Sokkal több áldozata lehetett a bicskei gyermekotthon pedofíliáért elítélt igazgatójának, mint amennyiről eddig a nyilvánosság tudott, a nyomozás alatt ugyanis összesen tizenhét sértettet azonosítottak – derül ki abból az átfogó jelentésből, amely a kegyelmi ügy miatt elhíresült bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban történt visszaéléseket tárta fel.
Az ország egyik mintaintézményeként számontartott gyermekotthonában hosszú éveken keresztül hiába jeleztek a szexuális visszaélésekről a gyerekek, azok újra és újra elakadtak a rendszerben. Éppen ezért az államtitkárság most egyenként vizsgálja annak a 48 embernek az ügyét, akiknél kettőnél több jelzés érkezett határátlépésről vagy bántalmazásról.
Vásárhelyi irodájába csak felnőtt jelenlétében
Már három évvel az igazgatóvá választása után, 1993-ban jelzést tett Vásárhelyi Jánosról a gyermekotthon egyik dolgozója, de arról, hogy azt kinek tette, és az pontosan miről szólt, semmilyen kézzelfogható bizonyíték nem került elő.
Annak viszont már volt nyoma, hogy 2007-ben egy gyerek a gyógypedagógusának beszélt arról, hogy az igazgató szexuálisan közeledett felé. Ugyanakkor azt is mondta, ha az információt továbbadják, azt biztosan le fogja tagadni. Az mégis legalább kilenc dolgozóhoz eljutott, hivatalos jelzést azonban senki nem tett. A gyógypedagógus is csupán annyit kért a gyerektől, hogy Vásárhelyi irodájába csak felnőtt jelenlétében menjen. A most közzétett jelentés szerint ezt a kérést utólag sem lehet felelős szakmai lépésként értékelni.
2007 és 2011 között újabb három gyerek beszélt nevelőjének félreérthető érintésekről, szexuális tartalmú megjegyzésekről és konkrét szexuális tevékenységre vonatkozó kérésekről. A dolgozók azonban házon belül, saját módszereikkel igyekeztek megoldást találni, hivatalos jelzést pedig ekkor sem tettek. Bár 2008 és 2010 között több, az ügytől független átfogó vizsgálat is folyt az intézményben, az, hogy mi zajlik például az igazgató szobájában, nem derült ki.
Mivel „az informális megoldási kísérletek” nem működtek, ugyanakkor egyre több dolgozó tudott a gyerekek jelzéseiről, végül a Fővárosi Önkormányzathoz fordultak. Fenntartói vizsgálat és rendőrségi nyomozás indult. Csakhogy a vizsgálat idejére Vásárhelyit nem függesztették fel, csak szabadságra küldték, és mivel a szolgálati lakása az intézmény területén volt, gyakorlatilag végig a gyerekek közelében maradt. A nyomozást a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság végezte, és bár a fenntartó elfogultságot jelentett be, az ORFK nem vonta magához, és nem helyezte át az eljárást.
Ráadásul a vizsgálat alatt az érintett gyerekeket folyamatosan nyomás alatt tartották: fenyegették őket, jutalmakat ígértek vagy vontak meg. Egy később öngyilkosságot elkövető gyereket például azzal zsaroltak, hogy nem tarthat kapcsolatot számára fontos emberekkel. Végül valamennyi érintett visszavonta a vallomását, a nyomozást pedig 2012 júniusában megszüntették.
A fenntartó egy 2012 decemberében megjelent interjúban azzal indokolta a komolyabb intézkedések elmaradását, hogy a gyanút nem tartotta kellően megalapozottnak:
„Nem láttam megalapozottnak a gyanúkat. Felmenteni egy intézménynek a vezetőjét egy vélt bűntett miatt hatalmas felelősség. Elegendő intézkedésnek tartottam, hogy az igazgatót szabadságra küldöm, és haladéktalanul jelzem a problémát a szakszolgálatnak, különös tekintettel arra, hogy folyamatban volt a rendőrségi vizsgálat.”
2013. január elsején a bicskei gyermekotthon fenntartása a Fővárosi Önkormányzattól a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF) került, amivel a korábbi jelzések és eljárások még inkább kilúgozódtak, már csak azért is, mert az „egy hihetetlen sebességgel lezajló jogi átadás volt”, olvasható a jelentésben. Bár 2013 és 2016 között is több hatósági és fenntartói ellenőrzés zajlott, egyszer sem merült fel a gyanú, hogy az intézményben a gyerekeket szexuálisan bántalmazzák.
2016-ban Vásárhelyit újra az intézmény igazgatójának választották, nem sokkal később a korábbi eljárásban érintett fiatal öngyilkos lett. Barátja ezután tett feljelentést, és állt ki a nyilvánosság elé. Végül ez hozta meg az áttörést: az RTL Klub Házon kívül riportja két egykori bicskei fiatal névvel és arccal vállalt beszámolóján keresztül mutatta be az ügyet. A sajtó nyomására Vásárhelyi kiköltözött az intézményből, új nyomozócsoport alakult, majd 2016. október 24-én megszűnt Vásárhelyi közalkalmazotti jogviszonya, és előzetes letartóztatásba helyezték.
Az ügyben Vásárhelyi Jánost és az otthon egyik nevelőjét, K. Bélát szexuális visszaélés miatt, az igazgatóhelyettest, K. Endrét pedig kényszerítés és vesztegetés miatt ítélték el, de a jelentés szerint sokkal több embernek kellett volna a vádlottak padjára kerülni, mint ahányan ténylegesen ott voltak. „A bicskei igazgató nem tekinthető a szó szoros értelmében magányos elkövetőnek, hiszen többen asszisztáltak neki a gyerekek elhallgattatásában és manipulációjában, miközben egy teljes rendszer rossz működése, félrenézése és az intézmény jó hírnevének a védelme felülírta a gyerekek védelmének alapelvét”, áll a jelentésben.
Vásárhelyi János nyolc évig tartó fegyházbüntetés után idén áprilisban szabadult. Igazgatóhelyettese, K. Endre – aki segített eltussolni az igazgató pedofil bűncselekményeit – azonban 2023 áprilisában a pápalátogatás ürügyén elnöki kegyelmet kapott Novák Katalintól, az akkori köztársasági elnöktől. Ebből lett a kegyelmi ügy, amibe belebukott Novák Katalin és a kegyelmet ellenjegyző korábbi igazságügyi miniszter, Varga Judit is. A kegyelmet kijáró Balog Zoltán a botrány hatására lemondott a református egyház zsinati elnökségéről, püspöki címét azonban megtartotta. A kegyelmi ügy újra ráirányította a figyelmet a gyermekvédelem súlyos problémáira.
Ahol a jelzés és a segítség elakadhat
A bicskei gyermekotthonban történt visszaéléseket feltáró jelentésből jól látszanak azok a tényezők is, amelyek általában nehezítik vagy akadályozzák a hasonló esetek feltárását.
Az abúzus természete gyerekeknél: Az abúzus miatti szégyenérzet, bűntudat, önvád önmagában nehezíti, hogy egy gyerek beszélni tudjon az őt ért bántalmazásról, és akár abban is elbizonytalanodhatnak, hogy amit megéltek, tényleg megtörtént-e. A kisgyerekekre különösen jellemző, hogy nem a bántalmazót, hanem önmagukat hibáztatják, ezért még erősebben meg akarnak felelni, és azt hiszik, hogy a szeretetükkel „meg tudják venni” az erőszakmentességet, meg tudják úszni azt, hogy bántsák őket.
A gyerekek félnek segítséget kérni: „[A gyerek] nyomatékosan kéri, hogy a bicskei hatóságokat (rendőrség, gyámhivatal) ne értesítsük az általa elmondottakról, mert [a vádlottal] az ott dolgozók jóban vannak és segítenének neki.” (Fejér megyei TEGYESZ, 2016 – A gyerek néhány nappal később visszavonta a vallomását.)
A jelentés szerint a bicskei eset többek közt arra mutatott rá, hogyan működik a segítségkérések dinamikája hatalmi egyenlőtlenség esetén, azaz amikor egy kiszolgáltatott helyzetben lévő gyereknek kell jelzést tennie a felette teljes hatalommal bíró felnőttel szemben. A gyerek ilyenkor, ha nagy nehezen jelenti is a vele történteket, könnyen elbizonytalanítható vagy manipulálható, esetleg fenyegetésekkel rávehető arra, hogy a jelzését visszavonja. Ha pedig az intézményrendszerek nincsenek tisztában ezekkel a működésekkel, a gyerek kárára értelmezhetik, hogy az „meggondolta” magát. „De egy bűncselekmény nem bizonyítható, abból nem következik, hogy a gyerek közlése hamis volt, nem érte ártalom, vagy nincs szüksége védelemre”, írja a jelentés, amely szerint ezzel együtt a nehezebben megfogható, nem egyértelműen bizonyítható ügyek jó eséllyel kiesnek az igazságszolgáltatás szűrőjén.
A gyerekek nem ismerik a jogaikat: Az elemzés azt is feltárta, hogy a gyerekek általában nem ismerték a saját jogaikat, és nem voltak tisztában azzal, milyen magatartások minősülnek határátlépésnek, szexuális visszaélésnek vagy más bántalmazásnak. Emiatt előfordult, hogy nem tudták, hogy a velük szembeni bántalmazások elfogadhatatlanok, és segítséget kellett volna kérniük.
A felnőttek nem ismerik fel az abúzus jeleit: A szexuális bántalmazásoknak olyan félreérthető vagy ellentmondásos jelei lehetnek, amelyeket a felnőttek sok esetben szintén nem ismernek fel. Nem tudják, hogyan viselkedik egy traumatizált gyerek, és az előítéletek is akadályozzák őket abban, hogy a történtek valós súlyát felismerjék.
A bántalmazó hatalmi eszközei: „Egy dolog hajtott, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék. Ha ennek ez az ára, akkor ez az ára.” (áldozat, RTL házon kívül, 2016)
A bicskei igazgató az intézményi hatalmát arra használta, hogy kedvezményeket és anyagi juttatásokat ígérjen a gyerekeknek. Egyeseket családi látogatások megtagadásával zsarolt, másokat anyagi kedvezmények megvonásával fenyegetett. A gyerekek pedig a kiszolgáltatottságuk miatt úgy érezték, hogy ha nem tesznek eleget az igazgató elvárásainak, elveszíthetik a kedvezményeiket, vagy egy számukra fontos felnőtt támogatását. Emellett a vezető kontrolláló magatartása is jelentősen nehezítette a segítségkérés folyamatát. Ezért is alapvető fontosságú, hogy a gyerekeknek az intézményektől független gyámjuk legyen.
A bántalmazó egy köztiszteletben álló ember: A bicskei eseteknél a gyermekvédelemben dolgozók első kérdése nem az volt, hogy veszélyben van-e a gyerek, hanem az, hogy elképzelhetőnek tartják-e, hogy egy köztiszteletben álló személy ilyesmit tehet. És miközben a gyerekek beszámolóinak hitelességét újra és újra megkérdőjelezték, és a munkatársak jelzéseit lesöpörték, az igazgató szakmai és társadalmi tekintélye tovább erősödött, miniszteri és fővárosi kitüntetésben is részesült.
A rendszer magát védi: A jelentés egyik legfontosabb állítása, hogy a rendszer több ponton nem a gyerekeket és az ő érdekeiket, hanem a saját működését védte. „Egy jelzés továbbítása, egy nyomozás megindítása vagy egy ellenőrzés lefolytatása annak bizonyítékává vált, hogy »minden szükséges lépés megtörtént«, miközben a gyerekek valódi jóllétével a rendszer nem foglalkozott. Később pedig mindenki megnyugodva dőlt hátra, hogy »alaptalannak bizonyultak a vádak« […]. Megerősödött az igazgató ártatlanságáról kialakult kép, és tovább gyengült a gyerekek későbbi jelzéseinek hitelessége.” A sikertelen eljárás pedig aztán hozzájárult annak a közegnek a fennmaradásához, amelyben további visszaélések folytatódhattak.
Kevés a szakember: A gyermekvédelem kapacitáshiánya és a munkatársak folyamatos cserélődése is nehezíti azt, hogy a szakembereknek tartós bizalmi kapcsolatuk alakulhasson ki a gyerekekkel, ami pedig a hatékony feltárás és az esetek kezelésének alapja lenne. Ilyen kapcsolatok hiányában kisebb az esélye annak, hogy egy felnőtt észrevegye a gyerek viselkedésének változásait, és a gyerek is kevésbé meri elmondani, hogy mi történt vele.
