„Az egyetlen észszerű dolog a szökés a gyerekeknek, én se maradnék ott” – a dolgozók tapasztalatai mutatják meg a gyermekvédelem igazi arcát
„A gyermekvédelmi rendszer befulladt. Nem tudjuk a családokat megsegíteni, és ha egy gyereket ki kell emelni, ott sem tudunk jól helyt állni. Kevés a férőhely, kevés a szakember, kevés a szolgáltatás. Egyszerűen csak rossz döntések közül tudunk válogatni, és már nagyon régóta nem a gyerek legfőbb érdekét nézzük, hanem a legkisebb rosszat keressük. Ez így nagyon megviseli a kollégákat is. Egyre nehezebb őket megtartani” – mondta egy gyermekvédelmi dolgozó a Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársainak a kormány gyermekvédelmi jelentése szerint.
Ez a néhány mondat jól összefoglalja, hogy mit látnak belülről a gyermekvédelemben dolgozók nap mint nap: túl sok családból való kiemelést, méltatlan körülményeket, szakemberhiányt, a gyerekek romló mentális állapotát.
Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár Magyar Péter miniszterelnökkel és Kátai-Németh Vilmos miniszterrel szombat délelőtt egy sajtótájékoztatón mutatta be a kormány gyermekvédelmi jelentését. A 220 oldalas jelentés készítői közel 500 szakemberrel találkoztak, száz órát beszélgettek személyesen a szakma érintettjeivel. A jelentésből megismerhetjük a gyerekek és a dolgozók konkrét tapasztalatait, és ezen keresztül érzékelhetjük a problémák súlyát. Az általuk elmondottak alapján a magyar gyermekvédelmi rendszer 2026-ra a strukturális összeomlás határára sodródott.
„Csak abban bízz, akit a tükörben látsz”
A jelentés készítői a gondozásban felnőtt fiatalok nézőpontját is meg akarták ismerni. Nem kiskorú gyerekeket, hanem utógondozói ellátásban lévő fiatalokat vontak be a vizsgálatba. A válaszaik jól jellemzik a helyzetet.
Például azt kérdezték tőlük, hogy ha egy gyerek most érkezne meg a gyermekotthonba, akkor hogyan mutatnák be neki a mindennapi életet. Emellett azt is megkérdezték, hogy ha lenne egy varázspálcájuk, akkor milyenné alakítanák az ideális gyermekvédelmi rendszert.
A válaszokból az látszik, hogy
a fiatalok szerint a gyermekvédelemben az önvédelem elsajátítása az első.
A válaszokból elsősorban túlélési logika rajzolódott ki: „tegyen magáért, mert más nem tesz”. Van, aki azt mondta: „csak abban bízz, akit a tükörben látsz”.
A fiatalok azt tapasztalták, hogy a jelzéseket a felnőttek nem vették elég komolyan. Így a gyerekek hosszabb távon inkább nem is jelzik a problémákat. Ezt így foglalta össze az egyik résztvevő: „Nem merem elmondani, mert nem tudom, hogy mi lesz a következménye annak – azon felül, hogy azt mondták, hogy szabad mondanom.”
A fiatalok kiemelték, hogy nekik a stabilitást nemcsak a megszokott otthon, hanem a testvéri kapcsolatok és a személyes tárgyak is jelentik. Illetve az, ha idejében értesülnek mindenről, például arról, hogy át kell költözniük valahova. Fontos, hogy a költözést méltó módon szervezzék meg. Például a gyerekek egy jó része jelenleg kukászsákokba pakolja a cuccait, mert nincsenek bőröndök. A beszélgetésekben elhangzott egy történet, amely szerint egymástól mindössze néhány tíz kilométerre élő testvérek nem találkoztak egymással. Egy másik esetben unokatestvérek egy éven át úgy éltek ugyanabban az intézményben, hogy nem tudtak egymásról.
És akkor milyen lenne a jó gyermekvédelem? A résztvevők azt mondták, hogy ideális esetben kevesebb gyereknek lenne szüksége kiemelésre, mert a családok elegendő segítséget kapnának.
A gyerekek közel nyolc százaléka veszélyeztetett
„Úgy írta le egy régi kolléganő a rendszert, hogy amikor idejött dolgozni, akkor az emeletes ágyak ellen dolgozott, mert gyermekjogokat sért, most azon gondolkodik, hogy milyen rossz, hogy nincs 3. emelet az ágyakon” – utalt ezzel egy gyermekvédelmi dolgozó a súlyos férőhelyhiányra a szakellátásban.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy több mint 1,6 millió gyerek él Magyarországon, és közülük 130 ezren számítanak veszélyeztetettnek, azaz a gyerekek közel 8 százaléka. 2010 és 2025 között 17 százalékkal nőtt a családból kiemelt gyerekek száma.
„Sok kiemelés történik, de igazából még többre lenne szükség, mert most csak akkor kerül be a gyerek a rendszerbe, ha már vér folyik. Mert olyan, mintha az alapellátás megszűnt volna […].”
A jól működő gyermekvédelem magja az alapellátás. Az alapellátás legfőbb feladata, hogy idejében felismerje, ha egy gyermek bajban van, és segítséget nyújtson a családoknak, ezzel megelőzve a kiemelést. Csak akkor lehet egy gyereket a családjából kiemelni, ha ott súlyosan veszélyeztetik a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését. A törvény kifejezetten kimondja, hogy a gyereket „kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”.
Ha az alapellátásnak – például védőnőknek, szociális segítőknek – nem sikerül a családban tartania a gyereket, akkor a szakellátásba kerül. A jelentés szerint elképesztően rossz állapotban van a szakellátás is:
éhezés, életveszélyes épületek, gyermekbántalmazások, súlyos elhanyagolások jellemzők.
Előfordul, hogy egy családból nem egyszerre emelik ki a testvéreket, hanem eltérő időpontokban. „Több mint 100 gyerek van elhelyezve megyén kívül. A testvérek elhelyezésénél legalább próbálnak arra figyelni, hogy egy településen legyenek, de ez sem mindig sikerül.”
Ennek egyik oka a kapacitáshiány, kevés a szakember és kevés a férőhely. Egy dolgozó szerint „komplett gyerekkorok mennek el azon, hogy kapacitáshiány van mindenhol: a bíróságok is leterheltek, a gyámhivatalok is, a szakszolgálatok is”. A családokkal való munka így ellehetetlenül, „a társhatóságok várnak egymásra”. A várakozás alatt pedig felnőnek a gyerekek. „Hiába javasolnak valamit, tudják, hogy csak 4 hónap múlva fog bejutni. […] Erőforráshiányos rendszert használunk túl.”
A jelentés szerint arra, hogy egy gyerek speciális gyermekotthonba kerüljön, egy évet kell várnia. A speciális gyermekotthon olyan zártabb vagy szigorúbban felügyelt szakellátási intézmény, ahol a súlyos pszichés, magatartási, beilleszkedési vagy függőségi problémákkal küszködő gyerekek vannak.
A szakemberhiány szorosan összefügg a kevés fizetéssel. „Brutális a bérprobléma. A gyermekfelügyelőnek havi 80 túlórájuk van, ezzel lesz elfogadható a bérük, de ez a túlmunka hamar kiégéshez vezet.” Egy másik dolgozó szerint „a bér nagyon fontos, nagyon várják a 25 százalékot. Ha ez a bérrendezés nem történik meg, akkor katasztrófa lesz. Most ez tartja a lelket a kollégákban.”
A kormány ígérete szerint a gyermekvédelmi és szociális ágazatban dolgozók 20-25 százalékos fizetésemelést kapnak, ennek első részlete ősszel érkezik, a második januártól.
Hiába rossz egy gyereknek a nevelőszülőknél, nem tudják máshova vinni
„Olyan terhelt gyerekek jönnek, akikre nem vagyunk felkészültek. Droghasználat, bűnelkövetés, és egyre több az olyan gyerek, akit a szülő azért ad be, mert már nem bír vele. Az egész társadalmunk állapotát jelzi, hogy milyen sok gyerek mennyire nincsen jól. […] 2026-ban a gyerekek állapota sokkal rosszabb, mint korábban volt” – véli egy másik dolgozó.
A szakemberek beszámolói szerint az elmúlt öt-tíz évben egyre fiatalabb korban jelenik meg a szerhasználat, és egyre több gyerek szenved pszichés problémáktól is.
„12 éves szerfüggő gyerekek jönnek be a gyermekvédelmi szakellátásba, de a rendszer nincs felkészülve a gyerekek kezelésére, még a speciális gyermekotthonban sincs erre megfelelő kapacitás.”
Bár nagy szükség lenne rá, de nagyon kevés a gyermekpszichiáter. Ahol formálisan van gyermekpszichiátriai ellátás, ott is átlagosan több hónapot kell várni egy vizsgálatra. „Itt van a gyerek, és szed egy gyógyszert, de nincs hozzá ambuláns lap, hogy lássuk, ki és hogyan, meg miért írta fel neki. Vannak gyerekek, akiknél azt feltételezem, hogy valamelyik nevelő kezdett el neki gyógyszert adni, és aztán az úgy maradt.”
Egy másik dolgozó úgy fogalmazott: „Annyi gyógyszeres gyerekünk van, hogy néha azt érzem, már én is értek hozzá, hogy kinek mit adjak. Olyan gyógyszeres szekrényünk van, mint egy patikában […].” A problémák között több beszélgetésben megjelent a korai várandósság, és a nemi úton terjedő fertőzés is.
„Van olyan kamasz gyerek, aki egy olyan nevelőszülőnél van, ahol rossz neki, de nem lehet áttenni másik helyre, mert nincs. Miközben a gyereknek pszichés problémái, szuicid gondolatai vannak. A pszichiátrián sem tud ellátást kapni, ott sincs hely.” Így sokszor marad a rövid krízisbeavatkozás és a tüneti kezelés.
A jelentés érintette a kórházban maradt csecsemők helyzetét is. Nincs megfelelő gondozási hely, így a csecsemők a szükségesnél sokkal hosszabb ideig maradnak a kórházban. „Most 6 férőhely van a csecsemőknek, ez régen 40 volt” – mondta egy dolgozó.
2024-ben kezdődött meg a kórházban hagyott csecsemők gyorsított örökbefogadása. Az új szabályozás szerint amennyiben hat héten belül sem az anya, sem más hozzátartozó nem jön a kórházban hagyott gyerekért, lemondó nyilatkozat nélkül is elindulhat a csecsemő örökbefogadási folyamata. A gyerekek legfőbb érdeke alapján a 12 év alattiakat nevelőszülőknél kell elhelyezni, de ez nem mindig valósul meg.
A szakemberek visszajelzései alapján nagy probléma a kortárs bántalmazás is. Ennek formái a zaklatástól és a kirekesztéstől a fizikai és szexuális erőszakig terjednek. A bántalmazás megelőzéséhez sokszor nincs elegendő munkatárs. „Volt, hogy bútorokkal eltorlaszolták az ajtót, miközben bántalmazás zajlott, ezért az eset után le kellett szerelni az ajtókat. Bútorok nincsenek, mert azzal kitörik a rácsokat.”
Több otthon műszaki állapota rossz, életveszélyes, és azonnali beavatkozást igényel. „A beszerzések nagyon bonyolultak a javítóintézetben. Kötelező a BVOP-tól (Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága) vásárolni. Ha egy széket kell pótolni, az 2-3 hónap. Egy lámpacseréhez 25 millió engedély kell, és a beszerzési szabályok sajátosságai miatt kötelező a drágább dolgokat megvenni.”
Egyre nagyobb probléma az is, hogy a dolgozók is gyakran találkoznak ellenséges, agresszív vagy fenyegető fellépéssel, miközben alacsonyak a fizetések. „Ha megjelenik egy bántalmazó szülő egy ügyvéddel, lefagy a rendszer, a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhivatal is. Ez a gyerekeknek árt. A médiával fenyegetőznek.” „Félünk, mert egyre több agresszív ügyfelünk van. Kis térség, brutálisan terjed, hogy nem kell velünk együttműködni” – mondta egy másik dolgozó.
„Nem vagyunk jól. Küzd a szakma azzal, hogy milyen lett a szakma megítélése. A szakellátás és az alapellátás tekintetében is méltánytalan, ami történik. Ez fájó pont, hogy negatív lett a szociális szakma megítélése” – fejezte ki egy dolgozó azt a lelkiállapotot, amin csak nagyon elkötelezett kormányzati beavatkozással lehet változtatni.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a gyerekek rövid időn belül megszöknek az intézményekből.
Még olyan is előfordult, hogy az ételért cserébe fizikai, pszichés és szexuális bántalmazás történt az otthonokban.
„Annyira rossz állapotban vannak az intézmények, és annyira nincs ott olyan felnőtt, akihez a gyerek biztonságosan és tartósan kötődni tudna, hogy szerintem az egyetlen észszerű dolog az a szökés a gyerekek számára. Én se maradnék ott” – mondta egy nevelő a jelentés készítőinek.
