Barabás Richárd, a Párbeszéd-Zöldek pártszövetség társelnöke az Indexnek adott interjújában arról beszélt, hogy annak ellenére, hogy a kormány próbálja ellehetetleníteni az idei Pride-ot, június 28-án igenis lesz felvonulás.
A politikus arra a kérdésre, hogy kapott-e választ Lázár Jánostól arra a nyílt levélre, amit azután írt, hogy a közlekedési miniszter kijelentette: a lovak érdekébe reméli, hogy még a Kincsem Parkban sem lehet megtartani Pride-ot, azt feleli, hogy személyesen neki címzett választ nem kapott, de a közösségi médiában közvetetten sok reakció érkezett tőle, amelyekben a Pride-ról beszél.
„Szerintem ő nem tudja, hogy mi van a Pride-on, mert sosem volt még ott. Úgyhogy mielőtt ilyeneket mond, érdemes lenne kijönnie, mert biztos vagyok abban, hogy ettől senki nem gondolja majd, hogy ő szereti a Pride-ot
és azt is garantálom neki, hogy senki nem akarja majd leszopni. Kár ezen nyilvánosan annyit aggódnia. Ez most így erősen hangzik, de ezeknek a mondatoknak el kell hangoznia most már, mert nem tűrhetjük el az elnyomást.”
– tette hozzá Barabás Richárd.
Elmondta, hogy a Pride hónapja Nyugat-Európában valódi társadalmi esemény, ahol egyetemek és vállalatok is kiállnak a közösség mellett. Szerinte Magyarországon még nem tartunk itt, de úgy véli „kis lépésekkel haladunk előre”. A hazai helyzet kapcsán kiemelte: a kormány kommunikációja egyszerre szorongást és dacot szül, sokan épp emiatt döntenek úgy, hogy idén először ott lesznek a menetben.
Barabás szerint a Pride nem a szexualitásról, hanem a szégyen leküzdéséről szól – arról, hogy valaki fel merje vállalni magát, és ne kelljen titkolózva élnie. „Nem lesz senki meleg attól, hogy lát egy felvonulást – ahogy attól sem lesz valaki katolikus, mert végignéz egy körmenetet.” A gyermekvédelemre hivatkozó retorikát álságosnak tartja, és visszautasítja azt az állítást is, hogy a Pride-törvény csak gumicsont lenne: „Nem gumicsont, ha egy kisebbség jogait veszik célba. Ez valódi elnyomás.”
A politikus elmondta, coming outja után csökkent a szorongása, de a kormányzati kommunikáció ma is nehéz helyzetbe hozza az LMBTQ-embereket. Ezt saját életéből is példázta: már gyerekként sejtette, hogy meleg, de nem volt nyelv és minta, ami segítette volna az önelfogadást. Ezért is tartja fontosnak, hogy a gyerekek olyan történetekkel is találkozzanak, amelyekben magukra ismerhetnek.
A beszélgetés során előkerült a „díszbuzi” kifejezés is: Barabás ezt arra értette, hogy nem elég, ha egy pártban van egy meleg ember, a kérdésekről beszélni is kell, valódi politikai kiállással. „Ez nekem becsületbeli ügy” – mondja, hozzátéve, hogy nem kívánkozik sem az „óellenzék”, sem az új szereplők, például a Tisza Párt jóváhagyására ahhoz, hogy képviselje az LMBTQ-embereket.
A Pride ellehetetlenítésére irányuló törvénykezést történelmi távlatba helyezte: Rosa Parks példáját emlegette, aki nem volt hajlandó átadni a helyét a buszon. „Mibe telt volna? Semmibe. Csak akkor nem változik semmi.” Barabás szerint most is erről van szó, szerinte ha nem állnak ki magukért, nem lesz változás.
