Miért imádjuk a félelmet?
A horror mindig azt mutatja meg, amit éppen nem merünk kimondani. Minden korszaknak megvannak a maga rémtörténetei és szörnyei, akik félelmeinket eljátsszák helyettünk. A filmvásznon vagy a képernyőn feltűnő figurák valójában a kollektív szorongásaink, félelmeink, bűntudataink és vágyaink tükörképei. Aztán ezek az elsőre félelmetes figurák sorra bekerülnek a hétköznapjainkba a vámpíroktól kezdve Chucky figurájáig. Most például néhányan a Fanta palackokon virítanak halloween alkalmából.
Mindannyiunknak felsejlenek ezek a rémpofák és hangulatok – nem csak a filmekből, hanem az adott kor napi valóságából is. A vámpírok évszázadok óta velünk vannak, míg Chucky a nyolcvanas évek egyik legtökéletesebb leképeződése volt. A Gyerekjáték (Child's Play) egy 2019-ben bemutatott amerikai horrorfilm, melyet az azonos című 1988-as film remake-jeként borzonghattunk végig. Amikor megismertük az eredetit, Amerika a sátánista pánik korszakát élte: a média démoni gyerekekről, erőszakos videojátékokról és a szülők elvesző kontrolljáról beszélt. A gyilkos baba így lett a szülői tehetetlenség és a fogyasztói bűntudat szimbóluma. Egy játék, amit szeretni kéne, ám mégis a gyerek ellen fordul.
Napjaink félelmei mozgóképen
Ahogy az évtizedek haladtak, a szörnyeink velünk együtt változtak. Az Öt éjjel Freddy pizzázójában (Five Nights at Freddy’s) már nem a démonokról szólt, hanem a technológiáról, ami túlnőtt rajtunk. A 2023-ban bemutatott amerikai horrorfilm, amelyet Emma Tammi rendezett, a 2014-es kultikus videójátéksorozat alapján készült. Az étterem animatronikus kabalái, Freddy Fazbear, Bonnie, Chica, Foxy és Mr. Cupcake életre kelnek és mészárlásba kezdenek – ez már nem klasszikus szörnyfilm, hanem a 21. századi munkahely metaforája: mi történik, ha az ember és a gép közti határ elmosódik?
Hasonló tükör az újkori mesterséges intelligencia-lázra a 2023-as M3GAN. Egy magányos kislány android barátnőt kap gyámjától, ami megtanul szeretni – majd megtanul ölni is, hogy megvédje azt, akit a gondjaira bíztak. A mérnök megteremt valamit, amit nem tud kontrollálni, mert a teremtés célja az önző tehermentesítés.
Ez egy klasszikus Frankenstein-motívum a 21. század egyik alapproblémájával felütve: a túlterhelt ember nem azért hoz létre életet, mert kíváncsi az isteni titokra, hanem mert nincs ideje gyereket nevelni, nincs kedve kapcsolódni. A film kérdése: ki a hibás, ha a mesterséges intelligencia túllép a határain? A M3GAN az érzelmi kiszervezés tragédiája, ahol a szeretet csak programkód, a kapcsolat a funkció, a törődés pedig adat.
A 2021-es Fekete telefon (The Black Phone) visszavisz a hetvenes évekbe, amikor a biztonságos Amerika mítosza végleg darabokra hullott. Portyázó, a maszkos gyilkos nem természetfeletti lény, hanem ismerős arc a szomszédból – pontosan az, akiről sosem gondolnánk, hogy képes a gonoszra. A szörny, aki a szomszédban lakik egyszerre szimbolizálja a családi erőszaktól és a társasági közönytől való félelmet. A 70-es évek horrorfilmjei mindig erről szóltak, hogy a gonosz már nem az erdőben, hanem a kertvárosban lapul.
A Fekete telefon valójában egy gyerekhangon megszólaló túlélés-történet. A horror csak a forma; a lényeg a trauma, az elhallgatás és a generációk között átörökített félelem. Amikor a telefon kihúzva is csörög, az nem természetfeletti poén, hanem metafora: a múlt halott hangjai még mindig elérnek minket, és ha figyelünk rájuk, megmenthetnek. Ez a történet nem egyetlen gyerekről szól, hanem egy egész generációról, amelynek a félelmeit a felnőttek nem hallják meg.
Új élet a rettegés után
Ha ezeket a karaktereket egymás mellé tesszük, kulturális evolúció rajzolódik ki. Chucky a gyereknevelés félelme, Freddy a gépies munka, M3GAN a mesterséges empátia, a Portyázó pedig az emberi közöny – és minden filmbeli szörny ugyanarra a kérdésre válaszol. Mitől retteg most az emberiség?
A horror műfaja viszont többé nem a sötét moziban dermesztő félelem, hanem a nyilvános önkifejezés terepe lett. Ami korábban szorongást váltott ki, az ma már stílus és identitás. A M3GAN vagy Fekete telefon figurái nemcsak filmhősök: ők archetípusok, akik a modern ember bizonytalanságait, a kontrollvesztést, a magányt, a függést teszik látványossá.
A kortárs horror nem elfojtja a félelmet, hanem az esztétika és életstílus szintjére emeli. A sötét tónusok, a latex, a vérvörös sminkek és a túlvilági sziluettek mind visszatértek – nemcsak a filmvászonra, hanem a divatba és a reklámiparba is. A gothcore feketesége, a corpse paint hullamaszkja vagy az AI beauty fenyegető tökéletessége mögött ugyanaz a dinamika működik: a szörny arcát felvenni annyi, mint visszavenni a hatalmat a félelem fölött. A horror immár nem a taburól szól, hanem a feldolgozásról. Ez a pszichológiában is ismert mechanizmus: az, amit vizuálisan és közösségileg átkeretezünk, elveszíti a hatalmát felettünk.
Freddy Krueger vagy Chucky ma már nem a rémálmaink lakói, hanem popkulturális ikonok – a félelem mémesített maradványai. A traumát itt nem elnyomjuk, hanem új kontextusba tesszük: nem eltüntetjük a borzalmat, hanem ironikusan, játékosan átírjuk a jelentését.
A Fanta idén az Universal Pictures-szel közösen kelti életre a halloween hangulatát: négy ikonikus horrorfigura – Chucky, a Portyázó, Freddy Fazbear és M3gan – most először találkozik egymással az üdítő limitált kiadású csomagolásain. A They Wanta Fanta kampány a mozi, a divat és a közösségi média világát kapcsolja össze, hogy a horrorrajongók minden generációja megtalálja benne a saját borzongását.
Az ijesztgetés napja, a halloween ma már nem csupán ünnep, hanem egy generáció önkifejezésének és közösségi játékának a terepe. A kampány keretében a márka klasszikus narancs, eper és szőlő ízei mellé új limitált kiadás is érkezik: a Chucky Puncs, amely izgalmas bogyós ízt kapott.
A M3GAN például már nem a gyilkoló gép szimbóluma, hanem az önálló női mesterséges tudat allegóriája, vagyis olyan karakter, aki megtestesíti a technológiai hatalom és az érzelmi hiány közötti ellentétet. És hogy közben tökéletesen illik a TikTok-kultúrába? Hát igen, a horror, mint divatnyelv megy tovább, látványt kap, majd beépül a mindennapokba – a kifutóktól a Fanta-palackokig.
2025-ben már a They Wanta Fanta-kampányban tűnnek fel a korábban rettegett figurák. Nem a rémálmainkat adják vissza, hanem az önkifejezésünk részévé válnak, innentől mosolyt fakasztanak, részéve válnak a bulinak, vagy a szomjoltás pozitív élményének.
A cikk megjelenését a Coca-Cola Magyarország támogatta.
