„Nem a politikai állításaimat vitatják, hanem a testemet” – lesújtó kutatás készült a nemi alapú politikai erőszakról

Öt vizsgált európai ország közül a magyar női képviselők között legmagasabb azok aránya, akik tapasztaltak már online, szexualizált vagy pszichológiai erőszakot, a kutatásban résztvevő képviselőnők 91 százalékának volt ilyen tapasztalata. Többek között ez derült ki abból a kutatásból, amelyet a JÓL-LÉT Alapítvány megbízásából készített Keveházi Kata, Zorigt Burtejin és a jelenleg kutatóként dolgozó, de a jelenséget egykori képviselőként tapasztalatból is jól ismerő Szél Bernadett.

A nemi alapú politikai erőszak ebben az értelmezésben olyan cselekvéseket és struktúrákat jelent, amelyek a nők politikai részvételét a nemük miatt korlátozzák vagy ellehetetlenítik. A kutatók online erőszaknak például a közösségi médiában megjelenő gyűlöletkeltő kommenteket vagy a közvetlen üzenetekben érkező zaklató üzeneteket nevezik. A szexualizált erőszak kategóriájába tartozik a szexuális zaklatás a szexuális viccektől a nem kívánt érintésekig, illetve a szexuális erőszak is. A pszichológiai erőszak kategóriája magában foglalja többek között a szexista megjegyzéseket, a megalázó képek közzétételét, a megfélemlítő magatartást és az erőszakkal való fenyegetést is.

A tűrés határai – Parlamenti képviselőnők tapasztalatai a nemi alapú politikai erőszakról című kutatás öt európai ország (Csehország, Magyarország, Írország, Szlovákia és Németország) összehasonlító eredményeire épül, a hazai része pedig a magyar Országgyűlés 2022–2026-os ciklusának 31 női képviselője körében készült, minden parlamenti frakció bevonásával. (Szél Bernadett nem a vizsgált időszakban, hanem 2012 és 2022 között volt országgyűlési képviselő.)

2022-ben, három hónappal az ötödik Orbán-kormány megalakulása után a Telex körkérdésére kapott válaszokból is az derült ki, hogy szinte minden magyar parlamenti képviselőnőnek volt a szexizmussal összefüggő személyes története (lásd Mit pofázol bele, kisanyám? című cikkünket). A nőket érő nemi alapú politikai erőszakot Magyarországon eddig viszont csak korlátozottan vizsgálták, ezért is hiánypótló a mostani felmérés, amely a magyar parlamenti képviselőnőkkel készített 11 mélyinterjúra, egy online kérdőívre, illetve dokumentum- és közösségi média-elemzésekre épült. A képviselők pedig nagyon hasonló tapasztalatokról számoltak be:

„Politikusként a munkám része lett, hogy naponta kapok abuzív, szexista és lealacsonyító megjegyzéseket az online térben”

„Nem a politikai állításaimat vitatják, hanem a testemet, a nőiségemet, a külsőmet”

„Azzal, hogy parlamenti képviselő lettem, olyan, mintha az emberek felhatalmazást éreznének arra, hogy jobban lehet bántani, jobban lehet kommentelni, tehát ez egy ilyen nyitottabb terep, mindenbe bele lehet kötni. Amíg helyi képviselő voltam, hogyha kérdésük volt vagy ha kritizáltak, akkor adott téma mentén tették. Itt a parlamentben ez teljesen más.”

A kutatók szerint mindez nem egészen független attól, hogy az orbáni illiberális kormányzás a gender-tematikát ellenségkép-alkotásra használta, ami azt a „hipermaszkulin politikát” erősítette, amely a rendet, a kontrollt és a hierarchiát helyezi előtérbe, míg a nőkre eltérésként vagy fenyegetésként tekint. Ez nemcsak a női politikai szereplők legitimitásának megkérdőjelezését eredményezte, de az erőszakot is a politikai működés részévé tette.

A kutatók négy olyan magyar sajátosságot találtak, amelyek európai összehasonlításban is kiemelkednek.

• Médiakoncentráció és koordinált lejárató kampányok: Magyarországon a női politikusokat érő támadások gyakran olyan médiakörnyezetben zajlottak, ahol az összehangolt lejárató tartalmak gyorsan és széles körben terjedtek. A vizsgált országok közül ilyen mértékben a kutatók máshol nem tapasztalták ezt a jelenséget.
• Intézményi akadályoztatás: A magyar képviselőnők munkáját kiemelkedő arányban érik olyan nehezítések, mint a felszólalási lehetőségek korlátozása vagy az erőforrások megvonása.
• A bejelentések hiánya a szexualizált erőszakról: A magyar áldozatok nem bíznak a jogi vagy intézményi védelmi mechanizmusokban.
• Az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának hiánya: Magyarország nem részese az egyezménynek, ezért nem vesz részt annak nemzetközi végrehajtási és ellenőrzési rendszerében (GREVIO), ami rendszeres monitorozást és ajánlásokat biztosít a nők elleni erőszak kezelésére.

A kutatás néhány adata konkrétabban is megmutatja, milyen mélységű a probléma:

• 96,8 százalék azok aránya, akik tapasztaltak online erőszakot (4 EU-tagállam, Csehország, Szlovákia, Írország, Magyarország összesített adata szerint);
• a magyar képviselőnők 64 százaléka a tapasztalt fizikai erőszakot (a 4 EU-tagállam összesített átlaga 33,7%);
• 0 százalék – ennyi a szexualizált erőszakot bejelentők aránya Magyarországon (a 4 EU-tagállam összesített átlaga 8%);
• a megkérdezett magyar képviselőnők 64 százaléka számolt be arról, hogy a munkájukat intézményi eszközökkel nehezítették – ez az arány Csehországban 0, Szlovákiában 11 százalék volt;
• 39 százalék volt a válaszadási arány Magyarországon: az ellenzéki képviselők nyitottabbak voltak, a kormánypártiak döntő többsége visszautasította a részvételt.

Összehasonlítható adatok Csehország, Magyarország, Írország és Szlovákia adatai alapján

A nemi alapú politikai erőszak formái

A kutatók szerint a nemi alapú politikai erőszaknak több formája létezik, kezdve a közvetlen fizikai és szexuális erőszakkal, és ide tartozik a verbális szexuális zaklatás és a szexista megalázó megjegyzések is. A pszichológiai és információs erőszak a megfélemlítést, a reputáció rombolását, a nőgyűlölő narratívákat takarja, amelyek megbízhatatlannak, inkompetensnek állítják be a nőket. A kibererőszak magában foglalja az online zaklatást és a gyűlöletbeszédet, vagy a személyes adatok nyilvánosságra hozatalát – ezek Magyarországon szintén aránytalanul nagy számban érintik a nőket, és különösen a kormánykritikus szereplőket.

Szimbolikus és diskurzív erőszaknak azokat a nemi sztereotípiákat és szexista beszédmódokat nevezik a kutatók, amelyekkel delegitimálják a női politikusokat, túlérzékenynek, vezetésre alkalmatlannak ábrázolva őket, vagy pusztán a megjelenésükre redukálják őket. És létezik még strukturális és intézményi erőszak is, amelynek célja, hogy kiszorítsa a nőket a döntéshozatalból, míg a preventív erőszak lényege, hogy fenyegetésekkel, lejárató kampányokkal rettentsék el őket a politikai pályától.

Ezek a megjelenési formák egymásra épülnek, egymást erősítik, rendszerszerűen működve pedig hosszabb távon ahhoz vezetnek, hogy a nők kívül maradnak a politikán.

Hozzá kell edződni

Márpedig Magyarországon a nők különösen alulreprezentáltak a politikában, részvételük a rendszerváltás óta tartósan 10–15 százalék körül stagnál, a 2022–2026-os ciklusban 15,6 százalék volt, ami a 33,6 százalékos EU-átlaghoz képest kivételesen alacsony arány. Ennek hátterében több, egymással összefüggő tényező áll. A kulturális magyarázatok szerint oka például a hagyományos nemi szerepfelfogás, a feminizmussal szembeni negatív attitűdök és a kommunista-szocialista időszak kvótarendszerének öröksége. Másrészt intézményi és pártszintű tényezők is meghatározzák: a kutatók szerint a pártelitek jellemzően a férfi jelölteket részesítik előnyben, különösen az egyéni választókerületekben, a pártlistákon pedig gyakran hátrébb sorolják őket. És jelentős visszatartó erőként működik a nemi alapú politikai erőszak is, ami egy autoriter politikai rendszerben a hatalomgyakorlás eszközeként jelenik meg.

A szerzők szerint az öt országra kiterjedő kutatás legfontosabb megállapítása éppen az, hogy a nemi alapú politikai erőszak nem elszigetelt esetek sorozata, hanem a politikai rendszer működésébe beágyazott mintázat. „Nem kivétel – hanem norma. A nemi alapú politikai erőszak nem események sorozata, hanem egy önfenntartó rendszer, amely hosszú távon alakítja a nők politikai részvételének feltételeit” – fogalmaztak a kutatók, akik szerint a megkérdezett képviselőnők sem kivételként írták le a szexista, lealacsonyító vagy agresszív megnyilvánulásokat, hanem a politikai munkájuk mindennapi részeként, amihez „hozzá kell edződni”.

Mindez szerintük azt mutatja, hogy a nők közéleti és politikai részvételének biztonsága, a nemi alapú politikai erőszak megelőzése és intézményi panaszkezelése miatt szakpolitikai intézkedésekre lenne szükség. Már csak azért is, mert az új Országgyűlésben a korábbiaknál jóval több a női képviselő és a kormányzati szereplő, ezért a nők biztonságos közéleti részvételének is hangsúlyosabban kellene megjelennie a jogalkotásban és a közpolitikai döntésekben. Ezért 16 civil szervezet májusban nyílt levelet küldött Magyar Péternek, amelyben arra kérték a miniszterelnököt, hogy a kormány hozzon létre egy megfelelő jogosítványokkal rendelkező intézményi struktúrát, amely a nemek közötti egyenlőségért felelős.