Miután vasárnap megírtuk, hogy rendkívül alacsony a Balaton vízállása, olyannyira, hogy a balatonfenyvesi mederben akár már sétálni is lehetne, kérdéseket küldtünk az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak (OVF) az esetről. Az OVF-nél arról érdeklődtünk, hogy mennyire általános ez a vízállás októberben, mikor indulhat be a természetes visszatöltődés, tudnak-e károkról, a vízminőség romlásáról és arról, hogy mit tud tenni a vízügy ebben a helyzetben.
„Pánikra nincsen ok. A Balaton egy sekély tó, amelynek a vízszintje alapvetően a vízgyűjtőterületére hulló csapadéktól függ” – írta a Telexnek az OVF hétfőn.
Megkeresésünkre továbbá közölték, hogy az aszályosabb években a vízszint jelentős csökkenést mutathat a nyári hónapok végére a minimális csapadék és a nyári jelentős párolgás miatt, de a vízszint emelkedése tavaszig újra megtörténik – az OVF szerint „ez a tó természetes körforgása”.
A vízügy továbbá tisztázta, hogy nem történik vízleeresztés a tóból a Sió csatorna felé: „A vízügy azon dolgozik, hogy a tó természetes vízkészletét megtartsa, mert
mesterséges pótlásra nincsen lehetőség. Emiatt például a Sió-csatornába
idén nem vezettünk le vizet a Balatonból, és addig nem is tervezzük ezt,
amíg a tó vízkészlete visszapótlódik”.
A főigazgatóság szerint a mostaninál alacsonyabb vízszint hét alkalommal volt 2000 óta a Balatonban, a legalacsonyabb értéket (23 cm) 2003. október 4-én mérték. Előrejelzéseik szerint a jelenleg 66 cm-es átlagvízállás 2026. január elsejéig 88 centiméterre emelkedhet.
A 2022-es pusztító nyári aszály idején írtunk nagyobb cikket arról, mi vár a Balatonra, ha így marad az éghajlat. Az eső hiánya, a természetpusztító beruházások, a nyolcvanas–kilencvenes évek elavult infrastruktúrája, és a kiszámíthatatlan klímaváltozás mind fenyegeti a tavat, és mindez nemcsak a mennyiség, hanem a vízminőség rovására is mehet.
