Kivenné a kormány a közszolgálati egyetem kezéből a tanárok továbbképzését, az iskolák saját kurzusokat indíthatnak
A tanárok továbbképzése általában nem kerül az oktatáspolitikai viták kereszttüzébe, inkább az iskolák belső ügyének tekinthető. Pedig a tanárok mindennapi munkájához nagyon is fontos, hogy milyen képzésekhez férnek hozzá, hogyan tudják megújítani a tudásukat, módszertani ismereteiket. A téma szimbolikus is lett, miután a továbbképzések szervezését központosította az előző kormány. Most változások jönnek, és szabadabbá válik a pedagógusok továbbképzése: megszüntetik a tartalmi megújító képzéseket, a gyakornokoknak nem kell vizsgázniuk a Nemzeti alaptantervből, az iskolák pedig saját, belső továbbképzéseket szervezhetnek.
A kormány szeptember 26-i határidővel társadalmi egyeztetésre bocsátotta a pedagógus-továbbképzés rendszeréről szóló rendelet módosítását. A kormány szerint ezzel megkezdődik az átalakítás első üteme. A második ütemben visszaépítik a piaci alapú, szabadon választható képzéseket a rendszerbe, és ekkor vonják be a szakképzési és bölcsődei dolgozókat.
„Olyan továbbképzési rendszert szeretnénk kialakítani, amely valódi szakmai segítséget ad a pedagógusoknak, jobban igazodik az iskolák helyi igényeihez, és mentes az ideológiai befolyástól” – írta Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter múlt hét kedden a Facebook-oldalán.
A már megkezdett vagy elvégzett képzések nem vesznek el
A tanári továbbképzések célja, hogy a pedagógusok aktív éveikben is frissítsék a szakmai tudásukat, a módszertani arzenáljukat, és tisztában legyenek a változó társadalmi és technológiai lehetőségekkel. A Tisza-kormány a pedagógus-továbbképzés átalakításának első ütemében három ponton változtatna a rendszeren.
Ezek közül érdekes újdonság, hogy az iskolák saját belső képzéseket szervezhetnének. A tervezet szerint az iskolai továbbképzés kapcsolódhat többek között a pedagógiai programhoz, a helyi tantervhez, az értékelési rendszerhez, az intézmény működéséhez és a nevelőtestület szakmai fejlesztési szükségleteihez. A belső továbbképzések foglalkozhatnak egyebek között az alapkészségek fejlesztésével, a digitális pedagógiával, az inkluzív neveléssel, a gyermekvédelemmel és a gyermekek jogaival, a környezeti neveléssel, a pályaorientációval, valamint az intézményi innovációkkal és a jó gyakorlatok megosztásával.
Az iskolai belső továbbképzés szakmai programját az igazgató a nevelőtestület bevonásával hagyja jóvá. Ezért a továbbképzésért a tanárok tizenöt kreditet szerezhetnek. Egy nevelési évben vagy tanévben egy pedagógus legfeljebb egy ilyen belső továbbképzést számíthat be.
A fenntartók a pedagógusok létszáma alapján normatív támogatást kapnak ezeknek a belső továbbképzéseknek a finanszírozására.
Megmaradnak a köznevelési igazgatóképzések, a hitéleti és a felsőoktatási szakirányú továbbképzések is.
Átmenetileg megszüntetnék viszont a tartalmi megújító képzéseket. Ezekre természetesen szükség van, de eddig ezeket központilag a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) szervezte, és itt – részben ideológiai okok miatt – jelentős felülvizsgálatra, átalakításra lesz szükség. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium fogja átnézni az NKE-s képzések tartalmát. A tervek szerint ezek sem tűnnének el teljesen a kínálatból, hanem szabadon választható képzésekké alakulnának át, a második ütemben pedig visszaépítenék a többi piaci alapú, szabadon választható képzést.
A harmadik változás az lesz, hogy a pedagógusgyakornokoknak nem kellene levizsgázniuk a Nemzeti alaptantervből. Korábban pedagógusszervezetek, például a Tanítanék Mozgalom azzal bírálta ezt a vizsgát, hogy felesleges bürokratikus teher, ami nem segíti az oktatás valódi problémáinak megoldását.
A kormány a módosítást a tanévre szóló átmeneti intézkedésként vezetné be, ezzel párhuzamosan kidolgoznák a pedagógus-továbbképzés hosszabb távú rendszerét. A már megkezdett vagy elvégzett képzések nem vesznek el: azokat beszámítják az ötéves továbbképzési ciklusba.
A tanárok sokszor nem az érdeklődésük alapján választottak
Eddig nagyrészt az iskolaigazgatók döntötték el, hogy a tanári kar tagjai közül kinek, mikor és milyen tartalmi továbbképzésen kell részt vennie. Bár több egyetemet is bevontak a programba, a képzéseket központilag a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezte. A mostani kormány indoklása szerint ez a centralizáció lehetőséget adott arra, hogy a képzéseket ideológiailag befolyásolják. A továbbképzések közben nem alkalmazkodtak az eltérő igényekhez, az iskolák előtt álló helyi kihívásokhoz.
A tanárok továbbképzését 2025-ben alakították át. Az akkori rendelet a képzések két nagy típusát különböztette meg: tartalmi megújítót és választhatót. Előbbire az igazgató kötelezhette a tanárt, utóbbit pedig szabadon választhatta a pedagógus. A tartalmi megújító képzések szervezését a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a választható képzések szervezését az Oktatási Hivatal vette át. A kötelező listában legalább harminc olyan képzés volt, amelyeknek kiemelt céljuk a „nemzeti öntudat” és a „hazafias nevelés” volt. Bizonyos hitéleti képzéseket a bevett egyházak szerveztek.
Változott a továbbképzések gyakorisága is. Az 1997-es rendelet szerint hétévente kellett igazolniuk a tanároknak, hogy részt vettek az előírt, összesen 120 órás képzéseken. 2025. szeptember 1-jétől ötévente kell a képzéseket teljesíteniük a pedagógusoknak.
A pedagógus-továbbképzések rendszerét azóta többen kritizálták. Miközben a megújulásra és a folyamatos tanulásra óriási szükség van, a gyakorlatban a képzések gyakran elavultak, bürokratikusak voltak, és így az értelmüket is megkérdőjelezték.
A tanárok sokszor nem az érdeklődésük vagy a hiányosságaik alapján választottak, hanem azt a képzést végezték el, ami elérhető volt, vagy gyorsan pontot adott. A képzéseket sokszor hétvégén, szabadidőben vagy a tanítási órák mellett kellett elvégezniük, ami extra stresszt jelentett. Nem véletlen, hogy Lannert Judit már júniusban bejelentette: az NKE pedagógus-továbbképzési monopóliumát megszüntetnék.
A PDSZ átmeneti megoldásként elfogadhatónak tartja a tervezetet
Az átalakításról több szakmai és érdekvédelmi szervezet is kifejtette a véleményét. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a tervezetet átmeneti megoldásként elfogadhatónak tartja. Jónak tartják, hogy így nagyobb szerep jut a tanárok által választható továbbképzéseknek és a belső továbbképzéseknek. Azt is követendőnek tartják, hogy megszűnik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem korábbi, kizárólagos szerepe. Üdvözlik, hogy a tanárok szakmai fejlődését az iskolák saját szükségleteihez lehet igazítani.
Szerintük a problémát az jelenti, hogy a továbbképzéseket mikor, hogyan szervezzék meg. Ezért ők azt javasolják, hogy az iskola saját képzéseit tanítás nélküli munkanapokon, munkaidőben szervezzék meg. Ennek az is az oka, hogy ha a továbbképzést munkaidőn kívül tartják, akkor az többletmunkaidőnek számít a pedagógusnak.
A PDSZ szerint a továbbképzésekhez kapcsolódik, hogy mérsékelni kellene a tanárok feladatait. A kötelező óraszámok csökkentésével felszabadulna idő, és oda már be lehetne illeszteni a továbbképzéseket. A tanárok munkaterheinek csökkentése és a helyettesítések megfelelő díjazása nélkül a továbbképzés átalakítása csak részleges megoldást jelent, véli a szakszervezet.
A PDSZ szerint kevés a 15 kredites belső továbbképzési keret. „Az ötéves ciklusban előírt legalább 120 kredithez képest a 15 kredit mindössze 12,5 százalékot jelent.” Szerintük nem elég a nevelőtestületet „bevonni”, a tanároknak érdemi döntési jogot kell kapniuk. A pedagógus-továbbképzés pedig ne egy újabb adminisztratív kötelezettség legyen, hanem a tanárok szakmai fejlődését támogassa. Ehhez pedig nem elsősorban újabb képzési kötelezettségekre, hanem megfelelő időre, kevesebb munkateherre, szakmai autonómiára és a pedagógusok választási lehetőségére van szükség.
A Történelemtanárok Egylete szerint pozitív, hogy a továbbképzésben is lazul a korábbi központosított rendszer. Viszont azt javasolják, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően a szakmai szervezetek konferenciáit, képzéseit is számítsák be a továbbképzésekbe. Azt is szeretnék, ha az iskolák és civil szervezetek képzéseire 15 kredit helyett maximum 30 kreditet lehetne beszámítani. Ők is egyetértenek a tanárok munkaterheinek csökkentésével. Ehhez azt javasolják, hogy a 120 órás továbbképzést ismét hét év alatt kelljen teljesíteniük a tanároknak, ne öt év alatt, és azt is szeretnék, ha a továbbképzés beleszámítana a tanárok kötött munkaidejébe.
