A vízhiány határához közeledik Gödöllő, de országos probléma a vízhálózat elöregedése

A vízhiány közelébe jutott Gödöllő, de vasárnap még a lakók önmérsékletére bízzák, hogy csökkentsék a vízfogyasztást annak érdekében, hogy ivóvízre, főzésre, tisztálkodásra és mosásra mindenkinek jusson elegendő víz. Lajtoskocsikra ma még nincsen szükség, a magasabban fekvő részeken, ha alacsonyabb nyomáson is, de van elegendő víz, ebből azonban érdemes valamennyit tartalékolniuk – közölte a Telexszel Gödöllő polgármestere.

„Semmi jó hírrel nem szolgál a meteorológia, folytatódik a szárazság, nő a vízhasználati igény” – mondta Gémesi György. A települést 35 éve vezető polgármester szerint „a korlátozás határán vagyunk”, de erről a döntést nem a polgármesterek, hanem a szolgáltató – Gödöllő esetében a DMRV – hozza meg, a település vezetői csak ennek alapján rendelhetik az el. A korlátozásnak több fokozata van, de a DMRV egyelőre ilyen döntésről nem küldött értesítést.

„Most, vasárnap erről még nincsen szó, de nyilván bármi történhet, ezért naponta ellenőrizzük a mennyiségeket. Ha folytatódik a kánikula, akkor nem lesz más választás, mint a két évvel korábbihoz hasonló vízkorlátozás.” Akkor Solymáron volt vízhiány – emlékeztetett Gémesi.

A közvetlen problémát ugyan a kánikula okozza, de az időjárás mellett rendszerszintű oka is van annak, hogy a vízhiány közelébe ér több agglomerációs település is.

Az egyébként máskor csapadékos június idén 4 milliméter vizet hozott Gödöllőre, és a téli hó elmaradása miatt egyébként is kevés víz van a földekben.

Azonban gondot jelent a vízellátó hálózat elöregedése is: „Az elmúlt évtizedekben igazán nem nyúltak a föld alatti vízvezetékekhez. A víz negyede elszivárog a földbe, nem csak Gödöllőn, hanem az egész országban” – mondta a polgármester.

Nem nőtt a vízhálózat kapacitása sem, miközben nőtt az agglomerációs lakosság és nőtt a vízigény is, egyre több a háztartásokban a medence és a locsolást igénylő gyep.

A vízszolgáltatásért a DMRV felel, igaz, a vízalatti hálózat nagyjából fele önkormányzati tulajdonban van. A hálózat karbantartására azonban a vízhasználati díj nem elég. „A szolgáltatás árát sem fedezi, nemhogy karbantartásra vagy fejlesztésre jutna pénz” – mondta Gémesi, megjegyezve, hogy az önkormányzatok a saját tulajdonukban lévő föld alatti vízvezetékekért nagyjából egy évtizede adót fizetnek az államnak. Ez is terheli a költségvetést a szolidaritási adó és az iparűzési adóból való állami elvonások mellett. „Ezek nélkül több forrás lenne, amit az önkormányzat visszaforgathat a vízhálózat fenntartásába” – mondta.

A DMRV-vel azonban hangsúlyozottan jó az önkormányzat szakmai kapcsolata, a tájékoztatást folyamatosan megkapják a szolgáltatótól. „Nem a szakemberek tehetnek róla, hogy nem lehet a rendszert hatékonyan működtetni, ha egyszer maga a rendszer rossz és nem biztosítja a szükséges kapacitást.”

Gémesi elmondta, hogy a vízkorlátozás bevezetéséről a DMRV akár másnap is dönthet, ebben az esetben a polgármester a jogszabályoknak megfelelően ezt elrendeli, de megjegyezte, hogy az önkormányzatnak arra nincsen kapacitása, hogy annak betartását ellenőrizze.