A szerb titkosszolgálat megbízásából ölhetett a szegedi Z. Nagy család kiirtásával is megvádolt Magda Marinko
1994. június 1-jén reggel hat órakor Szegeden, a Rókus templom előtti buszmegálló szemetesében felrobbant egy műanyag zacskóba rejtett pokolgép. Később kiderült, hogy a csomagot a templomajtóban találták, ezután dobták a szemetesbe. A bomba repeszei nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztak egy nőnek, aki akkor éppen a megállóban várakozott. A szegedi robbanással csaknem egy időben a Vajdaságban, egy szabadkai templom bejáratánál is robbant egy bomba, de abban a robbantásban senki sem sérült meg. Tíz nappal később időzített szerkezettel robbantották be a budapesti Országház 19-es kapuját, majd bő egy hónappal később, 1994. július 23-án a Mátyás-templom Halászbástya felőli traktusán robbant bomba, de egyik helyen sem sérült meg senki. Az elkövetőt vagy elkövetőket sosem találta meg a rendőrség.
Hónapokkal a robbantások előtt, 1994 január 23-án példátlan, az egész országot sokkoló bűncselekmény történt Szegeden. Aznap éjjel ismeretlenek betörtek a város egyik ismert és tehetős cukrászának, a 42 éves Z. Nagy Bálintnak a Bárka utcai házába, ahol egy hangtompítós, Skorpió típusú géppisztollyal hidegvérrel lemészároltak az alvó családot: a családfőt, a vele egykorú feleségét, Z. Nagyné Dunai Gizellát, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiaikat.
Ahogy a 2002-ben elkövetett és nyolc halálos áldozattal járó móri bankrablás, úgy a szegedi Z. Nagy család kivégzése is kitörölhetetlen nyomott hagyott a magyarországi kriminalisztika történetében. Noha a rendőrség az akkoriban Szegeden élő, egykor a francia idegenlégiót is megjárt Magda Marinkót gyanúsította a gyilkossággal, a szerb férfit a Z. Nagy-ügyben bizonyítékok hiányában felmentette a bíróság.
Az, hogy az 1994 nyarán elkövetett robbantások és a Marinko-ügy között lehet kapcsolat, az RTL+ streamingszolgáltatón debütáló„A Kegyetlen – Magda Marinko rémtörténete”címmel bemutatott első magyar true crime dokumentum-sorozatban megszólaló egyik volt titkosszolga árulta el.
A film készítésében magam is közreműködtem, és akadt olyan, az üggyel és Marinkóval közvetlenül kapcsolatba kerülő személy, akit ugyan sikerült felkutatni, de még ennyi idő elteltével sem volt hajlandó kamerák elé állni, mondván, annak idején életveszélyesen megfenyegették.
Némely érintett óvatossága és félelme nem is annyira meglepő, mert ahogy a filmből kiderül, Magda Marinko története nem értelmezhető az akkoriban zajló délszláv háború, az országokon átívelő fegyvercsempészet vagy éppen a szerb titkosszolgálatokhoz szorosan bekötött félkatonai egység, az Arkan kapitányként ismert Željko Ražnatović által irányított Árkán Tigrisei nélkül.
Még a Z. Nagy gyilkosság előtt, 1993 december 19-én Marinko és szerb társai behatoltak egy kecskeméti vállalkozó, Horváth Antal lakásába. Ekkor még csak Horváth felesége és az egyik szobában alvó kisgyerekük tartózkodott otthon, de hamarosan megérkezett a családfő és egy külföldi üzlettársa. A kecskeméti alvilágban ismert Horváth Antal a fenyegetés hatására átadott 800 ezer forintot, Magda Marinko azonban úgy döntött, hogy nem hagy tanúkat. Hangtompítós fegyverekkel agyonlőtték Horváth Antalt, a külföldi üzlettársát, majd a feleségét is. A házaspár akkor 8 éves fia nem ébredt fel a tompított lövésekre, őt életben hagyták. Hajnalban ő talált rá halott szüleire.
A Marinko által vezetett hatfős halálbrigád 1994 január 5-én Orosházán csapott le. Egy tehetős üzletasszonyt, Némethné Márton Editet vettek célba, aki egyébként a mai napig eltűntként keresett, 1991 nyarán elrabolt Farkas Helga nagynénje. A családfőt elcsalták, majd este tíz óra után álarcban berontottak az orosházi lakásba. Edit két kislányát megbilincselve az egyik szobába zárták, az életéért könyörgő anyát viszont megfojtották. Százezer forintnyi készpénzt, drága órákat, ékszereket zsákmányolt a banda.
A Z. Nagy család kivégzése után vette kezdetét a rendőrök által csak gyilkos éjszakaként emlegetett leszámolássorozat, de az már Vajdaságban. Szabadkán Milan Petrić rendőrt, feleségét és fiát gyilkolták meg, majd Palicson, a Palicsi-tó mellett a villájában Josip Agatićot és feleségét. Nem mellékes tény, hogy Agatić ismerte és üzleti kapcsolatban állt a Szegeden meggyilkolt Z. Nagy Bálinttal.
Az 1963-ban Szabadkán született Magda Marinkónak még Jugoszláviában meggyűlt a baja a rendőrséggel, ezért 23 évesen disszidált, majd belépett a francia idegenlégióba. Több kontinensen is megfordult légiósként, azzal hencegett, hogy Csádban egy egész falut kiirtott. 1990-ben megszökött a légióból, visszament Jugoszláviába, ahol ekkor már zajlott a délszláv háború. Ekkor csatlakozott az Arkan Tigriseihez. 1993-ban Magyarországon telepedett le, és hamar ismertté vált a szegedi éjszakai életben.
A személyiségét a légiós évek is negatívan formálhatták. Marinko légiós időkben ismerte meg a magyar Dobnik Jánost, aki 16 évesen disszidált Magyarországról, a francia idegenlégióban kötött ki, majd onnan megszökve egy társával együtt fegyveres bankrablásokat követett el, végül a rendőrök egy utcai lövöldözésében megsebesítették, társát megölték. Dobnik belga börtönbe került, majd a rendszerváltáskor visszatért Magyarországra, ahol újra találkozott Marinkóval, akit még a légióból ismert.
Dobnik egy időben a Kecskeméten meggyilkolt Horváth Antal testőreként dolgozott. A rendőrség később azzal gyanúsította meg Dobnikot, hogy ő adta a fegyvereket Marinkóéknak, és ő árulta el nekik Horváthék lakcímét. Egy másik magyar, a szegedi T. Attila is gyanúsított lett. Részben Marinko vallomása alapján a rendőrök úgy gondolták, hogy T. Attila adta a tippet a Z. Nagy család kirablásához.
Az orosházi, a kecskeméti és a szintén 1994 januárjában elkövetett vajdasági gyilkosságokat Marinko elismerte, de mindvégig tagadta, hogy a Z. Nagy család kivégzéséhez bármi köze lenne. A büntetőperben végül T. Attilát felmentették, Dobnik is megúszta kisebb büntetéssel, a Z. Nagy-ügyben egyikük érintettségét sem találta bizonyítottnak a bíróság. Marinkóét sem, akit viszont a többi gyilkosság miatt elítéltek.
Magda Marinkót nyereségvágyból, előre kitervelten, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesi minőségben elkövetett emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében 1995. október 6-án életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A bulvársajtóban akkoriban csak Halálosztóként emlegetett Marinko még úgy is szerencsésnek mondhatta magát, hogy börtönbe került. Ugyanis Szerbia is kérte a kiadatását, ahol a biztos halál várt volna rá, de a magyarok nem adták ki.
Bár Marinkót nem ítélték tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre (akkoriban ez a büntetési tétel még nem létezett), nem valószínű, hogy valaha is szabadul, 2019-ben egyszer már elutasították a szabadlábra helyezését. Nem csak azért, mert a tettét nem bánta meg, hanem azért is, mert sokáig egyáltalán nem számított könnyű rabnak. Az elmúlt évtizedekben sokáig gondot okozott a büntetés-végrehajtás dolgozóinak, jelenleg a Szegedi Fegyház és Börtön fegyház fokozatú épületének úgynevezett HSR-körletében (Hosszúidős Speciális Részleg) tartják fogva.
Megesett, hogy rátámadt az őrökre, máskor dühkitöréseivel hívta fel magára a figyelmet, de többször öngyilkos is akart lenni. Elfogása után még halállistát készített, amelyen többek között az őt elfogó főrendőr és egy újságíró neve is szerepelt. Volt idő, amikor azzal fenyegetőzött, hogy mindenkivel leszámol, aki ártott neki.
Marinko most, ennyi év elteltével sem akart nyilatkozni a kamerák előtt. Azonban sikerült felkutatni és szóra bírni azt az asszonyt, aki hosszú évek óta, a mai napig tartja vele a kapcsolatot, és évtizedes hallgatás után törte meg a csendet az a férfi, aki harminc évvel ezelőtt Marinko egyik legjobb barátja volt. Ő volt az, aki a Z. Nagy-gyilkosság estéjén a barátnőjével, Marinkóval és annak barátnőjével négyesben moziban volt. Miután Marinkót őrizetbe vették, a férfi nem akarta elhinni, hogy barátját, akit vicces, kedves, önzetlen embernek ismert meg, több ember ellen elkövetett gyilkossággal gyanúsítják.
A Marinko elfogásakor sem minden úgy történt, ahogy az a korabeli hírekben megjelent – derül ki a most debütáló filmből.
A „hivatalos” verzió szerint amikor a nyomozók előtt gyanúsítottként képbe került Marinko, nem merték ráküldeni a kommandósokat, nehogy tragédiába forduljon az elfogása. Ezért úgy döntöttek, hogy egy idegenrendészeti eljárás ürügyével csalják be a rendőrségre, ahol azonban nem várt esemény történt: a kihallgatása alatt, amikor Marinko rájött, hogy csapdába csalták, rátámadt a nyomozóra.
Csakhogy a valóságban Marinkót a rendőrségre nem idegenrendészeti eljárás ürügyén csalták be. A kutatómunka során derült ki, hogy a szerb gyilkost a barátja otthonában egy bűnügyi hírszerző tiszt beszélte rá arra, hogy menjen be a rendőrségre és tisztázza magát egy olyan aranyórával kapcsolatban, ami a meggyilkolt Horváth Antalé volt, de a gyilkosság után egy orgazdánál kötött ki. Az orgazda ugyanis a rendőröknek azt állította, hogy az órát Marinkótól vette. Ha a titokzatos tiszt nem tudta volna rábeszélni Marinkót, hogy menjen vele, a szerb férfi valószínűleg meglépett volna a hatóságok elől, mert a barátja szerint éppen külföldre készült ekkor.
A történetének filmbeli feldolgozását nem csak az nehezítette, hogy Marinko nem áll szóba újságírókkal.
Az adófizetői pénzből eltartott közmédia ugyanis még pénzért sem volt hajlandó a film készítőinek rendelkezésére bocsátani archív felvételeket.
Márpedig a Marinko által elkövetett gyilkosságok idején még nem voltak kereskedelmi televíziók Magyarországon, így csak a közmédiára lehetett volna számítani. Ugyanakkor a film készítése közben derült ki, hogy Marinkóval még a letartóztatása idején, a nyomozás alatt készült egy olyan, kevesek által látott televíziós interjú, aminek a létrejöttét nyomozástaktikai okok indokolták. A rendőrök abban bíztak, ha nekik talán nem is, de a Marinko után érdeklődő fiatal riporternőnek talán megnyílik az ekkor már rács mögött lévő gyilkos.
Az interjút egy tehetséges fiatal újságíró, a később sztárriporterré vált Máté Krisztina készítette. Mivel a felvétel annak idején független gyártásban készült, így az adásba kerüléskor nem került a közmédia tulajdonába. Ez az oka annak, hogy ennyi év elteltével a dokusorozat készítőknek sikerült megszerezniük a vágatlan, exkluzív interjút. Ez az egyetlen televíziós interjú, amit Magda Marinko valaha adott, a dokusorozatban ebből is láthatnak részleteket a nézők.
A három epizódból álló sorozat a Marinko-ügy titkosszolgálati vonatkozásait is boncolgatja. Kiderül, hogy a magyar titkosszolgálat előtt nem az volt a kérdés, hogy Marinko kapcsolatban állt-e a szerb titkosszolgálattal, hanem a kapcsolat mélysége. A titkosszolgálatnál úgy látták, Marinko eleve megbízásból ment a francia idegenlégióba, majd utasításra szökött meg onnan, hogy a délszláv háború alatt ő legyen a kapocs a félkatonai szervezetek és a szerb titkosszolgálat között.
És a korabeli magyar titkosszolgálati értékelések szerint az sem volt kérdés, hogy a hidegvérű gyilkos feladattal érkezett az országba. Utóbbi egy fegyvercsempész hálózat tevékenységével függhet össze, a hálózat a szerbekkel harcoló horvátoknak juttatott fegyvereket. Ez pedig még akkor is új megvilágításba helyezi a több évtizeddel ezelőtt történt eseményeket, ha számtalan kérdés továbbra is megválaszolatlan.
