Álltam a Bem téri Mobi-ponton, vadul hívtam a Manfréd e-közbringa ügyfélszolgálatát. A vonal kicsengett, de senki sem vette fel. A mobilos applikáción az aznapi egyenlegem már 31500 forint volt. Az összeg percenként ugrott egy százast. A lakat megmakacsolta magát, halántékomon hideg verejtékcsepp csurrant le. Kellett nekem kitalálni, hogy tesztelni fogom Budapest első e-közbringa szolgáltatását!
Az egész úgy kezdődött, hogy lakhelyemtől nem messze Manfred feliratú elektromos rásegítésű kerékpárok jelentek meg a Medve utcai Mobi-ponton, ott, ahol az elektromos rollereket lehet hagyni. Mint a Telexen olvastam, egy cég a II. kerületben e-közbringarendszert indított, ehhez passzoló árazással. Ha úgy tetszik, a majdani Bubi 3.0-át megelőzve, annak kvázi vetélytársaként.
Mivel a Bubi indulása óta rendszeres közbringa-használó vagyok, rögtön lecsaptam az alkalomra, hogy tesztelhessem az első rendszert, ahol elektromos közbringákat lehet bérelni. Letöltöttem az app-ot, teljesítettem a száz forintos próbafizetést, és a legközelebbi alkalommal, amikor a Budai-hegyekben volt dolgom – egy rendőrségi sajtótájékoztatón a kuruclesi NNI-központban – felvettem egy biciklit.
A felvétel egyszerű volt, csak a Mobi-ponton álló e-bringa QR-kódját kellett beolvasnom a telefonommal – hasonlóképpen, mint a Bubinál. Az első métereken kicsit bénáztam az egyébként kényelmes, városi tekerésre optimalizált biciklin, ugyanis nem nagyon találtam az elektromos rásegítést bekapcsoló gombot. Anélkül meg mit ér az elektromos bicikli?
A gomb végül meglett: a kormányra erősített rásegítés-váltó alsó részén bújt meg, kicsit beleolvadva a környezetébe. Így a Varsányi Irén utcán már rásegítéssel tekerhettem fel. Mivel azt hamar kitapasztaltam, hogy a rásegítés nem túl bika – legalábbis az általam korábban használt e-bringákhoz képest –, hamar feltettem a legerősebb, harmadik fokozatba, és itt is maradt. Az erőkifejtést a kormány jobb oldalán található, háromfokozatú mechanikus váltó segítségével passzintottam az emelkedők meredekségéhez. (Az egyes kissé kerregett.)
Nagyjából 20 perc alatt kényelmesen, lényegében izzadság és erőfeszítés nélkül feltekertem a Budakeszi úton a Labanc utcáig, majd leparkoltam a bringát a rendőrség előtt a sajtótájékoztató idejére. Visszainduláskor aggódva néztem a kijelzőre, ami kissé alacsony akkufeltöltöttségi szintet mutatott, de eszembe jutott, hogy úgyis lefelé gurulok végig.
Lefelé egyébként nem is kellett volna e-kerékpár, de ha már azzal jöttem fel, természetesen azzal is gurultam vissza. A használati szabályzat szerint ha otthagytam volna a rendőrség előtt, akkor 10000 forintos visszaszállítási díjat kellett volna fizetnem, a legközelebbi letevési pont ugyanis jó messze volt. Na nem. Inkább a gurulás.
Egy óra 20 perc használat után álltam vissza arra a Mobi-pontra a biciklivel, ahonnan elindultam. Lezártam a kerékpárt – ami szintén úgy történik, mint a Bubinál, azaz a kezemmel lehúztam az elektromos biciklilakat zárját, és kíváncsian néztem a fizetendő összegre az applikációban. Azazhogy, majdnem elfelejtettem – ez később fontos lesz –, hogy a mechanikus zárlezárás után a Manfrednál pluszban még meg is kell erősíteni az utazás befejezését, valamint le is kell fotózni a biciklit.
Ezután elkerekedett a szemem: a számlálón 6552 forint szerepelt. Ebből körülbelül 20+20 perc (fel és le) tekerés volt percenként 100 forintért, és nagyjából 60 perc parkolás percenként 40 forintért. Utánanéztem, taxival se lett volna sokkal drágább az út, az oda-vissza meglett volna 8000 forintból. Az autómegosztókról már nem is beszélve.
Persze nyilvánvaló, ha lett volna a közelben letevőpont, akkor 2500 forint parkolási összeget megspórolhattam volna. Csakhogy a Manfred szolgáltatási térképén mindössze 15 kis folt jelzi azokat a helyeket, ahol vissza lehet adni a bringákat, zömmel a Lánchíd és a Margit híd között, a felső rakpart mentén. (Beljebb van még a Millenárisnál meg a Széll Kálmán téren.) Tehát feljebb nincs lehetőség letenni őket.
Szóval ha valaki a Duna-partról munka után haza akar tekerni mondjuk a Hűvösvölgyi útra a „Mosolyogva a hegyekbe” szlogen alapján, az választhat: parkoltatja a bringát a ház előtt reggelig percenként 40 forintért, vagy kifizeti a 10000 forintos visszaszállítási díjat. És ez áll minden olyan útra, amit az ügyfél a Duna-partról a kerület magasabb pontjaira tenne, kihasználva az elektromos rásegítés előnyeit. Gondoltam, hogy részemről ezzel vége is a manfrédozásnak.
Csakhogy még fényképet is kellett készítenünk a teszt mellé. Ehhez csütörtökön elugrott a Bem térre Bődey Janó kolléga, lőtt rólam és a bringáról pár fotót dél körül, majd mindenki ment a dolgára. Személy szerint egy belvárosi sajtóeseményre, amihez a Bubi sokkal olcsóbb és testhezállóbb választás volt. Mivel a Bem téri Mobi ponton már állt három Manfred bicikli a bérrollerek között, odaálltam negyediknek, régi Bubi-rutinnal lecsattintottam a zárat (a Bubinál a zár mechanikai lezárásával elektronikusan is lezárul a használat), majd átültem egy rendes Bubi-biciklire tíz méterrel arrébb, és elhajtottam.
A sajtótájékoztató rendben lezajlott, hazatekertem a Bubival, majd négy óra körül nekiálltam megírni a tesztet. Csak úgy kíváncsiságból ránéztem az applikációra, mennyibe kerülhetett a negyedórányi photo session, amikor döbbenten azt vettem észre, hogy a bérlés nem állt le azzal, hogy lezárva otthagytam a biciklit, hanem ketyegett tovább, és már 30 ezer forintnál járt. Ránéztem a térképre, hát persze, hogy a Bem téri Mobi-pont nem használható Manfred-bicikli lerakására – annak ellenére, hogy három másik Manfred is ott állt.
Futás le, elhozom a Medve utcába gyorsan, aztán meglátjuk, mi lesz – gondoltam, de a helyszínen azzal szembesültem, hogy nem tudtam kinyitni a lakatot, legalábbis nem találtam ilyen lehetőséget. Ekkor állt elő a bevezetőben felidézett helyzet: kerek szem, remegő kéz, hideg verejtékcsepp. Oké, ha nem is lesz prompt megoldás, de lehet emailt írni az ügyfélszolgálatnak, nyugtattam magam, és bepötyögtem a problémát. Öt percen belül jött egy üzenet az applikációban, lakat feloldva. Ezután már csak át kellett gurulnom a Medve utcába, és rendesen lezárni a biciklit. A használati díj 32787 forintnál állt meg.
Ha azt veszem, hogy egy havi Bubi-bérlet 1500 forint, akkor kijelenthetem, hogy néhány óra alatt sikerült 22 hónapnyi, azaz majdnem kétévnyi Bubi-pénzt elközbringáznom. Tudom, én nem figyeltem kellőképpen, nem szabadott volna azt gondolnom, hogy azon a Mobi-ponton, ahol már három másik Manfred bicikli is áll, letehetem én is a negyedikként a bringát. És ha már letettem, nem kellett volna rutinból csak lecsattintani a zárat, és menni is tovább. Csak hát a másik három ott rostokló bringa bizonyítja, hogy nemcsak én estem bele ebbe a csapdába. Ha másra nem is jó, hogy most kinevettetem magam, annyira talán, hogy kevesebben fognak így járni.
Persze igazságtalan lenne elhallgatni, hogy a Manfredot lehet úgy is használni, mint a Bubit: azaz befizetek 5000 forint havi díjat, és alkalmanként 20 percig ingyen tekerhetem a biciklit (a lenti letevőpontok valamelyikéig). Ezt azonban a teszt kezdetén soknak találtam a Bubi 1500 forintos havi díjához és 30 perces ingyenes használati idejéhez, ezért nem éltem vele. Most egy tízessel biztos kisebb lenne a számlám, de nem gondoltam volna, hogy így elszaladnak a költségek.
A Bubi árai is valószínűleg változni fognak, ha a jelenleg éppen folyamatban levő közbeszerzési eljáráson meglesz a következő szolgáltató. Azt még nem tudjuk, hogy az új árak hogyan alakulnak majd a Manfred áraihoz képest, ha bevezetik a tervezett e-Bubit.
Kérdésünkre a Manfred elárulta, hogy ők nem indultak a kiírt Bubi-pályázaton. Ahhoz túl kicsi szereplők még, mondta lapunknak Bíró Tamás, a Manfredot alapító Sense/Net egyik vezetője. Azt elismerte, hogy nem jön rosszul nekik, hogy csúszik a Bubi 3.0 érkezése, és akár Bubi nélkül is maradhat hónapokig a főváros, de közölte, hogy a Manfred nem versenyezni akar a Bubival, hanem megférni mellette a piacon. Számításaik szerint ugyanis 10-15 ezer közbringára lenne igény Budapesten, miközben az új Bubi csak ötezres flottalétszámot ér majd el, azt sem rögtön induláskor.
Arra a kérdésre, hogy a Manfrednak miért nincsenek felvevő/lerakópontjai a magasabban fekvő utcákon, és hogy nem akadályozza-e ez azt célt, hogy a felhasználók a dombosabb részekre menjenek, Bíró azt válaszolta, hogy a hegyvidéki lerakópontok kialakítása eleve része volt a terveinknek. De előbb bizonyítani akarták, hogy van felhasználói igény a szolgáltatásra. Bíró szerint a próbaüzem visszajelzései ezt egy hónapon belül megerősítették, így most már megalapozottan lehet önkormányzati forrást is fordítani a bővítésre. A II. kerület szakértőinek segítségével már el is készült az első lista a dombos területekre tervezett lerakópontokról, tette hozzá.
A Manfred platformot azaz egy applikációt és a hozzá kapcsolódó informatikai hátteret szolgáltatja, és ebbe a franchise szolgáltatásba szállhat be bármelyik kerékpárgyár, kerékpárforgalmazó kerékpárokkal és azok üzembentartásával. Jelenleg egy bringabolttal (Garden Bike Kft.) állnak szerződésben, ők biztosítják a Manfred indulásához szükséges 50 darab e-biciklit.
A Manfredet eddig közel ezren próbálták ki. Bíró Tamás szerint a használati minták vegyesek: sokan pontról pontra közlekednek, mások a dombosabb részekre is felmennek és ott parkolnak. Jelenleg inkább a rövid távú használat jellemző, ami szerinte az időjárással és a kezdeti, még korlátozott állomás-, flotta- és felhasználószámmal is összefügghet.
A szolgáltatást a későbbiekben a város más kerületeire is szeretnék majd terjeszteni. Ez összetett folyamat Bíró szerint, hiszen minden kerülettel külön megállapodás szükséges, és a Bubi-rendszer állomásait sem használhatják egyelőre közösen. Ha minden jól alakul, mire jövőre jó idő lesz, nő a Manfred-flotta és a lerakó/felvevőpontok száma is, mondta végül.
A 32 ezres számlát egy nappal a beszélgetés után sikerült beszereznem, ezért nem került szóba, hogy mi lesz azokkal, akik hasonló helyzetbe keverednek. Az ügyfélszolgálat emailcímén ugyan méltányosságot kértem, azon az alapon, hogy a kerékpár jól követhetően nem mozdult el a lerakási pontról órákon keresztül, de az elektronikus levél visszapattant azzal, hogy nem sikerült kézbesíteni, mert az appban megadott cím nem található, vagy nem tud leveleket fogadni. Hogy miért nyílt ki mégis a lakat, az örökre rejtély marad.
Az elcseszett bringázás után egy nappal az ügyfélszolgálat visszahívott, a problémát megértették, a tartozást lenullázták, és végül még a hibás emailcímet is javították.
