Ez a legfontosabb helyi ügy, mégsem mernek lépni a döntéshozók

A köztereink jelenleg a senki földjeként működnek, azt kéne elérnünk, hogy mindenki a saját földjeként tekintsen rájuk. A Magyarország jövő időben legfrissebb adásában arról beszélgettünk Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Csernus Dórával, az intézet klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatójával, miért nem elég tiszták a magyar városok és hogyan lehetne javítani a mostani helyzeten.

Az Egyensúly Intézet szakértői szerint míg a legtöbb szakpolitikánál (oktatás, egészségügy stb.) komoly tőkére és humánerőforrásra lenne szükség a látványos fejlődéshez, a köztisztaságnál nem ez a helyzet: jogszabály-módosításokkal, edukációval és minimális infrastruktúra-beruházással érdemben lehetne javítani a magyarok közérzetét.

Ebben a cikkben az adásban elhangzott legfontosabb állításokat foglaljuk össze. A teljes adást itt lehet megnézni.

1. Kiemelten fontos helyi probléma

• Közvélemény-kutatások alapján a magyarok kiemelten fontos helyi problémának tartják a köztisztaság hiányát és a közterek általánosan rossz állapotát.
• Ezt az EU-s statisztikák is tükrözik: az Eurostat 2023-as adatai alapján a magyarok 41 százaléka elégedett Budapest tisztaságával, amivel a sereghajtók között vagyunk az unióban és a régióban.

• Boros Tamás szerint már csak emiatt is érdekes, hogy a döntéshozók nem reagálnak a köztisztasággal kapcsolatos problémákra. „Ebben a témában mintha nem mernének lépni, mintha a rendezettség, a tisztaság olyan politikai szélsőség lenne, amit egy politikus nem követhet.”
• A köztisztaság kérdése jóval tágabb annál, hogy tiszták-e az utcák vagy eldobják-e az emberek a szemetet, mondta Csernus Dóra. Figyelembe kell venni, hogy milyen társadalmi folyamatok vezetnek oda, hogy nincs se kapacitás, se társadalmi igény a rendezett környezetre. Emiatt a tiszta, rendezett városokhoz nem elég, ha csak környezetvédelmi eszközökkel próbálunk meg rendet tenni és tartani.

2. Nincs gazdája a területeknek

• A magyar városokban, főleg Budapesten az esetek többségében nem egyértelmű, ki felel egy adott közterületért, széttöredeznek a felelősségi körök.
• A felelősök száma szinte megszámlálhatatlan: a Fővárosnak, az adott kerületnek, társasházaknak, boltoknak, a BKK-nak és a BKV-nak, a Főkertnek, az állami cégeknek mind-mind lehet szerepe a közterek tisztán tartásában. „Ha eldobunk egy cigicsikket, és az sokáig pattog, legalább hat különböző szervnek lenne az a feladata, hogy ezt összeszedje. A végén aztán senki sem szedi össze” – mondta Boros Tamás.
• Ezen tudna segíteni egy kataszter, ahol mindenki pontosan látja, egy adott négyzetméternyi területnek pontosan ki a felelőse.

3. Palackgyűjtés: köztisztasági, környezetvédelmi és szociális kérdés

• Csernus szerint a köztisztaság kérdésénél nem lehet megkerülni a műanyag palackok betétdíjas visszaváltásának rendszerét, ami többféle nehézséggel is küzd, például azzal, hogy nincs elég visszaváltási hely.
• Problémát jelent az is, hogy eleve nem gyűjtünk szelektíven. „Ha fejlettebb lenne a magyar társadalom környezettudatossága, az 50 forintos palackokat eleve nem az ételmaradékok közé dobnánk random kukákba. Van egy társadalmi együttműködési hiány, aminek egy része tudattalanságból, egy része érdektelenségből, egy része kényelmetlenségből fakad” – mondta Csernus Dóra.
• Magyarország az EU egyik legszegényebb országa, ami sokaknak egy sima statisztikai adatot jelent Boros Tamás szerint. Idén nyáron viszont a szegénység a korábbinál jóval láthatóbbá vált a budapesti utcákon, például azáltal, hogy megjelent egy olyan réteg, amely részben palackozásból él, és a jelenség olykor feszültséget okoz a palackot gyűjtők és a környéken élők között.
• A palackok visszaváltásából származó bevétel sokaknak komoly keresetkiegészítést vagy egyenesen az egyetlen bevételi forrást jelenti. Ezt azonban más szinten – a szegénység kezelésével, szociális háló erősítésével – kellene kezelni. (A nyári budapesti közbiztonsági helyzetről és ennek szociális aspektusairól ebben a cikkben írtunk hosszabban.)

4. Meg kell menteni a fákat

• Budapest a fák mennyiségében nem áll rosszul, de a fenntartásukkal (öntözés, gondozás) már komoly problémák vannak, ebben az unió utolsó harmadában vagyunk. „Nagyon nagy különbség van zöldterület és zöldterület között.”
• Budapesten egymillió fa van, ebből 110 ezret kezel a Főváros, azaz ezekről vannak adatok. A Főváros által kezelt fák 35 százaléka 2030-ig el fog pusztulni Csernus szerint – ha ezt kivetítjük az egymillió fára, az azt jelenti, hogy néhány éven belül 350 ezer fa fog elpusztulni az aszály, a rossz kezelés, ültetés, az öntözés hiánya vagy a megújítás lassúsága miatt.
• Ha ezeket a fákat elveszítjük, nemcsak esztétikailag lesz rosszabb a városkép, a levegő is szennyezettebb lesz, nem lesz elég árnyék, nem lesz, ami hűtse a várost.
• Egy park használhatósága három tényezőn múlik: öntözött-e a növényzet; van-e gazdája a területnek, aki figyeli, hogy jól működik-e; megvannak-e az alapvető szolgáltatások (mosdó, kávézó). Ha ez a három megvan, a park be tudja tölteni a funkcióját. Budapesten van két sztárparkunk, a Városliget és a Margitsziget, amúgy nagyon kevés olyan parkunk van, ami ezeknek a kritériumoknak megfelel.
• A változó klíma megmutatta, hogy azok a parkok, amiknek nincs öntözőrendszere, pár éven belül „halálra vannak ítélve”. Csernus Dóra szerint „ezt lehet szépíteni, de felesleges, ezzel foglalkozni kell, mert később öngerjesztő folyamattá válik”.

A teljes adás itt látható: