Az elszálló költségek, a társadalmi bizalmatlanság, a politikusok részéről érkező hiteltelenítési akciók és a válaszadás egyre gyakoribb elutasítása miatt komoly kihívásokkal küzd a közvélemény-kutató szakma. Miközben a mostani kiélezett politikai helyzetben mindenki árgus szemekkel figyeli a pártpreferencia-kutatások adatait, nagyon nehéz interjúalanyokat találni.
Sokan rögtön rácsapják a telefont a kérdezőbiztosra, amint meghallják, hogy miért keresi őket, extrémebb esetekben pedig rendőrt is hívnak a kérdezőkre. Ezt Mráz Ágoston Sámuel, a kormányközeli Nézőpont Intézet vezetője mondta az augusztusi MCC Feszten, ahol a közvélemény-kutatók egyetértettek abban, hogy a jövőben elkerülhetetlen lesz a mesterséges intelligencia bevonása a felmérésekbe.
Úgy tűnik, nem is kell erre olyan sokat várni. Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjában már azt kutatják, hogyan lehet kiváltani a válaszadókat. A tavasszal alapított Minerva Intézet közvélemény-kutatásaiban pedig már most mesterségesintelligencia-alapú hangasszisztens teszi fel telefonon a kérdéseket élő ember helyett.
„Meglepve tapasztaltuk, hogy nagyon sok válaszadó azt mondta: végre nyugodtan elmondhatja a véleményét, anélkül hogy bárki elítélné őt a vonal túloldalán”
– mondta Pohly Ferenc, MI-szakértő, a Minerva Intézet ügyvezető igazgatója a Telexnek.
Szerinte a mesterséges intelligencia bevonásával jelentősen csökkenthetők a közvélemény-kutatás költségei, gyorsítja az adatfelvételt, és a pontosságot is növelheti. A robot nem fárad el, a többezredik telefonbeszélgetést is ugyanazzal a hangszínnel teljesíti, mint az elsőt. A Minerva Intézet vezetője szerint az élő kérdezőbiztosok akár akaratlanul is befolyásolhatják a válaszadót, míg a robotasszisztens nem segít plusz információkkal rávezetni valamelyik válaszra az interjúalanyt.
De mi történik akkor, ha a válaszadó mégis visszakérdez? A gépi asszisztens technikailag képes lenne improvizálni, ám a cég nem engedi, hogy elszabaduljon a robot. Pohly azt mondta: bekészített válaszok vannak olyan technikai kérdésekre, hogy például honnan tudják az interjúalany telefonszámát, vagy ha elsőre nem értette vagy nem hallotta a kérdést, a gépi asszisztens megismétli azt. Tartalmi jellegű kérdésnél viszont továbbmegy a robot a következő témára, és ilyenkor az kerül az adatbázisba, hogy az interjúalany nem válaszolt az adott kérdésre.
A végén azt is megkérdezi a gépi asszisztens, hogy milyen érzés volt egy robottal beszélgetni. Pohly szerint meglepő módon a válaszadók mindössze 18-20 százaléka mond ilyenkor negatív jelzőt, a többiek semleges vagy kifejezetten pozitív választ adnak. „Sokan észre se veszik, hogy géppel beszéltek.”
A Minerva Intézet felméréseiben egyszerre 100 telefonhívás indulhat, de szükség esetén ezt akár meg is tudják többszörözni. Ezzel jelentősen gyorsul az adatfelvétel, és a kutatás árát már nem növeli a kérdezőbiztosok bérköltsége. A cégnél mesterséges intelligenciát használnak a válaszok feldolgozásához, rendszerezéséhez, és klaszterbe sorolásához is. „Most még szúrópróbaszerűen, kézzel ellenőrizzük az eredményeket, de eddig soha nem találtunk hibát” – mondta Pohly, hangsúlyozva, hogy az intézetük nem közvélemény-kutató cég, és az adatok részletes kielemzését ráhagyják másokra.
Azt ugyanakkor ő is elismerte, hogy lehetnek olyanok, akiket elidegenít a robot kérdező, és ezért nem akarnak válaszolni. Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója innovatívnak tartja a mesterséges intelligencia használatát és a Minerva Intézet munkáját, szerinte néhány éven belül biztosan szélesebb körben fogják használni ezt a technológiát a szakmában. Abban azonban nem biztos, hogy már most is ki tudja váltani az élő kérdezőbiztosokat, és minden válaszadó készen áll arra, hogy gépi asszisztenssel beszélgessen.
A 21 Kutatóközpontnál most még csak tanácsadásra használják a mesterséges intelligenciát, de annyiban más az intézet helyzete, hogy a kutatásaik nagy részét online vagy hibrid módszerrel csinálják, nem telefonon. Kikérik például az MI véleményét a kódolásban és programozásban, ami Róna szerint meggyorsítja a munkájukat. „Van, hogy megkérdezzük, és hallgatunk rá, de nem osztunk meg vele olyan információkat, amiket a válaszadóktól kapunk.” Már csak adatvédelmi szempontból sem szeretnék, hogy illetéktelen kezekbe jussanak az interjúalanyok válaszai.
Az igazi kihívást az jelenti a közvélemény-kutató szakmának Róna szerint, hogy egyre nehezebb válaszadókat találni.
Míg a kilencvenes években sokkal könnyebb volt elkészíteni egy felmérést, ma csak minden 4-5. embert sikerül elérni telefonon vagy személyesen, és a legtöbb esetben az első pár mondaton és a témán múlik, hogy válaszolnak-e aztán a kérdésekre. Róna tapasztalatai szerint nagyjából minden 10-20. telefonhívásból lesz csak sikeresen kitöltött kérdőív, így egy 1000 fős mintához akár 10-20 ezer hívásra is szükség lehet. „Akik nem veszik fel a telefont, azokat a robot se tudja elérni” – fogalmazott a 21 Kutatóközpont igazgatója. Szerinte azért is ilyen nehéz ma rávenni az embereket, hogy vegyenek részt a felmérésekben, mert rengeteg marketingcélú hívást és kérdőívet kapnak, sokan pedig a telefonos csalóktól tartva inkább nem veszik fel telefont, ha ismeretlen számról érkezik a hívás.
Azzal nem ért egyet Róna, hogy gyakori lenne, hogy az élő kérdezőbiztos befolyásolná a válaszadót. Már csak azért sem teszi ezt, mert minden telefonbeszélgetésről felvétel készül, és ezeket ellenőrzik. A személyes adatfelvételnél már jóval nehezebb ellenőrizni az interjút, az internetes kutatásnál meg ilyen probléma nincs, mert önkitöltős a kérdőív. A 21 Kutatóközpont igazgatója szerint ugyanakkor jóval olcsóbb lehet a telefonos kutatás, ha a gépi asszisztens ugyanolyan válaszadási hajlandóságot tud elérni, mint a hús-vér kérdező, ami nagy érdeme lehet az új módszernek. Most egy 1000 fős, 10 perces, reprezentatív telefonos kutatás nagyságrendileg 2-3 millió forint, a személyes adatfelvétel pedig még ennél is jóval drágább.
Már a robot válaszol
De vajon kiválthatja-e a válaszadót is a mesterséges intelligencia? Épp erről szól az ELTE januárban induló kutatása a Nemzeti Kutatási Kiválósági Programban. „A közvélemény-kutatás óriási rákfenéje, hogy nem látjuk a múltat. Ha nem készült felmérés egy témában, akkor nem tudjuk, hogy mit gondolt adott kérdésről a társadalom” – mondta a Telexnek a projektet vezető Littvay Levente, az ELTE Társadalomtudományi Központjának kutatóprofesszora.
Steve Jobs, az Apple társalapítója 1985-ben arról beszélt, hogy milyen jó lenne, ha a technológia egyszer eljutna odáig, hogy meg lehet kérdezni például Arisztotelész ókori görög filozófust.
„Nagyjából itt tartunk most. A mesterséges intelligencia segítségével több-kevesebb sikerrel újra lehet konstruálni, hogy miként gondolkodhatott valaki a múltban”
– fogalmazott Littvay.
Abban bízik, hogy a januárban induló többéves projekt végére ki tudják dolgozni azt a megbízható modellt, amely segítségével meg lehet válaszolni olyan kérdéseket, hogy mit gondolt a magyar társadalom például a nemzeti konzultációban is szereplő egykulcsos jövedelemadó-rendszerről 1990-ben vagy 2000-ben.
Littvay arról beszélt, hogy az USA-ban már több hasonló kutatás indult, és egész jó eredmények jöttek ki. Egy konkrét példát is említett: mielőtt elindultak a büntetőeljárások Donald Trump ellen, a közvélemény-kutatások szerint a republikánus szavazók 58 százaléka azt válaszolta, hogy nem lehet elnök egy elítélt bűnözőből. A tárgyalások végére ez az arány lecsökkent 22 százalékra. A kutatók lefuttatták ugyanezt a kérdést a mesterséges intelligencia segítségével egy olyan nyelvi modellben, amelyben nem volt semmilyen adat az amerikai elnök ellen indult büntetőeljárásokról és tárgyalásokról. Littvay szerint nagyon hasonló eredmény és változás jött ki, mint a hús-vér emberek megkérdezésével készült közvélemény-kutatásokban. Ugyanezt a módszert jövő idejű kutatásokra is lehet használni, csak épp ezt nem tudják ellenőrizni már meglévő felmérésekkel.
Oké, de honnan tudja a gép, hogy milyen választ adna egy 52 éves kecskeméti háziasszony? A kutatás elején a kutatók a társadalom demográfiai összetétele alapján perszónákat hoznak létre, ők lesznek a válaszadók. „Megíratjuk az emberek történetét a mesterséges intelligenciával, majd visszaadjuk ezt a szöveget, és azt mondjuk, hogy te egy 52 éves kecskeméti háziasszony vagy, aki így meg úgy gondolkodik a világról, és ezt meg azt válaszolná bizonyos kérdésekre. A következő kérdés pedig az, hogy mit gondolsz az egykulcsos adórendszerről. A nyelvi modell megválaszolja.”
A TK kutatója szerint ezt a módszert egyelőre csak a hosszú évekig készülő tudományos publikációkban lehet hasznosítani, ahol nem jelent problémát, hogy akár 1-2 éves adatokkal dolgoznak. A gyors, jelen idejű közvélemény-kutatásra (például pártpreferenciákra) még nem alkalmas, mert a rendelkezésre álló nyelvi modellekben nem érhetőek el naprakész adatok. Arra ugyanakkor jó lehet majd a módszer, hogy a közvélemény-kutató cégek előre teszteljék a hús-vér emberekkel készülő felmérések kérdéseit és módszertanát.
„Sok hibája van a hagyományos közvélemény-kutatásnak, de társadalomtudós vagyok, és a társadalom érdekel” – tette hozzá Littvay Levente, aki a tudományos kutatások biztató eredményeit látva sem gondolja úgy, hogy a mesterséges intelligencia a közeljövőben felváltaná a hús-vér válaszadókat, akik egyébként a legtöbbször érzelmi alapon hoznak döntéseket.
