Bár évekkel ezelőtt a kormány célkeresztjébe került, a debreceni Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) keveseknek lehet ismerős. Ellenben a Malter bárral, ami viszont országosan ismertté vált, amikor idén év elején neonáci fiatalok találták be a helyet. Pedig az AKE és a Malter szorosan összekapcsolódik: a bárt sokáig a civil szervezet üzemeltette – azóta bérbe adták –, egy udvarban működnek, és egy civil hubbal kiegészülve együtt alkotnak közösségi teret, ami Baross 16 néven fut.
Az évek során az AKE számos, ma már önállóan működő közösséget indított el, mint a Debrecen Bike Maffia, a Natív, a Főnix Fixed Gear vagy a Sub.hu. Ezek mind fontos szereplői voltak a debreceni közösségi életnek, vagy még ma is azok. A szervezet ma is azon dolgozik, hogy mindenkinek nyitott közösségi teret biztosítson, ahol helye van a kritikus gondolkodásnak, a demokratikus párbeszédnek, és ahol az emberek megélhetik, hogy van beleszólásuk a saját környezetük alakításába.
Annak ellenére, hogy az AKE közvetlen politikai tevékenységet nem végez, rendszeresen politikai támadások érik őket:
- 2017-ben a Fidesz egy közleményben „a debreceni bevándorlásszervező Soros Irodának” nevezte a közösségi teret.
- Kósa Lajos is beleállt már az AKE-ba, a város korábbi polgármestere a városvezetés lapjának azt nyilatkozta, hogy ők, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület és a Debreciner nevű, független városi oldal mind „külföldi zsoldban vannak, külföldi érdekeket szolgálnak, és legkevésbé a magyar emberek és még kevésbé a debreceniek érdekeit képviselik”.
- A város jelenlegi polgármestere, Papp László pedig egyenesen azt kérte a civilektől, hogy hagyják abba a tevékenységüket, mert nem akarja „kockáztatni Debrecen nyugalmát álszervezetek tevékenysége miatt”.
- A szintén fideszes Pósán László debreceni országgyűlési képviselő a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentésére hivatkozva arról posztolt a közösségi oldalán, hogy az AKE „a magyar szuverenitás ellen támad”.
- 2023 februárjában megjelent a közösségi térnél a megafonos Bohár Dániel is, aki azzal vádolta az egyesületet, hogy ők szervezik a városban az akkumulátorgyár-ellenes tiltakozásokat.
Ezeken túl a Baross 16-ot onnan ismerhetik a legtöbben, hogy év elején neonáci fiatalok támadták meg. Két, magát fasisztának valló fiatal március 22-én éjjel rátámadt két emberre a közösségi tér udvarán. A fiatalok inzultálták a dolgozókat és a vendégeket is, majd dulakodás tört ki, amiben az egyik sértett nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A rendőrség rövid időn belül elfogta a menekülő támadókat. A tér fenntartói az eset után azt nyilatkozták, hogy bár a fiatalok tetteiket most talán még nem bánják, de remélik, hogy később képesek lesznek szembenézni velük és bocsánatot kérni.
Az AKE működtetőivel a Baross 16 közösségi térben beszélgettünk arról, hogy az incidens mennyire rázta meg a közösséget; hogy az összetűzések és a folyamatos ellenszél ellenére milyen projekteket működtetnek a városban; hogy milyen a kapcsolatuk a városvezetéssel; és hogy mik azok a tervek, amiket mindenképp meg akarnak valósítani a jövőben.
Az AKE dolgozói szerint általános probléma, hogy az emberek nem tudják, mivel foglalkozik egy ilyen szervezet, az pedig tovább bonyolítja a helyzetüket, hogy a teret egyszerre kötik a Malter bárhoz, az AKE-hoz és a civil HUB-hoz, ami több más szervezetnek biztosít irodát. Tóth Ágnes, a szervezet közösségszervezője szerint több dologból áll a munkájuk: az első a közösségi tér működtetése, ami szabad, nyitott és biztonságos hely mindenkinek, aki szeretné használni. Itt olyan csoportoknak is teret adnak, amik még alakulóban vannak, vagy máshol nem találnak maguknak helyet. Ez a tér adja az alapját annak a közösségszervező és kapacitásfejlesztő munkának, amit az AKE végez. Szerinte a céljuk, hogy olyan csoportoknak segítsenek létrejönni, amik az őket érintő ügyekre tudnak reagálnak, helyileg vagy regionálisan is.
A Baross 16 közösségi térben mindezek mellett olyan kezdeményezések működnek, amik a városi életet teszik élhetőbbé, közösségibbé és szolidárisabbá. A Morzsaparty a felesleges, de még fogyasztható élelmiszerek feldolgozásával segíti a rászorulókat, míg a Food not Bombs önkéntesei piacokról gyűjtött alapanyagokból főznek meleg ételt. A Debreceni Kosárközösség a helyi termelőket és vásárlókat kapcsolja össze, erősítve a tudatos fogyasztást és a helyi gazdaságot. A Főnix Fixed Gear a bringás közösséget mozgatja meg közös tekerésekkel és bulikkal, a Dis is Debrecen pedig a punk és hardcore szcénát éleszti újjá koncertekkel. A Micélium – Malter feltörekvő alkotóknak ad teret és láthatóságot, a Manír pedig a kultúra iránt érdeklődőket kapcsolja össze közös projektekre. A Civis Colors biztonságos, elfogadó teret kínál az LMBTQI+ fiataloknak, míg a Regélő Főnix a szerepjáték eszközével fejleszt közösséget, kreativitást és szociális készségeket.
„Szeretnénk, hogy ezek a csoportok minden tudást és eszközt megkapjanak ahhoz, hogy fejlődni tudjanak, és ki tudjanak állni a saját ügyeik mellett” – mondta Tóth Ágnes, aki arról is beszélt, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a demokráciaoktatásra is, aminek az a lényege, hogy az embereket be kell vonni azokba a döntésekbe, amik őket érintik: „Csak akkor születhetnek olyan megoldások, amik a legtöbb embernek elfogadhatók, ha magukat az érintetteket is bevonjuk a döntéshozatalba” – magyarázta.
Az AKE ezért folyamatosan új részvételi módszereket keres és próbál ki különböző közösségekben. Ilyen például a részvételi költségvetés, amit most különösen iskolai közegben próbálnak megvalósítani. A céljuk az, hogy már gyerekkortól kezdve tapasztalják meg a fiatalok, hogy ők is tudnak döntéseket hozni, és beleszólhatnak a saját környezetük alakításába. A részvételi költségvetés olyan döntéshozatali folyamat, amiben a közösség tagjai közvetlenül beleszólhatnak abba, mire költsenek el egy meghatározott pénzösszeget.
A módszer lényege, hogy a helyiek nemcsak véleményt mondanak, hanem aktívan javaslatokat tesznek a közösség javát szolgáló fejlesztésekre, programokra vagy beruházásokra. Ezeket a javaslatokat közösen megvitatják, majd szavazással döntenek arról, melyik valósuljon meg. Így a részvételi költségvetés nemcsak az anyagi források igazságosabb elosztását segíti, hanem erősíti a helyi közösséget is, hiszen az emberek saját tapasztalataik és igényeik alapján alakíthatják a környezetüket, és valódi beleszólásuk van a döntésekbe.
Az AKE közösségi terét jelenleg tíz-tizenkét csoport használja rendszeresen, köztük bejegyzett szervezetek és informális, öntevékeny közösségek is. „Sokan először a tér miatt keresnek meg minket, mert ez látható és elérhető számukra, de aztán kiderül, hogy ennél többet is tudunk adni” – mondta Tóth Ágnes. A szakmai támogatás része a csoportműködés fejlesztése, a kommunikáció, az adománygyűjtés, a stratégiaalkotás vagy akár az, hogyan lehet egy közösség stabilan működni bejegyzett szervezet nélkül is.
Az AKE elnöke, Molnár Ágnes szerint a város ugyan próbálkozik részvételi programokkal, de ezek többnyire felszínesek, és nélkülözik a valódi lakossági bevonást. Egy példát is említett: „A Vezér utca végén akartak egy parkot, és csináltak hozzá egy weboldalt, ahol meg lehetett szavazni, mit szeretnének az emberek. Itt olyan opciók voltak, hogy »babakocsi« vagy »szalonnasütő«. Nem lehetett szabadon javaslatot tenni, nem volt közösségi tervezés, sem folytatás, csak elindítottak egy szavazást”. Hasonlóan félrecsúszott kezdeményezésnek tartja, amikor a város saját médiacsatornáin – például a Dehiren – keresztül próbál részvételi elemeket bevezetni, de szerinte ez félreértés: „A média nem a részvételi felület, hanem annak kommunikációs eszköze.”
Az AKE évek óta dolgozik azon, hogy a közösségi gondolkodás és a demokratikus részvétel gyakorlatát fejlessze. „Mi ebben sok tudást gyűjtöttünk, főleg ifjúsági területen. Ma már sok önkormányzat próbálja ezt trendi módon kommunikálni, de kevesen csinálják jól. Pedig közösen dolgozva mindenki elégedettebb lehetne: mi is, meg ők is jobban értenék, miért csináljuk, amit csinálunk” – mondta Molnár Ágnes, aki a programjaik közül szintén a részvételi költségvetést tartja az egyik legfontosabbnak. „Mindenféle önkormányzati és tankerületi szereplőnek elküldtük az anyagunkat, mert azt gondoljuk, ez nagyon hasznos lenne. Civil fesztiválon még egy szimulációt is csináltunk, hogy lássák, milyen lenne, ha Debrecenben is működne.”
Bár választ nem kaptak, szerinte mostanában látszanak jelei annak, hogy a városban talán elindul valamilyen ifjúsági részvételi projekt. „Ha mi adtunk ehhez lökést, az tök jó. Ha maguktól jutottak el idáig, az még jobb. Csak csinálják – még ha nem is vonnak be minket, az sem baj” – mondta a szervezet elnöke. Amikor a városvezetéssel való kapcsolatukról kérdeztem, elkomorodott. Úgy látja, hogy a városvezetés csak a baráti civil szervezetek felé nyit, pedig az AKE-nál rengeteg tudás és tapasztalat halmozódott fel olyan témákban, amik a várost is közvetlenül érintik: a fiatalokkal dolgozás, a közösségi terek működtetése vagy a helyi részvétel fejlesztése. A projekteken túl fontos pillére a közösségnek az, hogy különböző szervezeteknek biztosítanak irodát és egyéb támogatást.
Az AKE kommunikációs munkatársa, Tisza Nelli arról beszélt, hogy a Baross utca 16. alatti közösségi ház felső szintjén civil irodák működnek, amiket különböző szervezetek bérelnek, köztük a Debreciner, a TASZ és az Amnesty International helyi képviselete. Az AKE célja, hogy egyfajta civil munkaközpontot hozzanak létre, ahol ezek a helyi jogvédők és civil szakemberek nem magányosan, otthonról, hanem közösségben dolgozhatnak. „Sokszor ezek a helyi képviselők otthon ülnek, hetente egyszer mennek fel Budapestre, és itt Debrecenben nincs közösségük. Mi szeretnénk, ha lenne egy hely, ahol találkozhatnak, és együtt tudnak dolgozni” – mondta Tisza Nelli, aki szerint az AKE, a Malter és a Baross 16 még mindig összekeveredik az emberek fejében. A neonáci fiatalok támadásáról szóló hírekben is rendszeresen a Malter bárt emlegették, pedig az incidens a közös udvarban történt.
A Malter mára különálló entitássá vált, egy szövetkezet vezeti, ami tőlük bérli a kávézórészt, miközben az egész épület az egyesület tulajdona és fenntartása alatt áll.
„Sokszor azt hiszik, hogy a közösségi tér a Malterhez tartozik, mert könnyebb elképzelni, hogy van egy kávézó, amihez kapcsolódik egy bérelhető nagy tér, mint azt, hogy ez egy civil szervezethez köthető”
– mondta Tisza Nelli.
Abban mindhárman egyetértenek, hogy a városvezetéssel nem könnyű a kapcsolattartás. Tisza szerint a legnehezebb az, hogy szándékosan tudomást sem vesznek róluk: „Olyan, mintha párhuzamos világokban élnénk. A mi részünkről folyamatos a próbálkozás a kapcsolódásra – küldünk javaslatokat, például a részvételi költségvetéssel kapcsolatban is, de semmilyen válasz nem érkezik” – mondta. Az egyesület nemrég részvételi költségvetési koncepciókat is eljuttatott a polgármesterhez, de ezekre sem kaptak reakciót, pedig szerintük ez olyan terület, ahol gyorsan látványos változást lehetne elérni.
„Mi csináltunk Magyarországon először középiskolai részvételi költségvetést, most pedig három család átmeneti otthonában is megvalósítottunk hasonlót hátrányos helyzetű gyerekekkel. A saját közösségi terünkben is kipróbáltuk, és van hozzá magyarra fordított társasjátékunk, amit a szlovák kormány fejlesztett. Ezt már több önkormányzatnak is bemutattuk, például Szentendrén nagyon nyitottan fogadták” – mesélte. Hozzátette, ha a debreceni városvezetés is nyitott lenne, szívesen dolgoznának együtt velük: „Nem a sértettség felől közelítenénk, hanem a közös célból: hogy a fiataloknak jobb legyen a városban, és több lehetőségük legyen itt maradni.”
Szerinte néha akadnak apróbb együttműködések, „kis rések a rendszeren” – ilyen volt például, amikor a Zöld Osztálynál sikeresen pályáztak a „Fogadj örökbe egy fát” programban, és az egyik képviselő el is jött elültetni a fát a ház elé. „Ezek apróságok, de örülünk nekik” – mondta Tisza Nelli.
Tóth Ágnes felidéz egy konkrét esetet is, amiben a cívisházakért dolgozó, informális debreceni csoport – aminek ő maga is tagja – közösségi tervezést kezdeményezett a Fazekas Gimnázium melletti üres telken. „Az elején még volt nyitottság, beadott a csoport egy koncepciót, bevonták volna az iskola diákjait is. Aztán egyszer csak elült az egész. Hiába keressük őket, nem érkezik válasz, vagy ha igen, akkor jogi indokokra hivatkoznak, és az ügy a feledés homályába vész” – mondta Tóth Ágnes.
Molnár Ágnes szerint a városvezetés nem ellenséges velük, hanem úgy tesznek, mintha ők nem is léteznének. Olyan, mintha hidegháború zajlana köztük, nem érzi, hogy nyitottak lennének feléjük, mintha tiltólistán lennének. Szerinte az önkormányzat részéről ritkán érkezik válasz a megkereséseikre, és az elmúlt nyolc-tíz év „beszorította őket a saját kis világukba”. Korábban több kapcsolódás is volt, de mára ez gyakorlatilag megszűnt.
Az őket ért támadásról nem akartak bővebben nyilatkozni, nem azért, mert megrázta a közösséget, hanem mert a projektjeikre szeretnék a figyelmet irányítani. Molnár Ágnes azt mondta, hogy az eset másnapján már érkeztek a kérdések a szervezethez tartozó emberektől, hogy mi történt pontosan. „Volt, aki hallott valamit, de még nem volt nagy dobra verve. Mielőtt elkezdtek volna furcsa sztorik terjedni, körbejártuk az érintetteket, és nyilvánosan is írtunk róla egy posztot” – mondta a szervezet elnöke. Hozzátette, hogy igyekeztek megnyugtatni a közösségeket, és jelezték, hogy dolgoznak azon, hogy minden téren biztonságosabbá tegyék a teret.
Két nappal később egy nagy, nyitott beszélgetést is tartottak, ahol az érintettek elmesélték, mi történt. „Szerintem az mindenkinek jót tett, ahogy a többiek látták, hogy azok, akik átélték, mennyire nyugodtan tudtak erről beszélni. Összetartó érzés volt” – tette hozzá. A szervezet később az Amnesty International segítségével egy képzést is szervezett, ahol azt tanulták, hogyan lehet erőszakmentesen kezelni konfliktusos helyzeteket. Emellett a biztonsági kamerákat is felújították és újratelepítették. Elmondták azt is, hogy az egyik, magát neonácinak valló fiatalt ismerték is, ő azóta visszatért a támadás helyszínére, és bocsánatot kért attól, akit megütött.
