Harmincnégy éve még az Edda és egy simlis cég közösen akarta megmenteni a Velencei-tavat

Harmincnégy éve még az Edda és egy simlis cég közösen akarta megmenteni a Velencei-tavat
Pataky Attila rajongókkal az agárdi Edda-táborban 1993-ban – Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Újságok
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!

„Mint nyugaton a zenekarok, mi is szponzorral dolgozunk, s a bennünket támogató Unique Kft.-vel akarunk tenni azért, hogy gyerekeink is ismerhessék azt az érzést, hogy milyen a Velencei-tóban fürödni. A tó vízszintje ugyanis olyan alacsony, hogy nemcsak az »eddások«, hanem valamennyi kispénzű fiatal üdülőhelye kerülhet veszélybe” – kesergett a Velencei-tó akkori állapota miatt Pataky Attila a Kelet-Magyarországnak adott egyik interjújában.

Az 1992 decemberében készült interjúnak persze csak egy kis része szólt magáról a tóról, hiszen ennél fontosabb volt az Edda frontemberének akkori ambíciója, a dédelgetett amerikai karriere. Pataky abban bízott, hogy az Edda az Egyesült Államokban is befuthat, de legalább egy kislemezük megjelenhet ott.

Noha azt gondolnánk, hogy a magyar rockzenekarok közül a Tankcsapdának voltak először szponzorai, az Edda bizonyosan megelőzte a debreceni együttest. A rendszerváltás után Patakyt többek között a Levi's és az Adidas is támogatta, de a legfőbb szponzora mégsem a két ruhamárka, hanem egy kalandos hátterű cég, a tó megmentése érdekében is fellépő Unique volt, aminek a története tökéletesen leképezi a kilencvenes évek vadkapitalista világát.

Az Unique-ot egy Borhegyi György nevű üzletember alapította, aki az „amerikás magyar üzletember” mintapéldánya volt. Borhegyi a hetvenes évek második felében pattant meg a szocialista Magyarországról. Tíz évig az Egyesült Államokban élt, majd 1990-ben tért vissza a szülőhazájába.

Borhegyi a lebomló szocializmus és a kialakulóban lévő kapitalizmust meglovagolva alapította meg a cégét, ami az amerikai álom után vágyakozó magyarokat célozta meg: a Unique amerikai autók behozatalával foglalkozott. Pontosabban azt ígérte az ügyfeleinek, hogy ha kifizetik az autók vételárának 70 százalékát, akkor rövid időn belül az akkor még idehaza ritkaságnak számító amerikai autók gazdái lehetnek akár úgy is, hogy részletekben fizetik majd ki a fennmaradó összeget.

Mivel akkoriban az utakon zömében szocialista autókat lehetett látni, a nyugati kocsikat pedig főleg Nyugat-Európából hozták be, az amerikai verdákat ígérő Unique kitűnt az autókereskedők közül, a cég ajánlatára pedig ugrottak az emberek. Borhegyi ügyesen bánt a médiával, messziről jött emberként azt mondhatott, amit csak akart, így sokan úgy tudták, amerikai karrierje alatt a Chevrolet egyik igazgatója volt.

Azzal, hogy Borhegyi cége az Edda szponzora lett, Pataky pedig az egész zenekart Unique feliratú pólóba öltöztette, a cég még annál is több médiafelülethez jutott, mint amennyit a fizetett PR-cikkekkel elért. Bár az Edda ekkor az ország egyik legismertebb, sikeres rockzenekara volt, a Unique célcsoportja valószínűleg nem a kispénzű rajongókból került ki. Ebben az időszakban vált rendszeressé az agárdi Edda-tábor, ahol a zenekar rajongói nyaranta összejöttek, találkozhattak egymással és Patakyékkal. A tábor létrejöttében az Agárdi Popstrand vezetőjének, Turbók Jánosnak is komoly szerepe volt.

Fórum az 1992-es agárdi Edda-tábor végén. A zenekar tagjai mellett Turbók János, a kép jobb szélén Borhegyi György – Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Újságok
Fórum az 1992-es agárdi Edda-tábor végén. A zenekar tagjai mellett Turbók János, a kép jobb szélén Borhegyi György – Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Újságok

1992-ben Pataky és Borhegyi úgy döntött, hogy 250 ezer forintos alaptőkével létrehoznak egy alapítványt a Velencei-tó megmentéséért. Az alapítványhoz bárki csatlakozhatott, ha befizetett 5 forintot. „A magunk módján szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy sikerüljön megmenteni ezt a csodálatos tavat mindazoknak, akik itt élnek és azoknak, akik családostul itt nyaralnak. S persze a fiataloknak, köztük az eddásoknak is, akik ennyire olcsón talán sehol nem vakációzhatnak az országban” – nyilatkozta akkoriban Pataky.

A nemes célért Turbók János is lelkesedett. „Azzal, hogy Dinnyésnél elterelik a vízutánpótlást, veszélybe került a tó, veszélybe került a kispénzűek üdülése. Egy zsilip egy 106 hektáros halivadék-nevelőbe irányítja a Vértesből érkező vizet: három év alatt kilenc millió köbméter víz hiányzik... Azt várom ettől az alapítványtól, hogy a tömegkommunikáció és az eddás fiatalok rendkívül nagyszámú tábora segítségével végre sikerül megmenteni a tavat, amely víz nélkül nem bír el még egy évet! Tudomásul kellene venni végre, hogy egy nemzeti kincs, a Velencei-tó kiszáradhat!” – mondta Turbók.

Edda-tábor Agárdon, 1993. – Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Újságok
Edda-tábor Agárdon, 1993. – Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Újságok

„Arra gondoltam, miért ne tarthatná kézben ezt az ügyet az Edda és a Unique? Tizenöt éve élek Amerikában, kicsit másként gondolkozom sok mindenről, s ezt a gondot is igyekszem majd 'amerikaiul' megoldani” – ezt pedig már Borhegyi nyilatkozta az alapítvánnyal kapcsolatban. „Lehet, hogy tüntetéseket szervezünk majd a zsilipnél, de mindenekelőtt: választ kérünk minden felelőstől arra, hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet. S persze számítunk az eddások több tízezres táborára is...” – sorolta a terveiket Borhegyi.

Hogy mennyire lett sikeres az alapítvány, azt nem tudni, mert 1992 nyara után nem igazán lehetett hallani felőle semmit. Nem úgy Borhegyiről, akinek a cége komoly pácba került. A Unique ügyfelei közül egyre többen fordultak először a sajtóhoz, aztán a hatósághoz, mert úgy érezték, csalás áldozatai lettek. Többen arra panaszkodtak, hogy noha kifizették a vételár 70 százalékát, vagy akár annál is többet, de a várt autót hónapok múlva sem kapták meg. A botrány akkor kapott nagyobb sajtóvisszhangot, amikor 1994 nyarán egy végsőkig elkeseredett tulajdonos a vámszabad területen álló autójába zárkózott és a kormányhoz láncolta magát.

Borhegyi a magyarországi szabályozást, bürokráciát, valamint a szerinte ellene áskálódó, nem amerikai autós lobbit okolta a helyzetért. A helyzete akkor lett egyre tarthatatlanabb, amikor kiderült, hogy az autókra felvett összegeket Borhegyi cége egy olyan amerikai cégnek utalta át, ami szintén az ő tulajdonában állt. Az üzletembert 1994 tavaszán letartóztatták, majdnem egy évig ült rács mögött. Miután az előzetesből kiszabadult, történt még valami: a bírónőt, akit a Unique-per tárgyalására jelöltek ki, újpesti lakásánál megtámadták és súlyosan megsebesítették. A forró nyomon elinduló rendőrök először Borhegyit sejtették a támadás mögött, de viszonylag gyorsan kiderült, hogy neki ahhoz semmi köze, egyébként is bombabiztos alibije volt a támadás idejére.

Pataky Attilla és Borhegyi György 1992-ben – Fotó: Lengyel P. László / Kurír / Arcanum Újságok
Pataky Attilla és Borhegyi György 1992-ben – Fotó: Lengyel P. László / Kurír / Arcanum Újságok

Időközben Borhegyi és Pataky viszonya is megromlott. A Unique tulajdonosa azt állította, hogy a szponzorautókat Pataky törve adta vissza a cégnek. Az egyik szóban forgó autó egyébként egy olyan egyterű volt, amelyikkel az Edda gitárosát, Kun Pétert 1993 nyarán elgázolták. Pataky akkoriban úgy nyilatkozott, hogy Borhegyi csak azért támadja az Eddát, mert így akarja elterelni a figyelmet a Unique körüli botrányról. Az biztos, hogy a zenekarnak nem jött jól, hogy az a cég, amelyiknek a nevét a pólóikra nyomtatták, embereket vert át.

Bár Borhegyi büntetőpere bíróságra került, az akkoriban induló többi nagy botrány, így például a Tocsik-ügy mellett egy idő után elsikkadt. A sajtó már be sem számolt arról, mi lett a per kifutása. Egykori Unique-károsultak utólagos közléséből lehet tudni, hogy Borhegyi megúszta, külföldre ment, a pórul járt ügyfelek nem látták viszont a pénzüket.

Kedvenceink
Partnereinktől
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!
További élő árfolyamok!