Akkugyárak, tarvágások, légszennyezés és pusztító aszály – mihez kezdene a környezetvédelemmel a Tisza?

A Fidesz-kormányok a környezet- és természetvédelmet szinte teljesen partvonalon kívülre tették, a környezeti szempontokat rendre alárendelték a gazdasági céljaiknak, az úton-útfélen kiemelt beruházássá tett projektekkel pedig az esélyét is elvették annak, hogy azokat bárki megakassza valamiféle zöld szempont érvényesítésével. Ezzel a magukat zöldnek mondó kispártok (LMP, Párbeszéd) sem tudtak sokat kezdeni, így a nagy támogatottsággal bíró Tisza Párt jutott lehetőséghez, hogy felerősítse a zöldek hangját. Arról, hogy Magyar Péter pártelnök pontosan hogyan képzeli el a környezet- és klímavédelem jövőjét, részletes program – és a kérdéseinkre küldött válasz – híján egyelőre csak a különböző rendezvényein, interjúiban elejtett megszólalásaiból következtethetünk, illetve a párt agrárszakértője, Bóna Szabolcs beszélgetéseiből.

Magyar Péter többször is beszélt arról, hogy ha kormányra kerülnek, akkor önálló környezetvédelmi minisztériumot hoznak létre. Ilyen 2010 óta nem létezik Magyarországon. A Fidesz-kormányok alatt a környezet- és természetvédelem több más tárca alá volt besorolva. Most négy minisztérium foglalkozik ilyen témákkal: a Belügyminisztérium, az Agrárminisztérium, az Energiaügyi Minisztérium, valamint az Építési és Közlekedési Minisztérium is visz ilyen feladatokat. Ha újra önálló tárcát kapna a környezetvédelem, az előremutató fejlemény lenne, persze kérdés, hogy milyen tartalommal töltenék azt fel.

Jöhetnének akkugyárak, de nagyobb szigor mellett

Magyar még 2024 májusában mondta azt Debrecenben, ahol több akkumulátoripari beruházás is zajlik, hogy kormányra kerülve megerősítenék a környezetvédelmi hatóságokat, és szigorítanának a jogszabályokon is. Arra is utalt, hogy vélt gazdasági előnyök nem írhatják felül a környezetvédelem érdekeit. „Nem fogjuk hagyni, hogy bármilyen beruházás oltárán feláldozzák a multinacionális cégek a magyar föld, a víz és a levegő tisztaságát” – mondta akkor.

Az akkugyárak környezeti hatásai több magyarországi településen is állandó témát szolgáltatnak. Nem is alaptalanul. Ezek a gyárak évekig úgy működhettek, hogy számos, általuk kibocsátott vegyi anyagra nem is volt jogszabályban rögzített határérték, pedig tudható volt, hogy az egészségre is ártalmasak lehetnek. A kibocsátott szennyező anyagok mellett pedig az is állandó téma, hogy az amúgy is szárazodó alföldi területekre miért kell óriási vízfelhasználással járó ipari létesítményeket telepíteni.

Nem véletlen, hogy Magyar mostani országjáró körútján a kormány által külföldről pénzelt szervezetnek kikiáltott Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület képviselőivel is találkozott, akik az épülő CATL-gyár kényszerű közelségét kell hogy elviseljék. Magyar élből nem utasítana el egyetlen akkugyárat, sem más típusú üzemet, de arra utalt, hogy a befektetőknek akár magas költségen is gondoskodniuk kellene a környezeti kockázatok minimalizálásáról, amire erős jogszabályi és hatósági előírásokkal is rákényszerítenék őket.

„Olyan beruházások lesznek, amelyet a helyiek – legyenek mikepércsiek, legyenek debreceniek, legyenek komáromiak vagy éppen iváncsaiak, vagy budapestiek – el tudnak fogadni és támogatnak egy részletes tájékoztatás alapján, a kérdéseik megválaszolása után és a szakemberek támogatásával és a szakhatóság engedélyezésével” – mondta a beszélgetés közben Magyar, aki egy országos hatáskörű akkumulátoripari szakhatóság létrehozását is sürgette. Szerinte ez a szervezet meg tudná akadályozni, hogy lobbisták és a helyi politikusok felpuhítsák a szigorú szabályokat. Arról is beszélt, hogy ha egy gyár megszegi a szabályokat, akkor nem elég a pénzbüntetés, hanem ideiglenesen fel kell függeszteni a működési engedélyét is.

Az akkugyárak ügyében Magyar többször is exponálta magát, de úgy tűnik, hogy a Tisza Párt egyelőre kevés politikai hasznot lát az elméletibb környezet- vagy klímaügyek felkarolásában. Pedig ilyeneket keresni sem nagyon kellett mostanában, tálcán kínálták magukat.

Ellentmondásos üzenetek az erdőkről

Az Alkotmánybíróság nemrég részben megsemmisítette a hazai klímatörvényt, mert az nem részletezte, milyen ütemben akarja elérni a karbonsemlegességet, és ezzel a jövő nemzedékeire aránytalanul nagy terhet rótt volna. A döntés rámutatott arra, hogy a klímatörvény nem biztosítja az egészséges környezethez való alapjogot, megsérti az alkotmány azon cikkelyét is, amely a nemzet közös örökségéről és a jövő nemzedékek érdekeinek védelméről rendelkezik, és kimondja, hogy azokat meg kell őrizni, fenntartani és továbbadni.

Az alkotmánybírósági határozat után több szakmai szervezet és politikus megszólalt, a Tisza Párt viszont nem kapott a témán, nem beszélt arról, hogy milyen klímatörvényt alkotnának, vagy milyen módon képzelik el a kibocsátáscsökkentést. A párt arra sem ugrott rá, amikor Sulyok Tamás visszaküldte az országgyűlésnek azt a salátatörvényt, amely a védett területeken is megkönnyítette volna a tarvágást, igaz, később azért Magyar egyik bejelentkezése érintette a magyar erdők helyzetét. (A javaslatot Sulyok vétója után változatlan szöveggel adták be újra.)

A Tisza Pártnak egyik jelentkezési űrlapja alapján van agrár és környezetvédelmi munkacsoportja, de annak eredményeiről eddig keveset tudhatott a nyilvánosság, hacsak nem vesszük annak Bóna Szabolcs megnyilatkozásait. Bóna, aki a párt kevés ismert arcának egyike, a Rábapordányi Mezőgazdasági Részvénytársaság igazgatója és egyben a párt agrárszakértője is, hol Magyar interjúalanya, hol ő vezet más szakemberekkel pódiumbeszélgetéseket.

Az kétségtelen, hogy az agrárium és a környezetvédelem szorosan összekapcsolódik, és a táj, a természet állapota a gazdákon is múlik, így érvényesek Bóna felvetései, amelyek azért kevés újdonságot tartalmaznak. Inkább olyan megállapítások, amelyeket több civil vagy szakmai szervezet is régóta képviselt már, igaz, ezek még nem mindig kapaszkodtak fel a nagypolitikai döntések szintjére.

Egy erdésszel készített beszélgetésükben Bóna azt mondta, hogy a mező- és erdőgazdálkodásban egy csomó olyan eljárás van, amelyet nem szabad tovább folytatni, utalva a mélyszántással járó erdészeti talaj-előkészítésre vagy éppen a szántóföldek sokak szerint felesleges talajmunkáira. A gazdatársadalom egy része már át is tért az úgynevezett no-till technológiára, amikor is nem forgatják át a talajt, kedvezőbb szerkezetet és nagyobb szervesanyag-tartalmat remélve.

Az agrárszakértő azt is mondta, hogy egy erdőre nem szabad csak úgy tekinteni, hogy mennyi hasznot hozhat a faanyag kitermeléséből, mert a karbonmegkötése vagy a klímaváltozásban betöltött szerepe is lefordítható gazdasági haszonra.

Ezzel erősen szembehelyezkedett Magyar és Bóna beszélgetőpartnere, Kaprinyák Tibor, a Nyírerdő egykori vezetője, aki szerint az erdőket előbb-utóbb ki kell termelni, nincs helyük a famatuzsálemeknek, amelyek általában nagyon értékes élőhelyeket is jelentenek.

„Természetesen az erdőmérnökök sem arra lettek kiképezve, hogy fanyűvők legyenek. Tehát sokkal könnyebb lenne, azt mondom, az erdőt ápolgatni és minél tovább fenntartani, de sajnos csak ki kell hogy mondjam, hogy mivel gazdálkodunk vele, kell hogy legyen egy úgynevezett gazdasági vágásérettségi kora, és azt a szakembergárdának kellene meghatározni. Erre nagyon jó példa az, hogy a búzát sem hazai körülmények között szeptemberben fogjuk learatni. És azt a többszintes, mókusnak, harkálynak és különböző rovarvilágnak otthont adó 140 éves tölgyest nem szabad tovább tartani, hanem azt le kellett volna vágni 110-120 éves korában, hogyha az az eredeti termőhelyén van. Természetesen vannak olyan tölgyesek, amit 80 éves korában kell levágni, de akkor azt nem kellett volna odaültetni. De az, hogy 140 meg efölött tartsuk a tölgyeseket, ez vétek.”

Ezek a megállapítások az ökológiai, természetvédelmi megközelítést nélkülözik, de azt nem lehet kijelenteni, hogy ez a Tisza álláspontja is lenne erdőügyben. Magyar Péter többször beszélt arról, hogy csak az a szakértőjük, akit ők hivatalosan megjelölnek, Kaprinyákról pedig ilyen információ nem lelhető fel.

Tiszta energia, tiszta levegő

A Tisza Párt a honlapján vagy a szintén általa üzemeltetett mukodoorszagot.hu oldalon szereplő programjában csak elvétve találunk olyan pontokat, amelyek a klímaváltozással, a környezetvédelemmel foglalkoznának. A párt honlapján az egyik pont szerint átfogó öntözési stratégiát hirdetnek, amellyel a gazdák alkalmazkodhatnak a klímaváltozáshoz, míg a másik felületen a víz- és klímapolitika című pont is igazából csak a vízmegtartás szükségességét emeli ki. Ehhez még hozzávehetjük az energetika és rezsi fejezetet, amely azt célozza, hogy tíz év alatt a magyar otthonok negyedének nullához közelítsen a rezsiköltsége, amit szigeteléssel, okosrendszerekkel, napelemekkel érnének el.

A párt környezetvédelmet is érintő terveibe az augusztus 20-án, Pannonhalmán meghirdetett Szent István-program adott újabb betekintést. Ebben Magyar azt ígérte, hogy 2040-ig megduplázzák a megújuló energia arányát a hazai energiaellátásban. Ekkor is napelemekről, okoshálózatokról, korszerű távhőrendszerekről beszélt, de újdonságként megjelentek az energiaközösségek és a geotermikus energia használata.

Magyarék néhány év alatt (2030-ig) az év 95 százalékában a levegőszennyezést az egészségügyi határérték alá szorítanák, amit tiszta buszokkal, energiahatékonysági programokkal, vidéken korszerű fűtéssel, zöld iparral érnének el. Ez elsőre bátor vállalásnak tűnik, ha kormányra kerülnének, nagyon gyorsan kellene forrást találni minderre, és például a vidéki energiaszegénység felszámolásához más területeken is előre kellene lépniük.

Meg kell tartani a vizet

Pannonhalmán Magyar azt is ígérte, hogy tározókat és ártereket adnak vissza a természetnek, kezelik a belvizet és az aszályt, korszerűsítik az öntözést, javítják a vízminőséget, és helyreállítják a part közjó jellegét.

A vízgazdálkodás a Tisza Párt rendezvényein is visszatérő téma, a júliusi kongresszusukon Bóna Szabolcs vezetett egy panelbeszélgetést, ahol a vízmegtartás szükségességét emelték ki a meghívott szakemberek. Ebben sokkal nagyobb lehetőséget látnak, mint a költségigényes öntözési rendszerek kiépítésében, korábban pedig arról is sokszor beszélt Magyar és Bóna is, hogy szükség van a meglévő csatornarendszerek, műtárgyak helyreállítására, mert azokon keresztül is vízhez juthatnak a gazdák.

Azt Bóna a fenntarthatóságot szem előtt tartva hangsúlyozta, hogy felszíni vizekből kell gazdálkodni, nem rétegvizekből, mert utóbbiak a jövő ivóvízkészleteit jelentik. A párt által felkért szakértők szerint is a bő vizes időszakokat kell felhasználni arra, hogy kivezessék a vizet a tájba, és aztán ott is tartsák meg. Bóna szerint egy vízrendezési program, amely évtizedek adósságát törlesztené, nem valósulhat meg négy év alatt, nagyobb időtávban kell gondolkodni.

Csökkenthető lenne az élelmiszer-pazarlás

A Tisza Párt agrárszakértője az egyik beszélgetésben több olyan elemet is felsorolt, amely a mezőgazdaság klímaalkalmazkodásáról szólt, például felvetette, hogy azok a legelők, amelyek már nem elég nedvesek, és adnak elég takarmányt, szarvasmarháknak, kiskérődzőknek, mint a juh vagy a kecske, még mindig alkalmasak lehetnek. Bóna és a párt programja is a háztáji gazdaságokban látja a hazai élelmiszer-termelés jövőjét, ami valóban kisebb ökológiai és környezeti lábnyommal is járhat.

Bóna még az élelmiszer-pazarlás visszaszorítására is lát egy hasznos gazdasági eszközt, amely szerinte még a termelők kiszolgáltatottságát is csökkenthetné: most a számlázási gyakorlatban olyan hosszú fizetési határidők vannak, hogy a multik még akkor is a pénzüknél maradnak – mert van lehetőségük befektetni –, ha egy adott áru megromlik, és meg kell semmisíteni. Úgy véli, hogy felelősebb rendeléssel csökkenne az így kidobott élelmiszer, és erre úgy lehet rávenni a felvásárlókat, hogy ne legyen hosszabb a fizetési határidő, mint a termék szavatossági ideje.

A Tisza Pártot többször is kerestük levélben, hogy fejtsék ki részletesebben a klíma- és környezetpolitikájuk néhány elemét, és arról is érdeklődtünk, hogy milyen klímatörvényt tartanának kívánatosnak, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.