Az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) nyilvántartása szerint jelenleg 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal – derül ki a Telex kérdésére küldött válaszból. A legutóbbi információ szerint idén januárban 260 anya nélküli csecsemő volt egészségügyi intézményben, tehát a számuk azóta nőtt. A belügyminiszter november elején azt ígérte, hogy december 31. és jövő év március 31. között valamennyi csecsemő ellátását meg fogják oldani.
„A mi tapasztalataink alapján az látszik, hogy a kórházakban lévő kisbabák többségét nem a szüleik hagyták el, de még csak nem is bántalmazó családból jövő újszülöttek, hanem olyan gyerekek, akiket indokolatlanul emeltek ki a családjukból” – mondta a Telexnek Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa.
Ma, november 20-án van a gyermekjogi világnap. 36 évvel ezelőtt ezen a napon fogadták el az ENSZ gyermekjogi egyezményét, amely a világ 196 országában garantálja a gyerekek alapvető jogait és máig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum.
Szegénység miatt egyetlen gyereket sem lehet kiemelni
A TASZ a kórházban hagyott csecsemők ügyét a gyermekvédelem „állatorvosi lovának” tartja. Szerintük mindez a rendszer összeomlásának következménye, és jól megmutatja a gyámhatóság és az alapellátás működésképtelenségét. Tavaly ősszel bejárta a médiát, hogy nagyjából 280-300 elhagyott csecsemő van kórházban. Ez a szám a Gyermekjogi Civil Koalíció felmérése szerint 2023-ban még 50-100 volt, vagyis a most a Telexszel közölt adatok alapján egy év alatt több mint három-hatszorosára nőtt.
A kórházban élő gyerekek között van olyan, aki után egyáltalán nem érdeklődik senki, míg más esetekben az anya vagy a család körülményei olyanok, hogy a gyerekek nem kerülhetnek haza. A Belügyminisztérium szerint a gyerekek általában három hét és tizenkét hónap (!) közötti időt töltenek az egészségügyi intézményekben. Őket „életkoruk és egészségi állapotuk függvényében, újszülött-, újszülött intenzív, csecsemő- vagy csecsemő intenzív osztályokon” helyezik el.
Boros Ilona szerint sokan közülük úgy vannak kórházban, hogy valójában ezt semmi nem indokolja.
Azt ő sem vitatja, hogy több gyerek nagyon nehéz helyzetből, szegény családokból, munkanélküliséggel vagy lakhatási válsággal küszködő családokból jön, azonban ez nem elég indok a kiemelésre. Sőt, a hatályos magyar gyermekvédelmi törvény és az ENSZ gyermekjogi egyezménye szerint jogellenes pusztán az anyagi helyzete miatt kiemelni egy gyereket. „Ha nincs a családban elhanyagolás, bántalmazás, és csak a szegénység az egyetlen nehezítő körülmény, akkor a helyi szociális ellátásnak kellene segítenie.”
Igaz, ez ma már köztudott, de a TASZ szerint korábban nem volt az. „Egy évtizede foglalkozunk a gyermekvédelem anomáliáival, már 2016-ban indítottunk kampányt a szegénység miatt családjukból kiemelt gyerekek ügyében” – mondta Boros Ilona.
Boros erről elmesélt egy történetet. Borsodban van egy falu, Kesznyéten, ahol a lakosság nagyjából fele roma. Az egyik évben az 1500 fős faluból 50 gyereket emeltek ki a családjukból, közülük többeket már a kórházból sem engedtek haza. A gyerekek többségénél a fő indok az volt, hogy komoly szociális hátrányok között éltek.
A TASZ kampányának köszönhetően a következő évben átfogó vizsgálat indult az ombudsmani hivatalban, ennek eredménye egy 2017-es ombudsmani jelentés lett. E szerint az állami gondozott gyerekek harmadánál valóban a szegénység, a rossz vagy megoldatlan lakáskörülmények állnak a családból való kiemelés hátterében. „Tehát a gyermekkiemelések harmada biztosan jogsértő” – tette hozzá Boros Ilona.
Ezekben az esetekben a gyerekek legfőbb érdekét kell nézni, és az alapján mérlegelni:
a szakértő szerint egy szeretetteljes, harmóniában élő, nagyon szegény család még mindig jobb, mint egy gyermekotthon.
„Az alapellátás feladata, hogy segítsen a gyereknek akkor is, ha a családjában iszonyatos szociális nehézségek vannak” – tette hozzá Boros Ilona, aki szerint még az sem hatalmazza fel a gyámhatóságot a kiemelésre, ha például nincs fűtésre pénze a családnak vagy lakhatási válság miatt nincs megfelelő ingatlanuk.
„Ebben az esetben együtt kell elhelyezni a szülőket és a gyerekeket például a családok átmeneti otthonában” – mondta Boros Ilona. A TASZ jogásza hangsúlyozta, hogy önmagában nem lehet a gyermekvédelmi alapellátásra hárítani a felelősséget, hiszen ha nincsen elég átmeneti otthon, akkor egyszerűen nem tudják hova elhelyezni ezeket a családokat.
Boros Ilona úgy gondolja, hogy sok kórházban hagyott gyereket azért vesznek el a szülőktől, mert a gyámhivatal már a vér szerinti anyjuk terhessége idején leadja a jelzést a kórháznak, hogy „azt a gyereket nem szabad hazaengedni”. Miközben abban is tudnának segíteni, hogy a szülésig a család rendezze a szociális körülményeit.
Még ha indokolt is a vér szerinti családtól való elszakítás (például mert a szülők börtönben vannak vagy bántalmazók), akkor is, amint megszületik a gyerek, és a gyámhivatalhoz megérkezik a jelzés, ki kell állítani a gyermek jogi sorsát rendező határozatot. Ez lehet örökbefogadhatóvá nyilvánítás is, ha ennek fennállnak a feltételei, de a legtöbb esetben nevelésbe vételi döntést jelent. Ezután pedig gondoskodni kell a nevelőszülői ellátásról.
„Olyan nincs, hogy ott maradjon a kórházban a gyerek. Ez azt jelenti, hogy nincs szakellátás, nincs hova elhelyezni ezeket a gyerekeket, tehát a törvényes rendszer teljes összeomlásának bizonyítéka”
– mondta Boros Ilona.
Januárban 59 kórházban élő gyereket sikerült örökbefogadhatóvá nyilvánítani
A kórházban hagyott gyerekek elhelyezése azért is nehezebb, mert a legtöbben három év alattiak és sokan közülük valamilyen betegséggel élnek. A leginkább megfelelő az lenne, ha ezeket a gyerekeket vissza tudnák gondozni a vér szerinti családjukba, vagy ha ez nem lehetséges, akkor örökbe fogadó családba kerülnének.
Egy éve novemberben Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára azt közölte, megtörténtek az első gyorsított örökbefogadások a kórházban hagyott csecsemőknél. Ennek előzménye, hogy egy új jogszabállyal megkönnyítették ezeknek a gyerekeknek az örökbefogadását. De Boros Ilona szerint a gyakorlatban ennek nincs sok eredménye: az adatok szerint januárban 59 gyereket sikerült örökbefogadhatóvá nyilvánítani, ami azt jelenti, hogy több mint 250 gyerek esetén ez nem történt meg. „Ennek az lehet az oka, hogy a szülők nem mondtak le róluk, tehát ők nem otthagyott gyerekek.”
„Ha mind a 300 kórházban hagyott csecsemő kék szemű és egészséges lenne, akkor nyilvánvalóan mindannyiukat örökbe fogadnák” – mondta korábban a Telexnek Katonáné dr. Pehr Erika címzetes egyetemi docens, a Gyermekjogi Civil Koalíció vezetőségi tagja, reagálva arra, hogy miért nem találkozik az örökbefogadásra váró felnőttek és az örökbe fogadható gyerekek csoportja.
Ha a vér szerinti családba való visszagondozás nem lehetséges, és örökbe fogadó szülőt sem találnak a gyereknek, akkor hivatásos nevelőszülőkhöz kellene kerülnie. Viszont nem minden nevelőszülő vállalja beteg újszülöttek gondozását.
A fogyatékos, tartósan beteg és három év alatti gyerekek különleges szükségletűnek számítanak. Még nehezebb helyzetben vannak a speciális szükségletű gyerekek, akik magatartásproblémával küzdenek, pszichiátriai betegséggel élnek vagy valamilyen súlyos trauma érte őket. Utóbbi csoportra egyáltalán nincs nevelőszülői férőhely a rendszerben, nincsenek erre felkészített nevelőszülők.
„De a kórházi babák szempontjából igazán fájdalmas, hogy azon nevelőszülők helyzete sem rendezett, akik újszülött, vagy egészen pici gyermekeket nevelnének, ugyanis az ő gondozásuk természetesen egy ideig 24 órás munkát, teljes embert kíván, és anyagilag egyelőre nincs rendezve ez a feltétel számukra. A fogyatékos, újszülött, tartós beteg gyerekek kétharmada tud végül nevelőszülőhöz kerülni, de nagyjából kétezer kisgyermek intézménybe kerül” – mondta Boros Ilona. Feltehetően erre a problémára próbál megoldást találni a kormányzat most azzal, hogy megduplázzák a nevelőszülői alapdíjat, illetve a speciális szükségletű, fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülők többletdíját is.
A TASZ-hoz évente több száz gyermekvédelmi jogsegély érkezik, de amióta a kórházi babákért kampányt indítottak, és így a csecsemők ügye bekerült a közbeszédbe, megjelentek új típusú megkeresések is. Boros Ilona szerint a pécsi beteg kisfiú esete csak fellendítette ezt. Ő az, aki három éve élt egy kórházi rácsos ágyban, veleszületett rendellenességek miatt speciális ápolást igényelt, szülei pedig lemondtak róla. Új szülőket nem találtak neki, egy kórházi ápoló és férje akarta örökbe fogadni a fiút, de ez nem ment nekik könnyen. Végül október végén hozzájuk kerülhetett a kisfiú.
Nagyon sokan keresik meg a TASZ-t hasonló esetek miatt. Jogilag viszont sajnos ez nem így működik – tisztázta Boros Ilona. Például megkereste őket egy olyan anya, akinek megműtötték a gyerekét a kórházban, és a folyosóról látták azt a szobát, ahol az anya nélküli gyerekek voltak. Az anya azt írta: elviselhetetlen volt ez a látvány, és segítséget kért abban, hogyan fogadhatná örökbe a gyereket. Megkeresték a TASZ-t olyan egészségügyi asszisztensek, ápolók is, akik munkaidőn kívül foglalkoznak az anya nélküli gyerekekkel, és úgy döntöttek, szeretnék örökbe fogadni őket.
„Jogászként azt tudom válaszolni nekik, hogy ilyenre nincs törvényes lehetőség, de közben meg olyan szintű krízis van a gyermekvédelemben, hogy emberileg maximálisan megértem, és támogatom őket.”
