Ha hatékony államot akarunk, el tudod képzelni, hogy egy külföldi szakember vezessen egy hivatalt?
Nemrég új kormány alakult Magyarországon, így most különösen aktuális kérdés, hogy az állam mennyire hatékonyan képes megvalósítani a politika által kitűzött célokat. Miért van az, hogy a magyar állam nagy mérete ellenére nem nevezhető hatékonynak? A Világbank legutóbbi rangsora szerint például az 52. helyen állunk a 190 vizsgált országból, régiós versenytársaink ebben is jobban teljesítenek. Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Boros Tamással és Filippov Gáborral, az Egyensúly Intézet vezetőivel. Néhány fontos megállapítás a beszélgetésből.
Hétköznapi értelemben azt, hogy egy országban épülnek az utak, működik a távolsági tömegközlekedés, rendben vannak a kórházak és iskolák, könnyű személyi igazolványt csináltatni vagy hivatali ügyeket intézni, a vállalkozások megfelelő körülmények között dolgozhatnak. Összefoglalóan mindez azt jelenti, hogy az államnak mekkora a kapacitása, mennyire hatékony a feladata elvégzésében. Mindez nem attól függ, hogy az állam nagy vagy kicsi. Mindkettőre vannak jó és rossz példák a világban.
A Világbank több száz indikátor alapján méri az államok általános hatékonyságát. Ezek között szerepel az ivóvíz-ellátottságtól kezdve az iskolahálózaton keresztül az állampolgárok megítéléséig nagyon sok minden. A fő kérdés az, hogy az állam a maga által kitűzött célokat számszerűsítve el tudja-e érni 4-5-10 éven belül. Az elmúlt két évtizedben, lényegében az EU-s csatlakozásunk óta Magyarországon valamennyivel csökkent a kormányzat általános hatékonysága, a többi országban pedig valamennyire nőtt. Ami igazából lerontotta Magyarország helyzetét, az nem is az egészségügy vagy az oktatás állapota, hanem a kormányzatot ellenőrző kontrollmechanizmusok hiánya, a demokratikus intézmények meggyengülése vagy a versenyhelyzettel kapcsolatos indikátorok alacsony értéke.
Sokan nem is sejtik, hogy amikor a nagyjából modernnek tűnő Ügyfélkaput használják, tehát különböző elektronikus felületeken kommunikálnak az állammal vagy az önkormányzatokkal, akkor amögött még most is sokszor papíron kinyomtatott akták vannak. Ezeket sokszor kézzel iktatják, aztán papírdobozba teszik, majd egy talicskán leviszik egy lifttel az irattárba.
Nem önmagában azt érdemes nézni, hogy egy-egy területre sokat vagy keveset költ az állam, hanem azt, hogy ezek a források hogyan hasznosulnak. Ebből a szempontból meglepő eredmények vannak. Az Egyensúly Intézet anyagai az elmúlt évekből azt mutatták, hogy a ráfordításokhoz képest Magyarországon például a közlekedés vagy a közbiztonság területén viszonylag kedvező trendek figyelhetők meg a többi alrendszerhez képest. Míg a vasútra, a kötöttpályás közlekedésre fordított eszközök eredménye siralmas, a közúti fejlesztések területén nagyon jelentős előrelépés történt. Ez persze nem szabad, hogy elhomályosítsa a tekintetünket, mert például a közutak 40 százaléka nem jó minőségű.
Bár köztudottan nincs jó állapotban a magyar egészségügy, ahhoz képest, hogy mennyit költött rá a magyar állam az elmúlt két évtizedben, meglepően jól teljesített. Nagyon összetett a hatékonyság megítélése: az orvosok kizsigerelik magukat, túlóráznak, a kórházak egy része rossz állapotban van, de ha közben egy csomó más faktornak köszönhetően tovább élünk, egészségesebben étkezünk, kevesebb szennyezés ér minket, jobb gazdasági körülmények között vagyunk, akkor végül javul a születéskor várható élettartam vagy az egészségben eltöltött életévek száma. Mindez inkább azt példázza, hogy olyan területek is tudnak fejlődni, amelyek az állam számára nem jelentenek prioritást. Sokszor az eredmények is inkább az ágazatban dolgozó szereplőknek köszönhetők, nem az államnak.
A magyar gazdaságban a fejlesztésére fordított források értéke 2004 és 2024 között, tehát két évtized alatt majdnem megduplázódott. A magyar állam tehát majdnem kétszer annyi erőforrást költött erre, eközben az eredmény mindössze 3 százalékpontot javult. A ráfordításokat közben akkor használnánk fel jól, ha kétszer annyi pénzből nemhogy kétszer jobb teljesítmény jönne ki, hanem annak a sokszorosa. „A hatékony állam tehát két forintból legalább négyet csinál vagy nyolcat, Szingapúr pedig tizenkettőt” – mondta Boros Tamás. Ha valami teljes kudarc, az a magyar gazdaság fejlesztésére fordított pénzek elköltése volt: az ingyen pénz itt inkább ront, mint használ. Pont a gazdaságban kellene a piaci körülmények és a verseny primátusát leginkább figyelembe venni. Ha egy ilyen rendszerben pénzt adunk azért, hogy valaki termelékenyebb legyen, akkor általában nem termelékenyebb lesz, hanem szépen elteszi a pénzt, és köszöni, jól van. A másik ilyen terület az oktatás, ahol többet költöttünk valamennyivel az ágazatra, de annak közben még csökkent is a hatékonysága.
Egy kormányzatnak politikai vagy szakpolitikai céljai vannak, ideális esetben mind a kettő. A politikusok nyilván meg akarják nyerni a következő választást, ha másért nem, akkor azért, hogy megvalósíthassák országjobbító szándékaikat. Nyilván nem mindegy, hogy csak azért akarják-e megnyerni a választást, hogy hatalmon tudjanak maradni, vagy azért, hogy különböző szakpolitikai célokat be tudjanak teljesíteni. Nagyon nem mindegy, mit tekintenek a siker kritériumának. Csak azt, hogy Facebook-posztokban jól el tudjanak adni látszattevékenységeket, és ezzel megnyerjék a következő választást, vagy az, hogy a kormányzásukkal sikerüljön javítani a PISA-eredményeken az oktatásban vagy csökkenteni a szegénység mértékét az országban.
Magyarország esetében az a közhiedelem, hogy nagyon nagy a bürokrácia, sok „ingyenélő” dolgozik a hivatalokban, akik aktákat tologatnak. Ehhez képest az adatok azt mutatják, hogy Magyarországon a munkavállalóknak kevesebb mint 20 százaléka dolgozik valamilyen módon a közigazgatásban, ami átlagos szintet jelent. A bürokráciát nem emberek egyszerű elbocsátásával lehet csökkenteni, sokkal hatékonyabb tud lenni a különböző állami adatbázisok, digitális rendszerek összekapcsolása.
Sokunk élménye, hogy életünk során minden egyes alkalommal, minden hivatalban újra és újra meg kell adni a nevünket, a születési dátumunkat, a lakcímünket, a személyiigazolvány-számunkat, a taj-számunkat, miközben minden ilyen adat ott van az államnál. Ha az államnál lévő hatalmas adatvagyont jól hasznosítják, az segít döntések előkészítésében, nagy állami programok megvalósításában. New Yorkban például a térfigyelő kamerák és a különböző baleseti statisztikák alapján mesterséges intelligenciával elemzik azt, hol a legnagyobb a valószínűsége a súlyos vagy halálos közlekedési baleseteknek, és ennek megfelelő intézkedéseket hoznak.
Ha a legjobb szakembereket akarjuk megnyerni egy-egy ügynek, akkor vannak olyan szakterületek, amelyeknél az Egyensúly Intézet javaslata alapján a vezető pozíciókat érdemes lenne nemzetközi szinten megversenyeztetni. Ezek nyilván olyan területek, ahol nincs szükség az adott nyelv vagy kultúra mélyebb ismeretére, így ezek jellemzően a pénzügyekhez vagy a menedzsmenthez kapcsolódnak. A brit jegybanknak is volt nem brit állampolgárságú vezetője, de Magyarországon is van olyan bankvezető, aki volt már szomszédos ország jegybankjának az elnöke. A hazai oktatásban is van erre példa: a Budapesti Corvinus Egyetem mostani rektora sem magyar állampolgár. A lényeg, hogy valaki jól ismerjen egy nemzetközi ökoszisztémát. Aki ezt nem tudja elképzelni, az gondoljon arra, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak már több ízben volt külföldi szövetségi kapitánya. Ha ott tudjuk külföldire bízni a vezetést, akkor ez számos más területen is lehetséges lenne.
A teljes videót itt lehet megnézni:
