A szegedi ipar egyre több vizet igényel, közben a környék vízháztartása már kritikus állapotban van

Az aszály ellenére Szeged ivóvízellátása egyelőre stabil, de a BYD mellett a következő években új ipari beruházások jelennek meg, amelyek nagy mennyiségű vizet igényelnek. A kérdés így nem pusztán az, hogy most van-e elegendő víz a városban, hanem az is, hogy a térség vízháztartásának romlása mellett meddig tartható fenn a jelenlegi rendszer, és milyen vízhasználat fér bele hosszú távon.

Bár az elmúlt napokban országszerte csökkent a hőmérséklet és megérkeztek az esők is, ezek még nem tudják ellensúlyozni az idei aszályt, amely a Dél-Alföldön rendkívüli mértéket öltött. A térségben 2026-ban mintegy 120–150 milliméteres csapadékhiány alakult ki, és idén arra is volt példa, hogy az engedéllyel rendelkező vízigények kielégítésére sem volt elegendő öntözővíz, közölte a Szegeder megkeresésre az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativízig). A nyári hónapok középhőmérséklete 1,5 Celsius-fokkal haladta meg a sokéves átlagot, az elmúlt öt évből pedig mindössze egy számított jobb évnek.

Szeged ivóvize egyelőre nincs veszélyben

A Szegedi Vízmű Zrt. és a Szegedi Polgármesteri Hivatal szerint Szeged ivóvízellátása jelenleg stabil és biztonságos. Ez annak is köszönhető, hogy a város az ivóvizét nem a Tiszából vagy a talajvízből nyeri, hanem 180–560 méter mélységben található, védett vízadó rétegekből, mélyfúrású kutak segítségével.

A vízmű adatai szerint ezek a kutak naponta mintegy 80 ezer köbméter víz kitermelésére képesek, miközben a lakosság, az intézmények és a vállalkozások együttes napi fogyasztása a legnagyobb nyári hőségben is ennek csak valamivel több mint a fele, hozzávetőlegesen 41 ezer köbméter. Botka László 2025-ben egy Facebook-bejegyzésben azt írta: az akkori 35 ezres napi fogyasztást a BYD teljes termelése további mintegy 7 ezer köbméterrel növeli, így a város fogyasztása összesen 42 ezer köbméter körül alakulhat.

A történelmi adatok egyébként azt mutatják, hogy a város vízfogyasztása az elmúlt évtizedekben jelentősen visszaesett. 1987 júliusában voltak olyan napok Szegeden, amikor a napi vízfogyasztás elérte a 102–105 ezer köbmétert, miközben a kutak együttes napi kapacitása 108 ezer köbméter volt. Botka ugyanebben a 2025-ös bejegyzésében azt írta, hogy a rendszerváltás előtt az akkor még működő gyárakkal együtt átlagosan napi 55–60 ezer köbméter vizet fogyasztottak.

A vízfogyasztás azóta jelentősen visszaesett, amiben Rakonczai János, a Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének professzora szerint szerepet játszott az is, hogy 1991-ben kötelezővé tették a lakossági vízmérők telepítését. Ez jelentősen csökkentette a vízfelhasználást.

A jelenlegi kapacitás azonban nem jelenti azt, hogy a mélyben található vízkészlet korlátlanul kitermelhető. A szegedi rétegvizek hosszú távon megoldják a város és környéke ivóvízellátását, ehhez azonban mértékletes kitermelésre van szükség, mondta Rakonczai. Fontosnak tartja azt is, hogy ezeket a vízkészleteket ne akkor használják, amikor kedvezőtlenebb minőségű víz is elegendő lenne.

Rakonczai szerint az 1960-as és 1970-es évektől felfutó vízkivétel jelentősen csökkentette a rétegvizek nyugalmi szintjét, Szegeden pedig az 1990-es évek elején már több mint ötméteres süllyedést mértek. Ezután a szegedi érték az évtized közepére 3–4 méterre javult. A vízkivétel hosszú távú fenntarthatóságát ezért a nyugalmi vízszintek rendszeres ellenőrzésével kell követni. Jelentősebb ipari vízkivételt ugyanakkor szerinte nem lenne szabad a mélységi rétegekből engedni.

Öt éve negatív a térség vízmérlege

Bár Szeged ivóvízellátását a jelenlegi aszály nem veszélyezteti, a város tágabb térségében súlyos vízhiány alakult ki. Az Ativízig szerint az elmúlt öt évben a csapadék csökkent, miközben emelkedett a hőmérséklet és a párolgás, valamint nőtt a felszíni besugárzás. Ezek a változások a vízkörforgást is felgyorsították, miközben a felszíni és felszín alatti vízkészletek közötti kapcsolatok gyengültek.

A folyamat a felszíni vizeknél is jól látható. Az Ativízig szerint a fő vízfolyások átlagos éves vízkészlete 24 milliárd köbméterről 13 milliárdra, vagyis mintegy 50 százalékkal csökkent. Az igazgatóság szerint a meteorológiai tényezők kedvezőtlen együttállása nemcsak kialakította, hanem tovább súlyosbította a Dél-Alföld történelmi negatív vízháztartási állapotát.

Az Ativízig szerint az aszály önmagában természetes jelenség, annak gyakorisága és tartóssága azonban növekszik. 2022 óta mindössze egy jobb év volt a térségben, vagyis öt éve negatív a vízmérleg, amelynek kumulatív hatása most látható igazán. A vízügyi igazgatóság szerint ezért a jelenleg még extrémnek számító szélsőséges folyamatokra hosszabb távon is fel kell készülni.

A következő évtizedek sem ígérnek kedvezőbb körülményeket. Az Ativízig által idézett nemzetközi klímamodellek szerint Magyarországon további melegedés várható, miközben a nyári hónapokban a csapadék mennyiségének jelentős csökkenésével kell számolni. A déli és délkeleti országrészben, vagyis az Alföldön a hőségnapok és a trópusi éjszakák számának növekedése is az országos átlagnál jelentősebb lehet.

Az ipar és a mezőgazdaság is több vizet kérhet

Ebben a helyzetben külön kérdés, hogy mekkora többletterhelést jelenthetnek a már meglévő és az új ipari beruházások. A város és a Vízmű tájékoztatása szerint jelenleg a Sole-Mizo Zrt. a legnagyobb ipari vízfogyasztó Szegeden, átlagosan napi 2300 köbméteres felhasználással. A teljes kapacitással működő BYD szegedi gyárának várható átlagos napi vízfogyasztása legfeljebb 7000 köbméter lehet, ami a város jelenlegi, legmagasabb napi, mintegy 41 ezer köbméteres fogyasztásának körülbelül 17 százaléka.

Az Ativízig szerint a szárazodással párhuzamosan a mezőgazdaságban várhatóan szintén nő az öntözési és halastavi vízigény. Az igazgatóság szerint több öntözőrendszer már most teljes kihasználtsággal működik, így ezeknél új felhasználó belépése nem lehetséges.

Az idei évben ezért részleges vízkorlátozást kellett bevezetni, az alacsony folyami vízállások pedig a mezőgazdasági vízszolgáltatást adó szivattyútelepek működését is ellehetetleníthetik. Az Ativízig szerint az öntözőrendszerek lehetőségeit nemcsak a meglévő vízkészlet, hanem a fővízkivételek és a csatornahálózat műszaki kapacitása is meghatározza. A folyókra telepített vízkivételeknél emellett a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőiről érkező vízkészlet, valamint a Törökbecsénél található duzzasztómű üzemrendje is számít.

Rakonczai szerint a Tisza csökkenő vízhozama hosszabb távon az ipari és mezőgazdasági vízhasználatnál jelenthet korlátot, de a nagy ipari felhasználók esetében mégis a Tisza vizének hasznosítását tartaná kívánatosnak.

Nem csak több víz kell, hanem máshogy is kell gazdálkodni vele

A szakértő szerint jelenleg a talajvíz csökkenése jelenti az egyik legnagyobb problémát, ennek okai között pedig a csapadékhiányt és a Tisza tartósan alacsony vízállását említette. A süllyedő talajvíz a szegedi növényzet számára is problémát jelent, és a sekély csőkutak kiszáradása miatt a kertek, gyepek öntözése egyre inkább az ivóvízhálózat felé terelődhet.

Az Ativízig szerint ugyanakkor a vízhiány kezelésének nem a folyamatosan növekvő vízfelhasználás, hanem mindenekelőtt az alkalmazkodás lehet az alapja, a konkrét döntések azonban nem az igazgatóság hatáskörébe tartoznak. A vízügy szerint a megoldáshoz a társadalom, a gazdasági szereplők és valamennyi érintett összehangolt alkalmazkodására van szükség.

Az igazgatóság a saját területén már most is igyekszik visszatartani a rendelkezésre álló vizet. Az Ativízig működési területén több mint 4800 kilométeres csatornahálózat található, amelyen mintegy ezerötszáz műtárgy teszi lehetővé a víz kormányzását. Jelenleg 774 műtárgyat tartanak zárt állapotban a vizek megőrzése érdekében, és helyenként ideiglenes elzárásokkal, illetve pallós elzárással is próbálják a vizet a tájban tartani.

2025-ben több fővízkivétel gépészeti átalakítása is megtörtént, hogy kisebb folyóvízállások mellett is biztosítható legyen az üzembiztonság. Az Ativízig szerint azonban az idei kritikus kisvízi állapot még ezeknek a vízkivételi műveknek a működésére is negatív hatással van.

Szegeden közben az ivóvízhálózat rekonstrukciója és a vízveszteség csökkentése is része az alkalmazkodásnak. A polgármesteri hivatal és a Vízmű szerint országosan a kitermelt ivóvíz mintegy 25 százaléka elszivárog a hálózatból, Szegeden azonban a rekonstrukcióknak köszönhetően ez az arány már 20 százalék alatt van.

Az önkormányzat emellett saját forrásból és uniós támogatásokból olyan fejlesztéseket is végez, amelyek növelik a zöldterületek és a helyben tartott csapadékvíz mennyiségét. A város tájékoztatása szerint a növénytelepítéseknél egyre fontosabb szempont a klímaváltozással szemben ellenálló, kevesebb vizet igénylő növényzet alkalmazása.

A témában megkerestük a Sole-Mizo Zrt.-t és a BYD-t is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.