Tizenhét évvel azután, hogy a nyolcadik osztályból elballagott, Zsófi tavaly novemberben találkozót kért egykori általános iskolája igazgatójától, aki már az ő idejében is vezette az intézményt. Kérte, hogy az iskola gyermekvédelmi felelőse is legyen jelen. A harmincas éveiben járó Zsófi a találkozón elmesélte, hogy 13 éves volt, amikor az iskolai magyartanárnője, I. néni szervezésében rendezett drámatáborban „összebarátkozott vele” a tábort vezető, akkor 35 éves P. A családos férfival a következő nyáron átélte élete első szexuális aktusát, majd 18 éves koráig „szerelmi-szeretői viszonyban” voltak.
Zsófi elmondta, azután döntött úgy, hogy sok év után felkeresi az igazgatót, hogy megtudta, P. „azóta sem állt le”. A férfi annak idején ugyanis nemcsak vele, de a 18 éves korukat épp csak betöltő barátnőivel is kikezdett, és szintén ő vette el az egyikük szüzességét. Majd kiderült, 2024-ben is történt egy hasonló eset: az ekkor már 53 éves P. egy 16 éves lányt csábított el a nyári drámatáborban. Mindez annak ellenére történt, mesélte tovább Zsófi, hogy tíz évvel korábban a barátnőivel határozottan megkérték a táborvezető magyartanárnőt:
P.-t ne engedje többet a táborba.
Zsófi és a barátnői esete jó pár évvel a Sipos-ügy nyilvánosságra kerülése előtt történt, a frissebb éppen tíz évvel utána. Az általunk megkérdezett egykori táborozók P.-t is – Sipos Pálhoz, a Magyar Televízió népszerű kulturálisműsor-szerkesztőjéhez hasonlóan – lehengerlő, vonzó karakterként jellemzik, aki verseket szavalt, elmerült a keleti filozófiákban, és akinek „menő volt a közegébe tartozni”. És ugyanígy jellemezték a magyartanárnőt, akit több egykori diákja is nagy hatású pedagógusnak nevezett, akire a tanítványai felnéztek.
Zsófi időközben ifjúsági munkás lett, így amikor eljutott hozzá az ismeretlen 16 éves lány története, megkereste az érintett családot, és tanácsokkal próbálta támogatni nemcsak a zavarodott tinédzsert, de a dühös szüleit is. Emellett szerette volna, hogy az ügynek ezúttal jogi következményei is legyenek. Az ügyvédje és a megkeresett nőjogi szervezet munkatársai viszont egyetértettek abban, hogy mivel a szexuális aktusok idején minden érintett betöltötte a 14. életévét, azaz a beleegyezési korhatárt, „jogilag nem nagyon lehet ezzel mit kezdeni”. Ezután kereste fel az iskolaigazgatót.
Ebben a történetben azt mutatjuk meg:
- hogyan működik a grooming, azaz egy kiskorú behálózásának észrevétlen és manipulatív folyamata;
- a felnőttek sokszor miért vakok erre a folyamatra, és miért nem érzik a felelősségüket abban, hogy jelezzék vagy megakadályozzák egy kiskorú szexuális kapcsolatát egy felnőttel;
- miért bizonyosodik be sokadszor, hogy a 14. életévi beleegyezési korhatár csak a jog, és nem a pszichés érettség szempontjából jelent határt;
- és ha egy tinédzsert vagy egy tapasztalatlan fiatal felnőttet szexuálisan kihasznál egy idősebb felnőtt, az miért okozhat életre szóló sérülést.
(A cikk elkészítéséhez a korábbi esetek két egykori érintettjével, a drámatáborok mentoraival és a történet két felnőtt szereplőjével beszélgettünk. Az áldozatok és a mentorok nevét a szereplők kérésére megváltoztattuk. A 16 éves lány és a szülei nem vállalták a megszólalást.)
Vigyázzon P.-vel, mert szereti a fiatal lányokat
A közel húsz éven át működő dráma- és sporttábort egy Pest vármegyei iskola megbecsült magyartanára, I. alapította informatikus férjével. Harmadik táborvezetőnek egy régi barátjukat, a szintén informatikus-vállalkozó P.-t bízták meg. P.-nek nem volt pedagógusi képzettsége, de a színjátszózásban és a sportokban jártas volt, ami jól jött a foglalkozásokon.
Zsófi 13 évesen érkezett meg először a Baranya megyei kis falu táborhelyére hatvan-hetven másik gyerekkel együtt, és a társaival már az első éjszakát hangos rosszalkodással töltötték. P. ment be hozzájuk rendet tenni, és mikor Zsófi pimaszul visszaszólt a táborvezetőnek, a férfi kiküldte őt az udvarra, hogy elbeszélgessen vele. A fegyelmezés aztán érzelmesebb témákba váltott át, P. versekről magyarázott Zsófinak, és amikor a lány fázni kezdett, ráadta a saját pulóverét, így beszélgettek hajnalig. A tábor végén Zsófi búcsúzóul kapott a férfitól egy műsoros kazettát, aminek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, a hazafelé úton mégis megmutatta azt I. néninek. A tanárnő elvette tőle a kazettát, és azt mondta, vigyázzon P.-vel, mert szereti a fiatal lányokat.
Egy évvel később Zsófi elballagott az általános iskolából, majd nyáron újra elment a táborba. A randalírozó tinikből P. vezetésével ekkorra igazi közösség alakult, egyedi pólójuk és saját csapatnevük lett. A táborvezetők közben kitanulták az indiai pránanadit, P. esténként mantrát és szívtáncot tartott az ebédlőben a kedvenc csapatának: ilyenkor a gyerekek a vezetőjükkel együtt körbeálltak, egymás szívcsakrájára tették a kezüket, és két percen át néztek egymás szemébe. Zsófinak jólesett, hogy kitüntetett figyelmet kap a táborvezetőtől; hogy egy felnőtt különlegesnek és a kortársainál jóval érettebbnek látja, ami a férfi szerint megmagyarázta, Zsófi miért nem tud mit kezdeni a vele egyidős fiúkkal. A tábor utolsó napján P. feltöltötte egységgel a lány telefonját, majd napokon át tartó sms-ezésbe kezdtek. A férfi azt üzente, nagyon nehéz számára az elválás, ezért szeretné, ha Budapesten újra találkoznának.
A Margitszigetre beszéltek meg randevút, P. ezúttal A kis hercegből olvasott fel részleteket Zsófinak, és elmondta, mennyire csodálatosnak tartja a kettejük közti kapcsolatot, csak sajnálja, hogy nem tudják azt igazán megélni. Néhány hét múlva elvette a 14 éves lány szüzességét.
Zsófi úgy érezte, hatalmas érzelmi magasságokat él meg a férfival, de egyre több jel utalt arra is, hogy valami nincs rendben: a férfi sokszor erős kontrollt gyakorolt felette, előfordult, hogy fizikailag is bántalmazta, és mint Zsófi évekkel később felismerte, a tapasztalatlanságát kihasználva vette rá számára kényelmetlen szexuális aktusokra.
Tizennyolc éves korára lett elég erős ahhoz, hogy több próbálkozás után végleg lezárja a viszonyt a házas, kétgyerekes férfival. Ezúttal is csak egy órákon át tartó hangos veszekedés végén sikerült: a férfi könyörgött, fenyegetőzött, de a lány végül megszabadult tőle.
A minden titkok tudói
A négy év alatt P. kapcsolata nemcsak Zsófival, de a lány táboros barátnőivel is szoros volt: a tinédzserek bármikor kiönthették a lelküket a felnőtt barátjuknak, a férfi pedig szívesen adott tanácsot szerelmi ügyekben. Néha közös programokat is szervezett nekik, a törzshelyükké vált teaházban többször kibérelt maguknak egy szeparét, és egy alkalommal egy balatoni hétvégére is elvitte őket.
Akik tudtak a kapcsolatáról Zsófival, azokat P. a „minden titkok tudói”-nak nevezte, míg a lányok szülei ezekről a helyzetekről általában semmit nem sejtettek, mivel a tinédzserek sokszor elhallgatták előlük a részleteket, vagy az alapján, amennyit láttak a gyerekeik körül megforduló felnőttekből, bíztak bennük. A két éven át teljes titokban tartott kapcsolatról Zsófi szülei is csak akkor értesültek, amikor P. azzal állt a lány édesanyja elé, hiába tiltanák Zsófinak, hogy vele legyen, a lányuk biztosan elszökne vele. Zsófi utólag úgy gondolja, P. nemcsak őt manipulálta, hanem a szüleit is, akik nem tudták, mivel teszik lányuknak a legjobbat.
Néhány hónappal azután, hogy Zsófi megszakította a kapcsolatot P.-vel, a férfi elhívta iszogatni Zsófi egyik barátnőjét, a 19 éves Kincsőt. A férfi a Duna-part egyik különleges fájához szervezte a randevút – oda, ahová Zsófival is gyakran jártak. Kincső a férfitól kapott pálinkától és tequilától egyre részegebb lett, ezért kérte, hadd dőljön le az autó hátsó ülésére. P. ennek ellenére is kísérletet tett a szexre, a lány viszont eszméletvesztésig rosszul lett. Néhány nap múlva P. felajánlotta, hogy az autóban elkezdett dolgot folytassák, és a lány úgy gondolta, 19 évesen tényleg ideje átesnie az élményen: P.-t legalább ismeri, megbízhat benne, nem úgy, mint egy idegenben egy buliban. A férfi céges lakásában újra előkerültek az italok és pár gyertya, de Kincső az aktus után megint rosszul lett. Búcsúzóul még megkérdezte P.-től, hogy tulajdonképpen hány lánnyal kezdett ki a társaságukból. A válasz az volt, hogy Zsófin kívül senki mással, majd egyenként végigsorolta, melyikükben látna potenciált, ami miatt szívesen szexelne velük. Mikor a férfi legközelebb jakuzzizni hívta, Kincső már nem válaszolt neki.
Zsófi legjobb barátnője, Bogi is a csapatba tartozott. Ő is 18 éves volt, amikor P. elhívta teniszezni. A sport után a férfi kivett egy hotelszobát és felbontott egy üveg bort. Boginak jólesett, hogy kiöntheti a szívét egy figyelmes, felnőtt barátnak. Sokként érte, amikor a férfi magához húzta, ölelgetni és csókolgatni kezdte. Időbe telt, míg sikerült leállítania a férfit. Boginak ma is megvannak azok a csetüzenetek, amikben P. felajánlotta neki a további szolgálatait.
P. megint szedett egy áldozatot
Mikor Zsófi és a csapat lánytagjai fiatal felnőttek lettek, mentorként maguk is kiskamaszokra vigyáztak, és többen közülük pedagógiai, drámapedagógiai irányban tanultak tovább. Emiatt más perspektívából kezdték látni a velük történteket, és kezdték megérezni a helyzetben a saját felelősségüket. Ezért négy mentorlány bejelentkezett I.-hez, hogy elmondják: úgy látják, P. veszélyes a fiatal lányokra. Mikor Zsófi és Kincső elmesélték a történetüket, a pedagógus azt válaszolta: az ő lányával ezt biztosan nem lehetett volna megtenni, és mivel mostanra mind elmúltak 18 évesek, nem látja, „hol a probléma”. A lányok végül ultimátumot adtak a volt tanáruknak: vagy kiteszi P.-t a táborból, vagy nem vesznek részt többet benne. I. néni azt válaszolta, hogy akkor ne menjenek többet.
A lányok annyit mégis elértek, hogy P. onnantól kizárólag fiúkból álló sportcsapatokat kaphatott, a mentorok pedig kidolgoztak egy rendszert arra, ki és hogyan tartja szemmel a férfit. Volt mentor, aki személyesen is többször megfenyegette a férfit, hogy „ne merjen a táborozó lányok közelébe menni”. A takarodó után viszont továbbra is P. ellenőrizte a szobákat, ahogy az egyik mentor fogalmaz,
„P. ment be a pizsamás kislányokhoz rendet tenni”.
Nagyjából tíz évig nem merültek fel vádak a férfival szemben. Tavalyelőtt viszont a tanárnő a nyári tábor után egy mentorától arról értesült, hogy „P. megint szedett egy áldozatot”. A mentornak a 16 éves lány maga mesélte el, hogy mi történt. A tábor utolsó estéjén a férfi a lánnyal és társaival néhány üveg ital mellett igazmondó játékot játszott, miközben a többi táborozó már elment aludni, köztük I. néni is. Így neki sem tűnt fel, hogy a faháza falának másik oldalán P. élete első szexuális élményében részesíti a tinédzsert.
Amikor a lány ősszel bevallotta, hogy lefeküdt P.-vel, a mentor másnap este elkísérte őt I. nénihez. A 16 éves lány részletesen elmondta a tanárnőnek is, hogy a tábor óta „kavar” a férfival, mert jólesett neki, hogy egy idősebb férfi a lelki támasza. Némi unszolásra a pedagógus végül találkozót kért a lány szüleitől, és átbeszélte velük az ügyet.
Mind a kettőnknek nagyon sok kárt okozott
Megkerestem a történetek két felnőtt szereplőjét, P.-t és a magyartanár I.-t is. Mindkettőjükkel személyesen találkoztam, és mindketten határozottan tagadták, hogy P. és a 16 éves lány között szexuális jellegű kapcsolat lett volna. Azt ismerték el, hogy „történt valami”.
P. elmondása szerint a lány nagyon szeretett volna ugyan vele szexuális kapcsolatot, de ezt ő elutasította, így végül az egész botrány „egy figyelemre éhes kislány reakciója volt”. A férfi szerint Zsófi és Kincső esetében is hibázott anno, sőt a 16 éves lánynál is; de nem azért, mert szexuális viszonyt létesített vele, hanem mert „nem mérte fel jól a helyzetet”.
P. a beszélgetésünk alatt hosszan beszélt a Zsófihoz fűződő viszonyáról. Az akkor 13 éves kislányt nagyon intelligensnek és érettnek látta, akivel órákon át tudott beszélgetni: ugyanazok a versek érdekelték mindkettőjüket, ami „megdobogtatta” a szívét. Amikor Zsófi egy évvel idősebben megjelent a táborban, a férfi szerint még vagányabb és érettebb lett, ezért a tábor után is intenzíven tartották a kapcsolatot, ami miatt neki százezres telefonszámlái lettek. Az első csók után pedig már őt is csak sodorták az események. „Végtelenül szerelmes voltam, és nagyon különlegesnek éltem meg ezt a kapcsolatot; szerintem Zsófi is. Valószínűleg akkor, 35 évesen józanabbnak kellett volna lennem. Akkor nagyon szép és építő volt, utólag viszont mind a kettőnknek nagyon sok kárt okozott.”
P. a viszonyra ma is párkapcsolatként hivatkozik, még ha szerinte ez „beteg dolognak is tűnhet”, ő akkor is így élte meg. Nem gondolja, hogy egy 14–18 év közötti lánynak „jó az, ha egy érett férfival köti össze az életét”, amikor „épp meg kellene tapasztalnia dolgokat”. És mint fogalmazott, itt nem is feltétlenül a szexualitásra gondol, bár úgy érzi, vele Zsófi talán „sokkal tisztább szexualitást élt át”, mintha a saját korosztálya egy tagjával tette volna. Azt sem gondolja, hogy abúzust követett el, igaz, ma, érettebb fejjel már másképpen csinálná.
P. ennek ellenére elmesélte, hogy a pszichológusával rájöttek, az élete milyen kamaszkori tényezői vezettek oda, hogy felnőttként is szívesen kereste a kamaszok társaságát. De szerinte ha most megkérdezné tőle valaki, hogy ha ott lenne Zsófival a kocsiban, újra megcsókolná-e, akkor igennel válaszolna. „Nem tudnék ezen uralkodni. Ezt meg kellett élni. Én biztos vagyok benne, hogy ha van karmikus kapcsolat, akkor ez az volt.”
Semmi törvényellenes nem történt
I. a beszélgetésünk során elismerte, hogy a „kapcsolatuk” lezárása után értesült Zsófi és Kincső esetéről, a 16 éves lány ügyében viszont többszöri visszakérdezés után is ragaszkodott ahhoz, hogy a hozzá eljutó információk alapján nem történt szexuális aktus.
A tanár szerint Zsófi kamaszként szinte „természetellenes rajongással” vette körül őt és P.-t is, ezért figyelmeztette, hogy senkit „ne istenítsen” ennyire, és „legyen óvatos”. I. szerint P. nőügyei ismertek voltak előtte, de kizárólag a felnőtt kapcsolatok. A pedagógus azt mondta, hogy miután később értesült arról, hogy a férfinak az akkor 14 éves Zsófival, majd a 19 éves Kincsővel is volt szexuális viszonya, nem tudta, ekkor már mit tehetett volna, hiszen „semmi törvényellenes” nem történt, ráadásul Zsófi szülei előtt is ismert volt a kapcsolat. Úgy fogalmazott, sajnálja, hogy „a lányok belementek ebbe”, és mindezt a lányok és P. közös felelősségének tartja.
A táborvezető a tinédzserek története után sem érezte úgy, hogy P. veszélyt jelentene bárkire, de hogy óvatos legyen, mégis meghozta azt a döntést, hogy a férfi mentorként nem kaphatott csapatot, valamint vezetőként ő is szemmel tartotta a férfit. A kérdésre, hogy egyáltalán miért foglalkoztatta őt, a tanár azt válaszolta, nem érzi nagy hibának, hogy P.-t „visszaengedte a táborba”, hiszen tíz éven át „nem történt semmi”, és nem gondolja, hogy „olyan sok ember sérült itt pszichológiailag”. Drámai túlzásnak nevezte, hogy a mentorok P.-t predátorként jellemezték.
A pedagógust arról is kérdeztem, mit gondol, egy 14 éves gyereknek mennyiben a saját döntése, hogy egy felnőttel alakít ki ilyen jellegű kapcsolatot, erre a tanár azt válaszolta: egy ekkora gyereknek már önálló gondolkodása, önálló akarata és személyisége van. További kérdésemre, hogy a saját gyerekei esetében is ugyanígy gondolja-e, valamivel ingerlékenyebb hangon úgy reagált, ő „nem igazán örült volna ennek”.
I. végül azt is hangsúlyozta, hogy több évtizede osztályfőnök, a drámatáborok mellett számos osztálykirándulást vezetett, és sok száz gyerekre kellett ennyi év alatt vigyáznia, ami szerinte hatalmas nyomás egy pedagóguson. Ezért mindig imádkozik, hogy minden rendben legyen, a gyerekeknek ne essen bajuk.
A pedagógus a tábort tavaly év elején „nehézségekre és akadályokra” hivatkozva közel húsz év után végleg bezárta.
Még a varjak is képesek az ismétlődések felismerésére
Zsófi általános iskolájának a drámatáborhoz hivatalosan nem volt ugyan köze, mert attól függetlenül szervezte azt az ott dolgozó pedagógus, Zsófi mégis úgy gondolta, ha megosztja a személyes és szakmai tapasztalatait az iskola vezetőjével és a gyermekvédelmi felelőssel, talán segíthet elkerülni, hogy a jövőben ilyen helyzetek újra és újra megtörténjenek. Az iskolavezető érzékenyen reagált a hallottakra, és nyitott volt arra, hogy együttműködjenek a prevenció kidolgozásában.
Zsófi szerint mindent, amit azóta csinált, valahogyan meghatároztak a kamaszkori táboros élményei: vezetett tábort és drámacsoportot, dolgozott ifjúsági munkásként, Angliában traumatizált menekültekkel foglalkozott. Amikor megjelent a Sipos Pál abúzusait feldolgozó Visszatérés Epipóba című dokumentumfilm, sok mindent megértett a saját történetéből, de még ezután is hosszú idő volt szembenéznie azzal, hogy amit 14 és 18 éves kora között átélt, nem egy félresikerült párkapcsolat volt, hanem „szépen és gondosan felépített manipuláció, gaslighting és durva kihasználás, vagyis abúzus”.
Ezért éveken át magát hibáztatta, amiben szerinte az sem segített, hogy az első számú referenciaszemélyétől, I. nénitől azt a visszajelzést kapta, csak magára vethet, hogy így alakult. „Nagy adag szorongást és rettenetes mértékű bűntudatot szereztem az évek alatt. Amikor a húszas éveim közepén bevittem a történetemet egy pszichodrámacsoportba, a tagok a végén már együtt skandálták, hogy nem az én hibám volt, értsem meg, hogy manipuláltak.” Zsófi szerint a kapcsolatait is masszívan meghatározza ez a kamaszkori abúzus. Nehezen bízik meg másokban, és erős falat épített fel magában. Emellett szerinte még azt a „morális sérülést is be kell gyógyítania”, ami amiatt alakult ki, hogy a történetük áldozatainak nem szolgáltattak igazságot.
Kincsőnek ma már családja van, de ő is kifejezetten traumatikus élménynek tartja a P.-vel töltött két alkalmat. Hiába volt már 19 éves, szerinte lelkileg nem volt kész arra, hogy egy nála húsz évvel idősebb „predátor kihasználja”. Bogi szerint felnőtt fejjel visszanézve már pontosan látják, a férfi hogyan manipulálta őket. „Tudta, ki milyen személyiség, és hogyan lehet rá a legerősebben hatni.”
A szintén a P. belső köréhez tartozó, ma már trénerként és coachként dolgozó Flóra utólag azt mondja, miközben a táborban egyfelől „erőteljes manipuláció és szektásítás zajlott”, nagyon erős alapélményeik lettek ezek az összejövetelek, a legfontosabb emberi kapcsolódásaikat szerezték ezekben. Aztán valahogyan mindannyian továbbmentek ezen az úton, és kicsit talán tudat alatt is
„azokká a felnőttekké váltunk, akikre akkor nekünk lett volna szükségünk”.
Flóra a táborvezető tanárnő felelősségét emiatt bizonyos szempontból P.-énél is jelentősebbnek látja. „Egy időszakban közelebb voltunk hozzá, mint a szüleinkhez, átjártunk hozzá teázni, jósolt meg életvezetési tanácsokat adott nekünk, helyettünk mégis P.-t választotta.” Amikor kiderült a 16 éves lány esete, a mentorok azt mondták I. néninek, nagyon szomorúak, hogy hagyta, hogy „P. újra begyűjtsön egy sebezhető áldozatot”, mivel szerintük minden esetben ugyanaz történt: tapasztalatlan és sérülékeny lányok szeretetlennek érezték magukat, amit P. kihasznált. Egyikük a pedagógusnak úgy fogalmazott: nem érti, miért nem vette észre a mintázatokat, hiszen „még a varjak is képesek az ismétlődések felismerésére”.
