk hozni a választások napján” – mondta.

A teljes adást itt lehet megnézni: