„A »nemzeti balett« kategória nem azt jelenti, hogy »bicebócák, de a mieink«.”
„Amikor Keveházi Gábor aktívan táncolt, még Kádár Jánosnak hívták a pártfőtitkárt. Nem ma volt, de azóta is tolja magát a zárt ajtók és levelek, zárt borítékok világában.”
„Balettpolip” (utalás több mint száz balettművészre, akik aláírtak egy felhívást)
Ez a néhány, Ókovács Szilvesztertől származó megnyilvánulás is olvasható abban az összefoglalóban, amit a kulturális minisztérium tanácsadó és javaslattevő szerve, a Táncművészeti Bizottság múlt héten küldött el a minisztériumnak. A kísérő levélben azt írták, hogy az elmúlt hónapok petíciói és a hozzájuk beérkezett anyagok és kérelmek miatt azt javasolják Tarr Zoltán miniszternek, hogy indítson etikai vizsgálatot a tárcánál az Operaház balettegyüttesének működése kapcsán.
A Táncművészeti Bizottság levelét és annak mellékleteit a Telex is megszerezte. A levél szerint a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter több alkalommal fogalmazott meg minősítést nyilvános felületeken magyar balettművészekkel szemben, ezek pedig egzisztenciálisan is fenyegetők voltak az érintettek számára a vezető hatalma, valamint saját múltbeli tapasztalataik és az intézmény monopolhelyzete miatt.
Ezzel együtt úgy látják, a főigazgató viselkedése szembemegy az Operaház jelenlegi Etikai kódexével, amely azt írja elő, hogy a vezető megvédi a munkatársait minden olyan jogtalan vagy etikátlan támadástól, amely a munkájuk miatt éri őket, és tartózkodik attól, hogy visszaéljen a hatalmi helyzetével.
Az Etikai kódex különböző pontjai idézve azt írták: az 5. pont például előírja a személyiségi jogok, a jó hírnév és az emberi méltóság tiszteletben tartását, valamint a megfelelő hangnem megválasztását; a 7. pont megköveteli az előítélet-mentességet; a 12. pont a vezetői példamutatást; míg a 10. pont a nyilatkozatok belátható következményeiért viselt felelősséget rögzíti. És kitértek az etikátlan vagyonfelhasználás pontjára is, amely megköveteli a felelős és takarékos gazdálkodást az intézmény vagyonával és erőforrásaival.
A Táncművészeti Bizottság tagjai ezért azt javasolták a miniszternek, hogy független szakértők bevonásával rendeljen el szakmai-etikai és munkakörnyezeti vizsgálatot arra, hogy az intézményi etika hogyan érvényesül a főigazgató nyilvános megnyilvánulásaiban, és vizsgálják meg a Magyar Nemzeti Balettintézet kiskorúakat érintő képzési gyakorlatát és a vonatkozó gyermekvédelmi protokollok tartalmát is.
A munkaügyi perektől a vezetői megfélemlítésig
A minisztérium tanácsadó szerveként működő Táncművészeti Bizottság tagjait szeptember elején jelentette be Nagy Ervin államtitkár. Elnöke Nagy Zoltán, a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) ügyvezetője; tagjai Juhász Zsolt koreográfus, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője; Hágai Katalin Kossuth-díjas magyar balettművész, örökös tag; Duda Éva kortárs táncművész és koreográfus és Leblanc Gergely balettművész.
Nagy Zoltán, a bizottság elnöke lapunknak azt mondta, egyebek között a Telex szeptemberi cikke alapján kezdtek tájékozódni a problémákról, majd olyan anyagok jutottak el hozzájuk, amelyek meggyőzték őket arról, hogy a felmerült ügyeket egy pártatlan és független vizsgálat tisztázná. Nagy ezután kérésünkre felsorolt néhányat, köztük elsőként a magyar balettművészek alkalmatlanná nyilvánítását és elbocsátását, a munkaügyi pereket, és hogy a vezetők valóban alkalmaztak-e megfélemlítést. De a bizottság szerint érdemes lenne vizsgálni a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Nemzeti Balett kapcsolatát is. Nagy szerint ilyen értelemben nemcsak Ókovács, de a balettigazgató Solymosi Tamás etikai vizsgálata is szükséges ahhoz, hogy mint fogalmazott,
„megnyugodjon az Operaház társulata és megnyugodjon a szakma is”.
A cikkünkben, amire Nagy utalt, arról számoltunk be, hogy száz neves balettművész kérte egy nyílt felhívásban, hogy ne kerüljenek pozícióba azok, akik az elmúlt tizenöt évben a kollégáik elleni lejárató perekben részt vettek. Az aláírók nem nevezték meg ugyan a személyeket, de akkori forrásaink szerint leginkább az okozott felháborodást, hogy Leblanc Gergely balettművész bekerült a miniszteri bizottságba. Leblanc ugyanis korábban egyike volt azoknak, akik Solymosi Tamás balettigazgató felkérésére vállalták, hogy tanúként olyan bírálatot adjanak a pályatársaikról, amelyekben az alkalmatlanságukat kellett bizonyítani. Az alkalmatlannak minősített és kirúgott művészek közül aztán közel kéttucatnyian perre mentek az Operaházzal, a végigvitt pereket pedig az intézmény kivétel nélkül elveszítette, és a bíróság milliós jóvátételeket ítélt meg az eltávolított művészeknek.
A Táncművészeti Bizottság mostani leveléből kiderült, hogy Leblanc Gergely nem vett részt a javaslattételben, erről személyes érintettség és összeférhetetlenség miatt maga mondott le. Ezt Nagy Zoltán is megerősítette.
A megszólalók védelme és a megtorlásmentesség garanciája
A mostani etikai vizsgálat javaslatáról, ahogyan korábban több hasonló esetben, ezúttal is ifj. Harangozó Gyula koreográfus számolt be az oldalán elsőként. Azt írta, üdvözli a fejleményeket, és reméli, hogy a minisztérium Solymosi Tamás felelősségét is alaposan megvizsgálja majd. Harangozó kérdésünkre azt mondta, azért az idősebb generáció és az Operaház örökös tagjai karolták fel az ügyet, mert a jelenlegi aktív tagok nem mernek megszólalni, mivel az a tapasztalatuk, hogy aki felemelte a hangját a vezetés ellen, azóta már nincs az Operaház kötelékében. Ifj. Harangozó volt az egyike azoknak, akik a perekben nem a művészek ellen, hanem mellettük tanúskodtak, és utólag is nagyon szakmaiatlannak és dehonesztálónak tartja Solymosiék alkalmatlanná nyilvánítási eljárását, amelyben például olyan kivitelezéseket kértek a művészektől, amelyekre nincs feltétlenül szükség a színpadon, és különösen nem bizonyos kor felett a karakterszerepekben.
Az Operaházban még zajlik a július 30-án megkezdett minisztériumi átvilágítás, ezt hangsúlyozta válaszában a kulturális tárca is, amikor rákérdeztünk, hogy valóban megindítják-e a kért vizsgálatot. Azt írták, hogy folyamatban lévő vizsgálattal kapcsolatban nem áll módjukban részletes információkat adni, de hamarosan beszámolnak a részletekről.
A Táncművészeti Bizottság szerint mindenesetre a két eljárás párhuzamosan is futhat és az eredményeik kiegészíthetik egymást. Már csak azért is, mert a miniszter korábban nemcsak a pénzügyi átláthatóság fontosságát, hanem a munkavállalók biztonságos környezetének biztosítását is hangsúlyozta.
„Egy ilyen vizsgálat személyes, bizalmas meghallgatásokon alapul, amelyekhez a megszólalók védelme és a megtorlásmentesség garanciája is szükséges”
– fogalmaztak. Ezért azt kérték, hogy a vizsgálat során a megszólaló munkavállalóknak biztosítsák az azonosíthatóság elleni védelmet, és adjanak garanciát arra, hogy nem érheti őket megtorlás. Azt is javasolták, hogy a minisztérium a vizsgálat szempontrendszerének kidolgozásához attól a Biztonságos Terek nevű alapítványtól kérjen szakmai támogatást, amely az előadó-művészeti szféra visszaélései ellen és a biztonságos munkakörnyezet megteremtésére alakított ki protokollokat.
Egyelőre Nagy Zoltán sem tudott többet arról, hogy a javasolt etikai vizsgálatot tervezi-e elindítani a minisztérium, de azt mondta, hamarosan személyesen is találkozik a tárca államtitkárával és helyettes államtitkárával, és rá fog náluk kérdezni.
