Nem diplomáciai akadályok álltak amögött, hogy a kinevezése után csak több mint egy évvel érkezett meg Budapestre, zajlik az egyeztetés egy Orbán–Zelenszkij-találkozóról, nem könnyű az ukrajnai magyarok helyzete – ezekről beszélt Sándor Fegyir ukrán nagykövet a Válasz Online-nak adott interjújában. Mesélt a két év frontszolgálatáról is, például arról, hogy ugyan megsérült, de nem harc közben, valamint arról, hogy milyen nehéz helyzetekbe került.
2022 novemberében például egy harkivi bázisba tartott egységével, de ehhez közel kellett kerülniük az orosz állásokhoz. Egyszer csak azt látta, hogy egy katonája csurom véresen megy feléjük, mert találat érte a mögöttük haladó autót. Hat sérültet kimentettek, és két elesett katonát is összeszedtek, bár nem egy darabban.
„Én vettem kézbe a fejet, a teste maradékát pedig magamhoz szorítottam. Bedobtam az autóba, visszamentem a másik halottért, és kiabáltam, hogy szedjük össze a végtagjait. A testét húzva vettem észre, ki ő: az egyik ungvári diákom”
– emlékezett vissza.
„Két év frontszolgálat után amúgy sem aggódom semmiért: se pénzért, se a saját beosztásomért. Mert láttam megölt embereket”
– mondta az interjúban.
Arra a kérdésre, hogy miért nem reagál az évek óta tartó Ukrajna-ellenes hergelésre, azt mondta, hogy nem reagálni akar, hanem találkozni.
„A nagykövet találkozni szeretne. A végsőkig hajlandó vagyok kopogtatni az ajtón, akkor is, ha nem nyitja ki senki. A keresztény tanítás is erre int: »Zörgessetek, és megnyittatik!« Az én ajtóm pedig a nap 24 órájában nyitva áll.”
Szívesen találkozna Orbán Viktorral, főleg Székesfehérváron, sok mindenről beszélgetne a miniszterelnökkel – bár egy kérdését nem árulta el, azt a találkozóra tartogatja. Annak is örülne, ha összejönne a két vezető közti találkozó, és ugyan annak dátuma és helyszíne még nincs, a magyar fél eddig nem mondott nemet – bár ha a két országot két dandárként képzeli el, akkor azt azért látja, hogy lehet, hogy az egyik tábornok nem akar beszélni a másikkal. Azt majd 2026. április 13-án mondja meg, hogy melyik.
De ő elsősorban nem is a tábornokokkal akar beszélni –„mert azt előbb-utóbb úgy is leváltják”, hanem az alatta harcoló katonáival. Szeretné, ha nem engednék tovább a két dandár közé befurakodó ellenséget,
„amely létezése alatt semmi jót nem hozott létre, de az információs játékot évszázadok óta kitűnően játssza: hazudik arról, hogy mások hazudnak”.
Arról is beszélt, hogy nem könnyű a magyarok helyzete Kárpátalján, már csak azért sem, mert nincs arról egy általános megegyezés, ki is magyar. Ő például apai ágról magyar, így a magyarok szerint nem magyar, az ukránok szerint nem ukrán – a beregszászi-ungvári ellentétről nem is beszélve.
Szerinte az ukrajnai magyarok ügye és a nyelvkérdés addig nem oldódik meg, amíg a két vezető nem találkozik. Azt gondolja, hogy van történelmi példa arra, ahogy a magyar és ukrán vezetők megegyeztek, míg az oroszokkal kötött szerződés „még annak a papírnak az árát sem éri meg, amelyre írták”.
A saját nagyköveti szerepfelfogásáról, a fronton végzett többi munkájáról és a kinevezése körülményeiről a teljes interjúban olvashat többet.
