Hogyan tudják megkönnyíteni a tanévkezdést a szülők a gyerekeiknek?

Jövő héten szeptember elseje, ami azt jelenti, hogy kezdődik az iskola. Ez valószínűleg sok szülőnek a fellélegzés időszaka lehet, de a diákok közül nem mindenki várja az új tanévet. Két és fél hónap szünet után több mint egymillió gyerek élete változik meg gyökeresen. Van, aki most megy először iskolába, van, aki új iskolába kerül, sokan térnek vissza az eddig szeretett vagy épp nem túlságosan kedvelt közösségükbe. Eppel-Pásztor Adrienn pedagógiai szakpszichológus szerint két fontos dolgot érdemes szem előtt tartani ebben az időszakban: az egyik, hogy a tanévkezdés bizonyos szempontból a kettősségek időszaka, a másik, hogy ilyenkor minden érzés elfogadható.

Teljesen természetes, ha az elején egy gyereknek nincs kedve visszamenni az iskolába

Ki nehezebb, ki könnyebb élményekkel érkezik vissza az iskolába a nyári szünet után. Sokan nagyon várják a találkozást a barátaikkal, a megszokott közösségükkel, szeretik a strukturáltabb napirendet. Vannak, akik azért várják az iskolát, mert magányosan telt a szünet, vagy a család anyagi helyzete nem tette lehetővé a táborokat, utazásokat. Esetleg a feszült családi légkör, válás, testvérféltékenység, vagy a szülők munkaterhelése okozhatott nehézségeket.

Vannak viszont, akik az iskola miatt szoronganak, bizonytalanok az új, ismeretlen helyzetekben, amikre úgy érzik, nincsen ráhatásuk – részletezte a lehetséges forgatókönyveket Eppel-Pásztor Adrienn. Gyakran megjelenik ilyenkor az online térhez való erős kötődés: ha valaki a nyár nagy részét a képernyő előtt töltötte, és most vissza kell illeszkednie a személyes közösségbe, az felerősítheti a szorongást.

Ezek az érzések nem zárják ki egymást: egy gyerek lehet egyszerre izgatott és szorongó is ilyenkor.

„Azt gondolom, teljesen természetes, ha az elején egy diáknak nincs kedve visszamenni az iskolába. A legtöbb esetben ez csak egy átmeneti érzés, és pár hét alatt oldódni tud, amikor újra megtalálja a helyét a közösségben és válaszokat kap az esetleges bizonytalanságokra” – mondta a pszichológus.

De milyen jelekre érdemes jobban odafigyelnie a szülőnek?

• Ha a kedvetlenség tartós.
• Ha a gyerek viselkedése, hangulata, teljesítménye megváltozik, és mindez legalább három hónapig fennáll.
• Ha ez a szorongása több életterületre is hatással van.
• Ha a szorongás nagyban akadályozza a mindennapi működést (tanulás, baráti kapcsolatok, családi élet) vagy valaminek az elvégzését.
• Ha a probléma intenzitásában, vagy gyakoriságában növekedést mutat.
• Vagy ha a szorongás erős testi tünetekkel is jár (például rendszeres hasfájás, fejfájás reggelente).
• Esetleg ha a gyerek kifejezetten szorong, sír az iskolába indulás előtt.

Ilyen esetekben érdemes bevonni a pedagógust is, illetve, ha a fent felsorolt tünetek hónapokig fennállnak, szükség lehet szakember segítségére.

A kisebbeknél a napi rutin, a nagyobbaknál a társas kapcsolatok különösen fontosak

A pszichológus szerint mentálisan az a legnehezebb a gyerekeknek az iskolakezdésben, hogy sok különböző életterületre kell egyszerre ráhangolódniuk: a nyár szabadsága után hirtelen vissza kell illeszkedni egy szabályozott rendszerbe és közösségi szinten is úgy érzik, helyt kell állniuk. A kisebbeknél gyakran megjelenhet a szülőtől való elszakadás miatti aggodalom, bizonytalanságot okozhat az új tanító, a szabályok, az új osztályközösség. Ők sokszor még nem tudják pontosan megfogalmazni az érzéseiket, ezért a szorongás testi tünetekben jelentkezhet: hasfájásban, sírásban, álmatlanságban.

A kisebbeknél különösen fontos, hogy az első napokban a társas kapcsolatok és a napi rutin kialakítása legyen a középpontban, és csak fokozatosan kerüljenek elő a házi feladatok és a teljesítmény. „A fokozatosság tehát nem időpocsékolás, hanem a mentális egészség, a bizalmi elfogadó légkör és a hatékony tanulás támogatása” – tette hozzá a szakértő.

A nagyobb diákoknak a tanévkezdés lelki nehézségei kicsit más természetűek. Náluk sokkal inkább a teljesítményelvárások és a társas beilleszkedés adhat feladatot. Az idősebb diákok tartanak attól, hogy bírni fogják-e a tempót, megfelelnek-e az új tanároknak, és hogyan tudják összehangolni a tanulást a szabadidős programokkal.

Kamaszkorban a társas kapcsolatok különösen meghatározók: nagyon erősen foglalkoztatja a tinédzsereket, hogy ki hová tartozik, kivel barátkozik, mennyire elfogadott a közösségben. Ez sokszor nagyobb lelki teher számukra, mint maga a tanulás.

Ennek a társas „versengésnek” abszolút lehetnek pozitív hatásai is: mondjuk, a jobb teljesítményre való ösztönzés, motiváció. Például egy új középiskolai osztályban minden tag aktívan formálja a csoportdinamikát, és ez nagyon jó lehetőség egy befogadó közösség kialakításához.

„De ismerjük a lehetséges negatív hozadékait is, úgymint a szorongás és megfelelési kényszer” – mondta a szakértő. Ezzel együtt ott vannak az önértékelési problémák, a társas összehasonlítás és a FOMO, azaz a fear of missing out, vagyis az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből.

A középiskolásoknál emellett előtérbe kerül a jövő miatti bizonytalanság is: hogyan teljesítenek majd az érettségin, eljutnak-e a kívánt felsőoktatási intézménybe. Ez pedig az iskolakezdést is feszültebbé teheti.

Ahogy a cikk elején is említettük, több tényezőtől függ, hogy egy gyerek hogyan viseli azokat a változásokat, amiket a tanévkezdés hoz magával. Ezt olyan tényezők határozzák meg, mint például a személyiség és temperamentum. Fontos tényezők a korábbi tapasztalatok: ha egy gyerek már többször átélte, hogy a változásból pozitív élmény születik, magabiztosabban kezeli a hasonló helyzeteket. A szociális támogatásra is szükség van, a család, a barátok és a pedagógusok biztatása, figyelme és segítsége nagyban segíti az alkalmazkodást. A környezeti tényezők is meghatározók: az új helyzet stabilitása, kiszámíthatósága, a napirend és a szabályok világossága mind meghatározza, mennyire zökkenőmentes a váltás. Nem szabad lebecsülni a mentális és fizikai állapotot sem: a fáradtság, az alváshiány ronthatja az új helyzethez való alkalmazkodást.

Érdemes kialakítani egy átmeneti időszakot augusztus végén

Eppel-Pásztor Adrienn pontokba foglalta, hogyan tud segíteni a szülő azoknak a gyerekeknek, akik nehezebben viselik a változásokat, és akiknek így a tanévkezdés is nagyobb szorongást jelenthet.

Élményfeldolgozás, ráhangolódás:

• A nyáron készült képek, videók közös átnézése.
• Emlékkönyv, élménynapló készítése a nyárról.
• Családi kupaktanács a közösen átélt kalandokról: „Melyik program tetszett a legjobban, mi az, amire mindenképpen szeretnél emlékezni? Miben fejlődtél a legtöbbet a nyáron? Mi az, amit mindenképpen szeretnénk jövőre is csinálni? Mi az, amit semmiképpen nem csinálunk jövőre? A nyáron az volt a legjobb döntés, amikor… A legfontosabb lecke, amit megtanultam a nyáron… A legnagyobb nehézség, ami megoldódott… A legviccesebb kalandunk az volt, amikor… Ha címet kellene adnunk az idei nyarunknak, akkor mit adnál neki?”

Jelenlét:

• Fontos, hogy adjunk lehetőséget és legyünk elérhetők számára egy beszélgetésre, hogy az érzéseit bátran kifejezhesse és érezze aktív támogatásunkat. Célunk ne az legyen, hogy elkerüljük az aggodalmat, hanem az, hogy megtanítsuk őt, hogyan bánjon ezekkel a helyzetekkel.

Keressük a jót:

• Fontos, hogy gyerekünkkel őszintén beszélgessünk az esetleges nehézségekről azok alapján, amilyen aggodalmakat megoszt velünk. Viszont fókuszáljunk az iskolához fűződő kellemes élményekre, eseményekre, várakozásokra: találkozás a barátokkal, új különórák, lehetőségek, izgalmas tananyagok. Ezekben a helyzetekben megoszthatunk saját tapasztalatokat is, hogy gyerekünk érezhesse, nincsen egyedül a problémájával. Emellett pedig hangsúlyozzuk, hogy mindez egy új, izgalmas kaland lesz, amiben mi is mellette állunk és segítjük őt.

A szorongás lecsendesítése:

• Gyerekünk szorongásának csökkentése az iskola előtti várakozásban saját szülői önvizsgálatunkkal kezdődik. Érdemes feltennünk magunknak a kérdést: „Szülőként mit gondolunk az iskolakezdésről? Mit láthat rajtunk a gyerekünk? Szorongunk, sajnáljuk őt, esetleg féltjük? Nagy elvárásokat támasztunk irányába? Nem beszélgettünk vele eleget arról, hogy milyen lesz majd ott?” Akár most kezdi gyerekünk az iskolát, akár idősebb, a tanév elején érdemes végiggondolnunk, hogy milyennek szeretnénk látni őt az iskolából kikerülve.

Bátorítás mindenekfelett:

• Fontos, hogy gyerekünket dicséretekkel bátorítsuk. Egy dicséret akkor hiteles, ha őszinte, így igyekezzünk ne általánosságokban, hanem konkrét dologra bátorítani, ösztönözni. Például: „Milyen gyönyörűen kiszínezted ezt a virágot! Látszik, hogy mennyire sok időt foglalkoztál vele!” A bátorításhoz tartozik az is, hogy ünnepeljük meg az első napot, vagy hetet egy különleges étellel, programmal.

Biztonságos keretek:

A szülői következetesség biztonságot ad a gyerekeknek. Ennek többféle módja is lehet.

• Alakítsunk ki egy átmeneti időszakot augusztus utolsó napjaiban: fontos, hogy a gyerek lehetőleg ne a nyaralásból menjen egyből az iskolapadba, hanem legyen időnk együtt feldolgozni a nyári élményeket, és mind fejben, mind lélekben rá tudjunk hangolódni a pihenő utáni változásra.
• Érdemes már az iskola előtti hetekben a gyerekünk szükségleteihez alkalmazkodó napirendet kialakítani jól kijelölt feladatokkal. Fontos, hogy a napirend tartalmazza a tananyag, vagy valamilyen játékos, fejlesztő feladat feldolgozását, mozgásos játékokat, alkotást, kreatív tevékenységeket, valamilyen házimunkát, közös, minőségi időt és egyéni időt.
• Készíthetünk közösen egy egész tanévre szóló naptárat, ahová minden hónapban beírhatjuk közösen az aktuális és közelgő eseményeket (ünnepnapokat, szüneteket, kirándulásokat, iskolai teendőket).
• Használhatunk „napértékelő”, vagy „érzelmi akcióterv” készítő feladatlapokat.

„Mi volt ma az iskolában?”

• A teljes mértékben jó szándékú, érdeklődő szülői kérdés, amire sok diák feszengve válaszol: „Semmi.” A tartalmasabb beszélgetéshez érdemes konkrét, de nyitott végű kérdéseket feltennünk. Ezek valamilyen kellemes, pozitív élményre kérdezzenek rá: „Mi az, amire nagyon büszke vagy? Milyen új dolgot tanultál ma? Mi volt ma a kedvenc tevékenységed? Mi az, ami ma boldoggá tett? Mi az, ami miatt ma mosolyogtál? Hogyan segítettél ma másoknak? Mit játszottatok ma? Mi volt ma számodra a legnehezebb? Hogyan oldottad meg? Melyik képességedet használtad hozzá? Miben fejlődtél az előző tanévhez képest?”
• A fenti kérdéseken túl pedig mi is mesélhetünk nekik a napunkról, természetesen annyira, hogy ne terheljük meg őket, mégis megértsék, hogy miért olyan az aktuális hangulatunk, amilyen: „Ma sajnos az egyik kolléganőm beteg lett, ezért az ő feladatait is én csináltam. Ezért láthatod rajtam, ha fáradtabb, vagy türelmetlenebb vagyok.”

A „tárgyi” felkészültség fél siker

• Ha gyerekünk most kezdi az iskolát, hasznos lehet begyűjtenünk minden fontos információt a feladatokról, teendőkről: például tanszerek beszerzése, előkeresése, előkészítése, tanév rendjének átnézése, tájékozódás a szakkörökről. Ezekről gyerekünkkel is beszélgessünk. Lehetőség szerint látogassuk meg közösen előzetesen az iskola épületét.
• További fontos ráhangolódást segítő program, ha közösen rendezzük be az iskolakezdésre gyerekünk szobáját, együtt kötjük be a tankönyveket, valamint szabad kezet adunk neki a kisebb döntésekben. Például milyen színű füzeteket, tolltartót válasszunk, mit egyen reggelire. Ily módon a gyerekek kontrollérzete, így biztonsága is erősödhet.