Összeszedték a szakértők, mit kellene csinálnia a kormánynak a drogellenes hajtóvadászat helyett

A szakemberek is csak találgatják, miért most hirdetett drogellenes háborút a kormány, hiszen a dizájnerdrogok terjedése már a 2010-es évek elején is hatalmas probléma volt, mégsem történt semmi ezen a téren, ráadásul a drogfogyasztási szokásokra vonatkozó adatok alakulása sem indokolta az európai szinten egyébként is kirívóan szigorú drogtörvény további szigorítását. Többek között erről volt szó azon a sajtótájékoztatón, amint csütörtökön, a kábítószer-ellenes világnapon tartott a két legnagyobb drogszakmai ernyőszervezet, a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) és a Magyar Drogterápiás és Rehabilitációs Intézetek Szövetsége (MADRISZ), illetve a Jogriporter Alapítvány.

Felvinczi Katalin, a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) főtitkára azt mondta, az egyik szakmai egyeztetésen olyan információ jutott el hozzájuk, hogy a rendőrségi lefoglalási adatok szerint az elmúlt 3-4 évben nagy mértékben megnőtt az új pszichoaktív szerek, vagyis a dizájnerdrogok jelenléte a piacon. Elvileg lehet összefüggés a lefoglalási adatok és a drogfogyasztási szokások alakulása között, de hogy pontosan milyen mértékű az összefüggés, azt nem tudják. De az biztos, hogy hasonló tendencia volt megfigyelhető a 2010-es években is, amikor először jelentek meg Magyarországon a dizájnerdrogok.

Ezek az olcsó, könnyen hozzáférhető szerek 2008-2009 környékén jelentek meg a piacon, majd az ezt követő 1-2 évben kezdett el igazán felfutni a fogyasztásuk. 2015 után trendváltás következett, újra a klasszikus kábítószerek dominálták a lefoglalási adatokat. Úgy tűnik azonban, hogy most megint jönnek vissza a dizájnerdrogok, legalábbis a lefoglalási adatokban. Felvinczi elképzelhetőnek tartja, hogy a kormányt ezt motiválta abban, hogy hajtóvadászatot indítson a drogkereskedők, és tulajdonképpen a fogyasztók ellen is.

„Nincs semmi olyan más adat, ami megalapozta volna ezt a drogellenes háborút”,

mondta Sárosi Péter drogpolitikai szakértő. A Drogriporter szerkesztője kevésbé hisz abban, hogy a kormány adatokra alapozta a drogpolitikáját. Szerinte inkább arról lehet szó, hogy a vidéki kistelepülések lakóit egyre jobban zavarják a dizájnerdrogok fogyasztásával járó problémák, és ezért lépett a kormány. Azt is mondta, hogy míg korábban a herbál dominált, most inkább a pörgető hatású, kristálynak nevezett szerek terjednek.

Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás és Rehabilitációs Intézetek Szövetsége (MADRISZ) elnöke politikai terméknek nevezte a kormány intézkedéseit, ami mögött szerinte az áll, hogy szociológiai kutatások alapján magasan a kábítószer-használók számítanak a leginkább elutasított társadalmi csoportnak. „Ez egy üzenőfüzet, semmi más” – mondta az első Fidesz-kormány kábítószerügyi államtitkára.

Topolánszky Ákos arról is beszélt, hogy azért vannak a drogstratégiák, hogy az illegális szerek lehetőleg minél kevesebb kárt okozzanak a társadalmakban. A stratégiák akkor működnek jól, ha szakmai és társadalmi konszenzus övezi őket. Magyarországon nem ez a helyzet: az országnak nincs nemzeti drogstratégiája sem, a kormány pedig a szakmai szervezetek és a civil társadalom megkérdezése nélkül indított drogellenes kampányt. „Egy európai drogstratégia az emberi méltóságot és az emberi jogokat veszi alapul, tényeken és a szakmai szervezetekkel való együttműködésen alapszik, nem pedig egy hatalompolitikai diktátum” – mondta.

Orbán Viktor a február 22-i évértékelő beszédében hirdetett hajtóvadászatot a kábítószer-kereskedők ellen, de hamar kiderült, hogy a kormány drogellenes háborúja a fogyasztókat is komolyan érinti, az azt követő hetekben egymást érték a rendőrségi razziák. A fideszes többségű Országgyűlés április 29-én fogadta el az új drogtörvényt, aminek értelmében csak az mehet elterelésre, aki feldobja a dílerét. A másik fontos szigorítás az volt, hogy súlyosabb büntetésre számíthat, aki drog hatása alatt követett el bűncselekményt. Még az Alaptörvénybe is bekerült, hogy „Magyarországon a kábítószer előállítása, használata, terjesztése, népszerűsítése tilos.”

Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos már az új drogtörvény elfogadása előtt arról beszélt, hogy nagyon eredményes a kormány drogháborúja. Bármiféle adat vagy bizonyíték bemutatása nélkül azt állította, hogy a kormány fellépésének köszönhetően csökkent a drogfogyasztók száma, kevesebb drog lett a piacon, ráadásul jelentősen drágább lett a kábítószer.

Sárosi Péter blöffnek nevezte a kormánybiztos állításait. Szerinte nincs olyan adat, ami ezeket alátámasztaná, még azt sem lehet biztosra mondani, hogy felment volna a drogok ára. A kormány drogellenes háborúja csupán egy PR-akció, amivel legfeljebb azt érik el, hogy rejtőzködőbbé válnak a droghasználók és még nehezebben jutnak ellátáshoz. Józsefvárost említette példaként, ahol azt tapasztalják, hogy a tűcsereprogram megszűnése óta alig tudnak ellátáshoz jutni a droghasználók. Szerinte a hatóságoknak együtt kéne működniük a keresletcsökkentő programokkal, mert más országokban már rájöttek, hogy a bűncselekmények elkövetése mögött sokszor a függőség áll.

A szakmai szervezetek a csütörtöki sajtótájékoztatón mutatták be azokat a szakmai javaslatokat is, amiket a május 16-án rendezett a (Drog) Háború és Béke című szakmai fórumon dolgoztak ki a területen dolgozó szakemberek. A szakmai minimum programban foglalták össze, hogyan nézne ki egy átfogó és kiegyensúlyozott drogpolitika, és mi az, ami bizonyítottan működik a megelőzés, a kezelés/ellátás, az ártalomcsökkentés és és a kínálatcsökkentés területén. A sajtótájékoztatóval az is volt a céljuk, hogy felhívják a média, a döntéshozók és a közvélemény figyelmét arra, hogy az egyoldalú drogellenes „hajtóvadászat” nem helyettesítheti a szakmával közösen kialakított és végrehajtott átfogó nemzeti drogstratégiát.

A programban többek között arról van szó, hogy:

• Drogmegelőzési tevékenységet csakis olyan egészségügyi, szociális vagy oktatási végzettséggel rendelkező szakemberek részvételével és irányításával végezhetnek, akik részt vettek a drog prevenció elveivel, elméletével és gyakorlatával kapcsolatos képzésen, és rendelkeznek elismert intézményes vagy szervezeti háttérrel.
• A hatékony prevenció nem egyszeri frontális előadásokból, ad hoc kampányokból, elrettentő célzatú, egyoldalú információ-átadásból áll, hanem többalkalmas, szakmailag megalapozott, interaktív, az addiktológiai problémák széles spektrumát magába foglaló, komplex beavatkozás.
• A kezelést csakis képzett és/vagy megfelelő intézményi háttérrel rendelkező szakemberek nyújthatják, akik folyamatosan (tovább)képzik magukat, az aktuális addiktológiai (egészségügyi és szociális) szakmai irányelvek és minimumfeltételek betartásával.
• A kínálatcsökkentés egy átfogó drogpolitika része, és nem pedig öncélú drogellenes háború. A kínálatcsökkentő beavatkozásokat a kereslet- és ártalomcsökkentő beavatkozásokkal összehangolva, soha nem azok ellenében kell alkalmazni.
• A kínálatcsökkentő munkának a fogyasztók üldözése és kriminalizálása helyett a kábítószerek nagybani termelését és terjesztését folytató szervezett bűnözői csoportok felderítését és felszámolását, illetve a lakosságot leginkább zavaró, közösségellenes magatartások elhárítását kell prioritásként kezelnie.

Kérdés persze, hogy a kormányt mennyire fogják érdekelni a szakmai szervezetek javaslatai a nagy drogellenes háború közepette. Felvinczi Katalin arról beszélt, hogy a kormány évek óta nem áll szóba a szakmai szervezetekkel, nem hallgatja meg a javaslataikat. Nem optimista, hogy ez megváltozik, de nem is látja teljesen reménytelennek a helyzetet, mert vidéki városokban és a fővárosi kerületekben el tudtak érni eredményeket, jó példa erre a Fővárosi Drogstratégia, aminek kidolgozásában a szakmai szervezetek is részt vettek. Sárosi Péter szerint a szakmai szervezeteknek akkor is el kell mondaniuk, milyen szakpolitikai intézkedésekre lenne szükség, ha nem hallgatják meg őket. Akkor követnének el mulasztást, ha ezt nem tennék meg.