360 kilométert vezettünk, hogy képriportban számoljunk be negyedóra puffogtatásról

Ennek a hadgyakorlatnak a leghatásosabb eleme a fegyverek ropogása volt. Fényképekkel, írásban számolunk be az eseményről, jobb híján képzeljék hozzá. Vagy használják hangoscikk funkciónkat: kabumm rattatatt, tsktsk beng!!!

A Magyar Honvédség sándorfalvai gyakorlóterén három nemzet katonái, a szerb és magyar egységek mellett az ohiói Nemzeti Gárda 37 gyalogsági dandárharccsoportjának 1-145 lovasezrede vett részt a bemutatón – ők sajnos nemhogy lovak, de az egykori lovasság nevét megöröklő harckocsizók páncélosai nélkül érkeztek, lövészárokharcban kevés hasznát vették volna.

A szerb hadsereg 1. Dandárjának a fák között rejtőző 11. lövészzászlóalja heves fedezettűzzel készítette elő a betörést az árokrendszer középső pontján. A MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár 2. zászlóalja füstgránátok fedezékében átvágta a betörési pont közelében telepített mechanikai akadályt, úgyismint gyodát – magyarul szögesdrótot.

„Mérlegeltük, hogy drónról ejtett gránáttal nyissuk meg az átjárót” – magyarázta Búz Csaba százados, de ezt végül biztonsági okokból elvetették. Ki tudja, feltámad a szél, és a végén a betörést közelről szemlélő fotósok és újságírók között pukkan a gránát. „Amúgy is az a tapasztalat, hogy a repeszek nem vágják szét a drótakadályt. Az aknazár berobbantására jó a módszer” – mondta. A fejünk felett azért lebegett egy drón, a modern hadszíntér elképzelhetetlen is volna nélküle, valós idejű taktikai felderítésre használták most, hogy a parancsnok a helyzetet felső nézetből áttekintve hozhassa meg a döntéseit.

Az ilyen műveleteknek – illetve az egész, hétfő óta tartó gyakorlatnak az egyik célja az ilyen döntéshozatal, illetve a parancsok többnemzeti egységek közti hatékony továbbításának begyakorlása. Emellett megosztják egymással taktikáikat, módszereiket. A NATO-ban rendszeresek az ilyen többnemzeti gyakorlatok, amibe a szövetség tagjai mellett partnerországokat is bevonnak. A szerbekkel húsz éve tart a kapcsolat.

Legutóbb 2017-ben jártam nyári NATO-hadgyakorlaton, a páratlan években megrendezett Saber Guardianon, a keleti arcvonal legátfogóbb hadgyakorlatán. Akkor egy „hasonló erejű keleti rivális” támadásával szembeni védekezés részeként még a páncélos csapatmozgásokat, rakétacsapásokat, általában pedig a katonai zsargonban A2AD-nek (Anti Access Area Denial) nevezett stratégiát gyakorolták, ez utóbbi célja, hogy minden eszközzel – rakéta- és rendes tüzérség, aknazár, akadályrendszerek, légifölény – megtagadják az ellenség elől a területet.

Az azóta eltelt kilenc évben rengeteg tapasztalatot szerezhettek a „hasonló erejű keleti rivális” valós harcmodoráról és a védekezés lehetőségeiről. A legmeglepőbb tapasztalat, hogy a harcászatban újra a lövészárok a király, így pedig a gyalogság a kulcsszereplő. „Hiába törnek át a páncélosok, hiába harcolsz ki légifölényt, a területet csak a gyalogsággal lehet megtartani” – mondta Búz százados.

A betörés után a magyar lövészek délnek fordulnak az árokrendszerben, a mögöttük haladó szerbek északnak, a VIP, vagyis a közelebbről meg nem határozott, de arcát keffijével, az arabok hagyományos fejkendőjével takaró ellenség vezére után indulnak. Mi előbb a déli kanyar után keletre forduló árokrendszerben közelről megszemléljük, ahogy a magyarok felszámolják az ellenség maradékát, majd egy mezőn átrohanunk az északról előbb nyugat, majd újra észak, végül észak-kelet felé forduló árokrendszer másik oldalára, ahol a második kanyarban az árokrendszer már felszabadított részére megérkező amerikai szakasz váltja őket. A VIP-t végül ők fogják el, de az ellenerőt adó magyarok is jól küzdenek, az amerikaiak oktatótisztje folyamatosan kiabálja be a neveket, hogy kik estek el.

„Az árokharc az egyik legösszetettebb művelet. Évtizedeken át nem láttunk lövészárokharcot” – mondta a bemutató utáni sajtótájékoztatóján Matthew Woodruff vezérőrnagy, az ohiói Nemzeti Gárda parancsnoka, aki szintén az aktuális történésekkel magyarázta, hogy miért pont lövészárokharcot gyakoroltak, és a területmegtartással a gyalogság megnövekedett szerepét. Az ilyen többnemzeti gyakorlatok szerinte nagyon hasznosak „mindannyiunkat erősebbé tesznek”, egyben remek alkalmat nyújtanak a vezérkarok közti kapcsolatépítésre.

Neki ez személyesen is megy, a bemutató után Molnár Zsolt dandártábornok, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokságának parancsnokhelyettese, a 30. páncélozott gyalogdandár egykori parancsnoka lelkesen lapogatta Woodruff vállát, és pár szót szólt is angolul az ohiói nemzeti gárdistákhoz. Woodruff pedig jó barátjának nevezte Molnárt, katonáit pedig biztatta a kapcsolatépítésre magyar és szerb társaikkal, mert az ilyen kapcsolatok is erősíthetik a nemzetek közti együttműködést, ha netán együtt kell majd harcolniuk Európa védelmében.

Cikkünkben pontosítottuk Matthew Woodruff tábornok rendfokozatát, Molnár dandártábornok beosztásának pontos megnevezését és Búz Csaba százados nevét.