„Veletek, egyedül, közösen, csapatom, B-O-M, tudod, bomba a csapatom.”

A BOM – Budapest Open Mic HipHop Talents – második évadának harmadik részében minden a „közösség” és „befogadás” szavak köré szerveződik – ami ironikusan pont aznap nehezebb, amikor fél hatkor kell kelni, és a csapatokat összerázni. Csiszi már a nap elején bejelenti: „Elérkeztünk a BOM hivatalos legnehezebb részéhez. Fel kell kelni.”

Vigaszág, vagyis a mentőexpedíció

A csavar ezúttal Bongortól jön, aki nem csak műsorvezető, hanem néha az egész BOM lelkiismerete. Dér Asia, a produkció egyik motorja és rendezője „mentőexpedíciónak” nevezi a húzást: Bongor visszahoz négy korábban kiesett versenyzőt – Lil 404-et, Enemyt, Bambit és KettőBét. Asia meséli: „Mindannyian olyanok vagyunk, akik sokat beszélnek és lelkesek, de most tényleg titkolózni kellett, hogy a mentorok se tudják, mi készül.”

És miért lett vigaszág? Bongor szerint „kicsit változtak a játékszabályok: ezúttal kevesebben juthattak tovább. A korábbi hat helyett most csak négy versenyző, ami önmagában is szigorúbb, de közben azt is érzem, hogy sokan bátrabbak lettek az előző évad óta. A BOM ugyanis nem egy kereskedelmi tévés tehetségkutató – itt tényleg azok jönnek, akikben van mondanivaló.

Felmerült viszont a kérdés: mi legyen azokkal, akik már a válogatón is erősek voltak, de valamiért kiestek? Miért ne kaphatnának még egy esélyt? Ezzel a gondolattal kerestek meg, és őszintén örültem neki. Nem volt kikötés, hogy különböző helyszínekről kell választanom, mégis így alakult – valahogy spontán módon. Három név gyorsan megvolt, a negyediknél viszont annyira erős volt a mezőny, hogy egy helyszínen öt emberen is gondolkodtam.” Véleménye szerint ez nemcsak drámai, hanem morális teszt is: „Emberségből is le kell vizsgázzanak, mennyire hajlandók együttműködni.” A húzás működik: a vigaszágasok új energiát hoznak, a mentorok meglepődnek, a versenyzők megpróbálják befogadni őket – valahol jobban, valahol kevésbé.

Co Lee azt mondja: „Sejtettem, hogy valami csavar lesz, de ez egy ízléses csavar.” Lil 404-et kapja meg, akit amúgy is ismert korábbról, és aki már az ajtón belépve úgy viselkedik, „mintha mindig is ott lett volna köztük”. Lil 404 később meséli: a hívás pont egy Puzsér-tüntetésen érte, de „nyugodtan tüntizz, majd utána beszélünk!” – jött az üzenet, és ezzel újra BOM-tag lett.

Busa Pistához Enemy kerül, akinek sztorija már most legendás. „Amikor szóltak, hogy visszamehetek, nagyon rossz napom volt” – meséli. „Aztán felhívtak, és a rosszkedvem egyből jókedvvé változott.” Enemy korábban az X-Faktorban tűnt fel, de ott a hirtelen jött hírnév „túl sok volt”. A BOM-ban viszont újra otthon érzi magát: itt nem sztárnak kell lenni, hanem rappernek. Request, a Busa-csapat másik erős tagja szerint Enemy „pont azt a hiányzó lazaságot hozta, ami kellett a csapatba”.

B-O-M

A mentorok szobáról szobára járnak, mint valami hiphop-tanárok. Busa Pista csapatában mindenki pörög: „Ez a posse összeállt, mint az epoxi!” – hangzik el, és tényleg, a srácok úgy tapadnak egymásra, mint ragasztó. Enemy belehozza saját történetét is – a befogadásról, a színek és bőrszínek fölött álló közösségről rappel –, Northman megjegyzi: „Olyan stílust hozol be, ami itt köztünk nincsen, és ez így gecire jó.”

Co Lee csapatánál közben Dominiqa Savah megint mindenkinek megjegyzi a nevét, Xike trap-metálos múltját próbálja old school-ba oltani, és közben megszületik a nap egyik legjobb refrénje:

„Veletek, egyedül, közösen, csapatom, B-O-M, tudod, bomba a csapatom.”

Gege csapata filozofikusabb: Malamó, Varangyék és Nepen egy kicsit táncolós, kicsit himnikus számot raknak össze, ahol a refrén – „Ti sem vagytok nullák, de mi egyek vagyunk” – egyszerre önironikus és megható, míg Saiid csapata inkább megmarad a klasszikus hiphop-vonalnál.

Dér Asia rendező szerint is erős az idei teljesítmény: „a vigaszágon érkezett versenyzők nagyon örülnek, a mentorok tök jól fogadták, és ahogy elnézem, szépen befogadja őket a többi versenyző. Tavaly azt éreztük, hogy nagyon kevés az a három óra nulláról megírni, úgyhogy ennél a feladatnál több időt kaptak, így tudtak készülni, és érződik is, hogy magabiztosabbak.”

A fellépésekre érkező négytagú zsűri – Sebestyén-Gallasz Enikő, Dezsényi Eszter, Bóna Márk (Marka) és Sajó Dávid (Telex After) – profi lazasággal ül le. Marka szerint „konkrétan koncerteket hoztak”, Sajó pedig már az első fellépés után kijelenti: „A Varangyék UK-hangzása kurva bátor döntés.”

A Gege-csapat produkciója mindenkit felráz, az „Ez közös!” kántálás beég a nézők fülébe. Sajó és Eszter is dicsérik a „nullák-sor” egyszerű, de erős üzenetét, és a csapatlégkört, ami tényleg közösségnek érződik.

Co Lee csapata már-már színház: Dominiqa végre énekel, Xike a „géppuska flow”-val villog, Lil 404 meg a Keletit rappelje bele a szövegbe – olcsó szállással és intersparos lánccal. A zsűri szerint ez a produkció volt a legkarakteresebb hangzású: „Mindenkinek markáns hangszíne van, nagyon kellett a kettőtök hangja.”

Busa Pista teamje viszont felrobbantja a színpadot. FERR-ről Eszter azt hiszi, playbackről megy – annyira tisztán szól –, Enemy hozza a legjobb punchline-okat, Northman és Request pedig egységben működnek. Sajó szerint ez a rész legjobb beatje, Marka csak annyit mond: „Én azt hittem, hogy ez egy koncert.”

Saiid csapata más irányt vesz. A Prémium Szotyi és KettőBé felnőttesebb, karcosabb, veszélyesebb hangulatot hoz. Sajó szerint „ez lógott ki legjobban a négyből – de kell a hiphopba ez a veszély”. Enikő és Eszter itt össze is vitáznak: egyik szerint az ülős koreográfia szétverte a dinamizmust, a másik szerint pont ettől lett jó.

A zsűri elvonul, és jön a klasszikus BOM-hangulat: kicsit dráma, kicsit barátság, kicsit pánik. Saiid bevallja: „Én rosszul vagyok, mióta bejöttem a szobába.” Busa Pista filozofikusan érvel az underground mellett („minden szentnek maga felé hajlik a keze”), Gege Nepent védi az érettségi-mentes hetek miatt, Co Lee meg három embert akar bent tartani, miközben „a Noise Flow-ék rappelik a legjobban itt, baszd meg”.

A végén jönnek a nevek:
– Gege csapatából: Varangyék, Malamó és Nepen.
– Co Lee-től: Xike, Dominiqa és Lil 404.
– Busa Pistától: Northman, Enemy és Request.
– Saiidtól: Frigy, Sapi, Kevinem és KettőBé.

A legjobb csapatdíjat Busa Pistáék kapják, ami előnyt jelent majd a következő fordulóban. „Ilyen zökkenőmentes munkát nem minden mentor mondhat el magáról” – mondja Pista, és ez most nem nagyképűség, hanem tény.

Pohár pezsgő és a hiphopterápia

A rész végén a kamera Enemyt követi haza, ahol az anyukája poharat keres, hogy koccinthassanak. „Művész úr, gratulálok!” – mondja, és ez egyszerre vicces és megható. A rapper elmeséli, hogy gyerekként mennyi bántás érte, öngyilkossági kísérleten is túl van, és hogy a hiphop hogyan lett számára önterápia. „Olyan, mint egy világ, ahol azt csinálhatok, amit akarok. Azt mondhatok, amit akarok, és senki nem korlátoz.”

A BOM-ban sokan mondják magukról, hogy a rap az életük. De itt, ebben a részben, először látszik igazán, hogy ez nem csak póz. A „közösség” hívószó nem PR-szlogen lett, hanem valóság: különböző korú, hátterű, hangulatú emberek egy színpadon, akik egyetlen beat alatt mégis egymásra találnak.

És ha a harmadik résznek van tanulsága, akkor az az, hogy a hiphopban – és talán az életben is – néha elég egy visszahívás, egy új esély, hogy az ember újra megtalálja a helyét.

A BOM új részei vasárnaponként érkeznek a műsor YouTube-csatornáján. A Budapest Open Mic HipHop Talents vol. 2. kiemelt médiapartnere a Telex After.