A Fidesz támadólag, a Tisza Párt védekezésképpen, de mindkét politikai szereplő nemzetbiztonsági témaként tálalja, ezáltal pedig „megemeli” a Tisza applikációját érintő adatszivárgást, amit Magyar Péterék eleve adatlopásnak neveznek. Mint ismert, tömegesen hozták nyilvánosságra a Tisza Világ nevű applikáció felhasználóinak adatait, és egy kétszázezer sort tartalmazó adatbázis került ki az internetre.
Orbán Viktor hétfőn azt mondta, hogy az ügyben összehívta a nemzetbiztonságért felelős kormánytagokat, és az adatbázis elemzése alapján megállapították, hogy „az adatok kezelésében ukrán személyek is közreműködtek”. A miniszterelnök szerint az adatok ukrán kézre kerülése „súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent”, ezért az ügy részleteinek haladéktalan kivizsgálását rendelte el.
„Szerintem az, ami történt, a modern magyar politikatörténet egyik legnagyobb botránya” – ezt pedig Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mondta kedden. Szijjártó szerint a Tisza egy ukrán részvétellel létrehozott adatbázisba vezette fel saját aktivistáinak adatait, ennek nyilvánosságra kerülésével pedig egy háborús ország hatóságai férhetnek hozzá magyar állampolgárok legszemélyesebb adataihoz.
A miniszterelnök és a miniszter reakciója azonban ellentmondásos, és csak újabb és újabb kérdéseket vet fel. Mivel a felhasználók adatai nyilvánosságra kerültek (amit a Tisza sem tagad), azok nemcsak az ukránok, hanem gyakorlatilag bárki számára hozzáférhetőek lettek. Ráadásul a Fidesz korábban éppen azért támadta a Tisza Pártot, mert szerintük az applikáció fejlesztésében ukránok is részt vettek. Ha igaznak fogadnánk el, hogy ukrán közreműködéssel fejlesztették az alkalmazást (amit a Tisza tagad), akkor nem világos, miért kellett volna azt éppen az ukránoknak feltörniük. És miért akarnák éppen az ukránok nehéz helyzetbe hozni a Tiszát, ha az ukrán vezetés – a fideszes kommunikáció szerint – Orbán megbuktatásában és Magyar Péter helyzetbe hozásában érdekelt?
A mostani adatszivárgási ügy nem előzmény nélküli. Október elején a kormányzati befolyás alá került Index arról hozott le cikket, hogy egy interneten terjedő fájl szerint kiszivároghatott 18 ezer felhasználó személyes adata az alkalmazásból. Tőlük ered az ukrán fejlesztőkre vonatkozó sejtetés is. Az Index szerint az adatbázisban adminisztrátorként szerepelt egy ukrán férfi, aki a LinkedIn-profilja szerint a PettersonApps nevű cégnél dolgozik. Az Index ebből arra következtetett, hogy a PettersonApps dolgozhatott a Tisza Párt alkalmazásának fejlesztésén. A Tisza Párt akkor tagadta, hogy az Tisza Világ fejlesztésében részt vett volna az ukrán cég.
Szijjártó ukránozós nyilatkozata azért is figyelemreméltó, mert korábban ő maga mondogatta, hogy nemzetbiztonsági kérdéseket nem vitat meg a nyilvánosság előtt. Igaz, akkor ezek a kérdések épp a Fideszt kényszerítették magyarázkodásra. 2021 szeptemberében orosz hekkerek feltörték a Szijjártó vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium informatikai rendszerét. Az ügyről a külügyminiszter akkor azt mondta, kampányhazugságról van szó.
De nemcsak a Fidesz csinál az ügyből nemzetbiztonsági kérdést, hanem a szivárgás/adatlopás miatt kínos helyzetbe került Tisza Párt is. Magyar Péter azt állítja, hogy orosz titkosszolgálati kiberművelet áldozatai lettek, az oroszok szerinte így segítik ki a kampányban az Orbán-kormányt. A Tisza vezetőjének magyarázata kétségkívül logikusabb, mint a kormány ukránozása, miután Moszkva nem is csinál belőle titkot, hogy ebben a kampányban Orbánt támogatja.
Csakhogy a Tisza egyelőre nem mutatott be olyan bizonyítékot, amivel alátámaszthatná az állítását, így az orosz szál lebegtetése részükről a felelősség áthárítása is lehet egy külső szereplőre abban az esetben, ha valójában ők hibáztak, és nem védték megfelelően az adataikat. Ha viszont valóban olyan támadás áldozatai lettek, ami mögött külső erő, esetleg idegen titkosszolgálat áll, akkor kevésbé bízhatnak abban, hogy az ügyben illetékes hatóságok megvédik őket vagy utánajárnak a szivárgás/adatlopás valódi hátterének, mert ahhoz kormányzati akarat is kellene. A kormányzati akarat pedig most láthatóan az, hogy már a vizsgálat előtt ki lehessen mondani a verdiktet, és az ukránokra lehessen kenni az ügyet.
A kormány abban is kétségkívül helyzeti előnyben van a Tiszával szemben, hogy befolyással lehet a hatóságok egy részére. De a kormánytól elvileg független Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is vizsgálódik, ezt Péterfalvi Attila elnök a Telex kérdésére azt válaszolta.
A Fidesz és a Tisza szerencséje, hogy a kampány jelenlegi állása szerint a kirobbant botrányok és ügyek hátterének valós összefüggéseit ma már egyik félnek sem kell tényekkel vagy bizonyítékokkal alátámasztania, a szavazókat a két párt érzelmi alapon győzködi.
A Fidesz célja, hogy az üggyel azt a képet erősítse, miszerint a Tisza alkalmatlan lenne a kormányzásra, mert még a saját szimpatizánsainak az adatait sem képes megvédeni, míg a Tisza abban érdekelt, hogy elhitesse: az Orbán-kormány annyira kétségbeesett, hogy már bármire képes azért, hogy a politikai ellenfelét tönkretegye vagy legalábbis nehéz helyzetbe hozza.
Szintén nem újdonság a kampányban, hogy szinte minden „nemzetbiztonsági” üggyé, élet-halál kérdésévé válik. Magyar Péter tavaly novemberben a „35 év legnagyobb politikai botrányaként”, „a magyar Watergate-ként” tálalta, amikor kiderült, hogy a volt barátnője titokban rögzítette a beszélgetéseiket, máskor pedig arról beszélt, hogy Orbánék kétezer titkosügynököt állítottak rá.
A kormányzatot sem kellett sajnálni, ha titkosügynökökkel és kémsztorikkal kellett operálni a Tisza elleni harcban. Májusban a Fidesz az ukrán–magyar kémháborúban Magyarországon letartóztatott egyik ukrán hírszerző ügyét próbálta összemosni a volt vezérkari főnökkel, a most már tiszás Ruszin-Szendi Romulusszal, de a kísérlet kudarcba fulladt. A Fidesz akkori akciója azért is figyelemreméltó volt, mert az ukrán kém letartóztatását elindító eredeti kémbotrány valójában a magyar katonai titkosszolgálatról állított ki szegénységi bizonyítványt. Arról a szervezetről, amit két éve már az a századvéges Barthel-Rúzsa Zsolt irányít államtitkárként, aki 2023-as kinevezésekor inkább tűnt fideszes kádernek, mint a területen jártas szakembernek. Nem csoda, hogy amilyen gyorsan felszínre jött, olyan gyorsan el is tűnt a süllyesztőben a Ruszin-Szendire épülő „kémvád”.
Ahogy most, úgy akkor is személyesen Orbán hazaárulózta le a Tiszát, amikor a Védelmi Tanács májusi ülése után azt mondta, hogy Ukrajna egy magyar ellenzéki párt segítségével folytat akciót Magyarország ellen, valamint hogy egy magyar ellenzéki párt tevékeny szerepet vállalt egy ukrán titkosszolgálati akcióban.
Ezek nagyon súlyos vádak. Mégsem lett következményük, hiába tett feljelentést Magyar Péter, aki szerint a miniszterelnök rémhírterjesztésben és állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztásában is bűnös lehet. A Tisza elnöke akkor úgy érvelt, hogy a kormányfőnek nem egy videóban kellett volna ilyen vádakat hangoztatnia, hanem amennyiben tényleg hasonló bűncselekményekről szerez tudomást, azonnal feljelentést kellett volna tennie. Azonban az ügyészség szerint a miniszterelnök csak politikai véleményt fogalmazott meg, amikor ezeket állította, ezért Magyar feljelentését elutasították.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a mostani adatszivárgási ügyet is úgy tálalhatja a kormányzat, ahogy kedve tartja. A Fidesz pedig nemcsak a Tiszát illette ilyen vádakkal, hanem újságírókat is. Az Orbán család meggazdagodásáról szóló Direkt36-os dokumentumfilmet, a Dinasztiát a fideszes-kormányzati kommunikáció ugyancsak próbálta hírbe hozni egy ukrán titkosszolgálati művelettel, alaptalanul.
A titkosszolgálati sztorik, legyenek azok valósak vagy kreáltak, és szóljanak azok akár oroszokról, akár ukránokról, akár a kormányt megbuktatni akaró nemzetközi erőkről, annyiban hálás történetek a politikai narratívát építők számára, hogy ezeket a témákat általában nindzsafüst lengi körül: a súlyos állításokat megfogalmazóknak nem kell megfeszülniük, hogy bizonyítsák is azt, amit állítanak. Elég a puszta gyanú, a lehetséges indíték. Van indítékuk az orosz szolgálatoknak alátenni a Tiszának? Természetesen van, hiszen Orbán esetleges bukása az orosz–magyar (stratégiai) együttműködésre is negatív hatással lehet, nem véletlen, hogy még az orosz hírszerzés is a Fidesz propagandáját tolja. Lehet indítékuk az ukránoknak alátenni a Fidesznek? Természetesen lehet, hiszen a jelenlegi magyar vezetés politikája nem nekik, hanem az oroszoknak kedvez.
De ha alaposan megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a kampányban eddig megjelenő „nemzetbiztonsági” vádak sehová sem futnak ki, ezért is lehet ezekkel nyugodtan, következmények nélkül dobálózni. Ez főleg a kormányzat által megfogalmazott vádak esetében árulkodó: ha Ruszin-Szendi Romulusz tényleg az ukrán titkosszolgálattal szövetkezett, ahogy azt a kormányfő gyakorlatilag nyíltan állította még tavasszal, akkor miért csak egy egyszerű szabálysértési eljárást tudtak a nyakába varrni, amiért egy rendezvényen fegyvert viselt?
A kampányban eddig bedobott ügyek és botrányok ugyanakkor nem arról árulkodnak, hogy számottevően meg tudnák bontani a két, mára nagyjából beállt tábort, és valószínűtlen, hogy egy nem túl szexi adatvédelmi botrány szúrná szíven a Tiszát, már ha a szavazatszerzés a cél.
De az adatszivárgásos ügy napirenden tartása nem is a szavazók elbizonytalanodására lehet alkalmas, hanem arra, hogy a Tiszát ott próbálja gyengíteni, ahol akár erősebb is lehet, mint a kormánypárt. Ez pedig a mozgósítás.
Ha a Tiszával amúgy szimpatizáló emberek azt érzékelik, hogy a hatalom előtt nem tudják titkolni a pártpreferenciájukat, mert bármikor „lebukhatnak”, akkor közel sem biztos, hogy olyan lelkesen regisztrálnak majd az ellenzéki párt különböző felületein vagy adják meg adataikat egy Tisza által kitett utcai standon. Márpedig a Tiszának létkérdés, hogy az adatbázisait építse, főleg egy olyan helyzetben, amikor tudvalevő, hogy a Fidesz is aggódik a saját mozgósítása miatt.
