Orvosi kamara kontra Takács Péter: szokatlan és erős jelzés az Orvosi Világszövetség tiltakozása
„Egy nagy volumenű konfliktusról van szó, szokatlan és diplomáciailag erős jelzés, hogy a Magyar Orvosi Kamara mellett a 115 tagszervezetet egyesítő Orvosi Világszövetség (WMA) is tiltakozik Takács Péter egészségügyi államtitkár kijelentései ellen” – mondta a Telexnek Lantos Gabriella egészségügyi menedzser arról, hogy július végén Takács Péter azt állította, a MOK nem legitim köztestület, és egy nemzetközi hálózat részeként lép fel a kormány ellen.
Ashok Philip, a WMA elnöke írt levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek, amiben „mély aggodalmát” fejezte ki a MOK-ra nehezedő kormányzati nyomás miatt. A levélben Takács nyilatkozata mellett felidézik a kötelező kamarai tagság megszüntetését és az etikai ügyek elvonását. „A Magyar Orvosi Kamara évek óta az Orvosi Világszövetség megbízható tagja, amelyet elismernek a közegészségügy, a betegek védelme és a szakma etikai értékei iránti elkötelezettségéért” – írta Ashok Philip.
Szerinte
„a demokratikusan megválasztott vezetésű szervezet elleni nyilvános támadások a magyar lakosság egészségének és jólétének kárára súlyosan aláássák az orvosok függetlenségét, ami az orvosi ellátás egyik alapja”.
A WMA szolidaritást vállal a Magyar Orvosi Kamarával, és a kamara elleni vádakat „az egész orvosi szakmára nézve sértőnek” nevezte. Felszólították Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy azonnal vessen véget a MOK elleni politikai és jogi kampánynak, és az orvosi etika és a demokratikus kormányzás nemzetközi elveivel összhangban tartsa tiszteletben az egészségügyi szervezetek autonómiáját.
A MOK és a kormány közötti konfliktus régóta húzódik, de most ezzel a nemzetközi reakcióval szintet lépett. A lapunknak nyilatkozó egészségügyi menedzser szerint nagyon ritka, hogy a WMA levelet ír egy miniszterelnöknek. „Ez azt jelzi, hogy ez egy olyan minőségi konfliktus, ami felkelti a nemzetközi szervezetek figyelmét is” – mondta Lantos, aki szerint a levélnek a szimbolikus jelzésen túlmutató gyakorlati hatása nem igazán lesz. A nemzetközi szervezetnek nincs eszköze arra, hogy bármit is kikényszerítsen.
MOK: Nem a teljes egészségügyi irányítással van elhúzódó konfliktus
De hogyan is fajult idáig a konfliktus? Takács Péter a Németh Balázs vezetésével futó Harcosok Órája című propagandaműsor július 31-i adásában beszélt arról, hogy a Magyar Orvosi Kamara „elvesztette köztestület jellegét”, és szerinte évek óta politikai szereplőként lép fel a kormány ellen. Az államtitkár azt is mondta: „ott vannak a mindenkori politikai ellenfeleink meg az ő gazdáik, akik ugye kívülről mozgatják őket. Ugyanez az érdekkör birtokolja a sajtó nagy részét, és sajnos a szakmai szervezetek egy részében is ők ott vannak, ez a trükkjük, tehát ez egy kommunikációs hálózat, ami ellen mi küzdünk, remélem, hogy eredményesen”. Ennek ellenére szerinte a Belügyminisztérium folyamatosan arra törekszik, hogy jó szakmai kapcsolat jöjjön létre a kamarával.
Az elhangzottakra a MOK közleményben reagált a héten, azt írták: Takács Péter újabb határt lépett át az orvosokkal kapcsolatos kommunikációjában. A kamara demokratikusan választott vezetői után már az orvosi köztestület egészét támadja. A testület szerint az államtitkár tevékenységével az orvosokba, ezáltal az orvoslásba vetett közbizalmat is rombolja, pedig orvosként és a szaktárca képviselőjeként is annak erősítéséért kellene dolgoznia.
A szakmai szervezet lapunknak küldött válasza szerint
az államtitkár magatartása, attitűdje az európai egészségügyi kultúrában példátlan.
„Ideális helyzetben egy kamara nem kényszerül arra, hogy demonstrációt szervezzen, vagy közleményben álljon ki saját létjogosultságáért” – írták. Szervezetük nem pártpolitikai alapon szerveződik, tagjaiknak sokféle a világnézetük, épp ezért „nem szerencsés, hogy a kamara megítélése polarizálódik”. Eleve orvosi kérdéseket képviselnek, amiket „nem szabad pártpolitikai meggyőződés szerint megközelíteni”. Szerintük az Nyugat-Európában „teljesen természetes”, hogy az orvosi kamara politikai szereplőkkel is egyeztet, és akár pártprogramok kialakítását is segíti, közben ők „a kiélezett magyar helyzetben” kifejezetten törekednek rá, hogy „mereven” távolságot tartsanak a politikai pártoktól, és kiállnak a kamara függetlenségéért.
A MOK szerint amúgy nem a teljes egészségügyi irányítással van elhúzódó konfliktusuk. Vannak jó példák az együttműködésre, így az egészségügyi digitalizáció területén Rétvári Bence államtitkárral és Molnár Karolina helyettes államtitkárral, valamint a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központtal is folytattak biztató tárgyalásokat. Pintér Sándor belügyminiszter szintén biztosította a tárgyalásokhoz szükséges megfelelő kereteket. Azt írták, hogy a MOK vezetője és a miniszter közötti egyeztetés rendszeres, sajnos azonban az egészségügyi szakállamtitkár szintjén az együttműködésnek nem adnak teret.
„Olyan alapvető orvosi kérdésekkel kapcsolatos döntés-előkészítésbe sem vonja be Takács Péter az orvosokat képviselő kamarát, mint az orvosi kompetenciák gyógyszerészeknek történő átadása, vagy a szakmai minimumfeltételek meghatározása” – írták. A kamara amúgy „több száz oldalnyi” javaslatot adott le, leginkább az alapellátásról, de ezek „eltűntek az íróasztalok fiókjaiban, miközben sürgős szükség lenne változtatni az egészségügyben számos területen, ahogyan ezt a lakosság is tapasztalja”.
„Ha a köztestület törvényben rögzített feladatának elvégzését a kormányzat részéről szándékosan szabotálják, ahhoz a köztestület nem asszisztálhat, nem tűrheti kritika nélkül, hogy a hivatás – és így a betegek – érdekei sérülnek” – írták.
Ezt hangsúlyozta Lantos Gabriella is, aki szerint Pintér Sándor belügyminiszter a jó zsaru, ő a Nemzeti Védelmi Szolgálatot jogszerűen működteti az orvosok megfegyelmezésére. Takács Péter pedig a rossz zsaru, aki az orvosokat a Fidesz politikai kommunikációs paneljei szerint minősíti. Az egészségügyi menedzser úgy látja: Takács Péter részéről ez egy tudatos politikai támadás. „Az elmúlt 15 évben nem volt egy sikeres egészségügyi reform, az egészségüggyel kapcsolatos aggodalmak a legerősebbek, ha ez így van, akkor kell egy bűnbak, most az orvosok a bűnbakok, a MOK pedig annak a problémahalmaznak a felelőse, amit a kormány nem tud megoldani” – mondta.
Lantos szerinte az elhangzott lejárató mondatok azok körében rombolhatják a MOK megítélését, akik „Takács Péter politikai nyomvonalát követik”. Azok között, akik ezzel ellentétes oldalon állnak, még növekedhet is a szakmai szervezet népszerűsége. „Annyira kiélezett a közélet, hogy jelenleg nincs semleges politikai kommunikáció.”
És hogy van-e reális esély a konfliktusok rendezésére? Lantosnak nagy illúziói nincsenek. A Kamara ezek ellenére nyitott az együttműködésre. Azt írták: „a köztestület feladata, hogy segítse a mindenkori kormányt az egészségügyi rendszer fejlesztésében. A kapcsolat javításához szükséges, hogy szakmai szinten maradjon a kommunikáció, azaz szakmai kérdésekre, kritikákra és javaslatokra ne pártpolitikai válaszlépések szülessenek. Nem megengedhető, hogy a kamarát politikai térbe tolja az államtitkár, ez nem a szakmai megoldásokat szolgálja.”
A Belügyminisztérium szerint a MOK csúsztat
A kirobbant konkrét ügy és az évek óta húzódó konfliktus miatt a Belügyminisztériumot is megkerestük. Lapunknak küldött válaszukban azt írták: a Magyar Orvosi Kamara csúsztatással kezdi a közleményét. „Dr. Takács Péter, a Belügyminisztérium egyészségügyi államtitkára – ahogy azt már korábban többször, több helyen is elmondta –, nem a magyar orvostársadalom ellen, nem is a Magyar Orvosi Kamara tagjai ellen szólalt fel, hanem a MOK vezetésének politikai szerepvállalása kapcsán fogalmazta meg kritikáit. Ennek szándékos összemosása is jól mutatja, hogy Kamara elnöksége csak a politikai indíttatású hangulatkeltésben érdekelt.”
Szerintük a MOK vezetősége folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy szakmai szervezetként működik, valójában politikai aktivistaként jelennek meg a közéletben.
„Politikai nyomásgyakorló akcióba kezdenek, szakmai párbeszéd helyett közleményeket jelentetnek meg és dezinformációs kampányt indítanak, megingatva a lakosság biztonságos betegellátásba vetett bizalmát, és feszültséget szítva az egészségügyi dolgozók körében.”
„A magyarországi orvosok köztestületének legitimitását Takács Péter sosem kérdőjelezte meg, ugyanakkor fontos azt látni, hogy a MOK vezetése súlyosan visszaél a tagságtól kapott mandátumával, és a szakmai érdekképviselet helyett egy köztestülethez méltatlan, politikai tevékenységet folytat. Nyomatékosan felszólítjuk a MOK vezetését, hogy fejezze be a lakosság és az egészségügyi dolgozók politikailag motivált félrevezetését és térjen vissza a szakmai működéshez!”
Régóta húzódik a konfliktus
A MOK és a kormány közötti konfliktus az elmúlt két évben még élesebb lett. Az egyik emlékezetes vitás pont a háziorvosi ügyeleti rendszer 2023 eleji átalakítása volt. A kormány célja az volt, hogy kevesebb ügyeleti ponttal koncentráltabban, szervezettebben tartsák fenn az ügyeletet. Az egészet az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) irányítja. Ehhez a háziorvosoknak szerződést kellett kötniük az OMSZ-szel. A kamara 2023. február 4-i döntésében arra kérte tagjait, hogy a kórházakban dolgozó orvosok helyezzék letétbe az önként vállalt túlmunka felmondásukat, a háziorvosok pedig ne írják alá ügyeleti szerződéseiket az OMSZ-szel addig, amíg a kormány nem kezd velük valódi párbeszédet az egészségügy hosszú távú átalakításáról. Az egészségügyi államtitkár méltatlannak, valamint a betegek és a kormány elleni támadásnak nevezte a MOK döntését.
Aztán 2023 februárjában sürgősségi eljárásban fogadta el a parlament fideszes többsége azt az indítványt, ami jelentősen csorbította a Magyar Orvosi Kamara befolyását. Ennek a legsarkalatosabb pontja az volt, hogy eltörölték a kötelező kamarai tagságot az orvosok között. Ez azt jelentette, hogy ezután a kórházi/háziorvosi munkához már nem kellett kamarai tagság. Ráadásul a Magyar Orvosi Kamara (MOK) eddigi tagjainak is nyilatkozniuk kellett arról, hogy tagok akarnak-e maradni. Ha ezt 30 napon belül nem tették meg, automatikusan megszűnt a tagságuk. Lantos Gabriella szerint a kötelező kamarai tagság eltörlése diszkriminatív, hisz más iparágakban a kötelező kamarai tagságot nem töröltek el, így direkt a szervezet ellen hozott intézkedés volt.
Emellett az indítvány részeként a továbbképzések minősítésében és véleményezésében is változás lett: ezekben az ügyekben már az egészségügyért és a felsőoktatásért felelős miniszter által kijelölt szerv járt el, a MOK pedig csak a tagjai felett formálhatott véleményt a vezetői kinevezésekről. Az etikai eljárásokat az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz helyezték át, ahogy az új etikai kódexet is ez a szervezet alkotja meg, és az egészségügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A kamarának csak véleményezési joga van az etikai kódex felett.
A kormány az elmúlt években több publikációban és nyilatkozatban hiteltelenítette a MOK-ot, azzal vádolva a kamarát, hogy fenyegeti az orvosokat és veszélyezteti a betegbiztonságot. A MOK szerint a kormány mélyen beavatkozott a szakmai önállóságba – nemcsak a kamarai jogkörök elvétele, hanem stratégiai döntések, például kórházbezárások, terén is – és figyelmen kívül hagyta a szakmai javaslatokat.
De miért lehet ekkora jelentősége a kötelező kamarai tagság eltörlésének és a MOK befolyásának csökkentésének? A MOK éppen a kötelező tagság miatt volt Magyarország egyik legerősebb szakmai érdekképviseleti szervezete, hiszen minden orvos a tagja volt, voltak helyi és megyei testületei, az országos küldöttgyűlés pedig az egész magyar orvos társadalmat érintő ügyeket vitatta meg, és hozott ezekben döntéseket.
Ezt a befolyást felhasználva a kamara többször is engedményekre tudta kényszeríteni a kormányt – ők harcolták ki például a hálapénz megszüntetését – emellett olyan ügyekben is tárgyalóasztalhoz ültették a döntéshozókat, amikben azok nem igazán akartak volna vitázni.
Az, hogy az etikai eljárások lebonyolítását is elvették a kamarától, több szempontból is jelentős változás volt: a szakmai autonómia egyik alappillére volt, hogy a kamara saját tagjai fölött maga folytatta le az etikai vizsgálatokat. Ennek kikerülésével a szakma belső kontrollja gyengül, és a döntés jogát külső – sokszor politikai vagy állami – szereplők kapják meg.
Ha az etikai eljárás külső szervhez kerülnek, az növeli annak kockázatát, hogy a döntések ne kizárólag szakmai-etikai alapon szülessenek, hanem külső érdekek is befolyásolják.
