A Fidesz már a kegyelmi botrány előtt annyira megrendült, hogy megnyílt az esély a legyőzésére

„Nagyobb az esély arra, hogy a Tisza jelöltjei mind a 106 kerületben győznek, mint hogy a Fidesz újra kétharmadot szerezzen” – mondta már tavaly decemberben a Tisza Párt kampánystábjának egy tagja egy háttérbeszélgetésen. Bóna Szabolcs kampánycsapatának egy tagja pedig az utolsó pillanatig bízott benne, hogy győzni tudnak abban a csornai körzetben, ahol Gyopáros Alpár 2022-ben a legnagyobb arányú győzelmet aratta a szavazatok 71,22 százalékával, 24 527 szavazatot verve az ellenzéki összefogás jelöltjére. Mindkettejük véleményét kincstári optimizmusként könyveltem el, aztán Bóna végül csak 642 szavazattal kapott ki Csornán, a Tisza jelöltjei a 106-ból 96 körzetben nyertek. Ez korábban csak 2014-ben sikerült a Fidesznek, amikor az ellenzék három részre szakadt – ezzel pont az az ideális helyzet állt elő a kormánypárt szempontjából, amihez a választási rendszert szabták. A Tiszának most egy 16 éve hatalmon lévő, egységes blokkal szemben sikerült a bravúr. Hogyan jutottunk idáig?

A Fidesz nem 2026-ban, nem is a Tisza Párt felbukkanásakor, de még csak nem is a kegyelmi botrány kirobbanásakor rendült meg annyira, hogy 16 év után elveszítse a hatalmát, derült ki Koltai Mihály, az Imperial College London matematikai biológus kutatójának a Medián „teljes népesség” adataira és a 2022–2026 közötti választásokra épülő részletes elemzéséből, hanem

már 2022 ősze és 2023 ősze között.

„A 2022-es választáson az összes választó kb. 36%-a szavazott a Fideszre (2,8 millió szavazó) [a cikkben mindvégig a hazai szavazatokról lesz szó, egyrészt mert a levélszavazatok elenyésző mértékben befolyásolják a mandátumok számát, másrészt mert a közvélemény-kutatók is a hazai választóközönség preferenciáit mérik], míg a teljes népességben mért potenciális tábor kb. 40%, azaz 3 millió volt. Ez a bázis 2022 vége felé nagyot zuhant, majd 2023 végére kb. 30%-on, azaz 2,3-2,4 millió körül stabilizálódott. Tehát a – Medián mérései alapján – 2022 nyara és 2023 ősze között a volt kormánypárt elvesztett 600-800 ezer támogatót, az összes támogatójának kb. egynegyedét” – írja Koltai a tanulmányában. A 2022-es és a 2026-os országgyűlési, a 2024-es EP-választás és a Medián közvélemény-kutató teljes népességre vonatkozó hosszú idősoros adatainak elemzéséből jutott erre a következtetésre, amit tanulmányában meggyőzően bizonyít is.

Hogy miért ezeket az adatokat választotta? Mert a teljes népességben vizsgálva a trendeket nemcsak a Fidesz vereségének nagyságrendje és területi mintázata rajzolódik ki, hanem az is, hogy időben mikor zajlott le a változás, abszolút számokban kifejezve mekkora volt, és mik voltak a fő mozgások az egyes választói blokkok között. Ha csak a „választani tudók” és a „biztos pártválasztók” kategóriák átlagával számolt pártválasztókra vonatkozó trendeket néznénk, Koltai szerint arra a következtetésre juthatnánk, hogy 2024 közepéig nagyjából stabil volt a Fidesz támogatottsága, ami csak a Tisza megjelenésével, az EP-választás után kezdett el süllyedni, a Tisza térnyerése pedig „kb. megfelelt a régi ellenzék térvesztésének, elsősorban onnan táplálkozott, majd a választások előtti néhány hónapban bővült még tovább a korábban pártnélküliekből”. De ez a kép csalóka, mert ha csak a pártválasztókat nézzük, „akkor nem tudjuk megkülönböztetni azt, hogy egy párt szavazóinak száma stabil vagy hogy egy általános de-mobilizáció mellett valójában zsugorodik – így a pártválasztókon belül csak stabilnak tűnik”.

Pedig a teljes népességre vonatkozó adatok alapján 2022-23-ban pont utóbbi történt, a Fidesz összes támogatója kb. negyedét, 600-800 ezer választót elvesztette. Az ellenzéki pártok támogatottsága ekkor még nem nőtt érdemben, a párt nélküliek aránya viszont, ami a 2022-es választás környékén még csak 20 százalék körüli volt, 2023 végére már 35 százalékra nőtt. „A 2022-2023 során lemorzsolódó Fidesz-szavazók tehát ekkor – úgy tűnik – elsősorban passzívvá váltak, nem pedig más pártokhoz mentek át – írja tanulmányában Koltai. – A 2024-es EP választás (EP2024) összehasonlítása a 2023-24-es teljes népességre vonatkozó mérésekkel és a 2026-os választásokkal validálja ezeket a méréseket és lényegében bizonyítja azt, hogy a Fidesz-tábor eróziója ekkorra már végbement és az ekkor látott erőviszonyok a Fideszre nézve gyakorlatilag egészen 2026 áprilisáig konzerválódtak”, a 2024-es EP-választáson a teljes népesség 26 százaléka, kétmillió választó, a 2026-os országgyűlésin a teljes népesség 28,6 százaléka, 2,18 millió választó szavazott a Fideszre.

Ez településtípus szerinti bontásban is tisztán kirajzolódik: mint látható, a 2022-es országgyűlési választáshoz képest a 2024-es EP-választásra a Fidesz teljes népességben számolt szavazataránya minden településszinten bezuhant. Koltai szerint a Medián méréseiből már ekkor lehetett látni, hogy ez nem az alacsonyabb részvétel miatt volt így. A Fidesz a teljes népességben mért bázisa „ekkorra már csak 2,4 milliós volt, amelynek kb. 85%-a részt vett az EP-választásokon is”.

Az ábrán az is látható, hogy „az egyes település-szinteken a visszaesés 2022-höz meglehetősen uniform volt, 6-12 százalékpont a teljes népesség arányában”, és 2026-ra ez csak minimálisan változott. „Hiába nőtt meg a teljes részvétel kb. 20 százalékponttal […] a volt kormánypárt szavazatszáma egyetlen település-kategóriában sem tudott néhány tízezernél többel nőni, az utolsó kb. másfél évben megmozgatott gigantikus állami és félállami erőforrások ellenére” – írja Koltai, aki szerint tehát a Fidesz bázisa már 2024 nyarára összezsugorodott.

Az ellenzéki térfélen akkor még javában zajlott az átalakulás. Az EP-választás eredményei alapján a régi ellenzéki tábor kétharmada ekkorra már átvándorolt a Tisza Párthoz, de a Tisza és a régi ellenzék „ekkor még összeadva is hasonló eredményt ért el, mint a 2022-es ellenzéki összefogás (+MKKP): országosan 2,18 millió szavazatot szerezve a 2022-es 2,12 millióhoz képest”, és a két csoport között a felmérések és elemzések alapján nagyon nagy, közel 90 százalékos volt az átfedés – bár az ötezer főnél kisebb településeken „már ekkor volt egy 4-5%-os növekmény, ami összefügghetett a Tisza Párt sikeresen mobilizáló első országjárásával”. Ehhez képest nőtt a Medián mérése szerint 2026 tavaszára kb. 3,6 milliósra a Tisza tábora, amelynek több mint 90 százaléka el is ment szavazni.

Koltai szerint a Tisza bázisa két hullámban bővült az EP-választás után. A kb. másfél milliós tábor az első hullámban 2025 elejére 2,5, 2025 nyarára 2,9 milliósra bővült, miközben a párt nélküliek és a régi ellenzéki szavazók száma is nagyjából 500-600 ezerrel csökkent, vagyis a Tisza szavazói nagyrészt azonos mértékben jöhettek a két csoportból. Ezután 2025 novemberéig megtorpant a Tisza bázisának bővülése, pedig a régi ellenzék újabb kb. két-háromszázezer szavazót vesztett és a párt nélküliek csoportja is hasonló mértékben szűkült. A Medián ebben az időben hibahatáron belül ugyan, de a Fidesz erősödését mérte, „ami valószínűleg korábban passzívvá vált Fidesz-szavazók visszatérését is jelezte”. Az ezután indult utolsó nagy mobilizációs hullámban a Tisza újabb kb. 700 ezer fővel tudta bővíteni a táborát.

Mindeközben a Fidesz tábora nagyjából stabil maradt. De nem változatlan. Koltai – a Medián és a 21 Kutatóközpont korábbi pártpreferenciára rákérdező felmérései, illetve demográfiai statisztikákra építő – számításai szerint a Fidesz 2022-es, 2,8-3 milliós bázisából negyedmillióan meghaltak, háromszázezren a Tiszához vándoroltak, 300-400 ezren párt nélkülivé váltak, vagy jóval kisebb részben a Mi Hazánkhoz vándoroltak, közben csatlakozott hozzájuk négyszázezer választó, aki 2022-ben nem szavazott. A Tisza 3,5 millió szavazójából kb. 1,6 millióan 2022-ben az ellenzéki összefogás szavazói voltak. 1,5 millióan 2022-ben nem szavaztak, ebből 250-300 ezren lehettek elsőválasztók – az összes elsőválasztó 60-70 százaléka. Kb. 300 ezer volt fideszes is a Tisza táborát erősíthette, ahogy 250 ezer olyan választó is, aki 2022-ben más pártokra, döntően valószínűleg az MKKP-re szavazott. Az alábbi táblázat „nem szavazott” sorában ~0,4m új (2022 után nagykorúvá vált) szavazót is feltüntettünk. A százalékok oszloponként értendők, azt mutatják, hogy az adott párt 2026-os táborának mekkora részét tette ki a sorban szereplő adat.

A Tisza bázisa emellett demográfiailag is relatíve kiegyensúlyozottá vált, negyedük községben, harmaduk kis-közepes városban, negyedük megyei jogú városban, ötödük Budapesten él. A legnagyobb aránytalanság a legfeljebb nyolc általánost végzettek és a szakmunkások, illetve a nyugdíjaskorúak alul, illetve a diplomások, 40 évesnél fiatalabbak és a budapestiek felülreprezentáltsága. A fideszes választók kb. 60 százalékának nincs érettségije, 40 százalékuk 65 évesnél idősebb, és 35 százalékuk lakott községekben.

Koltai szerint a NER történetében a Fidesznek már volt egy hasonló megroppanása 2011–2012 közepe között, amit ő a kezdeti válságnak nevez, amikor a bázisuk kb. kétmilliósra zsugorodott, és a cikk elején említett 2014-es választáson a három ellenzéki pártra együttesen többen is szavaztak, mint a Fideszre. De mert 2024 előtt az ellenzék sosem tudott egy blokkban tartósan kétmillió támogatónál többet egyben tartani, a Fidesz a 2010-es évek közepére 2,5-3 milliósra bővült táborával fenn tudta tartani a hegemóniáját. „Ez esett szét 2022-től: először lassú erózióval, majd a 2026-os választásokat követően hirtelen zuhanással. 2026. májusában pedig a Fidesz-bázis mérete kb. akkora, mint az egykori »balliberális« ellenzéké volt 2010-ben” – írja Koltai. Szerinte „elképzelhető, sőt valószínű”, hogy a Tisza jelenleg már 4,5 milliósra mért bázisa is zsugorodni kezd, de azt nehéz elképzelni, hogy a 2026-os rendszerváltószavazó-blokk Orbánhoz fordulna, ahogy 2011-ben „sem az egykori balliberális ellenzék profitált” az akkori kormánypárt kezdeti válságából.