Egy hónapja megy az aktatologatás, miközben védett növény- és állatfajok lehetnek veszélyben az őrmezei réteken

Március közepén levelet kaptam egy olvasónktól, Ádámtól, aki azt írta, örömmel olvasta azt a tavaly nyári cikkemet, amelyik a Kőérberki szikes-rétről és az Őrmezei rétekről szólt, ahol ő is gyakran sétál. Ez az óbudai Mocsáros és a budatétényi a Tétényi-fennsík mellett a harmadik olyan terület, amire Budapest tavaly 1,4 milliárd forintot nyert el az Európai Unió LIFE pályázatán, és amiből többek között az őrmezei rétek védetté nyilvánítása történhet meg.

Védett növények és állatok sérülése vagy elpusztulása esetén milliós is lehet a bírság

Mint Ádám írta, „némi reményt adott a cikk, hogy a főváros szakemberei számon tartják ezeket a réteket, és tesznek érte, hogy a vejünk vagy a gázszerelőnk ne építsen lakóparkot vagy irodaházat e csodálatos helyekre.

Sajnos a mai séta alkalmával, összeszorult szívvel azt tapasztaltam, hogy az Őrmezői rétek egy részén (a cikkében szereplő térképen, a zölddel jelölt terület észak-nyugati fele) drótkerítéssel határolták el a területet. Elkezdték irtani a nádat és a bozótot, és költési időszakban vágják ki a fákat. Ez sajnos nem sok jót sejtet, valamiért az az érzésem, hogy nem a főváros környezetvédőinek dolgoznak. Bár tévednék.”

Ádám az általa ipari mértékűnek leírt pusztításról március végén már fotókat is küldött, amiken az látszik, hogy a felállított kerítésen túl az ottjártunkkor még hatalmas, járhatatlan bozótost helyenként tarrá vágták, halmokban állnak kivágva. De jó néhány fát is kivágtak feltehetően már a költési időszakban, ami nem szabályos, ugyanis védett állatfajok, köztük gerincesek tömeges elüldözését vagy akár sérülését, pusztulását is okozhatja. A védett növények és állatok elpusztítása vagy nekik okozott sérülés miatt kiszabható bírság több száz ezer forinttól akár milliós tétel is lehet, mivel a védett növényt vagy állatot a védelem akkor is megilleti, ha az nem természetvédelmi területen nő vagy él.

A fotókon az is látszik, hogy a területre lánctalpas, nehéz gépjárművekkel vonulhattak fel, a sárban ugyanis ott maradtak a nyomaik. Ez azért is aggályos, mert a nyertes LIFE-programban védettségre számot tartó, jelenleg természetközelinek besorolt területre csak a vegetációs időszakon kívül, főként télen, és akkor is csak fagypont körül illene behajtani többtonnás járművekkel, hogy ne tegyenek kárt az élővilágban – ahogy azt a BKM Főkert tette a Kőérberki élőhely helyreállításkor.

A fotókon halmokban álló kivágott fák és bokrok mögött néhány helyen szártalan kankalint látni, aminek természetvédelmi értéke 5 ezer forint tövenként, de a területen a nyárfák alatt él(t) két orchideafaj, a védett fehér madársisak és a kardos madársisak (10-10 ezer forint tövenként) is. A fentieknél még elkeserítőbb, hogy nekiálltak a nádas kivágásának is, amiben tavaly ottjártunkkor hangosan énekelt a példányonként 50 ezer forint természetvédelmi értékű nádi tücsökmadár, és a szintén védett, példányonként 25 ezer forint természetvédelmi értékű nádirigó. De az őrmezei réteken és a nádasban további védett növény- és állatfajok is laknak, mint például a kabasólyom (50 ezer forint), a pettyes gőte (10 ezer forint), a kecskebéka (10 ezer forint példányonként), a mocsári csorbóka (5 ezer forint tövenként).

A Kőérberki szikes-rét a XI. kerület Kőérberki út–Egér út–Balatoni út által határolt, közel 42 hektáros terület, ami 1982 óta természetvédelmi oltalom alatt áll, mivel itt található a főváros környékének utolsó megmaradt szikese, ahol a Hunyadi János néven forgalomba hozott gyógyvizet termelik ki. A Balatoni út túloldalán lévő Őrmezei rétek valaha természetes ökológiai egységben léteztek vele, egy összefüggő természeti rendszert alkottak.

Az Őrmezei, 25 hektáros területen kevésbé szikes a talaj, és több benne a vizes élőhely, valamint ott találhatóak a gyengébb hashajtó hatású Ferencz József keserűvíz kútjai. Bár az Őrmezei rétek természetvédelmi értéke igen kimagasló, egyelőre még csak természetközelinek vannak besorolva, de a terület levédésén a főváros természetvédelmi szakemberei már régóta dolgoznak.

Takács Noémi, a Fővárosi Önkormányzat Tájépítészeti Osztály Természetvédelmi Csoportjának vezetője tavalyi cikkünkben azt mondta, „a nyertes LIFE-pályázatnak köszönhetően valósulhat meg a terület rehabilitációja, az a célunk, hogy mintegy 300 millió forintból visszaállítsuk a természetes vízkormányzást, visszaszorítsuk a nem őshonos növényzetet, elősegítsük a védett növény- és állatfajok szaporodását, és végül levédjük a területet.”

Ez azonban nem lesz egyszerű menet, már csak azért sem, mert nem fővárosi tulajdonban van a terület, hanem a 25 hektárból 10,5 hektár egy magántőkealapé, a maradék pedig a XI. önkormányzaté. De tovább bonyolítja a helyzetet az is, hogy a patak területe szintén önkormányzati tulajdonú, külön helyrajzi száma van, függetlenül attól, hogy benyúlik a tőkealap tulajdonolta területbe, ahogy az ezen a térképen is látszik.

Bardóczi Sándor főtájépítész már a tavaly nyári cikkünkben azt mondta, korábban volt rá kísérlet, hogy a most védelemre szánt területet beépítse a tőkealap. A területet befektetési céllal vásárolták meg akkor, amikor még úgy volt, hogy annak közelében, a szomszédos Dobogó területén fog megépülni a szuperkórház. „Arra bazíroztak, hogy majd ahhoz csatlakozó infrastruktúrákat fognak építeni, viszont a szabályozási terv szerint ez már akkor is természetközeli terület volt, tehát nem építhettek semmit rajta. Persze bepróbálkoztak az önkormányzatnál, hogy minősítsük át, de a XI. kerület és a főváros is azt mondta, hogy felejtsék el. Amire hasznosíthatja a területet az a gyógyvíz és termálvíz kitermelése, ami összhangba hozható a természetvédelmi érdekekkel” – mondta.

A fogalmaknak a befektető általi csűrés-csavarása, hogy a kútházat egy bemutatást célzó építménybe is be lehet építeni

Amikor most Ádám levele és fotói alapján megkerestem a főtájépítészt, kiderült, hogy a munkálatok a Forrás Ingatlan Befektetési Alap tulajdonolta területen folynak. Bardóczi Sándor kérdésemre elmondta, hogy a szabályozás nem változott tavaly óta, a fővárosi szerkezeti tervben a teljes terület továbbra is természetközeli területként, a hatályos kerületi szabályozásban pedig vízbázisvédelmi területnek van besorolva, tehát a Forrás továbbra sem építhetne semmit ott egy kútházon vagy további keserűvízkutakon kívül.

Mint Bardóczi elmondta, „arról, hogy valami folyik a területen, először mi is lakossági bejelentésből értesültünk, azt a jelzést kaptuk, hogy elkezdték a területüket elkeríteni, ezért megszólalt a fejünkben a vészcsengő, és megkerestük a tulajdonost, hogy megtudjuk, mi a szándékuk.

Az egyeztetés néhány héttel ezelőtt történt meg, a portfóliókezelő azt mondta, hogy részben keserűvízkutakat, részben termálkutat szeretnének a területen újra létesíteni, részben pedig rekreációs területet létrehozni parkkal és fürdőtóval. Úgy tűnt, hiába mondtuk el neki, nem értette meg, hogy ennek a hasznosításnak a rekreációs része nem fér össze a területre vonatkozó szabályozási környezettel. Semmi lehetősége sincsen rá, hogy ott vízgazdálkodási létesítményen, ezek karbantartására vagy őrzésére szolgáló őrházon kívül bármi létesüljön, és nem, még a közparki kialakítás vagy akár egy nagy parkoló létesítése sem fér bele egy természetközeli és vízbázisvédelmi terület szabályozási környezetébe.”

Ez a terület korábban az Apenta tulajdonában volt, ami a 19. század végén kezdte el a keserűvízforrásokat feltárni, és a kutakat kiépíteni. Ebből viszont mostanra a főváros tájépítészeti osztályának tudomása szerint ténylegesen csak egy kút üzemel. „Valójában a fogalmaknak a befektető általi csűrés-csavarása, hogy mondjuk egy kútházba bármilyen más, akár csak idegenforgalmi bemutatást célzó funkciójú építményt is belelásson, vagy akár egy hévízi jellegű fürdőtavat. De ez nincs így, ilyen a világon nincsen. Nyilván ő befektetői oldalról próbálkozik, és megint próbálkozik, hátha egyszer azt mondják neki, hogy oké, csinálja, de ez nem oké, ezt nem lehet, a jogszabályok mindenkire vonatkoznak és azok egyértelműen fogalmaznak” – mondta Bardóczi.

A főtájépítész szerint a befektetési alap kezelőjével a tárgyaláson abban maradtak, hogy ezt az egyeztetést folytatni kell, de kibővítve a XI. kerület főépítészével és környezetvédelmi osztályával, hogy közeledjenek egymáshoz az álláspontok.

„Arról, hogy ennek ellenére ő elkezdte a nádas és a bokros terület irtását, meg a fákat kivágni, mi is most hallottunk először a Telexet megkereső olvasó révén. Pedig a tárgyaláson külön felhívtuk a figyelmét arra, hogy a területen milyen értékek vannak, és azt kértük tőle, hogy még egy sima kaszálás esetén is kérjen tőlünk szakfelügyeletet, szívesen segítünk, hogy nehogy természeti károkozás legyen a vége.”

A fotókon látható munkálatok miatt Bardóczi Sándor megkérte a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) természetvédelmi őreit, hogy menjenek ki a területre, és vizsgálják meg a helyzetet, már amennyire meg tudják azt tenni. Mint mondta, a helyzet annyiban nehezített, hogy a körbekerítés már megtörtént, és az ő természetvédelmi őreik a kerítésen nem mászhatnak be, csak a kerítésen kívülről tudnak bármit megvizsgálni és lefotózni, ez viszont nem elegendő az esetleges károk felmérésére.

„Az a helyzet, hogy itt a főváros nem hatóság, mert a terület nem helyi természetvédelmi terület. Ebben a szakmai felelős a Duna-Ipoly Nemzeti Parki Igazgatóság (DINPI), úgyhogy a FÖRI-nek tulajdonképpen odáig terjed ki a jogköre, hogy ha feltételezett természetkárosítást észlel, akkor azt jelezze feléjük. Ha pedig fakivágást észlel, akkor azt jelzi az illetékes hatóság, jelen esetben a XI. kerületi jegyző felé. Ha a természetkárosítás a DINPI révén beigazolódik, akkor ők tehetnek feljelentést a Pest Megyei Kormányhivatalnál, akik hatóságként jogosultak lennének bemenni a területre a tulajdonos közreműködésével” – mondta a főtájépítész.

Engedély nélküli fakivágás miatt hatósági eljárás zajlik

Ezt követően megkerestük a FÖRI-t, hogy megtudjuk, mit tapasztaltak a természetőreik. A FÖRI igazgatója, Handl Tamás válaszában azt írta, hogy „a Természetvédelmi Őrszolgálat április 8-án ellenőrizte az Őrmezői védelemre javasolt területet, ahol az Őrmezei út mentén elzárt, beerdősült magánterületen erdészeti munkavégzés nyomait tapasztalta. Budapest XI. kerületében a fakivágás belterületen, magántulajdonon engedélyhez kötött tevékenység. A terület nem áll természetvédelmi oltalom alatt, így az őrszolgálat nem lépett be a területre illetékesség hiánya miatt. Az őrszolgálat haladéktalanul jelezte az esetet a Fővárosi Önkormányzatnak, ami továbbították ezt az illetékes kerületi önkormányzatnak.” A Fővárosi Önkormányzattól úgy tudjuk, hogy a természetvédelmi őrök a DINPI-t már akkor értesítették, amikor elindult a terület körbekerítése.

Megkerestük ezután a XI. kerületi önkormányzatot, ahol kérdésünkre Kovács M. Veronika sajtókapcsolatokért felelős munkatársa azt válaszolta, hogy „a területről kaptunk bejelentést engedély nélküli fakivágásról, ezért Budapest Főváros XI. Kerület Újbudai Polgármesteri Hivatalnál hatósági eljárás zajlik. A vizsgálat kiterjed arra is, hogy mely helyrajzi számon, és pontosan mi történt a területen. A vizsgálat lezártáig nem áll módunkban további tájékoztatást adni, szíves türelmét kérjük.”

Kérdéseinkre a Duna-Ipoly Nemzeti Parki Igazgatóság kommunikációs referense először április 10-én azt válaszolta, hogy „sajnos kollégáink csak nemrégiben értesültek az említett munkálatokról, így még nem tudunk érdemi válaszokat adni az üggyel kapcsolatban. Természetvédelmi Őrszolgálatunk tagjai utánajárnak a feltételezett károkozásnak, és amennyiben ez beigazolódik, megteszik a szükséges lépéseket.” Öt nappal később viszont már azt írta, hogy „a helyszín nem védett, nem Natura 2000-es, hanem magánterület. Emiatt a Természetvédelmi Őrszolgálatunknak nincs hatásköre és illetékessége az ügyben.”

Ezt Bardóczi Sándor vitatja, meglátása szerint „mivel tudjuk – hiszen elkezdtünk itt élőhelytérképeket csinálni és ökológiailag felmérni a területet –, hogy itt élnek védett és fokozottan védett madárfajok, állatfajok, gőték, és védett növények is, ilyen értelemben hiába nem védett egy terület, maguk a védett értékek alanyi jogon védettek, tehát a DINPI illetékességébe tartoznak.” Miután erről az álláspontról tájékoztattuk a DINPI-t, újabb kérdéseket tettünk fel, de ezekre egyelőre nem kaptunk választ, így azt sem tudjuk, hogy legalább annyit megtettek-e, hogy most már értesítették a Pest megyei kormányhivatalt.

A kormányhivatal – amelyhez egész Budapest és Pest megye környezet- és természetvédelmi ügyei tartoznak – április 10-én ugyanis még azt válaszolta, hogy hozzájuk „a megkeresésben szereplő növényzetirtás, fakivágás, kerítés létesítés kapcsán megkeresés, közérdekű bejelentés nem érkezett. A természetvédelmi oltalommal nem érintett belterületen a fás szárú vegetáció eltávolításának engedélyezése, esetleges megtiltása jegyzői hatáskör, jelen esetben Budapest Főváros XI. kerület Jegyzői Hivatala járhat el, mivel az érintett terület nem minősül országos jelentőségű védett természeti területnek, illetve Natura 2000 területnek vagy erdőnek.”

Tehát egyelőre ott tartunk, hogy miközben a Telex olvasójának hála legalább egy hónapja tudható, hogy komoly munkálatok zajlanak a védettségre szánt területen, és még korábban az, hogy a tulajdonos körbezárta a területet, hatóságként még senki nem ment be a területre, hogy megnézze történt-e természetkárosítás, ha igen, az milyen mértékű, és mekkora az okozott kár. Mindössze egy önkormányzati eljárás folyik és az is csak az engedély nélküli fakivágás miatt, aminek az eredményéről még semmilyen információ nem nyilvános.

A tulajdonos szerint a terület nem érdemes a védelemre, csak a gyógyvíz képvisel benne értéket

Természetesen megkerestük a terület tulajdonosát, a Forrás Ingatlan Befektetési Alapot, hogy megtudjuk tőlük, milyen munkálatok folynak a területen és milyen céllal; a munkálatok megkezdése előtt kérték-e engedélyeket, pontosan milyen feladatok elvégzésére és megkapták-e azokat; a munkálatok megkezdése előtt egyeztettek-e a kerületi önkormányzattal, illetve a Fővárosi Önkormányzattal; valamint hogy az álláspontjuk szerint a munkálatok összhangban állnak-e a LIFE-pályázat céljaival.

Ádám Ervin, a Forrás Invest Alapkezelő Zrt. portfólió kezelője válaszában visszautasította, hogy a területen természetkárosítás történt volna. „A terület belterület, vízgazdálkodási terület, nem természetvédelmi és nem is természeti terület, így természetkárosításról aligha lehet beszélni.” Azt írta, hogy a területet a tulajdonos kerítette be a vízjogi üzemeltetési engedély kötelezése alapján.

Szerinte a magántulajdonban lévő területen „az ipari mértékű palackozás az elmúlt időszakban szünetelt, így bokrosodásnak, fásulásnak indult a növényzet, zömében özönnövény fajokkal, amelyek nem csak a honos növényzetet veszélyeztetik, de a terület használatát is akadályozzák.” Meglátásuk szerint

„a terület belterület, és nemhogy nem természetvédelmi terület, de nem is alkalmas annak. A korábbi palackozóüzem épületei, kútjai csak a térszintig kerültek elbontásra, és ma is felhagyott kutak, a kutak nyitott és emiatt balesetveszélyes aknái, csővezetékek alagútjai hálózzák be a területet. A területen meglévő természeti értéket azok a kutak képviselik, amelyekből gyógyvíz és termálvíz nyerhető ki.”

Azt írták, hogy terveik szerint a zöldterület rendbetételét követően megtisztítják a területet az épületmaradványoktól, a felszín alatti csővezetékektől, veszélytelenítik a nyitott aknakutakat. Ezután felmérik a felszínközeli vízkészletet, új kutakat létesítenek, a gyógyvíz értékesítési és geotermikus hasznosítási terveikkel és üzemeltetési engedélyeikkel összhangban. Közlése szerint utóbbit az Újbudai Önkormányzattal együttműködésben tervezik.

Állításuk szerint „a munkálatokat januárban kezdte meg együttműködő partnerünk, de éppen a kíméletes, szelektív bozótirtás miatt az a tervezettnél jóval lassabban halad. A zöldterület gondozás – csakúgy, mint a további tervezett munkálatok – valamennyi vonatkozó jogszabályi előírás maradéktalan betartásával folynak. Az önkormányzattól fakivágási engedélyt nem kértünk, mivel a fakivágási rendelet hatálya alá tartozó fákat nem érintik a jelenleg folyó munkálatok.”

Arra a kérdésünkre, hogy milyen céllal folynak a munkálatok, azt felelték, hogy „a terület további fejlesztési lehetőségeit is vizsgáljuk. Még nincs kész fejlesztési tervünk, de a tervezés a természeti adottságok figyelembevételével, elismert szakemberekből álló szakmai stábbal és helyi civilek bevonásával folyik, mint például a XIX. századi nagy őrmezei gyógyvízhasznosító vállalkozóról elnevezett, Saxlehner András Egyesület. Egy olyan terv megvalósításán dolgozunk, amely megmutatja, elérhetővé, hasznosíthatóvá teszi a terület egyedülálló gyógyvízkészletét. Jelenleg
egyeztetéseket folytatunk a fenti, még nem végleges tervekről a kerületi
önkormányzattal, mint a szomszédos terület tulajdonosával (javasoljuk a vizes park
koncepció területének esetleges kiterjesztését), és mint építési szabályozási és
környezetvédelmi hatósággal is.”

A levélben azt írták, hogy „tudomásunk van arról, hogy a Főváros 2021-ben a Településszerkezeti Tervben (TSZT) átsorolta a telket Természetközeli övezetbe. A módosítást semmilyen egyeztetés, de még értesítés sem előzte meg. Azóta többször jeleztük feléjük, sem természeti, sem természetközeli területről nem beszélhetünk, illetve a terület speciális természeti adottsága a vízkészlet, amelynek védelmére külön jogszabályok vonatkoznak, és a 161 éve kialakult felhasználási módon nem indokolt változtatni. Fontos kiemelni, hogy a TSZT egy keretet ad a Helyi Építési Szabályzatnak, amely utóbbi hivatott az adott telek beépíthetőségét, felhasználási módját közvetlenül szabályozni. Az Építési Szabályzat megalkotása a kerületi önkormányzat feladata. A közvetlenül alkalmazandó Építési Szabályzat szerint a terület jelenleg is vízgazdálkodási terület.

A gazdag vízhasznosítási múlttal rendelkező terület, mint vizes befektetés a Főváros a területfelhasználási módosítása elleni védelme érdekében jogi eszközökkel fellépni akkor lesz lehetőségünk, ha ez a módosítás esetlegesen lekövetésre kerül a Kerületi Építési Szabályzatban is.”

A válaszban azt is leszögezik, hogy a Forrás „a LIFE pályázatban nem vesz részt, és a pályázatról szóló Fővárosi rendelet szerint a pályázat nem érinti a fenti területet”.

Lehet, hogy mire odajutnánk, már nem lesz mit védeni

A mondat második fele azonban Bardóczi Sándor főtájépítész szerint nem igaz, mert a területet érinti a LIFE, és erről nem csak azóta lehet tudni, hogy a főváros tavaly elnyerte a LIFE támogatását, hanem már négy éve, amikor az első pályázatot beadták, akkor is nyilvánosan kommunikáltak ezekről a tervekről. „Mi éppen azért merészeltük berakni a LIFE-programunkba ezt a területet, mert gyakorlatilag kétszeres beépítés elleni védelem van rajta, ami meggátolja itt az építést. Az egyik az, hogy a terület természetközeli terület a főváros utoljára 2021-ben módosított településszerkezeti terve szerint, és a másik, hogy vízbázisvédelmi terület a kerület szerint. Tehát, ha nem lehet másként hasznosítani, akkor joggal merült fel bennünk, hogy természetileg hasznosítsuk. Nyilván ehhez mindig és mindenkor a tulajdonosok hozzájárulása is kell, viszont a terület nagyobbik fele kerületi tulajdonban van a vízfolyással együtt, ami szintén kerületi tulajdon, a XI. kerület pedig partnerünk a LIFE programban.”

A főtájépítész a Forrás levelében szereplő állításokra azt mondta, hogy „olyan fogalom, hogy belterület meg külterület nem létezik a településrendezésben az ezredforduló óta. Beépítésre szánt és beépítésre nem szánt terület van. Ez a terület beépítésre nem szánt. 2017-2021 között hatályos fővárosi Településszerkezeti Tervben vízbázisvédelmi terület besorolású volt a terület, de az is beépítésre nem szánt kategória volt. A 2021-es OTÉK (Országos Településrendezési és Építésügyi Követelmények) kormányrendelet módosításáig a természetközeli területeket a településtervezők jobb híján vagy erdő vagy vízgazdálkodási területbe sorolták, ha a beépítés ellen védeni akarták őket. Nem is volt más választásuk. 2021 után jött létre a jogrendben a természetközeli területfelhasználási kategória. De valójában sem a 2021 előtti, sem pedig az az utáni szabályozás sem jogosít semmilyen beépítésre, és a belterület fogalma pedig mindkettőnél értelmezhetetlen ilyen kontextusban. Számos közparki vagy erdőterületet is ismerünk a fővárosban, ahol a földhivatali nyilvántartás szerint a terület belterület, ugyanakkor az építészszabályozás szerint meg beépítésre nem szánt. Ez ilyen terület.

Az pedig hibás érvelés a Forrás részéről, hogy ha valami vízgazdálkodási terület, akkor nem lehet természetkárosításról beszélni. Egy vízbázisvédelmi területen is élhetnek védett és fokozottan védett élőlények, ahogy az Kőérberken és Őrmezőn is tapasztalható. Korábban az az eszköz volt a településtervezés kezében, hogy megvédjen egy természeti területet a beépítéstől, hogy azt vízbázisvédelmi vagy erdő területi kategóriába sorolta. Most pedig már még több van”.

Bardóczi annak azért örült, hogy turisztikai célú beruházás nem szerepelt a Forrás Invest Telexnek írt válaszában, és mindössze annyit írtak, hogy még nincs kész fejlesztési tervük, de „egy olyan terv megvalósításán dolgoznak, amely megmutatja, elérhetővé, hasznosíthatóvá teszi a terület egyedülálló gyógyvízkészletét.”

A főtájépítész szerint, ha valóban csak újabb kutakat akar a befektetési alap létesíteni, és kitermelni keserűvizet, az nagyon jól együtt tudna élni a természetvédelmi érdekkel. „Ha pedig egyezkedni kell a láthatóan valamilyen fejlesztésben érdekelt Forrás alapkezelővel, akkor esetleg arról lehet szó, hogy az értékes élőhelyeken kívül, a mostani leburkolt parkoló területére épüljön mondjuk egy Apenta történetét bemutató kisebb épület. Ez viszont a településszerkezeti terv és a kerületi szabályozás módosítását is igényli és nincsen ingyen. Akkor cserébe a terület természetileg valóban értékes részén a természeti védelmet akarjuk elérni.”.

Bardóczi Sándor szerint abban a Forrásnak van igazsága, hogy a 10 hektáros területnek van egy degradáltabb része, aminek kevés a természeti relevanciája, de hogy ez mekkora, azt egyelőre nem tudják megmondani.

„Mint ahogy még azt sem tudjuk, hogy ebből a 10 hektárból mekkora területet védenénk le, mert ez egyrészt attól is függ, hogy az élőhely feltérképezése alapján mit érdemes, meg attól is, hogy addig a magántulajdonos mit művel, természetkárosítást csinál-e vagy sem. Mert hogyha nagyon drasztikusan belenyúl, akkor lehet, hogy mire odajutnánk, már nem lesz mit védeni. Ez egy óriási kockázat, ha ott kiírt mindent, akkor az egy nagyon jelentős veszély. Ezért is lenne jó, ha több mint egy hónap után kiderülne, hatóság mondaná ki, hogy pontosan mi történt a területen.”

Ezt követően ismét megkerestük a Forrás Investet, hogy többek között megtudjuk, mit reagálnak arra, hogy Bardóczi Sándor elmondása szerint a befektetési alap képviselője a velük folytatott tárgyalásokon turisztikai beruházásokat vázolt fel a területre, letettek-e erről időközben. Ádám Ervin erre azt válaszolta, hogy „ilyesmit nem tervezünk, nem is terveztünk. Egy olyan vizes parkot tervezünk, amely a felszínközeli és a mélyebb rétegek vízbázisát óvja, és egyben hozzáférhetővé teszi ezeket a vizeket a lakosság számára, úgy, hogy legalább 90 százalékos zöldterületi aránnyal és többszintes növényállománnyal a terület zöldfelületi intenzitása is inkább növekedne.” Azt is írták, hogy ez egy nagyon speciális terület, 161 éves területhasználati tradícióval és egy valódi, hungarikum jellegű vízkinccsel, amelyet véleményük szerint „nem lehet a bozótosból tartálykocsikban elszállítva palackozni, hanem a saját területén, egy vizes parkban érdemes méltó körülmények között megmutatni és hozzáférhetővé tenni.”

Arra a kérdésünkre, hogy tudomásuk van-e arról, hogy engedély nélküli fakivágás miatt a XI. kerületi önkormányzat hatósági eljárást folytat az ügyben, nem válaszolt a portfóliókezelő. Viszont azt állítja, hogy olyan növényektől tisztítják meg a területet, amelyek nem tartoznak a fás szárú növények védelméről szóló jogi szabályozás hatálya alá. Szerintük a vonatkozó jogszabályok betartásával végzik a zöldterület gondozását.

A Forrás állítása szerint a főváros nem értesítette őket arról, hogy milyen terveket szeretne pályázati úton az ő területükön megvalósítani. Ugyanakkor Ádám Ervin azt írta, hogy „kifejezetten a jó partnerségre törekszünk a fővárossal.”

Tehát mindkét fél, a védettséget szorgalmazó Fővárosi Önkormányzat és a tulajdonos Forrás Invest is mást állít, miközben a hatóságok csak tologatják el maguktól a felelősséget, és jelenleg nem tudni, hogy veszélyben van-e az őrmezei réteken élő védett növény- és állatvilág.