Kamerával megfigyelt terület vagy eladó: általában ez a két felirat váltakozik a házakon a borsodi Teresztenyén. A szlovák határhoz közeli falu alig pár perces sétával bejárható, nincs se kocsmája, se postája, se iskolája, se óvodája, csak szép lankái a háttérben, meg egy dombon magasló református temploma, aminek ajtaja zárva. Lakosa is kevés: hivatalosan 16-an laknak itt, de szinte mindegyikükre jut egy utcai biztonsági kamera, amikből néhányat tulipánformára faragott faoszlopokra raktak fel. Helyben az a hír járja, hogy egyik-másik hangot is vesz.
Pedig ottjártunkkor mindenhol nagy volt a csend; a zsákfaluban mindössze egyetlen gyerekes család él: Sifterék, de ők is csak öt éve kerültek Teresztenyére. És ők most azt állítják: szinte a beköltözésük óta próbálják őket ellehetetleníteni, merthogy itt „cigánymentes falut akarnak”. A polgármester szerint viszont ő nem rasszista, és épp Sifterék lettek egy idő után agresszívak. Az önkormányzattal azóta oda-vissza folyamatosan egymást perelik, emiatt a falubeliek is a bíróságra járnak, közben meg hang- és videófelvételeket készítenek. A család végül a nyilvánossághoz fordult: a Szabad Európa videója után a Telexet is megkeresték.
Bármilyen értelemben roma származású ember
Nehéz eltéveszteni a házat, ott van a templom alatt, mondták előre, amikor házszámot kértünk: a parasztháznak fakerítése és tornáca van, a cipők pedig a bejárati ajtón kívül, egymás mellett sorakoztak. Amikor odaértünk, a négy gyerek is kijött a házból, majd sorban bemutatkoztak. A szülők ezután rögtön be is küldték őket, mert ahogy előre megbeszélték, most a gyerekmentes idő következik.
A nő, Ágnes ezután arról beszélt, hogy borsodi, de nem egy „klasszikus, hátrányos helyzetű cigány családból” származik, sosem nélkülözött, egyetemet végzett, tehát egyfajta burokban nőtt fel. „Egy kezemen megszámolom, hogy engem hányszor ért kellemetlenség amiatt, hogy cigány származású vagyok. Nem értek el a sztereotípiák.” Férjével, Lászlóval éltek Budapesten, éltek külföldön, végül Sopronból jöttek vissza Borsodba. Teresztenye a kis közössége és eldugottsága miatt tetszett meg nekik, és az is imponált nekik, hogy itt nem kértek foglalót az ingatlanra.
A házkeresésben egy ingatlanközvetítővel dolgoztak együtt, akitől megtudták, hogy a polgármesteri hivatalnak 2002 óta örökségvédelmi jogcímre hozott rendeletre hivatkozva elővásárlási joga van a falu minden ingatlanára, hogy „olyanok ne vehessenek, akiket nem szeretnénk”. Az ingatlanos azt is elárulta, hogy ennek mi az oka: a cigányok kiszűrése: „Akkor van ilyen, ha például egy olyan roma család szeretné megvenni, akit mi nem akarunk, akkor mi megvesszük a házat”, tehát „bármilyen értelemben” roma származású ember nem lehet vevőjelölt Teresztenyén. Sifterék erről hangfelvételt készítettek.
Ekkor még az ingatlanos és az önkormányzat sem tudta, hogy Sifterék romák. Miután a polgármester hivatalosan is lemondott az elővásárlási jogról, de még nem kötötték meg a szerződést, elárulták neki a származásukat. Állításuk szerint Brogli Attila ekkor azt mondta nekik, szó sincs cigányok szűréséről, ő csak a jó és rossz emberek között szelektál, amit pedig az ingatlanos mondott nekik, az félreértés lehet, ők csak azt nem akarják, hogy putris legyen a falu. „Úgy voltunk vele, hogy mi nem vagyunk rossz emberek, így ez nyilván ránk nem vonatkozik. Tehát nem minket akarnak megkülönböztetni, csak védekezik a falu”, mondták erről. Másnap megvették a házat.
Néhány hónapig csend volt, aztán jött az első probléma. Sifterék állítása szerint még korábban lebeszélték a polgármesterrel, hogy a szomszéd telket is megveszik, ami a polgármester családjáé. Az ügyben Brogli kiment hozzájuk tárgyalni, utólag erről pedig azt mondta több embernek, hogy nem engedték őt onnan eljönni. „Itt kezdődött el, hogy a környezetünkben elkezdett minket erőszakos jegyekkel felruházni, hogy félelmet keltő cigány családnak tűnjünk”. Ebben az ügyben a bíróság később kimondta, hogy Brogli Attila polgármester rágalmazta a családot.
A telekvásárlás így nem jött össze, bár Sifterék szerint nem ez az igazi probléma. „Nyilvánvalóvá vált, hogy nem akarják, hogy több ingatlant szerezzünk itt, mert akkor nehezebb minket innen kitessékelni, vagy elérni azt, hogy mi magunk döntsünk úgy, hogy elmegyünk.” Később egy másik telekkel próbálkoztak, de azt sem tudták megvenni: az önkormányzat itt élt az elővásárlási jogával.
Nem sokkal később aztán újabb problémáik lettek, vagy ahogy ők fogalmaztak: „Megtudtuk, hogy a gyerekeinken keresztül akarnak ellehetetleníteni minket”. Volt, hogy a polgármester felesége – aki akkoriban a falugondnok volt – a családsegítőhöz fordult. Bejelentésében arról írt, hogy sírnak a gyerekek, mert éhesek, magukra vannak utalva, a levegőre sem mennek ki, az apa pedig agresszív, sokat kiabál. Brogli Attila a rendőrségen is feljelentést tett a gyerekek veszélyeztetése miatt. Azt írta, hogy úgy tudja, a gyerekek éhesek, porciózzák nekik az adagokat, hogy a szülők a gyerekeket különböző rigmusok kiabálására tanítják be, és azokat az udvarból kiabáltatják velük, és elhitetik velük, hogy bizonyos emberektől félniük kell. A polgármester a bejelentésében azt is állította, hogy „a gyerekek úgymond be vannak tanítva”, mit kell mondani, hogy kell viselkedni, ha a gyámügy kivonul hozzájuk. Volt olyan is, hogy a gyámhivatal névtelen bejelentést kapott, és amikor a család egy időre visszaköltözött Sopronba, egy bejelentő az ottani gyámügyhöz is fordult, ami végül megállapította, hogy a gyerekekkel minden rendben, és „a családdal kapcsolatos bejelentések valódi okai nem függnek össze a gyermekek gondozásával, nevelésével, ellátásával, a család életét haragosaik igyekeznek ellehetetleníteni”.
Aztán a polgármester azért jelentette őket, hogy a kéményük nem szabályos, majd azért, hogy kamerákat szereltek fel a ház köré. A NAIH azt állapította meg, hogy ha kicsit állítanak a kamerák szögén, hogy azok a közterületet kevésbé vegyék, akkor rendben lesznek.
Végül még a polgármester fia is belépett a történetbe, érces hangú levelet küldött Sifteréknek, és egy Facebook-eseményt is csinált, „tüntessünk az ingyenélők ellen” szöveggel.
Sifterék úgy látják, hogy „ennek a sorozatnak az volt a célja, hogy minket rábírjanak az elköltözésre. Hogy akkora nyomás alá helyezzenek, hogy önszántunkból menjünk el. Azt nem mondhatják nekünk, hogy költözzünk el, mert akkor nyilvánvalóvá tennék, hogy nem akarják, hogy itt legyünk”.
Egyik ütött egyet, másik ütött kettőt
Mindezek után Sifter László egyszemélyes tüntetésbe kezdett: a polgármester családjához köthető területen, ahol szálláshelyek és rendezvényhelyszín van: hangszórón keresztül szólította fel a polgármestert a lemondásra. Először első fokon csendháborításért elmarasztalták, aztán a másodfok kimondta, hogy ez véleménynyilvánítás volt egy közszereplő munkájáról. Egy polgármesternek pedig ezt el kell tűrnie. Utána még többször kiszálltak hozzájuk a rendőrök.
Sifterék ezt azzal magyarázzák, hogy „a cél az volt, hogy ne csak mondják a helyieknek, hogy mi milyen veszélyesek és garázdák vagyunk, hanem hogy ez be is igazolódjon. Mindenáron az volt a lényeg, hogy ránk húzzanak valamit, ami igazolja őket”.
A család állítása szerint a polgármester és környezete először azt gondolta, a férfi, Sifter László a „veszélyforrás”, hiszen kettejük közül ő volt a hangoskodó, ő ment ki az utcára. „Azt hitték, hogy én vagyok a tényező. Le akartak kapcsolni a családról, valamilyen bűncselekménnyel, előállítással, benntartással. Aztán rájöttek, hogy Ági az, aki veszélyes rájuk nézve.” A jogász végzettségű feleség, Sifter Ágnes ugyanis elkezdett kutakodni a polgármester és környezete után.
„Mondom az igazat. Ő ütött egyet, én ütöttem kettőt, ő ütött kettőt, én ütöttem hármat. Ezt úgy értsétek, hogy megnéztük, ő micsoda, kicsoda, mit csinál”, mondta erről. Kezdve azzal, hogy elkezdtek erőteljesen foglalkozni az elővásárlás kérdésével.
A házaspár szerint egyébként Brogli Attila „úgy nyolc órában polgármester, hogy a telepén tölti a nap 24 óráját. Soha senki nincs a hivatalban. Nem végez polgármesteri munkát. A napi idejét a komplexumával tölti, ami arról szól, hogyha jönnek vendégek, akkor elszállásolja őket, ha jönnek rendezvények, akkor azokat a feleségével megtartja”.
Amit ők telepnek neveznek, az a Teresztenye szélén lévő ingatlanegyüttes, amit uniós pénzből húztak fel, hivatalosan azért, hogy ott ifjúsági tábort hozzanak létre. A honlapon viszont ma már szálláshelyként reklámozzák a helyet. „2,5 hektáros birtokunkon többféle szállás közül választhatsz. Rendelkezésedre állnak különálló faházaink, bungalóink, és készülnek a fogadó szobái is. Foglalni minimum 2 éjszakára tudsz”, áll a szövegben. A faházak a leírás szerint „ideálisak pároknak bekuckózni, de családoknak, baráti társaságoknak is szívesen ajánljuk”. Tehát miután a törvényileg előírt fenntartási kötelezettség lejárt, az ifjúsági táborból vendéglátóipari egység lett, fogadóval, étteremmel, szálláshellyel, ahol még esküvőket is lehet tartani. A foglalási telefonszám pedig mindenhol Brogli Attila polgármesteré.
Aki egyébként a területen is lakik. Sifterék szerint a Brogli házaspár előbb a pályázati pénzekből felhúzott épületbe költözött be. Azt egyébként a polgármester is elismerte 2021-ben a rendőrségnek, hogy „életvitelszerűen a Teresztenye 020 hrsz-ú területen található vendégházban lakik feleségével, ami a lánya tulajdonát képezi”. Ma már nem a vendégházban lakik, hanem közvetlenül mellette.
Az ifjúsági tábor építkezésével egy időben derült ki, hogy sertésfeldolgozó megépítése is tervben volt Teresztenyén, amire 32,7 millió forintot kaptak. A húsüzemből végül semmi sem lett, miközben valótlan tartalmú számlákat és elszámoló lapokat nyújtottak be a pénz elköltéséről. Brogli Attila polgármestert az ügyben költségvetési csalás és magánokirat-felhasználás miatt 2019-ben jogerősen elítélték, de előzetes mentesítésként három év felfüggesztett börtönt kapott. Ez azt jelenti, hogy a bíróság már az ítélet meghozatalakor kimondja, hogy a jövőben nem fog látszódni a büntetett előélet. Tehát mikor letelik az elítélt felfüggesztett büntetésének ideje, olyan lesz, mintha soha nem is lett volna büntetve. Tehát Brogli Attila polgármesterségét ez az ügy nem érintette.
Sifterék szerint a polgármester mindezek miatt titokban tartotta a falusiak előtt, hogy őt jogerősen elítélték. Sifter Ágnes ezért nyilvánosan számonkérte a polgármestert, hogy mikor mond le. Ebből veszekedés lett, a rendőrök pedig garázdaság gyanúja miatt három napra bevitték a nőt. A bírósági jegyzőkönyvből derült ki, hogy két tanú, akik először a nőre tettek terhelő vallomást, hazudtak a bíróságnak, erre pedig a polgármester vette rá őket. A hamis tanúzást egyikük azzal magyarázta, hogy ezt azért tette, mert „függött” a polgármestertől, „kellett a munka és a pénz is”. Végül megszüntették a Sifter Ágnes ellen indított eljárást, de a hamis tanúzások ügyében is megszüntették a nyomozást, mivel a rendőrség szerint „nem volt bizonyítható”, hogy arra Brogli Attila bírta rá a két embert. Ezt Sifter bepanaszolta, úgyhogy az ügyben azóta újra nyomoznak.
A cigány ház
„Amikor kijöttem a fogdáról, két lehetőségem volt. Vagy behúzom fülemet-farkamat, vagy azt mondom, hogy »ezt nektek«. És akkor elkezdődött egy másfél éves tüntetéssorozat. Ütött egyet, én visszaütöttem”, mondta erről az időszakról Sifter Ágnes. Bevásároltak egy turkálóban, a ruhákat pedig végigaggatták a kerítésükön, közben meg olyan feliratú táblákat raktak ki, hogy „cigány ház”, „cigány szomszéd”, „itt cigány önfenntartó háztáji gazdaság épül”.
„Az volt a tiltakozásunk lényege, hogy ha nem voltunk jók cigány családként úgy, hogy normális életet élünk, nincsenek sztereotip megítélésbeli problémák velünk, ennek ellenére mégis elkezdtek minket üldözni, akkor megmutatjuk, milyen lenne a látható cigány jelenlét”, mondták. Sifterék szerint mindezek „erős ütések voltak a falu látképére”.
Sifter László a 2024-es választáson polgármesterjelöltként is indult, csak azért, hogy „ne Brogli Attila legyen a polgármester, hogy ő megszűnjön létezni vezetőként”. A fizetését nem vette volna fel. Aztán itt is az történt, mint az elhíresült Szegiben: hirtelen többen lettek a faluban. A 16 lakosú Teresztenyén hirtelen 45 választásra jogosult lett. Sifter végül összesen két szavazatot kapott: egyet magától, egyet meg a feleségétől. A polgármester a sok új arcot azzal magyarázta, hogy ide azok jelentkeztek be, akiknek amúgy is ingatlanjuk van Teresztenyén, „és úgy gondolták, hogy részt akarnak venni a szavazáson. Szó sincs arról, hogy itt valaki, mit tudom én, Azerbajdzsánból jött volna, és bejelentkezett”. És ahogy Szegiben, úgy a Kúria itt is mindent rendben talált.
„A választás után azt kaptuk, hogy mi csak ketten vagyunk, hogy csak egyedül bohóckodunk itt”, mondta Sifter László, aki szerint ezután őt megverték az utcán, majd egy éjszaka egy férfi is lövöldözött a házuk mellett.
Ezek után Sifter László már abban volt, hogy eladják a házat, Ágnes viszont azt mondta neki: soha. „Nincs az az Isten, hogy én kirakom az eladó táblát, és azt mondom, hogy ennyi volt. Engem nem ilyen fából faragtak.” A pár szerint a polgármester „egy nagyon elit, nagyon igényes fehér üdülőfalut akar létrehozni. Ebbe a levesbe köptünk mi bele akaratlanul. Emiatt ki akarnak csinálni egy családot, hogy ne legyen cigány lakos a faluban”.
A polgármester és a segítője
Sifterék után a polgármestert is meg akartuk kérdezni, aki 16 éve vezeti a falut. A hivatal üresen állt, csak a rengeteg bejelentett cég tábláját láttuk a kerítésen. Így aztán a házához mentünk, és bár több autó is állt ott, pár ablak is nyitva volt, ajtót nem nyitottak nekünk. Még onnan telefonáltunk Brogli Attilának, aki fel is vette, de amint meghallotta, kik vagyunk és miért keressük, egy nőnek adta át a telefont. Aki viszont többszöri kérésre sem árulta el, kicsoda, de a megkeresésünket zaklatásnak nevezte, és felszólított arra, hogy hagyjuk el a területet.
Próbáltam elmagyarázni, hogy mi azt szeretnénk, ha a másik fél is megszólalna a cikkben, de ő csak azt ismételgette, hogy nem akarnak nyilatkozni. Megkérdeztem, miért, a válasz: „mert”. Miután pedig kiejtettem a számon, hogy mégis, „tök jó lenne”, ha tudnék a polgármesterrel beszélni, a kifejezést többször kifigurázta. Végül azt is mondta, hiába küldeném el a kérdéseket levélben, arra sem fognak válaszolni. Amikor utoljára rákérdeztem, hogy de ő mégis kicsoda, annyit felelt: „Nagyon jó a taktika, de gyerekcipőben jár”. Bár ki voltam hangosítva, Brogli Attila többé nem szólt bele a telefonba.
Ennél azért jóval nyitottabb volt a Mi Hazánk-közeli szélsőjobboldali Magyar Jelennel, akiknek azt magyarázta, ő nem rasszista, egyáltalán nincs baja a cigányokkal, hiszen évek óta dolgozik velük együtt.
Majd arról beszélt, hogy a Sifter család betelepülése utáni első hónapban nem volt semmi probléma, aztán „agresszív hangnemre váltott, főleg a családfő, főleg velem szemben. Nem tudok úgy elmenni a kerítésük mellett, hogy ne szidalmazzanak engem”. Felemlegette, hogy havonta négyszer-ötször járnak bíróságra, két lakos kivételével nagyjából mindenki. Brogli állítása szerint éppen Sifterék lépnek fel ellenük provokatívan. „Próbálnak előle menekülni az emberek. Addig sérteget, amíg ki nem tud belőlük provokálni” valamit.
Szerinte a 2002-es rendeletnek (amit elővásárlási jogként is használnak) „semmi köze a cigánysághoz”, azt az elődje csak a falusi élet megőrzése miatt hozta, hiszen itt vannak több száz éves épületek is. „Ez félremagyarázása a törvénynek, ha így lenne, akkor ez a család sem költözhetett volna a településre”, mondta Brogli. Azt is állította, hogy ő maga örült, amikor a négygyerekes család Teresztenyére költözött, mert a statisztikát is fiatalítják.
Az elején viszont teljesen mást mondott Sifteréknek. A polgármester hálát adott Istennek, hogy elődjétől megörökölték az elővásárlási jogot, ami „tulajdonképpen azért van”, mert ezzel „közbe tudnak lépni”, ha olyanok próbálkoznának házvásárlással, aki nekik nem tetszik. Például „ezek a vasas izék”, akik járják körbe a falut, eladó vas után érdeklődve. Erről pedig hangfelvétel is készült.
A megosztott falu
Nincs könnyű dolga annak, aki egy teresztenyeivel akar beszélgetni. Azon a hétköznap délelőttön, amikor mi jártunk ott, mindenhol csend honolt, még csak egy kutya sem ugatott sehol. Egy utca vezet körbe a településen, ezen mentünk mi is végig, de legtöbbször csak a Sifter család egyik bicikliző gyerekébe botlottunk bele. Végül az egyik háznál megláttunk egy kapuban álldogáló idős nőt – az egyik nyugdíjast a háromból. Odaléptünk hozzá, és ő rögtön ellent is mondott a polgármesternek.
Amikor felhoztam neki, hogy a család cigányellenességről beszél, előbb úgy felelt: „Arról itt semmi szó nem volt. Azt se tudta az ember, hogy cigányok”. Utána viszont már azt mondta: „Jó, annak idején, amikor idekerültünk, minket nagyon megnéztek, mert itt a három faluban úgy volt az önkormányzati határozat, hogy cigányt nem vesznek ide. Akkor utánajártak, hogy kik vagyunk. És mit ad a Jóisten, ide jön egy cigány család, és ezt csinálja”.
Ő tizenkét éve költözött ide a férjével, aki azóta meghalt, de „még jó is, hogy nem élte ezt meg, ő nem bírta volna”. Sifter Lászlóról beszélve azt mondta, „itt már nincs olyan, akivel ki ne kezdett volna. Sorban mindenkivel. Amikor hordták a kaját, abba belekötött. A táposba belekötött. Mindenkibe, nem csak a falusiakba. Ez az ember sárgalapos. Mindenkit jelentget felfelé, mintha ő lenne az atyaúristen”. Ő maga is járt már a bíróságon.
Sifterék szerint ők nem a falusiakat perelik, csak a polgármestert és a testületet, tehát három embert: „Bocsánat, mindenki, aki jelen van, tanúként van jelen. És ők nem a mi tanúink, nem mi visszük őket a bíróság elé, őket a polgármester hívja be. Valamilyen oknál fogva bevonja a falut ebbe az egész konfliktussorozatba”.
Az azért igaz, hogy perből van bőven: hol ők jelentik fel a polgármestert, hol fordítva. Már legalább 90 eljárás volt köztük, abból 40-et ők indítottak. Ezekből viszont semmi sem lett – amit ők maguk elég gyanúsnak tartanak; nem értik, miért utasítják el minden feljelentésüket. Ellenük pedig 50 indult, amiket szerintük „egytől egyik akkurátusan megvizsgáltak” a hatóságok. Kettőben elítélték őket garázdaságért, a többit viszont szerintük azért „pipálták ki”, mert többször a hangfelvételeikkel tudták bizonyítani az igazukat.
Az idős nő mindenesetre úgy látja, mióta Sifterék a faluban laknak, neki nincs nyugta. „Nem tudom megmondani, mikor mentem körbe a faluban egy egészségügyi sétára. Nem merek, félek, idős vagyok, nem tudok szaladgálni. Akkora hanggal jönnek, hogy az fantasztikus. Megyek befelé, amint hallom őket.” Azt állította, a család egyszer a virágait tépte le, de volt, hogy kurvának nevezték. „Hogy öt évet lehúzott az életemből, az biztos.”
Amikor felemlegettem neki, hogy Sifteréknél lövöldöztek egy éjszaka, nagyokat hallgatott. Végül hosszas gondolkodás után annyit felelt: „Én nem figyelgetek semmit”. Pedig egyszer neki is volt összetűzése Sifter Lászlóval, de ezt nem tőle tudjuk. A férfi állítása szerint a falugondnok azt mondta nekik, nem tudja óvodába és iskolába vinni a gyerekeiket, mert beteg, ennek ellenére a helyi időseket mégis szállította. Amikor Sifter ezt sérelmezte, a kocsiban utazó idős nő kiugrott az autóból, a telefont pedig kiverte a kezéből.
A polgármester az utaztatásról azt állította egy rendőrségi feljelentésében, hogy „nehéz volt összehangolni az idősek ellátását és az ő igényeiket”, és ő többször mondta a családnak, hogy a falugondoki szolgálatot csak akkor tudják igénybe venni, ha nincs más megoldás.
Az idős nőnek egyébként az sem tetszik, hogy a Sifter házaspárból a nő dolgozik, a férfi nem. „Gondolják már el. Nekem két gyerekem volt, végigdolgoztuk az életünket. Itt meg van négy gyerek, és nem dolgozik. Hogy az állam tartsa el őket? Ilyen létezik?”, kérdezte hitetlenkedve. Sifterék ezt egyébként azzal magyarázzák, hogy Ágnes magasabb végzettséggel jobban kereső munkát tud végezni a férjénél, míg ő otthon van a gyerekekkel, és ők ebben nem látnak szégyellnivalót.
Pedig ezt a falu közmunkása is nehezteli. Az épp kint tevékenykedő férfi arról beszélt, amikor ő fiatal volt, ment dolgozni, és az összes gyereke dolgozik. A véleményét pedig így fejezte ki: „Nekem nem tetszik, ha valaki a faszából él meg”. Ő maga egyébként nem teresztenyei, hanem egy fél órával odébb lévő településről származik. Arról beszélt, hogy amikor Londonból hazaköltözve ingatlant kerestek, itt is nézelődtek. „Még nem is hallottam semmiről, de megláttam, hogy ki volt írva egy kerítésre, hogy cigány porta. Bemégy valahova, házat keresel, ez hogy esne? Egy cseppet idegesítő volt. Ez a település kiesett a pixisből.”
Végül aztán találkozott is a családdal, pontosabban az apával, Sifter Lászlóval. „Én itt idegen vagyok. De tegnapelőtt úgy belém állt, a felesége csitítgatta. Ott kaszálok, kérdezte, hogy milyen jogcímen, meg hogy milyen munkát vállalok. Mondtam, hogy mindent. Jó pénzért az ember megcsinál mindent, még embert is ölt. Általában így van, megvan mindennek az ára. Úgy üvöltözött, mint egy igazi pszichopata idióta, fenyegetőzött, kurva anyázott, jött rám, mint a darázs. És még a sajókazai cigányokkal is fenyegetőzött, hogy a feleségének ott vannak a rokonai. Meg hogy vigyázzak, hova lépek, mit csinálok. Nem normális dolog, hogy egy vad idegenhez odamegyek és zaklatom. Én sem megyek oda senkihez, hogy megkérdezzem, miféle, meféle, keféle.”
Szerinte a polgármester – vagyis a munkaadója – nem cigányellenes, sőt, szereti a romákat, hiszen a közmunkában is ők dolgoznak. „Teljesen mindegy, roma, nem roma, Srí Lanka-i. Aki nagyfasz, huncut, sumák, rafkós, azt sosem szerették külföldön sem, ahol dolgoztam. Az milyen hozzáállás, hogy azt mondom, azért nem köszönnek rám, mert cigány vagyok?” A férfi szerint Teresztenye is egy nyugodt település lenne, ha Sifterék „normálisan ellennének. Úgy lehetne normálisan élni, ha nem egész nap kamerával meg diktafonnal járkálnának, hanem próbálnának valami hasznosat is tenni az életben. Ha valakivel problémája van, oldják meg egymást közt, nem uszítgatni kell, meg mindenkit zaklatni”.
Miközben beszélgettünk, a Sifter család bicikliző gyereke is arra járt. Hogy ő adta-e le a drótot az apjának, nem derült ki, mindenesetre hirtelen Sifter László is megjelent, és szóváltásba keveredett a közmunkás férfival. Azt kezdte el mondani, hogy amikor ők először találkoztak, akkor teljesen normálisan elbeszélgettek, a második találkozás pedig annál a bizonyos húsüzemnél volt, ami sosem kezdett el működni. Sifter szerint ő csak arra volt kíváncsi, hogy a férfi megbízásra kaszálja-e azt a területet, mert „minden érdekel, ami Brogli Attila és az önkormányzat. Ezért járok testületi ülésekre is”. A férfi az égre nézve így felelt neki: „Lehet, hogy engem a nagyfőnök bízott meg. Azt mondta nekem az éjszaka, hogy kaszáljam le”. Szó szót követett, mindenki többször elismételte ugyanazt, Sifter szerint a polgármester beszélte tele a férfi fejét, akit viszont nem érdekel a két fél vitája.
A Szabad Európának egy olyan helyi pár is megszólalt, akik Sifterék oldalán állnak, mert rendes embereknek látják őket – szerintük emiatt a faluban kevesen köszönnek nekik. A problémát abban látják, hogy Sifterék „talán nem hagyták magukat, nem hagyták, hogy elnyomják őket, visszafeszültek. Egyfajta olyan harc indult el itt, hogy mindenki maga mellé állítja az embereit”.
Sifterék végül nekünk arról beszéltek, hogy valójában nekik csak a polgármesterrel van problémájuk, meg a testülettel, nem a faluval. „A polgármesternek totális hatalma van. Ő itt élet és halál ura. Egyedül képes arra, hogy ellehetetlenítse a környezetünket. Senki sem gondolná, hogy egy hónap, vagy pár beszélgetés alatt hogyan lehet tönkretenni embereket mások előtt. Beköltözöl, és mondanak rólad olyan dolgokat, amiket utána te nem tudsz jóvátenni, hiába mész oda bárkihez, és mondod neki, hogy azok nem igazak. Több hitelt adnak egy polgármester szavának, mint neked, az új beköltözőnek. Évekbe fog telni, mire visszaépítjük magunkat”, mondták. Emellett szerintük sem vidéken, sem a cigányok körében nem megszokott, hogy valaki ennyire erősen, már-már talán túlzottan is képviselje a saját érdekeit, ahogy azt ők teszik, ez pedig nem csak kiveri a biztosítékot, de „a közösség sem dobna ki minket, ha nem a harcos oldalunkat látnák, amibe belekényszerített a falu vezetése”.
Azt is mondták, az évek alatt háromszor kértek megállapodási lehetőséget a polgármestertől: valahogy egyezzenek meg, aztán éljenek békében. Állításuk szerint a polgármester egyszer sem reagált nekik.
A cikkben Simor Dániel is közreműködött.
